Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-05 / 4. szám, csütörtök

HATÉKONYABB MUNKÁVAL KÖZÖS CÉLJAINK ELÉRÉSÉÉRT EREDMÉNYEK ★ ★ ★ PROBLÉMÁK ★★★ TAPASZTALATOK ★ ★ ★ JAVASLATOK ÚJ SZÚ 5 1984. I. 5. Eredményes év volt Tizenöt-húsz évvel ezelőtt a ta­valyihoz hasonló szélsőséges idő­járás nehéz helyzetbe hozta volna szövetkezetünket. A termelési és pénzügyi terveket valószínűleg csak rendkívüli erőfeszítésekkel sikerült volna teljesítenünk. Ezzel szemben, mivel a múlt évben is eredményesen alkalmaztuk a tu­dományos alapokon nyugvó agro­technikai eljárásokat, sikerült mér­sékelnünk az időjárás okozta ne­hézségeket. Ez nem utolsósorban a színvonalas vezetésnek köszön­hető, és annak, hogy minden sza­kaszon megfelelő képesítésű dol­gozók végzik felelősségteljes munkájukat. Gazdaságunkban ti­zenegy mérnök és ötvenkét középiskolai képesítésű műszaki káder dolgozik. Sikerült olyan ter­melési programot kidolgoznunk, amely számolt az esetleges kilen­gésekkel is, és ily módon az egyes termelési szakaszok eredményei kiegészítették egymást. A tervszerű és átgondolt munka eredménye nem maradt el. Az év elején úgy gondoltuk, hogy meg­közelítőleg 11 millió koronás tiszta haszonnal zárjuk az évet. A há­romnegyed éves értékelés alapján és a további felmérések eredmé­nyeinek ismeretében december közepén úgy láttuk, hogy legalább húszmillió korona lesz a tiszta ha­szon. Ez azt jelenti, hogy minden szakaszon a hatékonyságra és a költségek csökkentésére töre­kedtünk. Látva az időközben elő­forduló nehézségeket, bizonyos tartalékokat teremtettünk a hiányok pótlására. Amint már említettük, az aszály elsősorban a növényter­mesztést sújtotta, de mivel keve­sebb tömegtakarmány termett, éreztette hatását az állattenyész­tésben is. Ennek ellenére a nö­vénytermesztésben is sikerült jó eredményeket elérnünk. A sűrűn vetett gabonafélék átlagos hektár­hozama 5,7 tonna volt, ezzel az eredménnyel az érsekújvári (Nové Zámky) járásban a negyedik hely­re kerültünk. Jól bevált a sörárpa - főleg az Opál, a Rubin és a Korái fajta -, amelynek hektárhozama 5.2 tonna volt és fehérjetartalma nem haladta meg az előírt normát. Kiemelhetjük még a napraforgót, amit 300 hektáron termeltünk. Színvonalas növényvédellemmel és helyes agrotechnikával védtük a betegségek ellen. Hektáronként 2.3 „ tonnát takarítottunk be, és a minősége is I. osztályú volt. Általában elmondhatjuk, hogy a termelésben a minőségi muta­tókra helyeztük a súlyt. Cukorré­pából nem értük el a tervezett hektárhozamot, mégis megtaláltuk számításainkat. Az átlagos cukor- tartalom 16,3 százalék volt, tehát a feldolgozó üzem jó pénzt fizetett érte. Javította a növénytermelés pénzügyi mérlegét a lucernamag is. 165 hektárról 55 tonnát takarí­tottunk be belőle. A szőlő szintén megérezte a vízhiányt, de a jó talajművelésnek, a tápanyagok idejében való földbe juttatásának köszönhetően bő termést adott. Kétszáz hektáros területen az át­lagos hektárhozam 12,2 tonna volt. A termésből 180 tonna cse­megeszőlőt juttattunk a piacra. A Pannónia Kincse és más cse- megeszőlő-fajta hektárhozama 15 tonnánál is nagyobb volt. A ter­mésből 180 tonna csemegeszőlőt juttattunk a piacra. Az őszibarack és a meggy rendkívül jó termést adott, ezzel szemben az alma és a kajszibarack termése csak átla­gos volt. Itt is megmutatkozott a gondos munka, mert a meggy és a kajszi 90 százalékát kiváló minő­ségben takarítottuk be. Nagy se­gítséget nyújtottak a bevált gyü- mölcsrázó-gépek. A zöldségkerté­szetben a korai káposzta, a kelká­poszta, a karfiol és a paprika ho­zott jó hasznot. Az előzetes összegezés után úgy számítjuk, hogy a növénytermesztésből szár­mazó bevétel tervét megközelítő­leg 3 millió koronával teljesítjük túl Az állattenyésztésben a már említett tervszerű munkának, a le­hetőségek jó kihasználásának és a munkafegyelem megszilárdítá­sának eredményeként egyenletes volt a termelés. A tervezett 3 800 000 liter tejet az év végéig hiánytalanul leszállítottuk. Az in­tenzitást bizonyítja, hogy egy hek­tár földterületre számítva 380 kilo­gramm húst adunk el. Ugyancsak eredményes volt a hústípusú ba­romfitenyészetünk is. 1 500 000 csibét keltettünk. A kelési átlag 87 százalékos volt. Más termelőüze­meknek 300 000 darab naposka­csát adtunk el. Ha figyelembe vesszük a kissé már elavult tech­nológiai berendezéseket, a 73 százalékos keltetési átlag is jó eredménynek számít. Visszatérve az állattenyésztés eredményeire, az intenzitás foka 45 százalékkal magasabb a járási átlagnál. Az állatok gyarapodása arány­ban van a lehetőségekkel. Külö­nösen kiemelkedóek az eredmé­nyek a kocatenyésztésben. Becs­lésünk szerint kocánként legalább 19 malacot választunk el. Szövet­kezetünkben és más mezőgazda- sági üzemekben szerzett tapasz­talatok alapján az 540 férőhelyes tejtermelő farmon a napi átlagos tejhozam tehenenként tíz liter. Te­hát megcáfoltuk azt az állítást, hogy a korszerű istállókban ala­csonyabb az állatok termelékeny­sége, mint a hagyományos istál­lókban. Persze, építés közben ésszerű változásokat eszközöl­tünk, amelyeket a tervezőkkel és a kivitelezőkkel megbeszéltünk Értékelve múlt évi munkánkat, elmondhatjuk, hogy eléggé nehéz körülmények között dolgoztunk. Mind a vezetőségnek, mind a tag­ságnak komoly erőfeszítéseket kellett tennie, hogy a termelési és pénzügyi terveket teljesíthessük. Bátran alkalmaztuk az erkölcsi és anyagi ösztönzőket. Elmarasztal­tuk és pénzügyi megrovásban is részesítettük a munkafegyelem megszegőit. Azokat viszont, akik a lehető legjobb teljesítményt igyekeztek nyújtani, elismerésben részesítettük és megjutalmaztuk. Az anyagi érdekeltség a termelés minden szakaszán megmutatko­zott. Az önálló elszámolási rend­szer alaposabb munkára ösztön­zött mindenkit. Ezen belül mintegy másfél millió koronát fizettünk ki ösztönző prémiumként és más formában. A szigorú termelési és pénzügyi fegyelem meghozta a várt eredményeket. A mezőgaz­dasági termelés értéke egy hek­tárra számítva 24 ezer korona. Hozzá kell fűznünk, hogy mellék­üzemágból nincs bevételünk. A gazdaság élén dolgozó vezető­ség a tagsággal együtt a mező­gazdasági termelés intenzitásá­nak fokozásával igyekszik minél nagyobb bevételt elérni. Azt állít­juk, hogy a jelenlegi feltételek kö­zött lehet nyereségesen és magas szinten termelni, ha magas szintű az irányítás, rugalmas a szerve­zés és a termelés minden szaka­szán alkalmazzuk a tudomány és technika legújabb vívmányait. Nem lehet megállás - ezt évtize­dek óta tapasztaljuk szövetkeze­tünkben mindig az újra kell törekedni, új utakat keresni a ter­melésben, és akkor a siker nem marad el. KOVÁCS FERENC mérnök, a szőgyéni (Svodín) Csehszlovák-Szíriai barátság Efsz elnöke, PAXOS KORNÉLIA mérnök, a szövetkezet üzemgazdásza és PUSKÁS LAJOS mérnök, agronómus a növénytermesztési ágazat vezetője A Rakovniki Szer­számgépgyár kon­szernvállalat helybeli üzemében 1981 óta a hidraulikus elemek gyártására szakosod­nak. Az új, korszerű elemek helyet kapnak a mezőgazdasági gé­pekben csakúgy, mint a fémfeldolgozó iparban és a közleke­désben. A felvételen Jaromír Huml műsza­ki ellenőr a Cyclop mérőműszerrel vizs­gálja a szivattyú ro­torját. (Felvétel: ČTK - Libor Hajský) Tejtermelés - terven felül Gazdaságunk, a Rimajánosi (Rimavské Janovce) Egységes Földmüvesszövetkezet vezetősé­ge az elmúlt évek során rendkívül nagy erőfeszítéseket tesz az állat- tenyésztés, ezen belül a tejterme­lés fellendítésére. A fokozott gon­doskodás eredményeképpen az utóbbi esztendőkben már nem­csak a terv teljesítésére, hanem többlettermelésre is futotta az ágazat erejéből. Különösen ered­ményesnek tekinthetjük az elmúlt esztendőt, amikor már hetekkel a határidő előtt közfogyasztásra került az előirányzott 2 millió 400 ezer liter tej, s szilveszterig még 220 ezer litert értékesítettünk. Ma már az egy tehénre eső 3660 literes fejési átlagunkkal kerületi viszonylatban is a legjobb gazda­ságok közé kerültünk, ezt a szintet az elkövetkezőkben nemcsak megtartani, hanem növelni is sze­retnénk. Termelési eredményeink titka a jó tenyészmunkában, a kiválasz­tásban, a gondozásban és az ete­tésben, s nem utolsósorban a ta­karmányozásban rejlik. Gazdasá­gunk több mint 800 darabos te­hénállományának 85 százalékát a szlovák tarka és a fekete tarka lapáj keresztezése adja, melynek tejelőképessége köztudottan igen jó. A hosszú évek türelmes mun­kájával kitenyésztett fajta azonban csak abban az esetben képes ki­emelkedő teljesítményre, ha gon­dozása, takarmányozása is meg­Célunk a folyamatos szállítás A Bratislavai Sütőipari-Cukrászati Kombinát 03-as üzemében az új év első műszakjában dolgozók 16 ton­na kenyeret és mintegy 150 ezer péksüteményt készítettek. A felvétel a vasárnapi műszak idején készült. (Felvétel: Magda Borodáčová -ČSTK) Bár a Csehszlovák Államvas­utak kelet-szlovákiai körzetében tavaly a vasúti pályatestek na­gyobb méretű felújítási munkái, illetve a szükséges karbantartási munkák olykor lassították a vasúti teherszállítást - mégis örömmel jelenthetem: kiváló munkaered­mények elérését mondhatjuk ma­gunkénak. 1983-ban a szállítási tervet körülbelül 1,4 százalékkal túlteljesítettük. Tavaly 747 000 tonnányi áruval többet szállítottunk, mint az előző esztendőben. Az árumozgatásban az évek folyamán sok jó tapaszta­latra tettünk szert. Ezek felhasz­nálása is hozzásegített ahhoz, hogy az áruátrakási tervet 101,4 százalékra teljesítettük, vagyis a tervezettnél 435 000 tonnával több árut raktunk át. A vasúton az egyik munkavég­zés szorosan összefügg a másik­kal. Nálunk á siker titka éppen ezért a jól összehangolt munká­ban rejlik. Ez természetesen csak akkor érhető el, ha minden dolgo­zó tökéletesen ismeri a reá háruló feladatokat, s azokat hiánytalanul teljesíti. Ezen a téren általában elégedettek lehetünk, dolgozóink többsége felelösségtudóan, az el­várásoknak megfelelően végzi munkáját. El kell mondanom, hogy a CSKP XVI. kongresszusa hatá­rozatainak értelmében a szállító- eszközeink jobb kihasználására tavaly is több intézkedést fogana­tosítottunk. Ezek a dolgozók köré­ben megértésre találtak, és a ru­galmasabb munkával, nem kevés­bé a céltudatosabb munkaszerve­zéssel sikerült is a tevékenysé­günket fokozatosan tovább javíta­ni. A kocsiforduló idejét például 1983-ra 2,06 napban határoztuk meg. Igaz, hogy ezt a tervünket csak 95,1 százalékra teljesítettük, de ez így is jó eredménynek mondható, hiszen az 1982-es va­lósághoz viszonyítva 0,20 nappal sikerült rövidítenünk a tehervago­nok fuvarozási ciklusidejét. A tran­zitkocsik esetében a kocsiforduló lerövidítése főleg annak köszön­hető, hogy Kralovanyban a teher- vonat-szerelvények fogadása pontosan, zökkenőmentesen tör­tént. Korábban a főbb vasúti cso­mópontokban előfordult, hogy vesztegelni kényszerültek a teher- vonat-szerelvények. Az elmúlt években ezeken a helyeken is mintegy két órával sikerült csök- kentenünk a szerelvények állás­idejét. Elmondható továbbá az is, hogy vasúti körzetünkben a más vasúti körzetekből ide érkező vas­úti kocsikkal is jól gazdálkodtunk, hiszen a norma szerinti állásidőt csaknem 11 órával csökkentettük. Ágcsernyőben a széles nyomtávú vágányon érkező szovjet vasúti kocsik állásidejét is jelentős mér­tékben rövidítettük. Mindemellett nagy súlyt fektetünk a minőségre. Átrakóállomásaink dolgozói arra törekedtek, hogy a vagonok rakte- rét maximálisan kihasználják. Ez sikerült is, hiszen a korábbi gya­korlathoz képest minden kocsi­egységbe 240 kilogrammnyi áru­val többet raktak. A vasúti kocsik üzemeltetési normáit a kassai, a prešovi, a Spišská Nová Ves-i, a poprádi, a Liptovský Mikuláš-i, a michalovcei, a humennéi, a pel- sőci (Plešivec), a margecanyi állo­mások teljesítették. Az ágcsernyő­iek, a haniskóiak és a nagykaposi- ak (Veľké Kapušany) ugyanezt vi­szont nem mondhatják el maguk­ról. Ezeken a helyeken a kocsiren­dezésben és főleg a kész vonat- szerelvények indításában mutat­koztak hiányosságok. Az itt fel­merült problémákat már nagyobb­részt korrigálták, s a jelek arra bátorítanak, hogy okkal bízhatunk a tartósabl? helyzetjavulásban. A Ružomberok-Liskova vasútállo­máson viszont továbbra sem ki­elégítő a helyzet. A cellulóz- és papírgyár képtelen a faanyag fo­lyamatos kirakására és elszállítá­sára. A vagonok állásideje sokkal nagyobb, mint a vállalat és a vasút közötti szerződésben szerepel. Van úgy, hogy Ružornberokban és a közeli kitérővágányokon néha több vonatszerelvény vesztegel. Az igazsághoz tartozik, hogy ebben - véleményünk szerint - az itteni vasútállomás vezetői is ludasak. Ki kell mondani, hogy nem állnak a feladatuk magaslatán. Ahelyett, hogy a helyszínen, a valós hely­zetnek megfelelően hoznának ru­galmas döntéseket, - szíveseb­ben folyamodnak az úgynevezett rutinszerű „távirányításhoz“. A jö­vőben pártbizottságunk megkü­lönböztetett figyelmet fog fordítani erre a vasútállomásra. Hisszük, hogy jobb szervezéssel itt is rövid időn belül pozitív változásoknak kell beállni. A vasúti szállítások színvonala Ružornberokban és másutt is a folyamatos, jó munka­végzéstől függ. DR. KOCSKA GYULA, a Csehszlovák Államvasutak kelet-szlovákiai körzeti pártbizottságának elnöke felelő. S ez utóbbi érdekében gaz­daságunk vezetése és a növény- termesztési ágazat különösen so­kat tett. A nem éppen jó természeti adottságokkal rendelkező gazda­ság az 1982-es esztendőben any- nyi tömegtakarmányt termelt, hogy még a tavaly nyári hónapok­ban is silókukoricát tudtunk etetni állatainkkal. A múlt esztendőben viszont rendkívül kevés csapadék hullott földjeinkre, s ez a takar­mánytermesztésben is megmutat­kozott. A tervezett szükségletnek csupán 86 százalékát sikerült elő­állítani. Ennek ellenére az irányító szervünk által javasolt 2 millió 450 ezer literes termelési terv 100 ezer literrel való emelését kértük. Mire alapoztuk merész célkitűzésein­ket? Mindenekelőtt a takarmányo­zásban szerzett múlt esztendei ta­pasztalatainkra. Az élelmiszeripari melléktermékek hasznosításával ugyanis már régebben is próbál­koztunk, s mindig pótolni tudtunk néhány százaléknyi takarmányter­melési kiesést. Az idén is erre számítunk. A rimaszombati (Ri­mavská Sobota) Sör- és Maláta­gyárból naponta mintegy 2000 li­ternyi folyékony sörélesztőhöz ju­tunk, s úgyszintén szerződést kö­töttünk cukorgyári melléktermékek hasznosítására is. Ma már megfelelő tehenésze­tünk szervezettsége is. Bevált az a gyakorlat, hogy minden tehén külön elletőben borjazik, s az ezt követő időszakban az ún. ráete- téssel megállapítjuk a fejősök tel­jesítőképességét is. Ezután a ter­melőképességüknek megfelelő is­tállókba kerülnek az állatok, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy külön telepre kerülnek a 15-20, a 20-25 és a 25-30 litert adó tehenek. így további megfigyelés­re, sőt külön takarmányadagolás­ra nincs már szükség. Szakosított istálóink közül pillanatnyilag csu­pán a Sárközi telepen nem érjük el a kívánt termelési szintet, éppen ezért született határozat az ottani technológia módosítására. Az állattenyésztésben dolgozók többségére nem lehet panaszkod­ni, becsülettel teljesítik napi fel­adataikat, s ugyanez vonatkozik a technikusokra is. A jelenlegi leg­nagyobb gondunk a jövőt illetően a vetésforgóból adódik, mely ele­ve kizárja az állomány számára megfelelő mennyiségű terimésta- karmány biztosítását. Fokozza gondjainkat az a tény, hogy a köz­ponti előírások még szigorodnak: az idén több gabonát és olajnö­vényt kell termesztenünk, ezenkí­vül kötelezettségeink vannak a fe­ledi szarvasmarha-tenyésztő kö­zös vállalkozás ellátására is. Mivel az egy hektárra eső állatsűrűség már így is igen magas (3. a kerü­letben) veszélyeztetve látjuk távla­ti céljaink megvalósítását. Mi ugyanis az elkövetkező évek so­rán el szerettük volna érni a 4500 literes átlagos termelést. Mindezt gazdasági érdekünk kívánja meg, hiszen már jelenleg is közel 1,80 filléres nyereséggel értékesítjük a tej literét. A jó termelés tehát bizonyos fokú stabilizációs ténye­zője kedvezőtlen természeti adott­ságokkal rendelkező gazdasá­gunknak, s még inkább az lehet a jövőben. BORBÁS KÁLMÁN, a rimajánosi Efsz fő zoqtechnikusa i

Next

/
Oldalképek
Tartalom