Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-04 / 3. szám, szerda

A Týnec nad Sáza- vou-i Metaz vállalat rugalmasan reagált a törpe vízerőmű­vekkel kapcsolatos kormányhatározat­ra. A týneci üzem­ben gyártott első tur­binát a Janovice pa­takon szerelték fel, s legnagyobb telje­sítménye 20 kilo­watt. Az idén felfut­tatják a törpe vízerő­művekhez szüksé­ges gépek sorozat- gyártását, s megkö­zelítőleg 200-at szállítanak belőlük a megrendelőknek. A felvételen Karéi Dráb az MT-3-as turbina egyik rész­egységét készíti elő megmunkálásra. (Felvétel: ČTK- Jan Vrabec) . __ ____ KOMMENTÁLJUK > — — — * A párt-műszaki-gazdasági konferenciák szervezésének tapasztalatai Az irányítás bevált eszközei Járásunkban, a Spišská Nová Ves-i járásban beváltak a párt- műszaki-gazdasági konferenciák, jelentős eszközei ezek a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés irányítá­sának. Tavaly novemberben pél­dául 18 döntő fontosságú üzem­ben illetve vállalatnál tartottak ilyen konferenciát. Célja a gazda­sági feladatok teljesítésének érté­kelése, valamint a tudományos- műszaki fejlesztés jelenlegi hely­zetének elemzése és a felsőbb pártszervek határozatainak értel­mében saját intézkedéseinek elfo­gadása. A párt-műszaki-gazdasági kon­ferenciák szerepelnek az üzemi pártbizottságok fő feladatainak terveiben, valamint idő- és mun­katerveiben. Megvitatják e tanács­kozások programjait a pártalap- szervezeti elnökökkel havonként megtartottt értekezleten is. A párt-műszaki-gazdasági kon­ferenciák politikai szervezési biz­tosításának tervét az üzemi pártbi­zottságok általában hónapos idő­előnnyel vitatják meg. A terv első­sorban a konferencia eszmei tar­talmát és célját, továbbá a beszá­moló előkészítését, a javasolt in­tézkedéseket, a küldöttek számát és megválasztási formáját tartal­mazza, valamint egyéb konkrét szervezési kérdéseket ölel fel, mint például a helyiségek előké­szítését, díszítését stb. A felada­tok végrehajtására az üzemi párt- bizottságok szakbizottságokat hoznak létre. A küldöttek megvá­lasztása az alapszervezeti tag­gyűléseken történik, miközben ügyelnek arra, hogy a küldöttek főleg az élenjáró munkások, szo­cialista munkabrigádok képviselői, az újítók, a felelős gazdasági dol­gozók, a mesterek, a párt-szak­szervezeti tisztségviselők, a SZISZ-tisztségviselők, illetve a Csehszlovák Tudományos Mű­szaki Társaság üzemi csoportjai­nak vezetői közül kerüljenek ki. A párt-műszaki-gazdasági kon­ferenciák előkészítésének fő pont­ját a beszámoló kidolgozása ké­pezi. A beszámolót mindig kollek­tiven dolgozzák ki, egy megbízott munkacsoport kapja ezt feladatul. E munkacsoport az üzemi pártbi­zottság tagjaiból, szakszervezeti tisztségviselőkből, illetve az üzem vagy a vállalat vezetőségének képviselőiből tevődik össze. A be­számoló összeállítását a tevé­kenység elemzése előzi meg. A konferencia küldöttei meg­kapják a határozati javaslatot is, továbbá a végrahajtási terv bizto­sítását elősegítő intézkedések ja­vaslatát, a tervteljesítésről szóló áttekintést, a következő évi terv előkészítésének biztosítását. Átte­kintést adnak a feltaláló- és újító­mozgalom fejlődéséről, a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés eredmé­nyeiről, a komplex szocialista racionalizációról, valamint a szo­cialista munkaversenyben elért eredményekről. A Rudňanyi Vas­ércbányában a küldöttek áttekin­tést kaptak a fejtési rekordokról is; az utóbbi időszakban az áttekinté­sek közül nem hiányoztak a mun­kahelyi balesetekről tájékoztatók sem. Legalább néhány példát emlí­tek azzal kapcsolatban, hogy a novemberi párt-műszaki-gazda- sági értekezletek milyen fő felada­tokat tűztek ki a legközelebbi idő­szakra. A bányaipari vállalatoknál elsősorban nyersanyagbázisunk jobb hasznosításáról, a hatéko­nyabb nyersanyag-kitermelésről van szó, továbbá a nagyobb telje­sítményű bányatechnika alkalma­zásáról és a környezet javításáról. A gépipar és az elektrotechnikai ipar vonatkozásában feladatokat hagytak jóvá a termékek műszaki színvonalának emelése érdeké­ben, melyet elsősorban az innová­ció és az új technológiák alkalma­zása révén kell teljesíteni. A pra- kovcei nehézgépipari üzemben a robotok hegesztésben történő alkalmazása szerepel a fejlesztési programban, melyben helyet ka­pott egy saját számítóközpont lé­tesítése is. A Spišská Nová Ves-i Új otthon vállalat üzemeiben hamarosan megkezdik az importált gépekhez szükséges pótalkatrészek gyártá­sát, valamint a fa megmunkálása során a lézertechnika kihasználá­sát: a Spišská Nová Ves-i Tatra- svit üzemben a feladatok között szerepel többek között a fixáló gép felszerelése stb. A mezőgazdaságban igyekeze­tüket elsősorban a tudomány és technika eredményeinek gyakor­lati alkalmazására összpontosít­ják, elsősorban azért, hogy gabo­nafélékből nagyobb hektárhoza­mokat érhessenek el. Főleg az új fajták kihasználásáról van szó, azokéról, melyeket a hazai kutató- intézetekben nemesítettek ki, to­vábbá az elegendő jó minőségű takarmány biztosításáról, főleg a vöröshere, a lucerna, valamint a takarmányrépa termesztésével. A burgonya termesztésében pedig a komplex agrotechnika alkalma­zásáról, a fajtaválaszték kínálta lehetőségek kihasználásáról, a gépesítés fokozásáról van szó. Fokozódik a juhtenyésztésben az intenzifikációs program végre­hajtása, következetesebbé válik az állattenyésztési, a törzste­nyésztési és az állategészségügyi szolgáltatás nyújtása, hogy csök­kentsék az elhullási vesztesége­ket. Járásunkban 1985-ben sze­retnénk elérni a tehenenkénti és évenkénti háromezer literes tejho­zamot. A párt-műszaki-gazdasági konferenciák nem feledkeztek meg a vállalaton belüli közleke­dés, a szárítók felújításának, vala­mint a másodlagos nyersanyagok hasznosításának kérdéseiről sem. A vitafelszólalók hangsúlyozták, hogy mindennek érdekében töké­letesíteni kell a munkaszervezést, következetesen ki kell használni a termelőkapacitasokat, a nyers­anyagokat, az energiaforrásokat és a munkaidőt. Minden dolgozó esetében növelni kell a rábízott munkaszakaszért való felelőssé­get. A vitafelszólalók elsősorban a saját munkahelyük problémáival foglalkoztak. A felszólalásokat az egyes üzemi pártbizottságok múlt évi decemberi ülésükön értékel­ték, és az ésszerű javaslatokat be­lefoglalták 1984-es évi munkater­vükbe. A felsöub párt- illetve gaz­dasági szervekhez, az üzem- és vállalat vezetésekhez olyan észre­vételeket, javaslatokat továbbíta­nak, amelyek elintézésére saját hatáskörük nem elegendő. A meg­oldási eredményekről írásban tá­jékoztatják a pártalapszervezeti bizottságokat, amelyek megismer­tetik ezekkel az eredményekkel a taggyűlést is. A párt-műszaki-gazdasági kon­ferenciákat a járási pártbizottság jelentős eseményekként tartja nyilván. A beszámoló megvitatá­sa, a vitafelszólalásokban elhang­zott javaslatok, észrevételek fel­dolgozása, főleg azonban a hatá­rozat jóváhagyása fokozza e kon­ferenciák jelentőségét. A konfe­renciák határozatai kötelező érvé­nyűek a párttagok és -tagjelöltek számára, főleg azonban a társa­dalmi szervezetekben és a vállala­tok, illetve üzemek gazdasági ve­zetésében dolgozó kommunisták számára. JÁN KOŇÁK, a Spišská Nová Ves-i járási pártbizottság munkatársa Rendeződnek a sorok Számadások időszakában vagyunk. Ilyenkor minden jó gazda mérleget készít az elmúlt esztendőről, s nem maradhat kiértékelés nélkül az emberi közösségek munkája sem. Az intézetekben, a vállalatoknál, s népgazdaságunknak szinte minden területén tavalyi eredményeiket összegezik ezekben a napokban. Ez alól az építőipari tárca sem kivétel. Hogy milyen évet zárt szombaton az építők több százezres tábora, arról - adatok híján - számszerűen még nincs módunkban beszámolni. Hiszen a 7. ötéves tervidőszak harmadik esztendejének utolsó napjaiban is sok helyen hajráztak, ugrásszerűen próbáltak javítani hónapokig gyen­gének ígérkező mérlegükön. Van, ahol ez sikerült is, akadnak helyek, ahol kevésbé. S ha netán az év végi „ráhajtás“ mégiscsak besegített a tervmutatók teljesítésébe, vajon milyen áron érték el ezt? A gyorsan és néha váratlanul nagymértékben elvégzett munka nem ment a minőség rová­sára? A mennyiségi tennivalók teljesítésén túl mi a helyzet a tételes feladatok végrehajtásában? Határidőre készül el valamennyi beruházás, s ha nem, akkor miért? Mai mérce szerint építőiparunk eredményeivel kapcsolatban immár ter­mészetszerűleg merülnek fel az ilyen kérdések. Napok, hetek, sőt talán hónapok kellenek hozzá, amíg a beruházók esetenkénti visszajelzéseiből összeáll majd a válaszok egész láncolata, s rávilágít az időközben közzétett eredmények hátterére. A nyolcvanas évek küszöbén megváltozott beruházáspoli­tikánk lépésváltásra, jelentős szerkezeti átalakításokra kész­tette az akkoriban amúgy sem teljesítményének tetőfokán álló építőipart. Mindebbe szinte vezérmotívumként tört be az a korszakváltás, ami az extenzivből az intenzív gazdálko­dásra való átmenet semmiképp sem elkerülhető időszaka­ként jelentkezett. Új megvilágításban nyilvánvalóvá vált, hogy a megkezdett építkezések magas aránya a kivitelezés elhúzódásához és a ráfordított pénzeszközök befagyasztásá­hoz vezet. Az építkezések számának növekedése a kivitele­zés minőségének, időtartamának s nem utolsósorban haté­konyságának rovására ment. Építőiparunknak alkalmazkodnia kellett. Előrelépésének meghatározója lett az intenzív fejlesztés, amely a tudomá­nyos-műszaki haladás vívmányaiból merít. Megindult a küz­delem az építkezések számának visszaszorításáért. Fokoza­tosan ehhez igazítják az építőiparban az irányítás, a gazda­sági szemlélet s az anyagi érdekeltség egész rendszerét. Időközben mindkét nemzeti minisztérium számos intézke­dést hozott. Valamennyi - a megváltozott feltételeket figye­lembe véve - szakágazatonként! útmutatás a ma és a holnap feladatainak teljesítéséhez. Ebben a nem éppen könnyű helyzetben az építőipar mégis képes olyan eredményeket is felvonultatni, amelyeket már megújulásának jeleként is elkönyvelhetünk. Néhány decem­beri példa a sokból: a dunai vízmű építésén már a hónap elején teljesítették évi feladataikat; harmadik hete részben üzemel Bratislava harmadik hídja, amelyet két évvel a ha­táridő letelte előtt adtak át rendeltetésének; a nyitrai Magas­építő Vállalat már december első napjaiban elkészült az évi tervében rögzített lakásokkal, hasonló hír érkezett a prie- vidzai Priemstavból. Vannak tehát élenjáró vállalatok, amelyeknél az eredmé­nyesség már most jelentkezik. Helyenként - mint példánk is bizonyítja - azonban nem tudják még összhangba hozni elképzeléseiket a valósággal. Egészében véve viszont foko­zatosan rendeződnek a sorok az építőiparban. Világosan és egyértelműbben rajzolódnak ki a továbblépés lehetőségei, mint korábban, s így a feladatokra való ráhangolás nem ütközik annyi akadályba. De az emberi tényező döntő sze­repe ezután is megmarad: irányítási poszton és szákmunkás beosztásban egyaránt. J. MÉSZÁROS KÁROLY Beírták nevüket a történelembe Negyven évvel ezelőtt szabadult fel Belőj Cerkov • Megalakult a 2. ejtőernyős dandár Kijev felszabadítása után az el­ső csehszlovák önálló dandár Va- szolkovba települt át. Az enyhe őszi napokat esős éjszakák vál­tották fel, s ez bizony nem kedve­zett a menetelő katonáknak. Alig­hogy megérkeztek, a 38. hadse­reg parancsára egy rohamcsopor­tot indítottak az 51. szovjet hadtest segítségére Csernyakovba, ahová a géppisztolyosok élén, mindenkit megelőzve, Sergej Petráé had­nagy és Bemard Bražirta őrmester hatolt be. Fogytán volt a lőszerük, de újabb rohamra indultak és Csernyakovot a birtokukba vették. Ezt követően kemény harcokat vívtak a Komuna Csajka és Petriv- ka települések térségében, majd a dandár Vaszilkov közelében vé­delmi harcokban vett részt. Éppen karácsony estje volt, amikor a dandár tovább vonult nyugatra, Fasztovba. A menetelő katonák tudták, hogy milyen nap van, de nem voltak karácsonyi hangulatban. A természet fehérbe öltözött, erősen fagyott. A béke és a Szeretet ünnepén a dandár alegységei elfoglalták lövészárkai­kat, beásták a harckocsikat, fede­zéket építettek, harcra készültek. Szilveszter előtt azonban újabb áthelyezési parancs érkezett: megsemmisíteni az ellentámadás­ba lendült fasiszta csapatokat Be­lőj Cerkov térségében. Először azonban az erőddé átalakított Ru- dát, Csmirovka és Glibocska tele­püléseket kellett elfoglalni a Rósz patak mentén. December 30-ra virradóra a dandár felzárkózott és nyolc óra­kor a szovjet 87. harckocsizó ez­red támogatásával támadásba lendült. A hőmérő higanyszála mí­nusz 30 fokot mutatott. A katonák kezét, lábát, egész testét átjárta az éjszakai fagy, szemük égett a három átvirrasztott éjszakától és az éles, maró széltől, de nem akartak lemaradni a szovjet társa­iktól. Tíz órakor már utcai harcok folytak Rudán, de a cukorgyár kör­nyékén nehéz volt a támadók helyzete. Miután beérkezett az el­ső zászlóalj, elhangzott a parancs. „Szuronyt szegezz, előre!...“ Es­tére kiűzték a fasisztákat Rudáról. A szovjet csapatokkal vállvetve a dandár katonái egész éjszaka üldözték a nácikat, akik a Belőj Cerkovtól alig öt kilométerre levő Rósz folyócska felé húzódtak vissza. A dandár parancsot kap, hogy indítson támadást a 208,4-es ma­gasság ellen, amely egy elnyúló és jól belátható hegyoldal tetején feküdt, ahonnét kitűnően lehetett uralni a Belőj Cerkovtól délre vivő visszavonulási utat. Két csehszlo­vák zászlóalj megsemmisítette a német állásokat és megszállta a magaslathoz közel eső erdőt, de a magaslatot nem sikerült menet­ből elfoglalnia. 1944 újév hajnalán újabb támadás indult a magassági pont ellen. Hét óra felé a támadó egységek birtokukba vették a ma­gaslatot. Nagy volt az ellenség vesztesége, de a támadóké is. Négy napon és négy éjszakán át állandóan gazdát cserélt a vér áz­tatta magaslat, de végre a mieink lesöpörték róla a fasisztákat, meg­kezdték Belőj Cerkov felszabadí­tását. Január 4-én véget ért a harc, a város felszabadult. Az­nap este az 1. önálló dandár ismét szerepelt a főparancsnokság na­piparancsában és a dandárt a szovjet kormány a Bohdan Hmelnyickij-rend 1. fokozatával tüntette ki. A Belőj Cerkov térségében fo­lyó harc nehéz volt. A dandár hatvanhat katonát vesztett, 270 volt a sebesült és hetvenöt az eltűntek száma. Az ellenség vesz­tesége: ezerötven halott, öt ro- hamlöveg, tizenhét harckocsi, öt­venkét géppuska, hatvanhárom golyószóró, hetvenhat gépkocsi és kilencvenöt ló. A csehszlovák katonák a Rudáért és a Belőj Cer- kovért vívott harcokban tudásban és szívósságban méltó fegyvertár­saivá váltak a szovjet harcosok­nak. Elküldte a dandárhoz jókí­vánságait Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának moszkvai vezető­sége is. A katonák tovább vonultak Zsazskov felé. Ekkor adta hírül a dandár újságja, hogy január 5- én Jefremovban megalakult a 2. csehszlovák ejtőernyős dandár, amelynek zömét a Tiso-féle had­seregből átállt szlovák katonák ké­pezték. Megkezdődött a kiképzés, a felkészülés, amelynek eredmé­nyességéről az ejtőernyős dandár a későbbi harcokban és a Szlovák Nemzeti Felkelés idején tett tanú- bizonyságot. N. J. ÚJ SZÓ 4 1984. I. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom