Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-26 / 22. szám, csütörtök
Valóságos igények, reális feltételek Látogatás a Rozsnyói Bányaipari Szakmunkásképző Intézetben CSEND ÉS KÖLTÉSZET Beszélgetés Donát Šajner érdemes művésszel A huszadik század szülöttje Rozsnyón (Rožňava) a bányász szakmák oktatása. Az 1909. szeptember 7-én elkezdődött képzés elsősorban a korszerűsödött bányák középvezetői utánpótlását volt hivatott biztosítani. A bányatulajdonosok nem véletlenül törődtek annyira a technikusi, felügyelői, munkavezetői utánpótlással. A minőségi felvételi vizsgákon néhány helyet a legalsóbb társadalmi osztályokból származó fiataloknak tartottak fenn. A tőke védelme az egyre gyakrabban mozgolódó bányászok indulatainak elcsitítása is céljuk volt. A felkínált lehetőséget azonban, amely a szerencsé- sebbjének biztos megélhetést jelentett, nem adták ingyen. Nemcsak jó szakembereket, hanem a bányatulajdonosokat kiszolgáló, érdekeiket legkitartóbban védelmező embereket is neveltek ebben a 34 fős osztályban. A mai Bányászmúzeum egyik épületében folyt oktatás 1917-ben szűnt meg. Az igazsághoz tartozik, hogy Gömör területén nem ez volt az első és az egyetlen ilyen iskola. Dobšinán már a múlt század végén oktattak bányaipari szakembereket. Ez a művelődéstörténeti örökség más társadalmi alapokon és feladattal folytatódott 1948 őszén. A Februári Győzelem után elkezdődött nemzetiségi iskolahálózat kiépítésekor Rozsnyón is nyílott egy párhuzamos osztály a Bányászati Ipariskolában. Az 1951-52- es tanévben az Intézményt középiskolai rangra emelték, s párhuzamos osztályokban folyt a szlovák és a magyar nyelvű képzés. Évente 57-57 végzős növendék került ki innen. A magyar nyelven folyó képzés 1957-ben szűnt meg, amikor a középiskolát Spišská Nová Ves-be helyezték át. Rozsnyón ezt követően bányaipari szakmunkásokat képeztek... Bár nem mondható teljesen újnak, a magyar nyelvű oktatás bevezetése sok tekintetben új szemléletet, több áldozatot, nagyobb odafigyelést kíván egy iskola vezetésétől. Talán ezért nem véletlen, hogy két esztendeje első nekirugaszkodásra kudarcba fulladt a kezdeményezés. Ján Sedlák, a Bányaipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója:- Órarendegyeztetési gondjaink, a bejáró diákok helyzete és az adott oktatáspolitikai feladattal kapcsolatos váratlan nehézségek megfontoltabb előkészítést kívántak. Az 1983-84-es tanévben már megteremtettük a feltételeket. Egyelőre öt tantárgyat - matematikát, fizikát, magyar nyelvet és irodalmat, történelmet és polgári nevelést - oktatunk magyarul. Az első próbálkozáshoz képest változás az is, hogy nem a tanítás után, hanem osztott óráikon, tehát az adott tantárgyakat szlovák társaikkal egyidóben tanulják a magyar nemzetiségű diákok. A járás politikai irányítószerveivel egyetértésben, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság oktatási osztályával és az illetékes szakminisztériummal együtt igyekszünk megfelelő feltételeket teremteni ennek a politikailag sem kis jelentőségű kezdeményezésnek. A rozsnyóiak nem egyedül kapták ezt a feladatot. Rajtuk kívül Nagykaposon (Veľké Kapušany) az energetikai, Losoncon (Lučenec) a szövőipari, Somorján (Ša- morín) a vendéglátóipari és Ipolyságon (Šahy) a kisegítő szakmunkásképzőben kezdték meg, illetve kellett volna elkezdeni a magyar nyelvű oktatást. Nehézségek itt is akadtak. Mint általában ilyen esetekben, sok múlott a tudatos politikai és módszertani előkészítő munkán. Judt Róbert, a szaktanintézet igazgató- helyettese jó ismerője a szakmunkásképzés egészének. — Azt hiszem, hogy a tanári karban senki sem fogadta ezt a döntést úgy, hogy valami fölösleges többletmunkát jelentene. Ha iskolánk diákságának nemzetiségi összetételét vizsgáljuk', szembeötlő, hogy sok a magyar nemzetiségű idák: 371-ből 112. Egyelőre 17 elsős jár az osztott órákon a magyar tanítási nyelvű csoportba. De reméljük, hogy jövőre a szülők és az iskolánkba jelntkezó diákok támogatásával önálló osztályt is nyithatunk. Arra a lehetőségre is gondolunk, hogy iskolánknak korszerű diákszállója van. A felsőbb szervekkel egyetértésben itt elhelyezhetnénk a kerület más vegyes lakosságú járásaiból jelentkező diákokat is, akik a gépipari szakmákban szeretnének szakképesítést szerezni. Nem véletlenül beszélek a távlati tervekről, lehetőségekről. Az első félévben szerzett tapasztalataink alapjain nemcsak a tanulmányi eredmények javultak, hanem megnőtt a diákok önbizalma is. Lélektani szempontból fontos körülmény, hogy az órák egy részén anyanyelvükön tanulhatnak. Bonyolultabb a helyzet a szakmai tárgyakkal. Nem mintha nem lenne elegendő magyarul beszélő gyakorlatvezetőnk, ezzel aligha lesz gondunk. Az elméleti tárgyak oktatásával lesznek gondjaink. Köztudott, hogy a szakmunkásképzőkbe nem a legkiválóbbak jelentkeznek. Ebből adódik, hogy az alapiskolákból érkezők tudásszintje sem mindig kielégítő. A magyar nemzetiségű gyereknek nemcsak a tárgyi tudása, hanem a szlovák illetve a magyar nyelvi tudása is alacsony. így itt állunk a feladat előtt: jó szakmunkásokat képezni, ugyanakkor elsajátíttatni a szlovák nyelvet, s tökéletesíteni a kielégítőnek egyáltalán nem mondható anyanyelvi tudásukat is. A megoldást persze mi is - mások is - magunktól várjuk. Meggyőződésem, hogy erre egyetlen lehetőség a párhuzamos magyar tanítási nyelvű osztály. Az első pedagógiai tapasztalatokat a magyar tanítási nyelvű csoportnál Gyömbér Erzsébet, matematika szakos szerezte. Az iskola tanári karában ó az egyik felelőse a kezdeményezésnek. Amint kiderült, az első próbálkozás kudarca után az órarend módosítása is az ó módszertani ötlete alapján történt.- Most győződtem meg igazán arról, hogy az elszántság és a tudatos pedagógiai munka milyen eredményeket hozhat. Az előző tanévek elsőseihez képest ezek a diákok könnyebben illeszkedtek be az új környezetbe. Sajnos, más iskolákból érkező társaikhoz hasonlóan tudásuk nem jobb, de ez már a szakmunkásképzők országos problémája, amit az alapiskolákban kell megszüntetni. Az órákon aktívabbak és bizonyos fokú önállóságra is szert tettek a félév alatt. Kollégáim, akik más magyar tanítási nyelvű iskolákból járnak hozzánk, minden tekintetben segítenek. Ellátogat hozzánk a kerületi tanfelügyelő is. Ennek ellenére kissé egyedül érezzük magunkat, mivel nincsenek kész tantervek, így a szlovák nyelvű képzés alapján készítettük el a magyar csoport tanterveit. Természetesen ez lehetetlen a magyar nyelv és irodalom esetében, így bizonyos értelemben a kollégám improvizálni kényszerült. A múlt csütörtökön és pénteken a Szlovák Filharmónia hangversenytermében - Bohdan Warchal vezényletével - a Szlovák Kamarazenekar adott koncertet, melyen szólistaként Matica Dobiášová- Kopecká csembalómúvész működött közre. A műsort túlnyomó- részt a régi gáláns stílus cseh képviselőinek művei alkották. A mai alkotások közül Dezider Kardoš Partita című szerzeménye és Henryk Górecki modem lengyel zeneszerző csembalóversenye szólalt meg. Dezider Kardoš Partitáját- mely nyitószámként hangzott el- a megszokott magas színvonalon adta elő a Szlovák Kamarazenekar. Nemes, szólamaiban kiegyensúlyozott hangzással tolmácsolta a mű értékes zenei gondolatait. Marica Dobiášová-Kopecká esem balóm ú vész nő a Musica aeterna együttes keretén belül kifejtett tízéves tevékenysége során tekintélyes szakismeretet szerzett Judt Róbert és Gyömbér Erzsébet azt is elmondta, hogy szeretnének kapcsolatokat teremteni olyan szakmunkásképzőkkel, amelyek már tapasztalatokat szereztek a magyar nyelvű oktatásban. Mindenekelőtt azonban a kerületi felügyeleti szervektől várnak több és hathatósabb segítséget. Máté László kerületi tanfelügyelő látogatásom előtt néhány nappal járt az iskolában:-Tapasztalataim, benyomásaim pozitívak Az okatási minisztérium irányelveinek megfelelően kerületünkben ebben az iskolában volt a legzökkenómentesebb az indulás. Több és mélyebb elemzést kívánó gond adódott Nagykaposon. Az előírások szerint ahhoz, hogy önálló osztály nyílhasson minimum húsz tanuló kell. Nemzeti- séglakta területen meg lehet nyitni az önálló osztályt ennél alacsonyabb létszámmal is, ha a kerületi nemzeti bizottság külön döntéssel jóváhagyja azt. Rozsnyón két különböző szakmáiból - gépjavító és fémmegmunkáló - jár össze a két csoport az anyanyetvükön tanított tantárgyak óráira. Az önálló osztályhoz több jelentkező kellene az egyes szakmákban. Ezt lenne hivatott elősegíteni az az elképzelés, hogy kerületünk három magyar nemzetiséglakta járásából (Kassa, Tóketerebes és Rozsnyó) itt tanuljanak az egy meghatározott szakma iránt érdeklődök. A feltételek adottak. Megfelelő, száznyolcvan férőhelyes diákotthon, korszerű tanműhelyek várnák a diákokat. Az iskola már csak hagyományaiban őrzi a bányászszakmákat. Ugyan tanulnak itt még Szlovákia minden részéből a négyéves képzési idejű szakon, mégsem ez a meghatározó. A környék ipara, a bányászat hanyatlásával együtt, más irányba fejlődik. Ezért is kell egyre több gépipari illetve karbantartó szakmunkás. Célunk, hogy Rozsnyón «s, Nagykaposon is - az energetikai szakmákban - önálló magyar tanítási nyelvű osztályban kezdődjön el jövőre a szakmunkásképzés. A dolgok bonyolultságát az is jelzi, hogy a szakmunkásképzők mindeddig kettős felügyelet alatt állnak. Az illetékes szakminisztériumok tervei pedig nem mindig összehangoltak Feltétlenül szükséges, hogy az oktatáspolitika nemzetiségi iskolahálózat fejlesztését célzó tervet egyeztessük a szakminisztériumok elképzeléseivel. Ez mindenekelőtt politikai feladat. Máté László korántsem beszélt elérhetetlen dologról. A reális feltételek valóságos igényekhez méretnek. Olykor talán a szülők, a gyerekek, de mindenekelőtt az alapiskolák pályaválasztási felelőseinek informáltságával van baj. A továbbtanulási lehetőségek pontosabb ismertetés után talán még többen választanák a gépipari szakmákra anyanyelvükön felkészítő szakmunkásképző intézeteket. DUSZA ISTVÁN a régi zene előadásában. Annak ellenére, hogy nem volt könnyű feladat két olyan heterogén jellegű művet egymás után előadni, mint Zách és Górecki csembalóversenye, a művésznő mindig a helyzet magaslatán állt, s játéka minden, igényt kielégített. Zách művének motívumait finom plasztótással tudta megformálni. Górecki szellemes versenyművét invenaózusan és mély átéléssel tolmácsolta. Ossz játéka a pontosan, de élénken és finoman kísérő zenekarral megadta a műnek a sajátságos, expresszív, helyenként motorikus jellegét és a zárótételben kiemelte a népzenei ihle- tettséget Játéka megérdemelt nagy visszhangot keltett. A Szlovák Kamarazenekar hangversenyének többi száma a klasszicizmust megelőző gáláns stílus vagy az ún. rokokó korszellemét idézte emlékezetünkbe A zenekar meggyőző stílusérzékkel játszott, nagy sikert aratva. A. J. A Csehszlovákiai írók Szövetségének a klubjában találkozunk Bemutatkozik, majd bemutatja asztaltársát Pár perc türelmet kér, amíg befejezik a beszélgetést. A csend és a költészet kapcsolatáról beszél fiatalos lendülettel, hetven esztendő bölcsességével. Közijen sok minden más is kiderül, előregyártóit kérdéseim „elavulnak“. A beszélgető partner szedelózködik, búcsúzás. Ketten maradunk. - Kérdezzen - szólít föl kedvesen.- Akaratlanul is fültanúja voltam beszélgetésüknek. A téma kapcsán egy magyar köttó - Babits Mihály — jutott eszembe, akinek minden sora mögött ott érezzük a ki nem mondottakat, a tudatos választás ólomnehezékét. Valahogy igy értelmezi - ha jól értettem - ön is, csönd és költészet kapcsolatát.- Igen. František Halas példájával válaszolnék, aki azontúl, hogy indulásomat segítette, költészetével a legtöbbet adta nekem Sose „dőlj be“ az első gondolatnak, az első rímnek, ritmusnak. Százat gondolj végig, a száz egyedik jó lesz - mondogatta. Az olvasó ne várja a száz-ház rímet, a vers ne sima, hanem göcsörtös legyen, mert különben elalszunk. A költőnek ugyanis ébren kell tartania a tudatot! Halas minden sora mögött egy világ lüktet, azt hiszem, ez az oka, hogy talán a mai fiatalok tudatában is ó él a legelevenebben. Ezzel szemben- például Nezval- szinte áradatsze- rúen körbefoíyja a jelenségeket. Persze ó is nagy költő, csak másképpen az. A látható, érzékelhető, változó, nyüzsgő valóság a prózának a területe - a csönd szavakba öntése a költészetre várt. Ebből a szempontból ősidők óta változatlan. Azt hiszem. Dantével jól megértenénk egymást, de egy Dante-korabeli íróval aligha.- On költő és ptózairó egy személyben, mégis megkérdezem : mi áll önhöz közelebb?- A költészet.- S miért irt prózát?- Mint sok más egyébnek, ennek magyarázata is Dél-Csehországban, szűkebb szülőhazámban található. Első alkalommal egy halgazdasági dolgozó tevékenysége. élete inspirált: később a falu élete, főleg a mezőgazdaság kollektivizálása, amelyben jómagam is szerepet vállaltam-Mi az, ámit Sobéslavból és tágabb környezetéből magával hozott?-A költészetet és sok keserűséget Egyszer egy kritikában a szememre vetették, hogy soha nem írtam a szüléimről. Sajnos nem tehettem: apámat az első világháború vitte el, anyámat- másfél éves koromban - a tífusz. Nagyanyáim neveit, neki köszönhetem a költészetet. írni, olvasni nem tudott - de mesélni, akár reggeltől estig. Iszonyú nyomorban éltünk. Ha valami,,különlegességet“ megkívántam, leginkább a „nem kell az neked“ vagy a „menj és lopj magadnak“ válaszokkal kellett beérnem. Csoda-e hát ha annyira szerettem nagyanyám meséit?- Hogyan került Prágába?- František Halas révén, akinek elküldtem néhány versemet. Utazzon föl - invitált a fiatalok lelkes támogatója, s mindjárt állást is szerzett egy kiadónál. Az Európai Irodalmi Klub szerkesztőjeként dolgoztam Halas sokunknak nyújtott hasonló segítséget.- Sok év telt el azóta, számos esemény tanúja és tevékeny résztvevője volt. A háború, a 43- as forradalmi események, egy igazságosabb társadalmi rendszer első lépései, a hatvanas évek eseményei, a konszolidálódás folyamata - mind ott munkál művészetében. A fiatalemberből alkotó férfi, érdemes művész lett. 1972-ben a Csehszlovákiai írók Szövetségének titkárává választották. A Cseh Irodalmi Alap bizottságának tagja. Mit jelentett, illetve jelent önnek a szervező munka?- Mindenekelőtt valóban nagyon sok munkát. Kritikus időszakban lettem az újjáalakuló író- szövetség titkára. Emlékszem, hogy annak idején Nyugaton hatalmas sajtókampany indult ellenünk. Nem csoda, hogy amikor Franciaországban irodalmi estet szerveztünk, még ottani nagykövetségünk dolgozói is kétkedve néztek az események elé. De a fiaskó elmaradt, az esten több mint hatvan jeles író és irodalmár jelent meg. Bevallom, ez akkor nagyon jólesett. Azóta nagyon sok országban jártam, nagyon sok barátra leltem, s talán sikerült hozzájárulnom ahhoz is, hogy a cseh irodalom kedvelőinek táborát még inkább kiszélesítsük. Nagyon jó barátom például Garai Gábor, s ilyen volt a néhány éve elhunyt Simon István is. Nem feledkeztem meg anól, hogy mit jelentett nekem annak idején Halas támogatása. Igyekszem elősegíteni a fiatal tehetségek kibontakozását. Ha bizalmunk kölcsönös s együttműködésünk gyümölcsöző, a siker egyben elégtétel is. Másrészt az olvasott művek révén képet kaphatok a fiatalabb generációk útkereséséről, irodalmunk további irányáról.- Milyennek látja a kibontakozó fiatal cseh irodalmat?- Sokkal erősebbnek érzem a költészetet. A próza mintha elvesztette volna lényegét - a cselekményességet. Félreértés ne essék: én szeretem a lírai prózát is, de ha az egyeduralkodóvá válik. egy idő után már untat. A Norbert Frýd-típusú alkotókat hiányolom. A költők közül hárman - Jifí Žáček, Michal Cemík és Karel Sýs- már most is kiemelkednek a többi közül. Az idősebb prózaírók közül Ladislav Fuksot, Jarmila Lou- kotkovát kedvelem, a fiatalabbak közül Vladimír Kömer nevét említeném - jóllehet már ó is 45 esztendős. Mellesleg érdekes probléma a fiatal generáció mai értelmezése. A fentebb említett költők is ma körülbelül 40 évesek. Hol vannak ma már a Wolker-tehetségú huszonévesek?! De erről talán más alkalommal.- Mit tervez a következő évekre?- Azt hiszem, több prózát már nem írok. Verseket szeretnék írni, de azokat írni nem lehet. A vers- s itt egy kicsit visszakanyarodok beszélgetésünk elejére - születik. Sokan foglalkoztak már ezzel a kérdéssel - jómagam is sokat töprengek rajta -, de azt hiszem, még senki sem merítette ki a vers születésének problémakörét. A verseken kívül? Nagyon szeretem a gyerekeket. Hozzáguk is szeretnék még szólni. GÁL JENÓ Emlékezetes művészi élmény ČTK-felvétel ÚJ SZÓ 6 1984. I. 26.
