Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-26 / 22. szám, csütörtök

I VILÁGGAZDASÁG ® V1ÁGGAZDASÁG @ VILÁGGAZDASÁG Kit és miért szolgál a robot? Egyes nyugati tömegtájékozta­tási eszközök azt állítják, a Szov­jetunióban azért nem létezik a munkahelyek megszűnésének problémája, mert a tudományos­technikai forradalom vívmányai­nak gyakorlati alkalmazása terén rendkívül elmarad. És ez elsősor­ban az ipari robotok gyártására és használatára vonatkozik. A Szovjetunióban valóban nem létezik a munkahelyek megszűné­sének problémája úgy, ahogyan azt Nyugaton értik. És ennek a ténynek a magyarázata nem az elmaradottság a robotgyártás te­rén - hanem a tervgazdaság elő­nyei. ítélje meg az olvasó. 1980 végéig 6 ezer ipari robot készült és működött a szovjet üzemekben. Két év múlva számuk több mint a hétszeresére növekedett, 1985 végére pedig a szakemberek prognózisai szerint meghaladja az 50 ezret. A robotok elsősorban a legmunkaigényesebb teendőket végzik: kohászati üzemekben, ko- vács- és présműhelyekben, futó­szalagok mellett dolgoznak, szer­számgépeket szolgálnak ki és így tovább. Ez azonban a tudományos­technikai forradalomnak csupán egyik iránya. A Szovjetunióban teljesen automatizált üzemek is létesülnek. A Dnyepropetrovszki Villamosmozdony Gyárban telje­sen automatizált műhelyek mű­ködnek, a Moszkvai Kisautó Gyár­ban és több tucat más üzemben pedig befejezés előtt áll sok ter­melési folyamat automatizálása. Ezek a tények. És arra vallanak: legalábbis komolytalanság arról beszélni, hogy a Szovjetunió el­maradt a modern tudomány és technika eredményeinek alkalma­zása terén. Bár a termelés gépesí­tése és automatizálása természe­tesen bonyolult folyamat, és ná­lunk még nem megy minden olyan simán és gyorsan, mint szeret­nénk. A technika az ember ellen Minden burzsoá vállalkozóra jel­lemző az a törekvés, hogy gép­pel, robottal, bármilyen technikai tökéletesítéssel igyekszik kiszorí­tani a munkást, ha az előnyös, ha a lehető legnagyobb haszon elé­réséhez vezet. A technikai felsze­relés számára nem szükséges megfelelő munkakörülményeket teremteni, ez nem sztrájkol, nem támaszt politikai és szociális köve­teléseket. Csupán két példát idézek. A japán Tojo Kogio Autógyár. Itt 250 robotot állítottak fel, és mind­egyik két munkás feladatát látja el. A vezetőség számításai szerint a közeljövőben olyan manipuláto­rok jelennek meg az üzemben, amelyek 3-4, sót 5 munkás he­lyettesítésére nyújtanak módot. És e munkások közül majdnem min­denkire az a sors vár, hogy az utcára kerül. Az amerikai General Motors Társaság. Ennek a vezetősége el­határozta, hogy 14 ezer ipari robo­tot vásárol és állít fel. Ezeknek 40-50 ezer dolgozó munkáját kell helyettesíteniük. És ez olyan idő­ben történik, amikor már 130 ezer munkást bocsátottak el az üze­mekből. A Carnegie Mellona amerikai egyetemen működő szakértők azt jósolják, hogy 2000-re az Egyesült Államokban a robotok további 3 millió embert tesznek munkanél­külivé. A munkanélküliség persze a kapitalizmus belsejében végbe­menő, mélyreható, néha igen bo- nyo'ult folyamatok eredménye, és mégis kétségtelen az, hogy növe­kedése nyugaton jelentős mérték­ben a tudományos-műszaki hala­dással függ össze. Csak az elmúlt, 1983-as évben a fejlett iparú or­szágokban a munkanélküliek szá­ma az előző évhez képest 4 millió­val nagyobb lett. A technika, mint a munka humanizálásának eszköze A szocializmus azáltal, hogy egyszer s mindenkorra felszámol­ta a munkanélküliséget, megsza­badította az embert attól az állan­dó félelemtől, hogy „dologtalan- ná“ válhat. A szocialista orszá­gokban, a Szovjetuniót is beleért­ve, a tudomány és a technika fejlődése sem változtat semmit ebben a tekintetben. Ez elsősor­ban a dolgozók érdekeit szolgálja. A robotok megalkotásának és használatának az a célja, hogy a lehető legnagyobb mértékben felszámolja az egyhangú, nehéz fizikai munkát, a kis szakképzett­séget igénylő, nem hatékony munkát. Erre is csak két példát idézek. A Ivovi (Ukrajna) ,,Mikropribor" műszergyártó termelési egyesü­lésben például olyan ipari roboto­kat állítottak fel, amelyek a műsze­rek kiegészítő részegységeinek szerelését végzik. Két év alatt- 1981-1982-ben - az automati­kus manipulátorok alkalmazása lehetővé tette, hogy több mint 600 munkást felmentsenek az egyhan­gú fizikai munka végzése alól. A szakemberek prognózisai sze­rint 1985-ig még körülbelül másfél ezer embert szabadítanak meg az ilyen munkától. A panevežyši (Litvánia) „Ekra- nas" gyárban a televíziósképcső- gyártási műveletsorozatban 70 ro­bot 200 munkást váltott fel, és további 150 dolgozó munkáját tet­te könnyebbé. Márpedig itt nem volt könnyű a munka: például az olyan műveletnél, amilyen a kép- csóbúrák mosása, a munkásnak egy műszak alatt összesen 12 tonna terhet kellett a kezében vin­nie, egyik helyről a másikra. Ma azon a nyolc szakaszon, ahol ro­botokat alkalmaztak, csak a gép- beállítók maradtak meg a he­lyükön. 1981-1985 között a robottech­nika bevezetése révén összesen mintegy 100 ezer munkás felsza­badítását tervezik - elsősorban olyan műveleteknél, ahol a legna­gyobb káderhiány és fluktuáció fi­gyelhető meg, valamint balesetve­szélyes, és az egyik esetben a munkásokat „elbocsátják“, a másik esetben pedig „felszaba­dítják“. De valóban csak első pil­lantásra látszik így. A munkásokat persze felmentik beosztásukból, amikor helyüket robotok foglalják el. De a Szovjetunióban egyetlen embert sem bocsátott még el soha senki munkahely megszűnése miatt. A dolgozók rendszerint előre értesülnek az ilyen, küszöbön álló munkahely-megszüntetéséről, azt is tudják, hol és milyen körülmé­nyek között fognak ezután dolgoz­ni. Azok számára, akik előző szak­májukban akarnak maradni, a ha­sonló részlegekben választanak ki munkát, mások pedig az állam számlájára megfelelő képzésben részesülnek, és a felszerelt auto­mata rendszerek kezelői lesznek, vagy más műhelyekbe kerülnek, ahol szükség van a - már maga­sabb képesítésű - munkájukra! Számos esetben a munkaerőt átcsoportosítják, az iparból a gaz­daság más ágazataiba irányítják, például a közlekedés területére, vagy a szolgáltató üzemekbe- ezeknek fejlesztésére ma or­szágszerte fokozott figyelmet for­dítanak. A szocialista társadalom létér­deke, hogy értékesítse az ember­nek azokat az alkotó képességeit, amelyeknek feltárását a tudomá- nyos-technikai forradalom segíti elő. És a technika ezért nemcsak nem szorítja ki az embert munka­helyéről, hanem segítségére is si­et oly módon, hogy a lehető legna­gyobb mértékben megkönnyíti munkáját, vonzóbbá, érdekeseb­bé, szellemileg tartalmasabbá teszi. NYIKOLAJ ARTYEMJEV (Argumenti i Fakti) A moszkvai Sarló és Kalapács Kohászati Üzemben a közelmúltban új hengerművet helyeztek üzembe, melynek építésében-szerelésé- ben NDK-beli szakemberek is részt vettek (ČSTK - felvétel) INNEN - ONNAN A közöspiaci országok mérlege Az EGK országaiban előzetes becslések szerint a nemzeti össz­termékek 1983-ban átlagban egy százalékkal emelkedtek, a mun­kanélküliség növekedése már­ciusban megállt és nagyjából azo­nos, tizenkétmillió fős szinten mozgott az év hátralevő részében. Az ipari termelés 1,6 százalékkal emelkedett átlagban a múlt év ok­Timföldgyár szovjet Az elmúlt év végén Athénban tartotta ülését a szovjet-görög gazdasági, ipari és műszaki együttműködési bizottság, s ezen megegyeztek annak a Görögor­szágban épülő timföldgyár terve­zési munkáinak meggyorsításá­ban, amelyre vonatkozó előzetes megállapodás Konsztantin Kara- manlisz 1979-ben történt moszk­vai látogatása során jött létre, s amely része annak a tíz évre szóló kétoldalú gazdasági együtt­működési megállapodásnak, amelyet Nyikolaj Tyihonov ez év tóberében az EGK országaiban az előző év hasonló időszakához ké­pest. Mérsékelt fellendülés mutat­kozott az NSZK-ban és Belgium­ban, míg Franciaországban és Hollandiában csökkenés tapasz­talható. Az Egyesült Államokban 4,4 százalékkal. Japánban 3,7 százalékkal emelkedett ugyanak­kor az ipari termelés. (MN) közreműködéssel ítiuiuari athéni látogatása alkal­mával írtak alá. A megállapodás szerint a tim­földgyár, amelynek tervezett ka­pacitása évi 600 ezer tonna, a helyszínen kitermelt bauxitot dolgozza fel, s építési költségei­nek felét a Szovjetunió fedezi. Ugyancsak a szovjet fél szállítja az üzemi berendezéseket és bo­csátja rendelkezésre a gyártási technológiát. Az új üzem termelé­séből évi 400 ezer tonna átvételé­re a Szovjetunió, 200 ezer tonnára pedig Bulgária vállalt kötelezettsé­get. (F) KOMMENTÁLJUK KEZDEMÉNYEZŐKÉSZSÉG ÉS A MŰSZAKI FEJLESZTÉS Igenis képesek vagyunk a magasabb minőségi célok elérésére, hiszen „fejlett anyagi-műszaki bázissal rendelke­zünk,... képzett munkáskádereink, technikusaink és egyéb dolgozóink vannak, és aránylag erős a tudományos-műszaki bázisunk is“, szögezte le Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségé­nek tagja, az SZLKP első titkára a Pravda, az Új Szó és a Nové slovo főszerkesztőjével folytatott beszélgetésen. A népgaz­dasági terv kulcsfeladataival összefüggésben kiemelte a munka minősége, valamint a termékek műszaki színvonala további javításának fontosságát. Az adott lehetőségek hasz­nosításával kapcsolatosan hangsúlyozta a pártszervezetek felelősségteljes munkájának jelentőségét, a gazdaságpoliti­kai pártmunka részei között pedig sarkalatos feladatként említette a műszaki fejlesztést, valamint a tudomány és a technika eredményeinek rugalmas gyakorlati alkalmazását, ahogy azt a CSKP KB 8. és az SZLKP KB azt követő ülésének határozatai is leszögezik. E határozatokból eredő, a tudomány és a technika vívmá­nyai gyakorlati alkalmazásának útját egyengető feladatok nagyon összetettek és sokrétűek. Egyik részük a dolgozók alkotó kezdeményezését hivatott erősíteni és szélesíteni. Ilyen céllal kell például megújítani és hatékonyabbá tenni a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság üzemi szer­vezeteinek tevékenységét, illetve azokon a helyeken, ahol még nem működött tudományos-műszaki társaság, létre kell hozni. A Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság válla­lati, üzemi földművesszövetkezeti stb. fiókszervezetei aktív tevékenységükkel ugyanis hatásosan hozzájárulhatnak a műszaki fejlődés új, haladó irányainak előkészítéséhez és termelési bevezetéséhez. S ott, azokban az üzemekben és vállalatoknál, ahol a műszaki megújulás a termelés szerves velejárója, jobban eleget tudnak tenni a minőségi mutatók­nak, gyorsabban áthidalják a termelésben előforduló gyenge pontokat, leküzdik a fogyatékosságokat, s olyan termékeket gyártanak, amelyek műszaki színvonala és választéka össz­hangban van a piac igényeivel. Hogyan, miként segít(het)i mindezt az egyes üzemekben a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság szervezete? Elsősorban úgy, hogy a dolgozókkal megérteti és elfogad­tatja az igényes feladatokat, s ezáltal növekszik a kezdemé­nyezőkészség. Másodsorban azáltal is, hogy a tudósok? mérnökök és technikusok munkáját összekapcsolja a mun­kások mesterségbeli tudásával. Az erők összpontosításával gyorsabban és hatékonyabban oldhatók meg a fejlesztési feladatok, mintha mindenki külön, a másiktól elszigetelten dolgozna. Mindezt tudatosítva az elmúlt hónapokban és hetekben több üzemben és vállalatnál újra értékelték a Csehszlovák Tudo- mányos-Műszaki Társaság szervezeteinek tevékenységét, illetve ahol még nem volt, ott létrehozták azt. Többek között az elmúlt év végén így tettek például a Nehézgépipari Vállalat dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzemében és a járási agrotechnikai vállalatnál is. A gazdasági és a pártvezetők mindkét helyen egyaránt hangsúlyozták, hogy a társaság a hagyományos feladatok, a nevelő és oktató tevékenység, valamint a szakmai továbbképzés és a tudományos eszme­cserék szervezése mellett főleg gyakorlati jellegű munkával fog foglalkozni. Az újítók, feltalálók és ésszerúsítők egyéni kezdeményezése így lett tervszerű és folyamatos. Olyan műszaki fórum ez, amely a feladatok kivitelezésére serkenti az embereket, s ugyanakkor hatékony segítséget nyújt az ésszerűsítő javaslatok, ötletek részletes kidolgozásához és bevezetéséhez. Az üzem, vállalat gazdasági vezetőinek „megrendelésére“ konkrét műszaki feladatok megoldását is vállalja, és a kapott megbízatással összhangban, a feladat jellegének megfelelő alkotócsoportot is létrehoz. Az ilyen, gyakorlati jellegű tevékenység közvetlenül segíti a termelési feladatok teljesítését, miközben elsődlegesen a dolgozók széles körű és sokoldalú kezdeményezőkészségére támasz­kodik. EGRI FERENC Új hőszigetelési norma lépett életbe január elsejével. Azóta minden új épületet ennek alapján kell átadni. Ez nagy igényeket támaszt a tégla­gyártókkal szemben. A téglák hőszigetelő tulajdonságai javításának egyik módja az, hogy fúrészport használnak a vékony falú téglák gyártásához. A tégla súlya köbméterenként nem haladhatja meg az ezer kilogrammot. A téglagyártás gépesítésével és automatizálásával foglal­kozó žilinai kutatóintézet gépsort fejlesztett ki a fűrészpor feldolgozá­sára. A gépsor, amely forgácsot is feldolgoz, tartályból, zúzóból, osztályozóból és adagoló berendezésből áll. A berendezés próbái jelenleg folynak a Kelet-szlovákiai Téglagyárak Spišská Nová Ves-i üzemében. A képen: Jozef Magéra, az üzem egyik legjobb dolgozója, szocialista munkabrigád vezetője a téglaégetó kemence mellett. (Svätopluk Písecký felvétele - ČSTK) ÚJ SZÓ 4 1984. I. 26.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom