Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-21 / 18. szám, szombat
ÚJ szú 3 1**4. I. 21. Ľudovít Pezlár elvtárs beszéde Befejeződött azjszlám csúcstalálkozó Határozatban ítélték el Izrael expanzív magatartását Egyiptom lehetőséget kapott a visszatérésre (ČSTK) - A marokkói Casablancában csütörtök este befejeződött az Iszlám Konferencia tagállamainak 4. csúcstalálkozója. A tanácskozás elsősorban a közel-keleti helyzetre, a palesztin kérdésre, az amerikai-izraeli expanzióra, az iráni-iraki konfliktusra, a namíbiai kérdésre és az aszály sújtotta afrikai országok gazdasági problémáira összpontosult. Az elfogadott dokumentumokban a tanácskozás résztvevői határozottan elítélték Izrael expanzív politkáját, amelyet az amerikai imperializmus közvetlen támogatásával folytat és hangsúlyozták, hogy az amerikai-izraeli „stratégiai együttműködés“ újabb provokációkra és agressziókra ösztönzi a cionistákat. A szervezet állam- és kormányfői támogatásukról biztosították az Arab Liga 1982 októberében Fezben megtartott csúcskonferenciájának közel-keleti rendezési tervét, amely feltételezi egy független p-'ccztin állam létrehozását. A csúcstalálkozó résztvevői komoly aggodalmukat fejezték ki az iráni-iraki konfliktus folytatódása miatt, és felszólították az ellenséges feleket a vérontás megszüntetésére. Továbbá több határozatot hagytak jóvá az Iszlám Konferencia tagállamai közti gazdasági, kulturális és tudományos-műszaki együttműRodés fejlesztéséről. A konzervatív rezsimek nyomására zárt ajtók mögött folytatott hosszas viták után végül elfogadtak egy olyan határozatot is, amely felajánlja Egyiptomnak a visszatérést az Iszlám Konferencia Szervezetébe. Egyiptom tagságát a szervezetben 1979-ben, az Izraellel kötött különszerződés aláírása után függesztették fel. A határozat elleni tiltakozásul Abbasz Szalam Dzsallud, a líbiai küldöttség vezetője kivonult a konferenciáról. A csúcstalálkozó végül jóváhagyta az ún. casablancai chartát, amelynek az iszlám egység megszilárdítása a célja. Dzsumblatt: A multinacionális erők aláássák Libanon biztonságát (ČSTK) - A jelenlegi libanoni kormány valójában a jobboldali fa- langisták szerve, és csak Izrael és az Egyesült Államok támogatásával jutott hatalomra - állapította meg Valid Dzsumblatt, a Haladó Szocialista Párt elnöke. Kijelentette, hogy a baloldali erők nem hajlandók támogatni ezt a kormányt, és olyan új kabinet létrehozását szorgalmazzák, amelyben egyenlő jogokkal képviseltetnék magukat az egyes társadalmi csoportok. Donald Rumsfeld amerikai elnöki megbízott dipolmáciai tevékenysége - melynek állítólagos célja a libanoni belső válság rendezése - azonban arról tanúskodik, hogy az USA-nak nem célja egy ilyen valóban reprezentatív lihpnoni- kormány létrehozása. Ezért a hazafias erőknek nincs más választásuk, minthogy továbbra is fegyveres harccal igyekezzenek érvényt szerezni jogos követeléseiknek, hangsúlyozta Dzsumblatt. A libanoni baloldal képviselője a továbbiakban élesen bírálta az ún. multinacionális erők libanoni jelenlétét is. Mint mondotta, ezek az egységek, melyek gerincét az amerikai tengerészgyalogosok alkotják és a 6. flottát használják elrettentő erőként, nem járulnak hozzá a libanoni béke helyreállításához. Ellenkezőleg, a stabilitás aláásásának tényezői, s a lakosság többsége egyértelműen ellenségeknek tartja ezeket a katonákat. Amerikai szakértők bírálják a Fehér Ház fegyverkezési politikáját (Folytatás az 1. oldalról) gén volt az ismert szabályok gépies ismétlése, mivel az ilyen gépiesség mögött mindig az elemzéstől, az élet hozta új jelenségek általánosításától való idegenkedés rejlett. Könyörtelen ellensége volt minden merevségnek. Ma, amikor a párt, az állami és társadalmi szervek és szervezetek munkájának fő tartalma a népgazdaság sokoldalú intenzifikálásáért folytatott határozott küzdelem, Lenin hagyatékának ez a része a tanulságok és az ösztönző erő rendkívül értékes forrása. A mai bonyolult és igényes feladatok teljesítéséért folytatott harc megköveteli, hogy a kommunisták, főleg a funkcionáriusok példát mutassanak, és munkastílusuk helyes legyen. Vlagyimir lljics Lenin mindig kiemelte, milyen fontos a tervszerűség a politikai munkában. és küzdött az improvizálás és a formalizmus ellen. A lenini munkastílus szempontjából minden pártakciónak pontosan meghatározott céljának kell lennie, tisztázni kell azokat a problémákat, amelyekről beszélnek, meg kell indokolni a megoldást. Teljesen természetes, hogy a politikai munkában az érdekek összecsapása következtében konfliktusokkal találkozunk. A konfliktusok megoldását meghatározza a politikai munka jellege, hiszen a társadalomban szüntelen harc folyik a régi és az új között. A pártmunkában az újért harcolunk, küzdünk a társadalom további fejlődéséért, és ez törvényszerűen azt eredményezi, hogy konfliktusba kerülünk azokkal az emberekkel, akik elkényel- mesedtek, gondolkodásuk megcsontosodott, az elévült elképzelések és sémák rabjai lettek. Ha szembe kell nézniük az új problémákkal és helyzetekkel, szerencsétlenekké válnak és siránkoznak. Az óvatoskodók, félénkek, határozatlanok azonban nem irányíthatják eredményesen mások munkáját. Lenin egész politikai munkássága a konfliktusos helyzetekben való elvhű állásfoglalást példázza. Ez rendkívül időszerű ma is, amikor a vállalatokban, üzemekben, szövetkezetekben, iskolákban és kutatóintézetekben gyűléseket tartanak a pártalapszervezetek, bírálóan értékelve a tavalyi terv teljesítését és megvitatva az idei feladatokat. A kommunistáknak a pártmunka lenini elvei szellemében kell tanácskozniuk és ennek eredményeként meg kell szilárdítani a gazdasági fejlődés pozitív irányzatait. Talán még sohasem voltak olyan időszerűek Leninnek azon szavai, miszerint a tervezett feladatok teljesítéséhez politikai, szervezési és nevelési szempontból egységesen kell viszonyulni. A tapasztalatok teljes mértékben megerősítik, hogy a fejlett szocializmus építésének folyamatában törvényszerű az ideológiai és a politikai nevelő munka jelentőségének elmélyülése. Ezzel kapcsolatban ki kell emelnünk a pártmunka ezen területe fejlesztésére vonatkozó programot, amelyet a CSKP KB 1980 márciusában, 15. ülésén fogadott el és amelyet a szlovákiai viszonyokra az SZLKP KB áprilisi ülése bontott le. A CSKP XVI. kongresszusa teljes mértékben megerősítette ezt a programot. Bizonyos aggodalmat kelt, hogy egyes területeken, így például a művészi alkotások értékelésében eddig nem sikerült teljes mértékben megvalósítani a kitűzött feladatokat. Egyes szerzők mintha félnének beszélni róla. Ezért visz- sza kell térni ezekhez a dokumentumokhoz, következetesen felülbírálva, hogyan érvényesülnek a párt, állami, tudományos és társadalmi szervek, valamint szervezetek tevékenységében. Az imperializmus reakciós erői az Egyesült Államok kormányzatának vezetésével arra törekednek, hogy katonai erőfölényre tegyenek szert a szocialista világközösséggel szemben. Ezt a törekvést rendkívül éles ideológiai harc kíséri a reális szocializmus ellen. Ez arra kötelezi ideológiai frontunkat, hogy állandóan figyelemmel kísérje a nemzetközi életben végbemenő ideológiai harc új tényezőit, mint amilyen az imperializmusnak a haladó erők ellen folytatott pszichológiai háborúja, és hozzájáruljon a hatékony ellenintézkedések kidolgozásához és foganatosításához. Az imperializmus szüntelenül tökéletesíti a reális szocializmus országai és a haladó erők ellen folytatott harc módszereit. A tudományos intézetekben, a speciális állami szervezetekben, a katonai és kémszervekben szüntelenül újabb és újabb elméleteket agyainak ki, az ideológiai diverzió új terveit dolgozzák ki. A burzsoá tömegtájékoztató eszközök az utóbbi időben fokozott figyelmet fordítanak azokra az intézkedésekre, amelyeket a szocialista országokban a népgazdaság intenzifikálására és az irányítási rendszer tökéletesítésére hoznak. Megpróbálják, hogy az egyik országban megvalósított intézkedéseket szembeállítsák a többi ország intézkedéseivel. Külön hangsúlyt helyeznek a magánszektor felújítására, amelyet univerzális gyógyszerként propagálnak a szocialista országok gazdasági problémáinak megoldására. A szocialista országokat „jókra“ és „rosszakra“ osztják aszerint, hogy hogyan felelnek meg elképzeléseiknek és céljaiknak. A tőkés bankok és az imperialista országok kormányainak aljasságáról tanúskodik a Lengyel Nép- köztársaság hitelekkel kapcsolatos zsarolása. Ezzel összefüggésben szem előtt kell tartani, hogy Lenin tanítása a imperializmus agresszív lényegéről továbbra is teljes mértékben érvényes. A szocialista és a tőkés országok gazdasági kapcsolatait az általa megfogalmazott elvek alapján kell fejleszteni. Nem nehéf elképzelni, milyen kártékony hatása lenne, ha a szocialista közösség pénzügyi, hitel, tudományos vagy műszaki szempontból az imperialista nagyhatalmaktól függne. Ľudovít Pezlár elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta, hogy népünk legnagyobb történelmi vívmányai közé tartozik a nemzetiségi kérdés eredményes megoldása. Mint ismeretes, a burzsoá Csehszlovákiát éles nemzetiségi ellentétek jellemezték. Ez volt az egyik fő oka az állam gyengeségének, és fontos szerepet játszott az állam megszűnésében. Népünk az idén ünnepli meg a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulóját, amely nemzeti és demokratikus forradalmunk kezdetét jelentette. Míg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely következményeit tekintve a csehek és szlovákok közös államának felújítását eredményezte, megmentette a szlovák nemzetet a teljes elnemzetietlenítéstől és pusztulástól, a Szlovák Nemzeti Felkelés a csehek és szlovákok viszonyát a lenini elvek alapján, az egyenra- gúság elve alapján oldotta meg. A szocialista építés éveiben sikerült leküzdeni hazánkban a nemzetek és nemzetiségek gazdasági, politikai és kulturális életében megnyilvánuló nagy eltéréseket. A nemzetek és nemzetiségek békességben élnek, kapcsolataik a lenini elvek alapján rendeződtek. Az a tény, hogy országunkban sok nemzet és nemzetiség él, a gyengeség forrásából az erő és a fejlődés forrásává változott. Ez természetesen nem jelenti, hogy a társadalmi életnek ezen a bonyolult és érzékeny területén már minden problémát megoldottunk. A fejlett szocialista társadalom közös építésében tovább fejlődik két szorosan összefonódó folyamat: a szocialista nemzetek és nemzetiségek további fejlődése és kölcsönös közeledésük. Ránk is teljes mértékben vonatkoznak Ju- rij Andropov szavai, miszerint a nemzetiségi politikában „semmit sem szabad elhamarkodni, de ugyanakkor nem fékezhetjük a megérett folyamatokat.“ A mai viszonyok között, amikor az imperializmus lélektani háborút folytat a reális szocializmus ellen, az antikommunista diverziós központok megpróbálják feléleszteni a nacionalista csökevényeket és felhasználni ezeket a szocialista társadalmi rendszer aláásására. Ezért széles publicitást adnak az antiszocialista erők különböző gyűlölködő nacionalista pamflet- jeinek. Ezzel kapcsolatban rendkívül időszerűek Lenin szavai arról, hogy határozott harcot kell folytatni a nacionalizmus mindennemű megnyilvánulása ellen. Előtérbe kerül az a követelmény, hogy elmélyítsük a lakosság nevelését a csehszlovák szocialista hazafi- ság és a szocialista internacionalizmus szellemében. Nem szabad megengednünk, hogy eltereljék a figyelmet a közös építőfeladatokról az olyan történelmi tények fölösleges és végső soron ártalmas felhánytorgatásával, amelyek a múltban az uralkodó osztályok hibájából elválasztották nemzeteinket és nemzetiségeinket. Az imperialista propaganda és a nacionalista egyének mindenekelőtt a kommunista párt vezető szerepét támadják a nemzetiség^ politikában. A történelmi tapaszta- Jatok azonban egyértelműen bebizonyították, hogy egyedül a kommunista párt szavatolja a nemzetek és nemzetiségek egyenrangúságát. A nacionalista erők a politikai pluralizmus jelszavával a kommunista pártot, a szocialista társadalom vezető politikai erejét valamilyen „nemzeti“ politikai párttal akarják helyettesíteni, amely bomlasztó szovjetellenes tevékenységet folytatna. Kedvelt módszerük az irreális követelmények kitűzése és a nemzetek és nemzetiségek fejlődésében elért pozitív eredmények lebecsülése. Nagy buzgón hamis híreket terjesztenek, amelyeket a disszidensek alvilága „gyárt“ a diverziós imperialista központok számára. Nem helyeslik a nemzetek és nemzetiségek közeledését a szocialista államon belül, pedig éppen ez a folyamat az alapja további fejlődésüknek. Lenin hagyatéka arra kötelez bennünket, hogy idejében megoldjuk a társadalmi élet ezen területén felmerülő problémákat, kerüljük a hibákat, határozottan küzd- jünk a nacionalista nézetek, hangulatok és irányzatok ellen. A szovjet kommunisták és a sok- nemzetiségű szovjet állam tapasztalatai ma is a tanulságok forrásául szolgálnak számunkra. Ľudovít Pezlár elvtárs befejezésül leszögezte, hogy amikor Lenin munkásságának történelmi jelentőségéről beszélünk, mindig tisztelettel kell adóznunk annak a pártnak, amelyet megalapított és amelyet győzelemre vezetett. A szovjet kommunisták kiállták a történelem nehéz próbáját, teljesítve az új élet úttörőjének szerepét. A szovjet nép a szovjet kommunisták vezetésével sikeresen megvédte a szocializmus vívmányait a Nagy Honvédő Háború éveiben a német fasizmussal és a japán imperializmussal szemben. Az idén mély hálával és tisztelettel emlékezünk meg a duklai hadműveletről és területünkön az első városok és falvak szovjet hadsereg általi felszabadításáról. Pártunk és népünk nagyra becsüli a Szovjetunió Kommunista Pártja, valamint Jurij Andropov elvtárs vezette politikai bizottságán nak elvhű lenini politikáját. A szovjet kommunisták Lenin tanításának továbbfejlesztésével még gazdagabbá tették a marxis- ta-leninista elméletet. A világ reakciós erői gyűlölkö- dően támadják a szovjet kommunistákat éppen azért, mert hűek Lenin tanításához, sikereket érnek el a fejlett szocializmus tökéletesítésében, és önzetlenül támogatják a világ haladó erőit. Az imperializmus semmilyen aljasságtól sem riad vissza a Szovjetuniót támadva. Az összes kommunista, igazi forradalmár és haladó erő internacionalista kötelessége, hogy határozottan küzdjön a szovjetellenes- ség, mint az antikommunizmus legkárosabb formája ellen. A Szovjetunió éppen úgy, mint Lenin idejében, ma is a haladó és békeszerető erők határozott harcának élén áll a nukleáris háború veszélye ellen. A szovjet kormány követvetkezetes lenini békepolitikájának új meggyőző bizonyítékai azok a javaslatok, amelyeket az európai biztonság és bizalom megerősítéséről, valamint a leszerelésről folyó stockholmi konferencián Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter terjesztett elő. (ČSTK) - Ronald Reagan amerikai elnököt, aki épp a napokban készül a Kongresszus elé terjeszteni vádjait, melyek szerint a Szovjetunió állítólag megsértette a SALT-1 és SALT-2 szerződésekből valamint néhány további más fegyverkezés-korlátozási szerződésből rá háruló kötelezettségeket, élesen bírálja a szovjet -amerikai leszerelési tárgyalások volt amerikai résztvevőinek csőCastro-Cunhal párbeszéd (ČSTK) - Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára Havannában tárgyalásokat folytatott Alvaro Cunhallal, a Portugál KP főtitkárával, aki látogatáson tartózkodik Kubában. A Granma kubai napilap szerint a két politikus nemzetközi kérdésekről, elsősorban Közép-Amerika és a karibi térség helyzetéről, továbbá a két párt közti kapcsolatokról tanácskozott baráti légkörben. CIPRUS A török csapatok provokatív hadgyakorlata (ČSTK) - Ciprus északi részén, ahol a ciprusi törökök a közelmúltban kiáltották ki szeparatista köztársaságukat, már második hete folytatódnak a török hadsereg egységeinek provokatív hadgyakorlatai. A ciprusi kormány határozottan tiltakozott a hadgyakorlat ellen az ENSZ-nél. A ciprusi sajtó megállapította, hogy a török hadsereg hadgyakorlatának célja mindennemű próbálkozás megakadályozása a ciprusi kérdés békés rendezésére. portja. Nézetük szerint Reagan a Kongresszus konzervatív tagjainak igyekszik a kedvében, járni azzal, hogy előáll ezekkel az állítólagos „tényekkel“. Gerard Smith, aki a SALT-1 tárgyalásokon vett részt, Paul Warnke a SALT-2-ről folytatott tárgyalássorozat zárószakaszának vezetője, Herbert Scoville a CIA volt igazgatóhelyettese és mások nyilatkozatukban leszögezték, hogy a Szovjetunió ellen felhozott vádak teljesen alaptalanok. A jelenlegi amerikai kormány külpolitikáját élesen bírálta Alexander Haig volt külügyminiszter is. Hangsúlyozta, már régen megérett a Szovjetunióval folytatandó konstruktív tárgyalások megkezdésének szükségessége. Reagan-Lubbers találkozó (ČSTK) - Az Egyesült Államokban látogatáson tartózkodó Ruud Lubbers holland kormányfő csütörtök este találkozott Ronald Reagan elnökkel. Megbeszéléseik a kelet-nyugati kapcsolatokat és az európai katonai politikai helyzetet érintették az új amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakéták telepítése megkezdésével összefüggésben. Larry Speakes, a Fehér Ház sajtótitkára a találkozó után közölte, Reagan elnök elégedett, hogy Lubbers támogatja az USA és a NATO rakétatelepítési tervét. A holland kormányfő ezzel megerősítette, hogy a Hollandiának „kiosztott“ 48 rakétát kész elhelyezni az ország területén annak ellenére, hogy a lakosság ezt határozottan ellenzi.
