Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-03 / 2. szám, kedd
ÚJ szú 3 1984. I. 3. Kubát nem lehet térdre kényszeríteni Fidel Castro beszéde a forradalom évfordulóján A józan észnek győznie kell Nyikolaj Tyihonov interjúja a Jomiuri Simbunnak (ČSTK) - Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a Jomiuri Simbun című japán lapnak interjút adott, amelyet a moszkvai Pravda tegnapi számában közölt. (ČSTK) - Santiago De Cuba főterén ünnepi nagygyűlésen emlékeztek meg a kubai forradalom győzelmének negyedszázados évfordulójáról. A nagygyűlés szónoka Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, állam- és kormányfő volt. Castro beszédében hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államoknak a több mint két évtizeddel ezelőtt életbe léptetett gazdasági blokád ellenére sem sikerült megakadályoznia, hogy Kubában konszolidálódjon a szocialista forradalom, amelyre az amerikai földrészen első ízben Kuba szolgáltatott példát. A szónok a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a jelenlegi amerikai kormányzat agresszív háborús politikája nagy veszélyt jelent La- tin-Amerika népeire nézve. A Grenada elleni legutóbbi washingtoni fegyveres agresszió azt igazolja, hogy a Reagan-kormányzat cinikus, erkölcstelen politikát folytat. A legfelsőbb kubai vezető beszédének további részében a ka- rib-tengeri szigetország gazdasági eredményeiről szólt. Hangsúlyozta: annak ellenére, hogy Kubának jelentős összegeket kell országa védelmére fordítania, évről évre mégis növekednek az iskolaügyre, az egészségügyre, a kultúra és a sport, a tudomány és technika fejlesztésére, valamint más szociális célokra fordított kiadások. Míg a többi latin-amerikai országban növekszik a munkanélküliség és csökkennek a szociális Franciaországi merényletek (ČSTK) - Eddig két szervezet vállalta magára a felelősséget azokért a merényletekért, amelyek szombaton, szilveszter délutánján megrázták Franciaország közvéleményét. A két merénylet következtében négy ember életét vesztette és tíz súlyosan megsebesült a marseille-i pályaudvaron, ill. a marseille-párizsi expresszvo- naton. A merényletekért elsőként a „Nyugat“ nevű szélsőségesen jobboldali szervezet - amelyet a hatvanas évek végén betiltottak majd később a Dzsihad, vagyis az Iszlám Szent Háború nevű szervezet vállalta a felelősséget. (ČSTK) - A moszkvai Pravda hétfői szerkesztőségi cikkében az Afganisztán ellen folyó washingtoni hadüzenet nélküli háborúval foglalkozott. A cikket az alábbiakban ismertetjük: Ha mérleget készítünk az 1983- as évről, akkor Ázsia délnyugati részét is a válsággócok közé kell sorolni. Az amerikai imperializmus a térségben fokozza agresszióját az Afgán Demokratikus Köztársaság ellen, Pakisztánra és az afgán ellenforradalmi bandákra támaszkodva. Folytatódik tehát az Egyesült Államok hadüzenet nélküli háborúja az afgán nép ellen. A washingtoni külügyminisztériumban a közelmúltban kétnapos provokatív akciót, szemináriumot tartottak Afganisztánról. Ezen részt vettek a pakisztáni területen levő ellenforradalmi bandák vezetői is, akik az Afganisztán elleni felforgató tevékenység aktivizálásáról tárgyaltak. Javasolták egyebek között „egy számkivetésben levő afgán kormány“ létrehozását, amely egyeztetné az amerikai kormány és szövetségesei Afganisz- tán-ellenes diverzáns akcióit. A tanácskozást Lawrence Eag- leburger, a politikai ügyekért felelős külügyminiszter-helyettes vezette, aki leplezetlenül beszélt arról, hogy a Reagan-kormányzat az utóbbi három évben több mint 300 millió dollárt bocsátott az afgán zsoldosok és terroristák rendelkekiadások, a kubai gazdaság fejlődési üteme 1982-ben elérte a 2,5 százalékot, tavaly pedig már 5 százalék körül mozgott. Fidel Castro az Egyesült Államok címére kijelentette: Az USA-nak bele kell nyugodnia abba, hogy a nyugati féltekén eltérő gazdasági és társadalmi rendszerek fognak párhuzamosan létezni, és Washingtonnak egymás mellett kell élnie a haladó politikát folytató országokkal. Az Egyesült Államok megtámadhatja Grenadát, blokádot rendelhet el Kuba és Nicaragua ellen, katonai beavatkozással fenyegetheti Salvadort és Nicaraguát, mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az imperialista körök latin-amerikai önkény- uralma komoly válságba jutott. Az imperialisták tévednek, ha azt hiszik, hogy Kubát engedményekre vagy agressziós fenyegetésekkel térdre kényszerítik. Castro hangsúlyozta, hogy a Grenada elleni amerikai agresszió során a kubai internacionalisták nem hiába áldozták fel életüket. Ez tanulságos lecke lehet az imperialistáknak. Ha kubát amerikai támadás érné, hasonlóképpen cselekednének a kubai fegyveres erők. (ČSTK) - A nigériai fővárosban közzétették a szombati vértelen katonai hatalomátvétel után létrehozott legfelsőbb katonai tanács összetételét. A tanács és a szövetségi katonai kormány elnöke, valamint a fegyveres erők főparancsnoka Mohammed Buhari vezérezredes lett. A tanács tagja többek között D. Y. Baliho hadzésére a titkosszolgálat és a hadügyminisztérium legkülönbözőbb csatornáin keresztül. Nem hagyott kétségeket afelől, hogy az ellenforradalmárok „ajánlásainak“ megfelelően ez a „segítség“ fokozódni fog. Az afgán ellenforradalmi bandák azonban eddig nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, mert képtelenek az afgán forradalmi folyamat feltartóztatására. A Fehér Házban ezért az afgán belügyekbe való közvetlen fegyveres beavatkozást is fontolóra vették, és erre ösztönzik a pakisztáni rezsimet is. Pakisztán az USA érdekeinek kiszolgálója lett a világnak ebben a robbanásveszélyes térségében. Washington több mint hárommilliárd dolláros katonai támogatást nyújt ennek fejében Pakisztánnak. Az egyik indiai lap szerint a Pentagon forgató- könyve alapján a pakisztáni hadsereg az amerikai intervenciós gyorshadtest valamiféle élcsapata lenne. E célból az Afganisztánnal szomszédos országban már megalakult egy 20 ezer katonát és tisztet számláló különleges hadtest, amelyet az amerikai gyorshadtest mintájára fegyvereztek fel és képeztek ki. Válsághelyzet esetén ezt az alakulatot amerikai repülőgépekkel a megfelelő helyre szállítják. Az Egyesült Államok fokozza az Afganisztán-ellenes hadüzenet nélküli háborút, és jogos aggodalJaruzelski nyilatkozata (ČSTK) - Vojciech Jaruzelski hadseregtábornok a varsói televíziónak adott interjújában a nemzetközi helyzettel és a Lengyel- ország előtt álló feladatokkal foglalkozott. Többek között hangsúlyozta, hogy a romló nemzetközi helyzetben is lehetőség van a háború megakadályozására. Lengyelország az atomháború elhárításáért küzdő erők fontos láncszeme - mondotta, s elítélte az USA kalandor politikáját, valamint azokat a nyugati kísérleteket, amelyek a lengyel belügyekbe való beavatkozásra irányulnak. A lengyel- országi belső helyzetet értékelve kijelentette, hogy az ország már túljutott a válság nehezén és tavaly ismét előrelépett. „Ez nehézségekkel teli út, amely összhangban van a LEMP IX. kongresszusának programjával és a szocialista megújhodás irányelveivel. Meggyőződésünk, hogy választott utunk helyes és nem hagyjuk magunkat erről letéríteni“ - mondta. Leszögezte, hogy az ország lakosságának el kell fogadnia a nehéz és népszerűtlen intézkedéseket is. „Senki sem vetheti a kormány szemére, hogy többet ígért, mint amennyit az ország elért“ - mondotta Jaruzelski és hangsúlyozta, hogy a jobb megélhetési körülmények alapfeltétele a gazdasági élet javítása. zérkari főnöke, az egyes fegyvernemek vezérkari főnökei és más magas rangú katonatisztek. A tanácsnak csak egyetlen polgári tagja van. Lagosban ugyancsak közölték, hogy a 19 nigériai szövetségi állam élére katonai kormányzókat neveznek ki. mat vált ki, hogy ebbe Pakisztánt is közvetlenül bevonják. Indira Gandhi indiai kormányfő aggodalommal jelentette ki, hogy Pakisztán már egyébként is beavatkozik az afgán belügyekbe. Az amerikai Pershing rakéták tervezett pakisztáni telepítése nincs összhangban az ország érdekeivel. A nukleáris fegyverek telepítése csak fokozná a feszültséget a térségben. A nyugati propaganda a Pershingek pakisztáni telepítési tervét válaszintézkedésként próbálja beállítani az afganisztáni szovjet katonai kontingens jelenlétére. Az ilyen „indokoknak“ azonban nincs semmilyen reális alapjuk. A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke végezetül hangsúlyozza: Végre fel kell hagyni azokkal az illúziókkal, hogy a történelmi fejlődés megállítható, mivel az afganisztáni forradalmi folyamatot nem lehet feltartóztatni. Afganisztánnak megbízható barátai vannak, és eleve kudarcra vannak ítélve azok a kísérletek, hogy Afganisztánnal az erő pozíciójából tárgyaljanak. Egyetlen út létezik csak: a tárgyalások és a politikai rendezés útja. Éppen ezt szorgalmazza az afgán kormány, és hasonló álláspontot képvisel az a Szovjetunió is, amely a térségben kialakult helyzet normalizálását a nemzetközi feszültség felszámolásáért és a világbékéért vívott harc fontos összetevőjének tartja. KÉRDÉS: Mit mondana a nemzetközi helyzetről azt követően, hogy Európában megkezdődött az új amerikai közepes hatósugarú rakéták telepítése? VÁLASZ: Úgy gondolom, hogy az ön lapjának számos olvasója egyetért azzal, hogy mindenki számára jobb lenne, ha az új évet ezek nélkül a rakéták nélkül kezdhetnénk. Mindenképpen alávaló „ajándék“ ez az európaiak számára és nemcsak az ő számukra. Az Egyesült Államok lépései következtében jelentős mértékben bonyolultabbá vált a világhelyzet és nagymértékben nőtt a feszültség. Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke 1983 novemberében tett nyilatkozatában meggyőzően leleplezte az USA jelenlegi kormánya politikájának helytelenségét és veszélyességét, amely a Szovjetunió biztonsága aláásására irányul és rámutatott, hogy valójában kit terhel a felelősség a genfi tárgyalások kudarcáért. Hangsúlyozhatom, hogy a Szovjetunió a genfi tárgyalásokon olyan messzire ment el, ahogyan csak lehetett, hogy sikerüljön megtalálni a közepes hatósugarú nukleáris fegyverek kérdésének valóban igazságos és radikális megoldását. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy éppen a Szovjetunió javasolta valamennyi európai nukleáris eszköz megsemmisítését, a közepes hatósugarúakét és a taktikaiakét is; az USA azonban egyáltalán nem akart erről tárgyalni. Figyelembe véve ezt olyan megoldásra törekedtünk, amely lehetővé tenné az egyensúly megőrzését a közepes hatósugarú nukleáris eszközök terén a lehető legalacsonyabb szinten Európában és Ázsiában is. A Szovjetunió például egyetértett azzal, hogy az európai övezetben sokkal kevesebb közepes hatósugarú rakétája és robbanófeje legyen, mint 1976 előtt, amikor nem volt semmilyen SS 20-as rakétája, amelyek miatt a NATO állítólag jóváhagyta döntését az új amerikai rakéták Nyu- gat-Európában való telepítéséről. Hajlandóságot mutattunk arra is, hogy abban a percben, amikor az USA aláírja a megfelelő szerződést, leállítsuk az SS 20-as rakéták telepítését a Szovjetunió keleti térségében, természetesen azzal a feltétellel, hogy az ázsiai térségben alapjában véve nem változna a stratégiai helyzet. A másik fél, sajnos, teljesen más, nyilvánvalóan önző érdekekből indult ki. A legfontosabb számára az elsőcsapásmérő nukleáris fegyverek Európában való telepítése által a katonai fölény megszerzése volt. Éppen ezért jutottak zsákutcába a genfi tárgyalások. Ezzel összefüggésben nem lehet nem szólnom arról a negatív szerepről, amelyet néhány további ország vezetése játszott. Azok, akik saját népük akarata ellenére készek voltak fogadni területükön az amerikai rakétákat, közvetlenül felelősek a jelenlegi kiélezett nemzetközi helyzetért. Nem kisebb felelősség terheli azokat az európai vagy ázsiai kormányokat is, amelyek a közepes hatósugarú nukleáris fegyverek kérdésében elfoglalt álláspontjukkal ilyen vagy olyan mértékben elősegítették a lázas fegyverkezés újabb veszélyes fordulójának megkezdését. Most eléggé bonyolult helyzet alakult ki, de a szovjet vezetés - ahogyan azt Jurij Andropov is világosan kijelentette - nem szeretné ezt a helyzetet megváltoztathatatlannak tekinteni. Reméljük, hogy győzedelmeskedik a józan ész és sikerül helyreállítani az amerikai rakéták telepítését megelőző helyzetet és ez lehetővé teszi a mindkét fél számára elfogadható megoldás megtalálását. Ez megfelelne minden ember vágyainak és reményeinek, hogy békében élhessenek. Az új év küszöbén a szovjet parlament - a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa - ünnepélyesen kijelentette, hogy a Szovjetunió egyetlen ország biztonságát sem fenyegeti, sem Nyugaton, sem Keleten. Békében akar élni minden országgal és meg akarja valósítani az eltérő társadalmi és politikai berendezkedésű országok békés egymás mellett élésének elvét. Hogy ez az enyhülés és együttműködés meleg szele legyen, az jelentős mértékben függ a japán fél álláspontjától is. KÉRDÉS: Hogyan értékeli ön a szovjet-japán kapcsolatok jelenlegi helyzetét? VÁLASZ: Azt mondanám, hogy a szovjet-japán kapcsolatok most a nem a legjobbak. Fejlődésük az utóbbi időben leállt, és a szovjet fél nem vállalhatja magára ezért a felelősséget. A Szovjetunió elvi irányvonala a Japánnal való, valóban jószomszédi kapcsolatok létrehozására változatlan. Egészen más dolog, hogyan kezdett Japán hozzáállni az országunkkal való kapcsolatokhoz. A japán kormány - figyelve a Csendes-óceán másik partjára - tudatosan látott hozzá a szovjet-japán kapcsolatok egész rendszerének leépítésére, amely a háború utáni években alakult ki a két ország erőfeszítései nyomán. A japán kormány korlátozta a politikai kapcsolatokat és az új, kölcsönösen előnyös egyezmények megkötését is kereskedelmigazdasági téren, felfüggesztette a tudományos-műszaki együttműködésről szóló egyezmény teljesítését stb. Ezeket az akciókat az országunk elleni különböző ellenséges kampányok kísérik, melyek célja, hogy a japán népbe beoltsák a bizalmatlanságot a Szovjetunió és politikája iránt. A másik oldalon folytatódnak az erőfeszítések a japán-amerikai katonai szövetség megszilárdítására és a japán fegyveres erők fejlesztésére. Naiv dolog lenne azt vélni, hogy a Szovjetunióban mindezt figyelmen kívül hagyják és nem veszik számba. Nem hiszem, hogy ez az irányvonal megfelelne japán nemzeti érdekeinek, annál is inkább, mivel a Szovjetunió következetesen konstruktív hozzáállást tanúsít tá- vol-keleti szomszédjával való kapcsolatai fejlesztéséhez. A Szovjetunió és Japán között hosszú ideig bővültek a kétoldalú, kölcsönösen előnyös kapcsolatok, ami jelentős pozitív eredményekhez vezetett. Természetesen nehézségek is előfordultak, de a kapcsolatok fejlődését nem tették függővé különböző kitalált problémáktól. Jelenleg azonban nehezen tudunk szabadulni attól a benyomástól, hogy a japán fél tudatosan vezeti zsákutcába a szovjet-japán kapcsolatokat. ígérhet-e azonban valamilyen előnyöket ez az út Japánnak, például a biztonság, vagy a gazdasági fejlődés terén? Ezt a legélénkebb fantáziával is nehéz lenne elképzelni. Az egyetlen ésszerű út a kölcsönösen előnyös kapcsolatok sokoldalú bővítése és megszilárdítása a jószomszédi viszony szellemében. Éppen ezen az úton lehet keresni a lehetőségeket a külső nehézségek áthidalására úgy, hogy az elfogadható legyen mindkét fél számára. Fontos, hogy mindkét fél elsősorban jó szándékot és realizmust tanúsítson és tartsa tiszteletben a másik fél érdekeit és álláspontját. A szovjet fél kész erre. A Szovjetunió rokonszenvet érez a japán nép iránt és őszintén kívánja, hogy kapcsolatainkban győzedelmeskedjen a bizalom és a jószomszédi viszony. A szovjet népnek nem voltak, s ma sincsenek más céljai. , Meg nem erősített hírek szerint Shehu Shagari volt államfőt, Alex Ekwueme eddigi alelnököt és Benjamin Cha- hát, a parlament elnökét letartóztatták. Csehszlovákia lagosi nagy- követségének tájékoztatása szerint a Nigériában dolgozó valamennyi csehszlovák államügyminiszter, Sintia Isiako dán- polgár rendben és biztonságban dártábornok, a fegyveres erők ve- van. Az USA folytatja hadüzenet nélküli háborúját Afganisztán ellen A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke NIGER (Afrikö\ V CSAD /KÖZÉP-AFRIKA ( ) 0 500 \ km ____ A SZILVESZTERI PUCCS UTÁN Nigériában nyugalom van
