Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-29 / 30. szám
Vasárnap 1983. július 31. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 5.06, nyugszik 20.15 Közép-Szlovákia: 5.14, nyugszik 20.23 Nyugat-Szlovákia: 5.22, nyugszik 20.31 órakor A HOLD kel - 23.21, nyugszik 11.38 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük OSZKÁR és IGNÁC nevű kedves olvasóinkat • 1873-ban született Vojtéch PREISSJG cseh festő és grafikus (1-1944) • 1883-ban született Erich HECKEL német festő és grafikus (11970). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A SZOCIALISTA MUNKÁSOSZTÁLY V. Nyikityin írása LÍVIA, GYURI, IMRE MEG A TÖBBIEK Hajdú András riportja LELKIISMERETES MUNKA - GAZDAG ARATÁS Jozef Stuka cikke EZREK PRÓBATÉTELE Készéi i Béla és J. Mészáros Károly riportja KIRUCCANÁS BIZSUVÁROSBA Kopasz Csilla írása SZEMÜNK FÉNYE VÉDELMÉBEN Kardos Márta riportja LÉPNI KELL Dusza István írása ÁRNYÉK A FALON Eduard Claudius elbeszélése A Tornóci (Trnovec nad Váhom, galántai járás) Állami Gazdaság melléküzeme a kerületi mezőgazdasági igazgatósággal és az Agrostav kerületi egyesülettel együttműködve kifejlesztette egy három lakószobás családi ház prototípusát, másodlagos nyersanyagokból. Ennek során felhasználták az építőiparban a hordozható lakássejtek gyártása terén szerzett sokéves tapasztalatokat. A családi ház kétréteges elemekből áll, a kettő között hőszigetelő réteg helyezkedik el. Az elemek gyártása során másodlagos nyersanyagként kukorica-csutkát használnak fel. A családi ház új típusa sikeresen kibírta az igényes hőszigetelő és tűzrendészen próbákat, így hazánk bármely részén lakható. Az új termelőcsarnokok felépítése után még az idén megkezdik a Trnovec típusú családi házak gyártását. A fenti képen: a megőrölt és kiszárított és dukol ragasztóval vegyített kukorica- csutkát a panel keretébe töltik; jobboldalt felül Lakatos Margit, alul Pintér Gabriella látható. A lenti képen a Trnovec típusú családi ház prototípusa. (Amand Absolon felvétele - CSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A XVI. kongresszus rendkívüli figyelmet fordított a tudomány és a technika fejlesztésére. E pártkongresszus a népgazdaság intenzív fejlesztésével kapcsolatban hangsúlyozottan megállapította, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés megvalósítása: egész társadalmunk forradalmi feladata. Számottevő eredményeket értünk el az utóbbi időszakban a tudományos-műszaki fejlesztésben. Ez abban is kifejezésre jut, hogy számos termelési szakágazatunk- összehasonlítva a világszínvonallal- a szolid középmezőnyben helyezkedik el, egyes termékek vonatkozásában pedig világviszonylatban is az élenjárók közé tartozunk. Ugyanakkor azonban még vannak kiaknázatlan tartalékaink és lehetőségeink, és különböző fogyatékosságok hátráltatják a tudományos-kutatási bázis munkáját és a termelést. Akárcsak minden más területen, itt is érvényes az az alapelv, hogy ami tegnap még elegendő volt, azzal ma már nem elégedhetünk meg, holnap pedig már távolról sem lehetünk elégedettek. Az elemzések és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kulcs- problémát a tudományos-műszaki fejlesztés eredményei gyakorlati érvényesítésének nem kielégítő üteme és lassú érvényesítése jelenti. A gyártmány- és a termelési programfejlesztés, vállalatainknál és termelési gazdasági egységeinkben az egész termelés és a technológiák fejlesztése elmarad gazdasági fejlődésünk szükségletei mögött. Egyelőre még kevéssé aknázzuk ki a tudományos- műszaki vívmányok gyakorlati érvényesítésének meggyorsítása során a belső tartalékokat. Nem sikerült még erőteljesebben lerövidíteni a tudomány-technika-termelés-fel- használás ciklust. A tudomány és a kutatás irányzata, teljesítőképessége és aktivitása, a dolgozók szakképzettségének összetétele, a tudományos-kutatási bázis illetve az anyagi és pénzügyi erőforrásainak megosztása még mindig nincs összhangban a kulcsfontosságú ágazatok és szakágazatok fejlesztésének szükségleteivel. A fogyatékosságok egyik fő oka, ahogy erre a CSKP XVI. kongresszusa is rámutatott, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés mindeddig még nem vált a tervezés és irányítás tengelyévé, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés eredményeinek széles körű és következetes érvényesítéséért folyó közdelem mindeddig még nem vált az egész irányítási, tervező és szervező tevékenység fő tartalmává. Az irányításban és a döntésekben még mindig nagy mértékben érvényesül az exten- zív szemlélet. A jelenlegi irányítási gépezet nem gyakorol elég hatékony nyomást, nem idéz elő a szó szoros értelmében éhséget és valóban létérdeklődést a termelés és a termelési programok innoválása, a minőség javítása, végső soron pedig a termelés hatékonyságának növelése iránt. A CSKP KB 8. ülésén elhangzott beszámolóból Amikor Takács Gyulát, az Aqrokomplex nagymegyeri (Calovo) üzeme gépjavító műhelyének csoportvezetőjét jellemezte Lengyel Ernő, az üzemi pártbizottság elnöke, csupa elismerő szavakat mondott róla. Például azt, hogy soha sem válogat a munkában, példás magaviseletű, szívesen ad tanácsot fiatal társainak, szorgalmas, megbecsüli a mások munkáját is. Mindig keresi a lehető legésszerűbb megoldásokat, sót, rendszeres újító. Munkahelyén 1952 óta dolgozik. Az emberek tisztelik. Nem véletlenül ítélték neki oda a Kiváló dolgozó kitüntetést. Ha valaki elmegy a műhely előtt, biztosan beköszön neki. Csupán egy „hibája“ van - mondta tréfálkozva az üzemi pártbizottság elnöke -, közeleg a hatvan felé. Nagy kár lesz, ha majd nyugdíjba megy. Első benyomásom a műhelybe lépve a rend és a tisztaság.- Amennyire csak lehet, igyekszünk rendben tartani a műhelyt - mondja a halksza- vú autójavító. - Valamikor a szomszéd műhelyben dolgoztam, amit lóistállóból alakítottak át. Eredetileg géplakatosnak tanult ki, de már évek óta autószerelőként dolgozik, illetve mezőgazdasági gépeket javít. . - Ez egy nagy Skoda motorja - mutat egy már megjavított darabra. - Sok baj van a sebességváltó-szekrénnyel A motor kiszereléséhez le kell venni a kabint. Ezt kint kell elvégezni, mert bent nincs rá hely. Ilyenkor szezonban gyorsan beszereljük a tartalék motort, s a meghibásodottat később kijavítjuk. Nyáron csak négyen dolgoznak a műhelyben, mert a javítók egy része kisegít az aratásban, télen azonban 12- en, 13-an javítanak.- összeszokott, jó kollektíva vagyunk. Egy tanonc is van köztünk.- Mi a véleménye a fiatalokról? Elmosolyodik.- Emlékszem, az elődeink azt mondogatták, hogy mi lesz belőletek, s mégis lettek jó szakemberek az akkori fiatalokból. Azt hiszem, így lesz a mostani fiatalokkal is. Én bízok bennük. Hisz egyre nehezebb feladatokat kell megoldaniuk. Egyre összetettebbek a gépek a mezőgazdaságban is. Sőt, néha túlságosan is komplikáltak. Ahogy szaporodnak a gépek, úgy szaporodnak a műhelyek. Egyre több javítóra van szükség. Hogy mi a szép a munkámban? - ismétli meg közbevetett kérdésem. - Az, ha a javítás után sokáig nem fordul elő üzemzavar.- Most milyen munka közben zavartam meg?- Hajtókarperselyt cseréltünk - magyarázza. Újításaira terelem a szót.-Tavaly újítottam utoljára- mondja. - Egy vázösszehú- zót készítettem a Skoda-motor kiszereléséhez. Ez meggyorsítja a motor kivételét, és az embereket megkíméli a veszélyes feszítőmunkától, ütögeté- sektől. Az újítást mindig a munka hozza. Az új típusoknál újabb problémák adódnak.- Méltányolják az üzemben az újítók igyekezetét?- Igen. A központi műhely vezetője Kúr József mérnök a szívén viseli az újításokat. Maga is újító. Kúr elvtárs elismeréssel beszél Takács Gyula újításairól. Tőle tudom meg, hogy 1974- töl Takács elvtársnak hat újítását hasznosították, s ez 12 ember munkaikörülményeit javította. Az egyik újítás több mint 5 ezer korona megtakarítást is eredményezett. Beszélgetésünk végén azt kérdem Takács Gyulától, mi a kívánsága?- Hogy egészséges legyek- válaszolja. - Beteg ugyan nem vagyok, de azért az éveket már érzem. Úgy vélem, hogy e kívánságának teljesülését minden munkatársa szívből kívánja. FÜLÖPIMRE 1983. CSUPÁN EGY „HIBÁJA“ VAN... (Lengyel Ernő felvétele)
