Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-22 / 29. szám
hajóval érkezik New Yorkba, elsőnek a Manhattan szigetének déli csücskét, a Wall Street-et és környékét övező századeleji felhőkarcokókat, meg a Világkereskedelmi Központ két ikertornyát pillantja meg. Aki repülőgéppel jön a nyolcmilliós nagyvárosba, s a repülőtér felől közelíti meg a Manhattant, az az East River hídjairól a 30. és a 60. utca közén elhelyezkedő tornyokat - a neves Empire State Buil- dinget, a Chrysler és a Pan American székházát, az ENSZ épületét- látja meg elsőnek. Ha Párizs klasszikus szépségét- mint egyesek állítják - elrontják a felhőkarcolók, New York harmóniáját éppen ezeknek az ötvenhatvan, vagy még több emelet magas épületeknek az összhangja adja meg. Ebből kerekedik ki a skyline, amely megközelítőleg a várossziluettnek felel meg magyarul. Két tényező - a rendkívül magas telekárak és a minden súlyt záadnunk, amely a megelőző tizenkilenc év alatt épült ugyanebben a szűk körzetben. New Yorknak ez az úgynevezett középvárosi negyede (mert van egy másik üzleti központja is: az Alsóváros) hovatovább pontosan olyan lesz, amilyennek Európában New Yorkot elképzelik: felhőkarcoló felhőkarcoló hátán. Ez a folyamat egyébként más gyorsan fejlődő amerikai nagyvárosokra - Atlantára, Houstonra, Dallasra, Phoenixre - is jellemző, de azoknak az üzleti központját legalább már Így is tervezték: széles utcákkal, sugárutakkal, sőt gyorsforgalmi autópályákkal, amelyek állják ezt a forgalmat és nyüzsgést. A New York-i Középváros tervezői viszont három-négy emeletes házakkal számoltak... Pedig Manhattan szigetén még igazán lenne hely terjeszkedni, ám a vállalkozók ragaszkodnak ehhez a szinte tenyérnyi darabkához. Mint valaki találóan megjegyezte: olyanok, mit a Capitaly nevű játék simán kifizette, hiszen összesen 18 millió dollárt fizetett ki a telekért. Az AT és T épülete teljes költségei állítólag elérik a 200 millió dollárt. A történet csattanója az, hogy mire büszke főhadiszállása elkészült, az AT és T - tavalyelőtt még a világ leghatalmasabb monopóliuma - egy bírósági ítélet értelmében kénytelen volt tizennyolc kisebb társasággá felosztani magát. Az itteni irodahelyiségekre azonban bizonyára így is akad bérlő... Sajátos paradoxon, hogy még a múlt évben is miközben az amerikai gazdaság a válság mélypontján volt és egyre növekedett a munkanélküliség, a vállalatok ezrei mentek csődbe, a számos nagy monopólium profitja zavartalanul gyarapodott és mind több irodaépületre volt szükségük. Pedig számos ipari óriáscég - például a Texaco és a Union Carbide - éppen nemrégiben helyezte át központját New Yorkból más városokba és helyük megürült. ÚJ SZÚ 15 1983. VII. 22. A FELHŐKARCOLÓK 1932-ben (akkor fejezték be a középen látható RCA-épületet) a New York-i Középváros még egészen ,, szel lös“ volt elbíró manhattani gránit - tette lehetővé, hogy a századfordulótól kezdve egymást követve épüljenek New Yorkban a felhőkarcolók, ötven esztendeje avatták fel az Empire State Building irodaházát, amely 102 emeletes és 380 méter magas. Noha a városban azóta felépült a 110 emeletes 412 méter magas Világkereskedelmi Központ, sőt Chicagóban az annál is csaknem 30 méterrel magasabb Sears-torony, mégis az Empire State Building marad a felhőkarcolók és egyben New York jelképe. A város lakói megszokták és sokáig kedvelték ezeket a szuperépületeket. Az utóbbi időben azonban fokozatosan kezd elegük lenni belőlük. Nem azért, mert egyszerűen megunták őket, nem szeszélyből vagy esztétikai okokból, hanem azért, mert a felhőkarcolók hovatovább elborítják, fojtogatják Manhattan szigetét, azaz magát New Yorkot, (hiszen az itteniek csaknem teljesen azonosítják a két fogalmat). Azelőtt, ha valaki kipillantott egy felhőkarcoló harmincadik vagy negyvenedik emelétán elhelyezkedő iroda kinyithatatlan ablakán, nagyon messzire ellátott. Hiszen New Yorkban még a belvárosban is két-három emeletes házak voltak többségben. Ezért rendszerint csak távolabb, néhány utcányira fogta el a tekintetet a következő égnek törő csupaüveg-irodaház. Az elmúlt évtizedekben mindez megváltozott. 1979 óta csaknem másfél millió négyzetméternyi irodateret magába foglaló harminc felhőkarcoló épült egy alig nyolcszor huszonhat utcányi területen. Ezt azonban ahhoz a száznegyvenkét hasonló óriáshoz kell hozrésztvevöi, akik minden egyes telken maximális számú házat vagy szállodát akarnak felépíteni. Egy monopólium például szemet vetett a Szent Bertalan-temp- lom Park-sugárúti épületére, pontosabban arra a telekre, amelyen az áll. Súlyos milliókat ajánlott fel, csak bontsák le és építsék fel másutt a templomot. A régi helyén pedig - ez a bankok útja - egy pénzintézetnek akartak ötvenkilenc emeletes palotát emelni. A hívek nem nagyon akarták ezt, majd maga a város tiltotta meg az üzletet ilyen formában, mivel a Szent Bertalan-templomot építészeti műemlékként tartják számon. Az egyházközség ezekután eladta... a levegőit A bank jogot kapott arra, hogy csaknem kétszáz méter magas űrkorszak-stílusú irodatornyát a templom bizánci kupolája fölé építse. Hasonlóképpen „adta el a levegőt" maga fölött egy milliomosok számára épülő társasház céljaira a világhírű Modern Művészet Múzeuma is. A Madison-sugárút és az 56. utca sarkán a közelmúltban készült el az American Telegraph and Telephone (AT és T) nevű monopólium 193 méter magas irodaháza. (Szomszédságában pedig nemrégiben került tető alá az IBM még néhány méterrel magasabb felhőkarcolója). Nos, az AT és T épület helyén néhány kisebb ház állott. Az egyiknek a tulajdonosa, Allan Glaser, aki jólmenő szőrmeüzletet tartott e házban, csak fantasztikus összegért, egy és negyedmillió dollárért volt hajlandó megválni tőle. Az építtetőnek, aki azért vette meg, hogy lebontsa, ez meg sem kottyant, és A Park- és a Madison-sugárút új felhőkarcolóinak gazdái azonban elsősorban az amerikai közgazdászok által posztindusztriátis- nak nevezett társadalom tipikus termékei. Vagyis rendszerint olyan cégek bérlik ezeket az épületeket, amelyek semmit sem termelnek: bankok, biztosítóintézetek, hatalmas ügyvédi irodák, hirdető- és távközlési vállalatok stb. New Yorkban ezért - bár közben más területeken meglehetős a munkanélküliség - mind több jogászt, közgazdászt, pénzügyi szakembert, komputer- és telefonkezelőt, gépírót alkalmaznak. Ezeknek elég nagy része jól fizetett munkaerő, ami növeli a keresletet a lakások iránt és rettentő gyorsan emeli azok árát. (Itt az eleve nagyon magas lakbérek duplázódnak meg rövid idő alatt.) Ami azelőtt elképzelhetetlen lett volna: New Yorkban ma szabályos lakáshiány van, ha nem is a szó kelet-európai értelmében. A felhőkarcolók további következménye, hogy immár megoldhatatlan a belváros közlekedése. A negyven-ötven emeletes irodaházakkal beépített negyedben annyi ember fordul meg, hogy a délutáni csúcsidőben nyolc, de délben is csak tíz kilométer itt a gépkocsik óránkénti átlagos haladási sebessége. Majdnem érdemesebb tehát ezekben az utcákban gyalogosan közlekedni. Ám a viszonylag szűk járdákon - különösen munkakezdéskor, - végzéskor és ebédidőben - olyan sűrű a tömeg, hogy minduntalan meg kell állni. Sietni, kilépni egyszerűen lehetetlen. Pedig a New York-i városfejlesztési hivatal szakértői szerint ebben a negyedben mind az úttest, mind a járdák zsúfoltsága még legalább tíz százalékkal fog növekedni a mostani évtizedben... A többet álló, mint haladó autóbuszok, személygépkocsik kipufogó gáza valósággal megmérgezi ennek az iroda- és bevásárlónegyednek a levegőjét, és a jövőben ez is rosszabbodni fog. A manhattani Középváros felhőkarcolóiban dolgozók túlnyomó többsége nem saját gépkocsin, nem is buszon vagy taxin, hanem földalattin jár a munkahelyére. (Pontosabban: jár be, hiszen ebben a negyedben csak irodaházak állnak, itt senki sem lakik.) A földalatti vasút igazgatósága most próbálja összeszedni a pénzt egy több mint 7 milliárd dolláros felújítási programra. Az elavult kocsipark helyett új, a jelenleginél üzembiztosabb, jobban szellőztethető vagonokat akarnak beszerelni. Azt Ígérik, hogy a szerelvények nem lesznek piszkosak, az állomásokon pedig lehet majd lélegezni. Ez nem oldja meg azonban a metró elképesztő zsúfoltságát. Ellenkezőleg: a városi szervek szerint az a következő években tovább fokozódik, még akkor is, ha egyszer végre elkészül az immár tizenhat esztendeje, Luca székeként épülő új, keresztirányú szárnyvonal a 68. utca alatt. A túlzsúfoltság érzése azonban nemcsak a földalatti szerelvényein nyomasztja a New York-i Középvárosban dolgozókat. Bár Jonathan Freedman torontói pszichológus Zsúfoltság és viselkedés című könyvében elveti azt az elméletet, amely szerint a zsúfoltság érzése eleve káros az egyénre, kritikusai arra figyelmeztetnek, hogy a kanadai tudós a saját nagyvárosa gyakorlatára építi elveit. Márpedig Torontóban (bár ez a metropolisz is felfelé terjeszkedik) a hatóságok nagyon odafigyelnek az építkezés, a fejlesztés emberi léptékének megtartására. New Yorkban viszont már régen elkéstek ezzel, és az itteni pszichológusok éppen a kő, a beton, az üveg, a motorok, a zaj és az emberek minden elképzelhető mértéket felülmúló felhalmozásával magyarázzák a város lakóinak rossz közérzetét, mitöbb az őket rekordarányban megtámadó neurózist, depressziót és egyéb lelkinyavalyákat. A felhőkarcolók persze nem nőnek az égig. Valahol egyszer bizonyára vége szakad annak, hogy csöppnyi területen egyre csak emelik a beton- és üveghegyeket. De ami felépült, az belátható ideig, sőt nyilván azon túl is megmarad. Minden bizonnyal a mai New York-iak ükunokái is látni fogják a felhőkarcolókat, mitöbb, velük együtt és közöttük fognak élni. KULCSÁR ISTVÁN A 70-es évek stílusára jellemző ez az irodaház, amelyben - akárcsak a tükörben - látszanak a szemben lévő épületek is Az 5. Sugárút és az 57. utca kereszteződésében nemcsak az úttesten, hanem a járdán is megszokott jelenség a „forgalmi dugó“ 1 V rrtiTOT WUUKM mm
