Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-01 / 26. szám
1 1 esemme Csendes, tiszta nyári időben a pásztoremberek behunyt szemmel is könnyen meg tudják állapítani, hogy a határnak éppen melyik részén legel a nyáj, merre jár a gulya, a csorda, esetleg a ménes. A legtapasztaltabbaknak pedig elég egy-két pillanatra meghallaniuk a bádogkolompok tompa zengését, a vas-, vagy a bronzcsengettyű csengő-bongó csilingelősét, máris pontosan tudják, hol, milyen korú és nemű állatok ropogtatják a füvet. Őrzőik emberemlékezet óta más-más méretű, alakú és főleg hangzású jelzőeszközt kötnek a legelőn tartott anyajuhok, kisbárányok, jerkék, kosok, tehenek, borjak, üszők, hízóbikák, lovak és csikók nyakába. A kolompok és csengettyűk száma, a cif- rázásuk valamikor hivalkodva figyelmeztette a járókelőket a nagygazdák módosságára. A legtehetősebbek egyszerre akár két-há- rom tucatnyit is felaggattattak kocsisaikkal a hintóba, vagy a téli szán elé befogott lovak szerszámára. Ma már ritkábban halljuk a csengettyűket, hiszen készítésükkel kizárólag csak népművészek foglalkoznak. Sajnos hovatovább köztük sem nehéz összeszámolni a bronzöntéses módszerrel, vagy a bádoglemezekkel dolgozó vérbeli mestereket. Az utóbbiak vannak többen, főleg Gömörben, Liptóban és a Felső-Garam mentén veszik elő szabad idejükben a kihalásnak indult foglalkozás ősi szerszámait. A Banská Bystrica-i járás északi részén fekvő, kétezer lakosú Sumiac községben sokáig apáról fiúra szálló mesterségnek számított a csengők és kolompok készítése. Mintegy huszonöt-harminc éve azonban már sehonnan sem hallható a kalapácsütések alatt formálódó bádoglapok zengő koppaná- sa, vagy az agyagformákba csurgó forró fém sistergése. Ezért, aki kíváncsi a népművészet remekei közé tartozó régi és újabb alkotásokra, a maga nemében egyedülálló gyűjteményt nézhet és hallgathat meg az egyik helyi erdész, Mikuláé Gigac portáján, ahol mindig szívesen fogadják a látogatót.- Gyermekkoromban vált szenvedélyemmé a csengettyűk és kolompok gyűjtése - tessékel beljebb a harminchét éves házigazda az udvar hátsó részében meghagyott szülői faházba. - Az első darabokat örököltem, ugyanis pásztorcsaládból származom. A nagyapám községi pásztor lett, miután hadirokkantként jött haza az első világháborúból. Hat gyermeke volt. az apám testvéreivel együtt ugyancsak sok tehenet és juhot őrzött a Király-hegy alatti havasi réteken. Hat-hét éves koromban már én is rendszeresen feljártam oda. Előbb csak az elemózsiát hordtam nekik a tarisznyámban, később aztán, főleg a nyári vakációk alatt, a jószágra is vigyáztam. Alig tudtam betelni a gyönyörű csilingelőssel. Bent a szobában körös-körül különféle kolompok és csengettyűk borítják a gerendákból ácsolt falakat. Mindegyik külön rézveretes, gazdag népi motívumokkal díszített csattos szíjra, nyakörvre fűzve lóg a szögön. Számuk már jócskán meghaladja az ezret, és egyre gyarapodik.- Ismerőseim, barátaim régen tudnak a szenvedélyemről - árulja el a leggyakoribb beszerzési forrásokat Mikulás Gigac. - Jár- tukban-keltükben, ahol egy szép példányt látnak, megveszik és elhozzák nekem. Erre költőm el a zsebpénzemet, de néha még többet is annál, mert van olyan darab, amely 400-500 koronába kerül. Erre nem sajnálom a kiadásokat. így a hazaiak mellett van már tiroli, Szovjetunióból származó, indiai, holland, lengyel, német, tajvani, iraki, egyiptomi, kínai és több egyéb külföldi szerzeményem. A áumiaci erdész nemcsak gyűjti, gyakran hallgatja is büszkeségeit.- Tagja vagyok a helyi amatőr népművészeti együttesnek. Hegedűn, harmonikán, havasi kürtön zenélek, ezenkívül népdalokat éneklek, valamint táncolok a többiekkel. Fellépéseinkre rendszerint magammal viszem a gyűjtemény legszebben szóló darabjait, amelyekkel harangjátékot produkálok. Ezt eddig még mindenütt visszatapsolták. Kedves emlékem fűződik egy néhány évvel ezelőtti belgrádi szereplésünkhöz is, amelyet nagyon sokan megtekintettek. A második előadás végén többek között egy japán fiatalember jött gratulálni. Bemutatkozott, Masao Tomukotonak hívják. Hálásan megköszönte a művészi élményt, majd egy parányi, hazájából magával hozott csengettyűt adott ajándékba. Ez most a gyűjteményem legértékesebbnek tartott darabja.- És melyik a legdrágább?- Talán ez a több mint százéves - akasztja le a szögről a Kecskemét környékén öntött, egyedien tiszta hangú bronzcsengettyűt. - Ezer korona volt az ára. Azonban szintén ritka különlegesség a mellette lévő, porcelánból készült, színes festéssel díszített példány is, amelyet nemrégen Franciaországból kaptam. Az egyik látogatóm küldte az itt eltöltött órák emlékére. Sumiacon az a szokás, hogy becses vendégeiket a község vezetői, lakosai elkísérik Gigacék portájára. A vendégkönyv bizonysága szerint már több mint ötezren jártak ott hazánk és a világ legkülönbözőbb tájairól. A közelmúltban egy grúziai csoport kopogtatott be.- Mindig örülök a tárogatóknak, akik többsége, főleg a külföldiek, ámulattal csodálják a gyűjteményemet - mondja nem titkolt büszkeséggel a hasonló szenvedélynek hódoló társak után mindeddig hasztalanul kérdezősködő fiatal erdész. - A legjobban viszont az hatott meg, amikor a Felső-Garam menti öreg bacsó letérdelt ebben a szobában és sírva fakadt. Jó időbe telt, amíg megtudtam tőle az elérzékenyedése okát: soha életében nem látott együtt ennyi szívéhez, emlékeihez nagyon közeli gyönyörűséget. .. Mikuláé Gigácot nem kell sokat kérlelni arra, hogy megszólaltassa kincseit. Az első akkordok után szemmel láthatóan ó maga is mélyen átérzi a zenélés örömét. Vendégei azonnal megértik a csengők csilingelő üzenetét: Érdemes szeretni, gyűjteni és ápolni a szépet! LALO KÁROLY ÚJ SZÚ 9 1983. VII. 1. Mikuláé Gigac büszkén mutatja gyűjteményének négy szép darabját (A szerző felvétele) hova nem jut el a traktor, oda eljut Nipca lovaskocsijával - tartják a gimesi (Jelenec) erdőgazdaság dolgozói. De Dominik Nipca neve akkor is az első helyen szerepel, amikor a kiváló munkaeredményekről szólnak, amikor a bajtársiasságot a segítségnyújtást, a példamutatást emlegetik. Arra, hogy megkapta a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, nemcsak a gimesi erdőgazdaság, de az anyaüzem, a Topol'őiankyi Állami Erdőgazdaság minden dolgozója is büszke. Dominik Nipca foglalkozása kocsis. Jozef Hudec, a gimesi erdőgazdaság vezetője a tríbeői erdő szélén fogadott, majd kivételt téve, autóstól engedett az erdőbe.- Védjük erdőinket, azok növény- és állatvilágát, ezért tiltottuk meg az autós erdei sétákat. Most azonban hosszú út vár ránk, ezért a kivétel, Nipca barátunk messze dolgozik - mondja, s elindultunk. Sütött a nap, susogott az erdő, vígan daloltak a madarak. Hallatlan nyugalom szállt meg minket - egy kicsit irigyelni kezdtük az erdőben dolgozókat. A keskeny erdei út mentén sorban farakásokat kerültünk ki, kísérőnk szerint ezek jelezték, hogy közeledünk Dominik barátjához, hiszen ezek az ő keze munkája nyonem láttam piszkosnak sem őket, sem az elődjeiket, amelyeket tizenkilenc évig ápolt. Elmondom, mert tudom, Dominik nemcsak este tisztítja le lovait, hanem minden reggel is. Ha sáros talajon dolgoztak, este patasúrolást rendez. De a többi jó tulajdonságát is megemlítem, ha már ö szerényen elhallgatja őket - mondja nevetve. Megtudjuk, hogy Dominik Nipca balesetmentesen dolgozik, pedig A SZOCIALISTA MUNKA HŐSE Jó munka ez, férfinak való mán születtek. A fák nyújtotta árnyékban pihentek a lovak s Dominik Nipőa erőteljes mozdulatokkal tette rakásra a gömbfa rönköket. Beszélgetésünk, bevallom, akadozva indult, mert Dominik Nipca önmagáról nem szívesen beszélt.- 1948-tól dolgozom az erdőgazdaságban. A lovakat gyermekkorom óta szeretem, már tizenötévesen etettem Forgács gróf lovait. Annak ellenére, hogy az erdeiekben három traktor is dolgozik, nélkülünk nem boldogulnának - mutatott a lovakra, majd „bemutatta“ őket. - Ez Pubo, ez meg a Sárga, egyenként 800 kilót nyomnak, szeretnek enni, a Pubo inni is, esténként hat vödör vizet iszik meg, míg a másik csak kettő-hármat. Ügyes, megbízható lovak, - mondta, majd megpaskolta hátukat. - Ezt a kettőt már hat éve gondozom, ápolom, jó segítőtársaim. A farönköket többnyire láncon vontatom a kocsiig, naponta 6000 kiló fa megy a kezemen keresztül, ennyit emelek fel és le a kocsiról. Kemény, jó munka ez, férfinak való - mondja, miközben megmutatja munkától megkeményedett tenyerét. Elmondja még azt is, hogy a fa vontatásán kívül ő tölti meg az etetőket, szállítja a facsemetéket az erdőben .dolgozóknak. Gyönyörűséggel tölti el a legelő szarvasok, őzek látványa, s ha meglátja a futó vaddisznó-csordát, lovaival megáll, nehogy megzavarja őket. Beszélgetésünk alatt nyugtalanok lettek a lovak, csapkodtak farkukkal, dobbantottak patáikkal. - Sok a bögöly, azok csípése ellen védekeznek, - magyarázta, majd odament hozzájuk és egy ággal legyezni kezdte őket. Ezalatt Jozef Hudec felhívta a figyelmemet arra, milyen tiszták a lovak - fényes a szőrük, a patájukon csillog a patkó - pornak, sárnak semmi nyoma rajtuk. - Még soha esőben, hóban, csúszós talajon jár, kézzel láncolja össze a gömbfákat, köti a lovak mögé, fogja a kantárt és ügyel a ló, de a saját lépéseire is. Részt vesz mindennemű társadalmi munkában, a járási pártbizottság plénumának tagja, munkahelyén az üzemi pártszervezet elnöke és lakhelyén, Zlatnón a Nemzeti Front elnöke. Gyakran hívják gyűlésre, de azt az időt, amelyet nem az erdőben munkával tölt el, bepótolja szombatonként.- A gazdasági mutatók rám is vonatkoznak, a tervet teljesítenem kell, ezért dolgozom szombaton is. Olykor elkísér a feleségem, s míg én dolgozom, ő járja az erdőt, gombát, erdei szamócát, málnát szed, vagy éppen engem figyel, ahogy láncolom a gömbfarönköket s kinevet, ha becézem s néha szidom lovaimat. A munka végeztével felül mellém és haza megyünk. Reggelenként egy és negyed óra alatt érünk ide az erdőbe, de este hazafelé lovaim jobban igyekeznek, egy óra alatt hazaérünk. Ellátom őket, vacsorázom, elmegyek egy sörre és egy kicsit beszélgetek a barátaimmal, majd otthon a tévét nézem. A hétvége a családé, a két unokámé, a kerti munkáé. Amikor tehetem, szívesen hallgatom a rádiót is, bevallom, főleg a meséket szeretem. Bárcsak az életben is mindig a jó győzne a rossz felett - mondja határozottan. Észre sem vettük, de a kellemes társalgás közben dél lett. Dominik Nipca abrakot adott a lovaknak, majd megkínált az erdőben dolgozók ebédjével - kenyérrel, szalonnával. A finom falatokat friss forrásvízzel öblítettük le, majd elbúcsúztunk beszélgető partnerünktől. Ő fogta az ostort, suhintott egyet a lovak felett,- mert verni nem veri az állatokat- s a lovaskocsi elindult az új rakományért. PÉTERFI SZONYA (ŐSTK felvétele)
