Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-12-30 / 52. szám

i 1/ Jubiláló közlekedési park Rimaszombatban (Rimavská Sobota) tíz éwel ezelőtt adták át rendeltetésének a gyermekek közlekedési parkját, melynek ját­szóterén az elmúlt évtized alatt közel 17 ezer óvodás és kisiskolás sajátította el a közúti közlekedés alapismereteit. Per­sze, nem csúfján az oktatási program keretében nyitotta szélesre kapuit a kerékpárokkal, játékautókkal és egyéb segédeszközök­kel jól felszerelt létesítmény, hanem a szabadidő, a vakáció óráiban is. Talán nem is véletlen, hogy a gömöri gyerekek közkedvelt közlekedési játszótere egyszer már a Szlovákiában működő parkok között meghirdetett szocialista verseny élén végzett, s a korábbi elsőséget a jubileumi esztendőben is sikerült megismételni. Amint azt Bajkai Gyula elvtárstól, a létesítmény szakoktatójától megtudtuk, csupán a most elköszönő esztendőben nem keve­sebb, mint 55 különböző közlekedésbiztonsági akciót - osztályok és pionírcsapatok közötti versenyt, vetélkedőt rendeztek s a nyár folyamán vendégül látták a helyi óvodák és napközi otthonok növendékein kívül a koriáti (Konrádovce) és tornaijai gyermekotthonok, valamint a burdái, kokavai és a rimaszombati pionírtáborok lakóit is. Immár hagyományosan - stílszerűen - megünneplik a nemzetközi gyermeknapot, s a Télapó érkezé­séről sem feledkeznek meg. Mindennél fontosabb azonban, hogy a gyermekek által okozott közlekedési balesetek száma jóval alacsonyabb a szlovákiai átlagnál. Az elmúlt évben például mindössze négy ilyen szomorú esetről árulkodik a statisztika, s nem romlott az arány az idei évben sem. A közlekedési park dolgozói, s velük együtt mi is reméljük, hogy a következő évtizedben a játszva elsajátított ismeretek birtokában mind kevesebb lesz majd közútjainkon a szabálysértés és a fölös­leges gyefmektragédia. Kép és szöveg: HACSI ATTILA írek: ■ Az NSZK közúti közlekedési rendeletének módosításaként olyan zajszegény jármüvek rend­szeresítését tervezik, amelyek kü­lön megjelölt, zajvédelmi területe­ken is közlekedhetnek. Ezeken a területeken más jármüvek közle­kedését megtiltják. A közúti közle­kedési vállalatok központi munka- közössége (ZAV) a tervezettel szemben komoly aggályokat tá­masztott. A rendelet-tervezet sze­rint 2800 kg össztömegúnél na­gyobb járművek közlekedését csak akkor engedélyezik, ha a rendelet mellékletében megjelölt zajküszöbszintet nem lépik túl. Ezt az egyes zajkibocsátó elemekre külön-külön, és kilowatt teljesít­mény-kategóriák szerint határoz­zák meg. Az érdekképviselet a jár­művek árának emelkedésétől és ennek következtében a fuvardíjak növekedésétől tart, ami rontaná a közúti szektor versenyképes­ségét. ■ Az UNIS szarajevói gépko­csigyára, a TAS és nyugatnémet partnere, a Volkswagen arra tö­rekszik, hogy a szarajevói gyárban 1985 végéig elérjék az évi 50 000 gépkocsi gyártását. A TAS az idén mintegy 30 000 személygépkocsit gyárt, ennek egyharmadát külföl­dön értékesítik. A szarajevói gyár­ban hamarosan meg kell kezdőd­nie a Golf legújabb típusa szerelé­sének. Ez a típus sok műszaki- technológiai előnnyel rendelkezik, az eddigi modellekhez képest még kisebb "az üzemanyagfogyasztá­sa. A Volkswagen az elmúlt 10 évben mintegy 50 millió márkát ruházott be, a következő időszak­ban pedig 100 milliót fordít a sza­rajevói gyár fejlesztésére. (Tanjug) ■ Legördült az egymilliomodik alkoholmeghajtású személygép­kocsi az egyik legnagyobb brazil autógyár futószalagjáról. A latin­amerikai országban jelenleg csak­nem 4000 személyautót gyártanak naponta, amelyek 90 százaléka alkoholüzemú motorral van felsze­relve. A kőolajimport csökkentésé­re 1979 óta gyártanak alkoholos autókat. Ha nem működnek a forgalomirányító lámpák A forgalomirányító lámpákkal szabályozott csomópontokban nö­vekszik a biztonság, a továbbhala­dás lehetőségét a jelzésképek egyértelműen mutatják. A tapasz­talatok szerint a járművezetők - bár a lámpa bizonyos idősza­kokban kényelmetlen késedelmet okoz - hamar hozzászoknak eh­hez és rövid idő alatt kialakul ben­nük a szükséges alkalmazkodás. Ha nem működik egy-egy helyen a forgalomirányító lámparendszer, azt a járművezető már távolról észreveheti, hiszen amúgy is már messziről keresi a megszokott pi­ros vagy zöld jelzést, hogy sebes­ségét eleve a jelzéshez igazítva gyorsítson vagy lassítson. Amikor tehát látjuk, hogy a csomópontban nem számíthatunk a fényjelzésre, azonnal csökkentenünk kell a se­bességet, mivel az áthaladás le­hetőségét nekünk magunknak kell majd tisztáznunk. Ehhez időre van szükség, sőt esetleg megállásra is. A legtöbb csomópontban ilyen­kor a jelzőtáblák igazítanak el. Az elsőbbséggel bíró útvonalon hala­dó jármű vezetője azonban szá­mítson arra, hogy elsőbbsége nem abszolút. Éppen a nem mű­ködő lámpáknál próbálkoznak meg a legtöbben a gyors „bevá­gással“, hirtelen keresztezéssel. A fontos csomópontokban a legtöbb esetben a közlekedési rendőrség küld ki forgalomirányí­tókat. A bonyolult kereszteződé­sekben a rendőr vagy a rendőrök felállítása sokszor csak közvetlen közelben vehető észre, különösen sötétedés után. Természetesen ilyenkor az ő jelzésük az irányadó, ezért határozottan lassítani kell, amíg a rendőrök jelzéseit meg nem pillantjuk. Ha egy kereszteződésben nem működik a lámparendszer, s nin­csenek forgalomirányító rendőrök, a következő a helyes vezetési ma­gatartás: Megállapítjuk, hogy a megszo­kott helyen nem működik a lámpa - tehát: lassítani kell. A kereszte­ződéshez közeledve keressük a forgalomirányító rendőrt, ha nincs, akkor tovább kell csökken­tenünk a sebességet. Ezután tájé­kozódnunk kell a jelzőtáblák sze­rinti elsőbbség rendjéről, (gy felké­szülve, az aktuális forgalmi hely­zetnek megfelelően - ha mögöt­tünk is sokan haladnak - kis gyor­sítással jelezzük az elsőbbségün­ket megadóknak, hogy élünk átha­ladási elsőbbségünkkel. Ha viszont bennünket nem követnek mások, illetve csak néhány kocsi van a nyomunkban, akkor a féklámpák felvillantásával hátrafelé jelezzük lassítási szándékunkat, s a ke­reszteződéshez érve megállunk, határozottan jelezve ezzel az át­haladásra váróknak, hogy ők me­hetnek. Egy kisebb csoport, eset­leg csak egy kocsi elengedése után újból, óvatosan mozgásba hozva az autót, mutatjuk, hogy megkezdjük az elsőbbség szerint nekünk járó áthaladást. Amennyi­ben lehetséges, mindezt intéssel, kézjelzéssel is kísérjük. A nem működő lámpáknál így juthat át a leghamarabb a legtöbb kocsi. - P. ­HOGYAN FŰTSÜNK? ■' . * - ' . • '• -v ; • , : • * Kedvező hőmérsékletet biztosítani a kocsi utas­terében nem ördöngös művelet. És mégis sok autósnak okoz gondot a cél elérése. Igaz, a légkon­dicionálóval felszerelt járművekben a klimatizálás pillanat műve, ám ahol ilyen nincs, ott bizony ügyeskedni kell. Mi most tíz pontban foglaltuk össze mindazon tennivalókat, amelyeknek a megtartása feltétlenül szükséges. 1. Indítás után az összes fűtölevegőt irányítsuk a szélvédőre. A légfúvókákat irányítsuk a szélvédő irányába. A kocsi aljának a szellőzését, fűtését kapcsoljuk ki. Ne feledkezzünk meg az oldalsó ablakok levegófuvatásáról sem, természetesen olyan kocsiknál, ahol külön ilyen fúvóka van. Ha a műszerfal közepén levő légfúvókákat lezárjuk, ilyen megoldást sok autónál találunk, több levegő kerül az ablakokra. Mindezen műveletekre azért van szükség, hogy az üvegfelületeken a párásodást megszüntessük. 2. Az igaz, hogy az azonnali fűtéssel, szellőzte­téssel a motortól vonjuk el a meleget, de a jobb kilátás miatt, biztonsági szempontból, ez fontosabb. Ha viszont a hideg motor hajlamos a leállásra, akkor egy-két percig álló helyzetben melegítsük. Ennél a tanácsnál azonban szót kell ejtenünk arról is, hogy a motor álló helyzetű melegítésével sokan nem édenek egyet. De még mindig jobb így, mintha a villamossíneken állna meg a motor. 3. Mindkét első ajtóablakot nyissuk ki egy résnyi­re, mert így hatásosabb lesz a szellőzés. És bennü- löktől kilélegzett nedves levegő sem csapódik le az ablakokra. \ 4. Ha az indulás után szükség van még az intenzív szellőzésre és a fűtésre, az első pár kilométer megtételéig tartsuk zárva az utastér alsó részének a fűtését. Enélkül is jut elég meleg a lá­bakhoz. (A hideget csak azért érezhetjük, mert az áramló levegő hűtőhatású). 5. Hideg külső hőmérsékletnél a lábaknak való­ban több melegre van szükségük. Ezért fokozato­san adagoljunk több hőt az alsó fúvókákhoz. Régi autós szabály: hideg fej - meleg lábak. 6. Néhány típust zárt rendszerű levegőkeringető­vei is felszerelnek. Ezt a készüléket a melegítési szakaszban nem szabad bekapcsolni, mert a kilé­legzett levegő azonnal páralecsapódást okozhat az ablakok belső felületén. 7. A havat a kocsi tetejéről még indulás előtt takarítsuk le. Ha nem ezt tesszük, indulás után kis darabokban rácsúszik a hótömeg a hátsó szélvédő­re és igen gyorsan odafagyhat. Ez ellen a fűthető hátsóablak is hatástalan. Arra is ügyeljünk, hogy a kocsi hátsó szellőző nyílását, amely az utastér szellőzését hivatott szolgálni, ne fedje hó vagy jég. 8. Ha előzőleg havas cipővel szálltunk be a ko­csiba, a fűtés hatására a hó megolvad és a víztől keletkező pára is bevonatot képez az ablakokon. Minden esetben verjük le tehát a havat cipőnkről, de ne csak mi, hanem az utasaink is. Ha mégis marad, víz a padlózaton, akkor menet közben nyissuk ki az ablakokat egy résnyire, hogy a pára minél előbb távozhassék az utastérből. 9. Több típusnál a fűtésteljesítmény és a levegő­mennyiség külön-külön szabályozható. Ha indulás­kor lassan haladunk, például a városi forgalomban, akkor mindig maximális teljesítményre állítsuk be a szellózökart, s kapcsoljuk be a ventillátort is. 10.0-fok alatt, főleg autópályán, érezhetjük, hogy a tempó csökkentésével gyorsan lehűl az utastér levegője. Ez főleg olyan típusoknál tapasz­talható, melyeknél a fűtés teljesítménye erősen a motor fordulatszámának a függvénye. Ilyen eset­ben a legtöbb vezető azonnal állítgatni kezdi a fűtés és a szellőzés karját, így próbálja szabályozni a megfelelő hőmérsékletet. Ez gyakran a vezetéstől is elvonja a figyelmet. Helyesebben cselekszünk akkor, ha a karokat nem állítjuk utána - inkább egy rövid ideig fázunk mert valószínű, hogy kis idő elteltével motorunk ismét fürgébben fog járni, (am) A svájci Güntner Wiesinger elunhatta a biciklizés fárasztó velejáróját: a pedálozási. Találmánya, a „tenékcikii“ a hátsó részre nehezedő test súlyát használja erőforrásul. A párhuzamosan rögzített pedálok a felemelkedéskor fejtik ki a hajtóerejüket. ÚJ! 16 1983. XII.:

Next

/
Oldalképek
Tartalom