Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-12-30 / 52. szám

1.30. SvaltmrcH táj. A Skanzbukta hegy gipszrétegei szinte fedetlenül tárulnak az ember szeme elé helyéről a csoport biológusával egy tengerparti kisebb felfedező útra indultunk. Hogy a kiszemelt térségbe minél egyszerűbben, minél rövidebb úton érjünk el, úgy döntöttünk, nem kerüljük meg a szá­razföld kopott hegyei közé mélyen ékelődő benyú- lást - hiszen az sok időt venne igénybe, meg aztán a morénákon, az öböl lejtőin lerakódott hordalékon, kötermeléken gyalogolni nem valami kellemes - ha­nem inkább a befagyott tengeren keresztül vesszük célba a túlsó partot. Kipróbáltuk a jégpáncélt, s miu­tán úgy látszott, semmi veszély, elbír bennünket, nyugodtan lépkedtünk beljebb és beljebb, fürkészve az érdekes látványt nyújtó sziget kopár hegyoldala­it, a szürke tájat. Vagy négyszáz métert mehettünk, amikor a kollégám alatt hirtelen megnyílt a jég és ruhástól, poggyászostól alámerült. Azonnal a segít­ségére siettem, megpróbáltam kihúzni, mire én is az ő sorsára jutottam. Szerencsénkre az eszeveszett kapálódzásunk sikerrel járt, ám - bevallom őszintén - akkor egy cseppet sem örültünk annak, hogy utánoztuk a fókákat, hiszen rosszabbul is végződ­hetett volna a tervezetlen fürdés, meg aztán fáztunk is, mivel a hőmérséklet alig-alig volt fagy­pont fölötti. Aznap, persze, már semmi sem lett a talajvizsgálásból. Í Sasvári Tibor, a Kassai (Kosice) Műszaki Főisko­la Bányászati Karának földtani tanszékén jelenleg adjunktusként dolgozó 36 esztendős geológus ren­geteg ehhez hasonló érdekes eseményt élt át. Az Sasvári Tibor (Gazdag és Sasvári felvétele) újságokban, folyóiratokban több útleírását olvashat­tuk, az ifjúsági klubokban, iskolákban és másutt élménybeszámolói, előadásai hangzottak el, a tu­dományos munkákról nem is beszélve. A bratislavai Duna utcai alapiskola és gimnázium, majd a Kassai Műszaki Főiskola egykori diákja „fővárosi“ létére azért ragadt a Hernád parti városban, mert ehhez a vidékhez két, számára igen nagy „felfedezése“ köti: itt talált élettársra, két fiúgyemekük édesanyjá­ra, s igen érdekesnek találta és tartja ma is Kelet- Szíovákía hegyeit, völgyeit és síkságait. Elsősorban a sokban már ismert, de ugyanakkor sokban még ismeretlen földrétegre, annak szerkezeti felépítésé­re, összetételére, földrajzi sajátosságaira és nem utolsó sorban archeológiái kincseire összpontosítja figyelmét.- Miért lettem geológus? Egész biztos azért, mert a földtan kicsi koromtól foglalkoztat. Mindig kíváncsi voltam - és jelenleg is vagyok - bolygónk keletkezésének körülményeire, a Föld felszínének alakulására, no és többek között arra is, hogy miből áll, mit rejt magában a földkéreg, mi van alatta, hogy nézhet ki a földmag, életünkben milyen szerepük van a föld egyes alkotó elemeinek. Alaptermésze­tem, hogy a dolgok elméleti megmagyarázásával csak részben érem be, s amiről lehet, arról a gya­korlatban is szeretek meggyőződni. Évekig barlang- búvárként jártam és kutattam Szlovákia hegyeinek szűz területeit, így például a Tiszolc melletti teplicei barlangot, vagy 1972-ben a Muránska Huta-i két kilométer hosszú, három szintes cseppkőbarlangot, valamint a Szlovák-karszthegységnek további, he­lyenként vízzel elárasztott belső üregeit.- S India meg Ceylon?-Oda először 1975-ben indultam. De mivel út­közben expedíciónkat súlyos közlekedési baleset érte, félútról visszajöttünk. Ami akkor nem sikerült, az két évvel később megvalósult. Rengeteg új tárgyi ismeretre tettem ott szert, azon felül pedig egy csomó olyan kőzetet is hoztam magammal, ame­lyek nálunk nem fordulnak elő, illetve ha léteznek is - mint például a mészkő szerkezeti felépítésük­ben felfedezhető némi különbség.- Legutóbb, mindössze egy fél évvel ezelőtt, a világnak olyan részén járt, ahová turista nem igen teszi be a lábát. A Norvégiához tartozó, tőle északi irányban 575 kilométerre fekvő, 62 ezer négyzetkilométer kiterje­désű Svalbard (Spitzbergák) szigetcsoportra a kas­sai Metropol Sportegyesület hegymászóival jutot­tam el. Ott-tartózkodásunk időpontjául érthetően a nyarat választottuk, hiszen nem mindegy, hogy az ember mikor jár a 74. és 81. északi szélességi fok között található vidéken. Ott a tél zord, s azon felül többnyire sötét is, viszont a körülbelül 130 napig tartó nyár éjszakáin a Nap nem tűnik el a látóhatár­ról, éjjel-nappal világos van, ugyanakkor pedig az átlagos hőmérséklet is +5 °C körül mozog. Érdekes szárazföld ez az Északi-Jeges-tengerben. Körülbe­lül négyötöd részét jég borítja, a jégmentes területet pedig tundrák. Gazdag ókori és középkori kőszén­telepekben, jelentős mennyiségben található ott gipsz, márvány és más nyersanyag. Beszélgetésünkkor itt abbahagyta a Svalbardon szerzett tapasztalatainak, élményeinek vázolását, ugyanis megegyeztünk, hogy minderről a közeljö­vőben lapunk hasábjain részletesen beszámol olva­sóinknak.- Terveim? A legközelebbi az, hogy az év elején, azaz néhány nap múlva sikeresen megvédjem a Slovinky környéki érctelérek szerkezettanával fd^lalkozó kandidátusi dolgozatomat, a távolabbi pedig: a Jáva vagy a Szumátra sziget működő vulkánjainak, illetve a vulkánok által a föld mélyéről hozott anyagok, kőzetek helyszíni tanulmányozása.- S közben?- Közben az oktatásban és a hazai tájak földtani kutatásában szeretnék minél értékesebb, társadal­mi szempontból is minél hasznosabb munkát vé­gezni. GAZDAG JÓZSEF Távoli országok üzenete A réztányérok, kancsók, fa­kazetták, ezüst ékszerdobo­zok, bőrtáskák, szobrok, festett faliképek, színes szőttesek, szőnyegek láttán joggal érez­hetjük magunkat az Ezeregyéj­szaka meséinek világában. Csak be kell hunynunk a sze­münket, s máris hallhatjuk az indiai rézművesek kalapácsai­nak apró koppanásait, a viet­nami fafaragók vésőinek hang­ját, az azerbajdzsáni festők ecsetvonásainak lágy neszét vagy akár a lengyel szövőszé­kek duruzsoló zörejét. A mesteri munkák közelebb hozzák nemcsak a távoli or­szágok embereit, hanem álta­luk megismerhetjük művésze­tüket, kultúrájukat is. A szépet szeretők szívesen látogatnak el az Orient üzletek­be, kedvükre való tárgyakat keresnek, melyekkel szebbé, meghittebbé tehetik otthona­ikat.- Tizennégy évvel ezelőtt kezdtük el az Orient üzletek létesítését, - emlékezett visz- sza az úttörő évekre Jozef Kri­zák mérnök, a kereskedelmi tárgyak, az elefántcsont szob­rocskák, de a fafaragások is nagyon kedveltek. Keresettek az olasz alabástrom dísztár­gyak és az intarziás fadíszek. Az azték kultúrával a Peruból behozott kollekció révén is­merkedhetnek a vevők, sajnos, csak kis mennyiségben. Ter­vezzük, hogy Mexikóból majd az inkák világát varázsoljuk otthonainkba - egy-egy apró dísztárgy közvetítésével - so­rolta Jozef Krizák. Az Orient üzleteiben gyak­rabban vásárlók megszokták, hogy kiváló minőségű áru kerül kezükbe. Tudják már azt is, hogy mely országokból érkezik a legprecízebb kidolgozású ajándéktárgy. Ezért kelendő a vietnami, a kínai szállítmány, a grúz és az örmény rézáru. Egyre többen keresnek konk­rét tárgyakat, s nem nyugsza­nak meg addig, amíg be nem szerzik azt.- Én megértem ezeket az embereket- vallotta Mária Pei- szerová. - Ismerőseim sorra alakítanak ki otthonukban egy- egy hangulatos kis sarkot, amit bizonyos ország dísztárgyaival Egyre nagyobb az érdeklődés az Orient üzletek kínálata iránt (Gyökeres György felvétele) oszály vezetője, valamint Má­ria Peiszerová szakelőadó. - Célunk az volt, s ma is az, hogy megismertessük - a kül­földi kézművesek munkája nyomán - a messzi országok kultúráját. S van miből válogat­nia a vásárlónak. Vietnam, Kí­na, a Szovjetunió államai, Len­gyelország, India, Egyiptom, Olaszország, Magyarország, az NDK, Kuba, Bulgária, Ju­goszlávia, Afganisztán és Peru üzen nekünk a remekműveken keresztül - sorolják Megtudtuk, hogy Szlovákiá­ban huszonegy Orient üzlet van, és huszonkét ékszerbolt is árusítja a vevőknek az Ori­ent boltok áruválasztékát.- Mi mindent kínál egy Ori­ent üzlet? - kérdeztük, hiszen a boltokba betévedt vásárló nem tudja, miből választhat és mely országokban készült a dísztárgy. Beszélgetőpartnereim vas­tag iratköteget lapozva tájé­koztattak.- Vietnamból vázák, kerá­miatárgyak, különböző fából faragott dobozok, csipke, fali­képek érkeznek, évente 18 millió korona értékben. Kere­sett a kínai áru, a kézi festésű fatárgyak, vázák, hamutartók, ezüst ékszerek, ékszerdobo­zok, apró faragott szobrok összesen 10 millióért. A len­gyel hímzett térítők, faragott parasztbútorok sok lakás, hét­végi ház kedvelt tárgyai közé tartoznak. Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő és keresett indiai bőrtáskákat 4 millió korona értékben hoztuk be, de úgy látszik, még ez is kevés. A többi indiai áru, a réz­„ rendeznek“ be. S nekünk is tulajdonképpen ez a törek­vésünk, hiszen ezek az apró­ságok teszik hangulatosabbá otthonainkat. Én mindig felvil- lanyozódom, ha valami szépet látok - mondta mosolyogva. Annák ellenére, hogy az utóbbi három évben mintha csökkent volna az érdeklődés a dísztárgyak iránt ( egyes áru­cikkek kivételével), Szlovákia- szerte sok a nézelődő az Ori­ent üzleteiben. S hogy a csak nézelődőbői vásárló is váljék- ez már a jó eladó ügyessé­gén múlik. A bratislavai Gorkij utcai boltban szemtanúja voltam egy jelenetnek. Idős néni nézelő­dött, de nem tudott választani. Megkérte az eladót, ajánljon neki valamit. Mi legyen az?- kérdezte a nénitől. Mindegy, csak nagyon szép legyen, va­lami, ami örömet szerez a gye­rekeimnek. Mert örülni lehet az apró szobroknak, vázának, réztá­nyérnak, is, mert örülni nem­csak a hasznosnak, hanem „a haszontalannak" is lehet. Az idén az év fojyamán, és talán most is, a nagy ajándékozások idejében sokan az Orient bol­tokban vették, vagy onnan kapták ajándékaikat. S hp majd ezek a tárgyak belopják hétköznapjainkba a távoli or­szágok varázsát, ha megtaní­tanak örülni a szépnek, akkor nem fölöslegesen kopogott az indiai rézműves kalapácsa, vé­sett a vietnami fafaragó, festett az azerbajdzsáni festő, szőtte szőnyegét a lengyel szövő- mester. PÉTERFI SZONYA

Next

/
Oldalképek
Tartalom