Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-12-30 / 52. szám

Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Alsószeliben (Dőlné Saliby) az emberek sok tekintetben kisvárosi szinten élnek, főleg, ami a szolgáltatásokat illeti. Ezt Safranyik Júlia, a ruhabegyüjtó és kiadó vezetője, majd Nagy Etela és a község más lakói is megerősítették.- Ruhát, ágyneműt és szőnyeget ve­szünk át, hetente egyszer gyorstisztításra is, úgy, hogy másnap már kiválthatják a tiszta ruhát, ágyneműt. A falu minden lakosa, főleg asszonya nevében elmond­hatom, hogy örülünk e lehetőségnek, és jómagam még annak is, hogy ilyen szép, tágas és korszerű épületben lehetünk.- Mondjuk el azt is - folytatta vendége, miközben átadta a tisztítóba hozott ru­hát -, hogy újabban márazelromlotttévét, rádiót és más villamossági dolgokat is itt helyben adhatjuk le. Milyen jó volt, hogy a vasalómat nem kellett Galántára bevin­nem. Megtakarítottam az útiköltséget, az időről nem is szólva. A folyosóról nyíló szomszédos ajtó a cipészműhely bejárata. Karady Józse­fet ugyancsak munka közben találjuk.- Amint látják nem unatkozom, akad sarkalni- és talpalnivaló bőven. Csak ma vagy tíz pár cipőt hoztak, de van úgy is, hogy húsz-harminc párat is átveszek. Még a szomszédos falvakból is jönnek az emberek. A szolgáltatások háza tetszetős külse­jével és rendezett környezetével minden arra járó figyelmét magára vonja. Az említett részlegeken túl még a borbély- és fodrászszalon, a helyi könyvtár és posta, valamint a temetkezési vállalat kapott benne helyet. Utunk következő célja az egészség- ügyi központ, de egy kis kerülőt teszünk, hogy szemügyre vehessünk pár dolgot. A főutat szegélyező járdákat, a tágas bevásárló központot és az élelmiszerbol­tot, az idén gyermeknapra átadott játszó­teret, a cukrászdát és az időseknek épü­lő, jövőre elkészülő szociális otthonát, amelyben tizenketten állandó jelleggel lakhatnak, további hetven, egyedülálló és rászoruló idős lakos számára pedig teljes nappali ellátást, szórakozási és tisztálko­dási lehetőséget biztosítanak. Az sem mellékes persze, hogy bármerre járunk, mindenütt portalanítottak az utak, sok a kiültetett fa, díszcsejre, s az utakat szegélyező zöldsáv sem ritka. Az egészségügyi központban előbb Gyalog Margit méltatja azt, hogy a körzeti orvos mellett gyermek- és fogorvosi ren­delés is van a faluban, s bár Toncsik Terézia az utóbbi székében ül, s fogorvo­si szobában aligha lehet kellemesen be­szélgetni, azért elmondja, mennyire nagyszerű, hogy az utóbbi időben már a felírt orvosságért sem kell kilométereket utazni. Mert az ö falujukban gyógyszerki­adó központ is van. Nem jellemző az otthonülés A CSKP KB 6. ülésén elhangzott be­számoló is hangsúlyozza, hogy a nemze­ti bizottságok munkájában a lakossági szolgáltatásokat, valamint a szociális és gazdasági jellegű igények kielégítését szervesen egybe kell kapcsolni a tömeg­politikai és nevelő munkával, valamint a kulturális lehetőségek megadásával. A kép egyértelműen bizonyítja, hogy Al- sószelin erről sem feledkeznek meg.- Sokoldalú és érdekes a tevékenysé­günk - mondta Szaksz Zsuzsanna, a nő­szövetség 214 tagot számláló helyi szer­vezetének elnöknője. - A közelmúltban köszöntöttük a falu hetven évesnél idő­sebb polgárait, s ugyancsak már hagyo­mányosan minden évben megtartjuk az ötvenéves nők napját. Legutóbb hideg­konyha tanfolyamot szerveztünk, azt megelőzően pedig varró és kézimunka tanfolyamaink voltak. Aktív az éneklő csoportunk, komoly versenytársa a CSEMADOK férfi csoportjának. Közös fellépéseinket mindig telt ház előtt tartjuk. Az érdeklődést, a telt ház tényét, Puk­ka/ Ilona, a művelődési központ vezetője is kiemelte.- Érdekli az embereket ami a falu­ban történik. Legutóbb a barátsági hónap alkalmából rendezett műsoros esten telt meg a kultúrterem. A fiatalok körében nagy az érdeklődés a házasság előtti tanácsadás célját szolgáltató tíz előadás iránt, de ugyanígy volt tavaly is, amikor előadássorozat keretében munkásmoz­galmi és világnézeti kérdésekkel .foglal­koztunk. Minden jegy elkel a MATESZ és az Ifjú Szívek előadásaira is, de az író -olvasó találkozókra sem kell lasszóval összefogdosni az embereket, a közel­múltban lezajlott társastánc tanfolyamról nem is szólva. Egyedüli fájó pontunk talán a színjátszó csoport. A volt tagok már kimaradtak, és az újak, többségük­ben fiatalok valahogy lassan aktivizálód­nak. Az igaz, sokan eljárnak dolgozni, másutt tanulnak, így többségük csak a hétvégeken van otthon, és ez meglehe­tősen nagy hátrány. A fiatalokkal kapcsolatos tényeket emelte ki Judita Rimovská, a helyi pártbi­zottság tagja is.- Ugyanakkor azonban el kell ismerni, hogy a társadalmi munkából a SZISZ alapszervezet tagjai is kiveszik részüket - hangsúlyozta. - Például a gyermeknap megszervezésében mindenkor segíte­nek. Pártalapszervezetünk tagjai egyéb­ként háromnegyed részben nyugdíjasok, így munkánk jelentős hányada őket érinti. Igyekszünk mindenütt ott lenni, szervezni és irányítani, elsősorban eszmei és ideo­lógiai szempontból. Elmondhatom, hogy eredményesen, hiszen a polgári ügyek testületé olyan sikereket mondhat ma­gáénak, amilyenekkel csak kevés falu­ban dicsekedhetnek. Ezt a Kulturális mi­nisztériumtól és a járási szervektől közel­múltban kapott oklevelek is tanúsítják. Ügyelünk arra, hogy rendezvényeink mindig vonzóak és meggyőzőek le­gyenek. Kölcsönös bizalommal Pleva László, a hnb elnöke már a má­sodik választási időszakban áll a falu élén. „Községünk sokat fejlődött az el­múlt nyolc év alatt, türelmes és kitartó ember az elnök, ha egy feladatot el kell végezni, nem ismer fáradságot“ - mond­ták falukörutam során többen is a meg­kérdezettek, de most az elnök irodájában ülve, mintha elfogyna a türelme. Nem sorolhatom végig a pozitív élményeket, mert amikor az emberek őt dicsérő mon­dataihoz érek, közbeszól.-A hivatásommal jár, hogy a faluért dolgozzam. Menni, kérni kell, ha egyszer nem sikerült, hát sikerül másodszorra, vagy sokadszorra. Tálcán semmit sem hoznak az ember elé. És az is természe­tes, hogy elsősorban olyan dolgokat csi­nálunk, amelyek a falut szolgálják, még akkor is, ha azok nem valami látványo­sak. Akit érint, csak annak jelent például sokat, hogy helyben cserélhetők a gáz­palackok, az állattartóknak van hol lesró- toltatni a gabonát vagy aki ránk szorul, annak műhelyünk dolgozói elvégzik az asztalos, kőműves és festő szolgálatokat.- A megkérdezettek csak gondolkodás után tudtak olyat mondani, amit hiányol­nak, jó lenne ha volna. Legtöbben a zöld­Pleva László, a hnb elnöke ség és gyümölcsüzletet, a fűtött autóbusz várótermet, és a vízvezetéket említették.- Az üzlet folyamatban van, a vadá­szok már lebontották a helyén állt régi házat, s ha minden jól megy, jövő ilyen­kor ott vehetjük meg az ünnepi asztalra a gyümölcsöt. A várótermet is számon tartjuk, s bár a vízvezeték sokba kerül, egyszer azért az is lesz. A lényég, hogy mindig megmagyarázzuk a lakosságnak, mit lehet, mihez futja erőnkből, s a lehe­tőségek közül úgy állítsuk össze a sor­rendet, ahogy a lakosság érdekei kíván­ják. Ez alapja a kölcsönös bizalomnak.- A kölcsönös bizolom jele az is, hogy szükség esetén nemcsak a vadászok segítségére lehet számítani.- így igaz, a vadászokat csak a példa kapcsán említettem. Ugyanígy tesznek a sportolók, akik az öntözhető, magas szinten karbantartott futballpálya mellett edzési célokra egy másik pályát építe­nek. A kiskertészek helyi szervezetének tagjai például a rózsatöveket és a dísz­cserjéket gondozzák, de ugyanígy a vö­röskereszt, a nőszövetség, az ifjúsági szervezet, a CSEMADOK és a többi szervezet tagjai is jönnek, ha hívjuk őket. Nem véletlen, hogy valamennyi létesít­ményünk értékének harminc százalékát társadalmi munkával a falu adta össze. Kértem, összegezzük az értékét an­nak, amit a falu az elmúlt nyolc évben, illetve ebben az évben kapott, de az elnök szerint a számok csak relatívak. Ezeknél sokkal többet mond, hogy a hat­vanas évekre jellemző elköltözési hullám végleg a múlté. Jelenleg inkább már fordított a helyzet, akik korábban elmen­tek, visszajönnek, az iparban, városban dolgozó fiatalok pedig helyben építkez­nek, tehát végleges lakóhelyüknek tekin­tik a falut. Csak az idén tizenhét építkezé­si engedélyt adtak ki. És mindez együtt azt is bizonyítja, hogy Alsószeli nemcsak hivatalosan, papíron, hanem a valóság­ban is fejlődő falu lett. EGRI FERENC Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda), a Gorkij utcai alapiskola valamennyi tanulójának jár valamilyen orosz nyelvű folyóirat, képeslap, vagy újság. Az iskola tanulói közül háromszázan leveleznek szovjet gyermekekkel. A szovjetbarátok szervezetének 72, a szovjet filmbará­tok klubjának 210 tagja van. Török László, az iskola igazgatója, a pártbizottság tagja a következetes neve- lómunka tényeként ismerteti ezeket az adatokat, majd így folytatja:- A barátsági hónapban szervezett akciók is azt bizonyítják, hogy iskolai pártszervezetünk kezdemé­nyezése nyomán nem kampány a barátsági hónap, hanem része, nagyon hangsúlyos és fontos része a politikai nevelésnek. Ezekről az akciókról van szó: A Szovjetunió a gyer­mekek szemével elnevezésű rajzkiállítás, Ki tud többet a Szovjetunióról? című vetélkedő, felkészülés A barát­ság daiiamai vetélkedőre, a pionírok műsoros délután­jai, beszélgetés és találkozó szovjet katonákkal, a brati­slavai Lenin Múzeum és a komáromi (Komárno) szov­jet katonai múzeum meglátogatása, a szavalók Puskin­ról elnevezett emlékversenye.- Iskolánk mindegyik kommunista pedagógusa sza­Következetes nevelőmunkával vatolja az akciók sikerét - magyarázza -, mert ezekkel kapcsolatban már atanév kezdetén kapott pártfeladatot. Természetes tehát, hogy a pártonkívüli pedagógu­sok zöme a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség járási bizottságának aktivistája, vagy előadója, az orosz szakosok nyelvtanfolyamokat tartanak a Népmű­velési Központban, és az osztályfőnökök, mint a pioní­rok rajvezetői kapcsolódnak be a barátsági hónap rendezvénysorozatába. Persze, a műsor szerkesztését, összeállítását a ma­gyar nyelvet, történelmet és polgári ismereteket oktató pedagógusok irányítják, szervezik. És mivel a műsor érdekes, nemcsak a diákok, hanem az iskola alkalma­zottai is élénk érdeklődéssel figyelik a közvetítéseket.- Aki pedig belátogat iskolánkba - fejezi be tájékoz­tatását -, maga is láthatja, hogy a szemléltető agitáció minden eszközét hatékonyan alkalmazzuk. Nézem az egyik propagációs tábla fényképeit, olva­som a melléjük legfrissebben elhelyezett cikket, hogy tavaly a Puskin emlékversenyen, a járási döntoDen első és második helyezést nyertek az iskola diákjai, s a nagybetűs kérdést: ÉS AZ IDÉN? Ezt nem tudom, de annyi bizonyos, hogy ebben az - iskolában a következetes, politikai nevelőmunka ered­ményes, sikeres. SVINGER ISTVÁN 1983.

Next

/
Oldalképek
Tartalom