Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-23 / 51. szám
DUSZA ISTVÁN-Hi-hi-hi - vihogott fei valaki vékony babahangon.- Ki az? - mordult egyet Ólomkatona. Senki nem válaszolt. Ku- tatóan körülnézett. A gyermekszoba ablakán át az utcáról beszűrődő neofényben Paprikajancsi és Zsófibaba lapult a polc oldalához. Mosolyogtak. A morcos Ólomkatona vizsgálódó tekintetét látva Paprikajancsi megszólalt:- Én nevettem, mert...- Nem, nem! - vágott szavába Zsófibaba, s vadonatúj ruhájának szélét gyúrögette izgalmában.- Tudom Zsófibaba, te is nevettél, de az első én voltam - előzte meg Paprikajancsi.- Nem számít, ki volt. Felébredtem, mert nevetést halottam. Bosszúság, hogy nem hagytok aludni.- De mi igazán nem akartunk...- Nem akartunk, nem akartunk! Egyáltalán min nevetgéltek éjnek idején?- örültünk - felelték kórusban.- S ezért nevetni kell?- Igen, mert mi Álomtündérnek örültünk. A varázslatait lestük meg. Tudod, amikor Karácsonytündér Télapóval eltűnt a szemközti ház mögött, Álomtündér lopakodott a lépcsőházban. Kezében lobogtatta éjkék fátylát, amelyen csillagok szikráztak. Belépett a szobába, s az ágy körül táncra kelt a világ. A gyerekek velünk is táncoltak úgy, hogy közben ki sem keltek az ágyból...- Mi meg le sem másztunk a játékpolcról - vágott ismét Paprikajancsi szavába Zsófibaba.- Ez lehetetlen! - jelentette ki Ólomkatona.-De... de... de. Az álomban minden lehetséges. Álomtündér a csodák országából érkezik. A mesék szolgálólánya ő, de csak annak tud szolgálni, aki képes álmodni.- Aludni én is tudok! - jelentette ki magabiztos hangon Ólomkatona.-Az nem elég. Az álmokhoz több kell - kezdte el a magyarázkodást Paprikajancsi. - Kell a mese, kell, aki mesél nekünk. De magunk is kitalálhatunk ilyeneket. Álomtündér mindig oda megy, ahol örülnek a mesének.-Akkor..., akkor most majd Álomtündér újra eljön hozzánk?- Miért jönne, ha már járt itt? - felelte Zsófibaba.- Mert most örültem ennek a mesének, s ráadásul ti róla meséltetek. Biztosan eljön, hiszen karácsony van, s ilyenkor ő is több örömet ad, mint az év más napjain. Grigorij Oszter AZ ajándék A majmocska leszakított egy gyönyörűségesen sárga banánt, és az elefántnak ajándékozta. Az elefánt azt mondta, köszönöm, s már majdnem beleharapott, de akkor eszébe jutott a kígyó, és neki ajándékozta. A kígyó is megköszönte. Ő nem kedveli a banánt, s a papagájnak adta. A papagáj magához intette a majmocskát, s ezt mondta:- Gyere majmocska, ajándékként egy gyönyörűségesen sárga banánt kapsz tőlem. A majmocska megette a banánt, és úgy vélte, hogy bizony jó, ha barátaink vannak. Egyszer mi ajándékozunk meg másokat, máskor meg mi kapunk ajándékot. „Bizony szép így...“ Vajkai Miklós fordítása karácsonyesték csillogó fenyőfája minden ágán új meglepetést tartogat. Tudod-e, miért éppen a fenyő került az ünnepi estek fényébe, és miért nem a fehér gyertyás vadgesztenye vagy a mézillatú akác? Nézd meg az erdőt télen! Egyedül a fenyő pompázik zöld levélsátrában, amikor beköszönt az ünnep. Az ő téli szépségének örülünk, amikor a többi fa már régen elhullatta lombjait, és hó borítja a száraz leveleket. Menj hozzá egészen közel! Látod, milyen keskeny, hosszú levelei vannak? Olyanok, mint egy-egy tű. Ezért nevezik tűlevelű fának. Ha a fenyőtűt az ujjaid között morzsolga- tod, finom illatot érzel, mert a levelek belsejében illatos olaj van. Gyógyszert is készítenek belőle. Tavasszal újra nézd meg az erdei fenyőt! A sötétzöld ágak végén világoszöld ,,ujjacskák“ - fiatal hajtások - integetnek. Minden évben annyit nő a fenyőág, amilyen hosszúak az ujjacskák. Nyár végére megsötétednek az új hajtások, és következő tavasszal újabbak nőnek az ágak végén. A fenyőfa hosszúkás, kemény, barna tobozát szeretik a mókusok is. Némelyik fának csüng a toboza, mint a szőlőfürt, a másiknak meg gyertya módján ül az ágán. Dudoros pikkelyek borítják a tobozt, s minden pikkely magocskát takar. Ha a magok megértek, szétnyílnak a pikkelyek: szárnyas termésüket viszi, viszi a szél. Sodorja, pörgeti őket egy ideig, aztán iepottyantja valahol. A magocskák megkapaszkodnak a földben, gyökeret eresztenek, és új fenyő nő ki belőlük. Vannak törpefenyők, amelyek nem érik el az ember magasságát, és vannak messzi vidékeken olyan faóriások, amelyek magasabbak, mint amilyen egy egész óvodáscsoport lenne, ha a gyerekek egymás vállára állnának. A törzsük meg olyan vastag, hogy kilenc-tíz ember éri csak körül, kinyújtott karral, egymás kezét fogva. Ezek az öreg óriások az erdők, parkok büszkeségei. Szécsi Katalin- Már itt is vannak! - rikkantotta Luba, odarohant az ajtóhoz, s már majdnem nagymama karjába vetette magát, amikor... Hát ez meg mi?! Az ajtóban tündöklő ezüstfenyő ácsorgott. Csizmában! Luba szóhoz sem jutott a meglepetéstől. Ám amikor a szúrós ágak mögött megpillantotta nagyapa pipáját, elnevette magát:- Jó estét, karácsonyfa! Kerülj csak beljebb, úgy várlak már. Bozena Trilecová Csilingelő ezüstfenyő A fenyőfa sem kérette magát többször, máris bent volt a szobában, s a nyomában nagyapa is, meg nagymama is.- Na megállj, te csibész! A fát hívod, de minket nem! - mosolygott nagyapa.- Már attól féltem, hogy nem lesz karácsonyra fenyőfám. Mindenkinek van, nekünk meg semmi. És csokoládébábuink sincsenek. És üveggömbjeink meg ezüst sujtásunk sem.- Csak ne félj semmitől, Luba - intpj csendre őt titokzatoskodva nagymami- De most aztán, zsupsz, be az Aludnod kell - szólalt meg apa. - Meg aztán mi is szeretnénk elbeszélgetni nagyapá- ékkal.- Jó éjszakát! A jó éjszakát még jobb reggel követte.- Ébredj, hétalvó! - keltegette nagymama Lubát. Luba a fejére húzta a takarót és tovább szunyókált. Ám hirtelen halk csilingelést hallott. Cing- li-IMing. Olyant, amilyennek a bogárka hallja a csengőszót. Azután cing-cing-cing, háromszor is cing. Amilyennek a kisegér hallja a csengöszót. Először csak egy csengő kezdett csilingelni, aztán kettő, majd rögtön utána a többi is. Luba nem tudta eldönteni, hogy álmodik-e vagy ébren van. Csak hallgatózott, hallgatózott, aztán hirtelen ki az ágyból, s gyerünk a szobába! Ott volt ám a csodák csodája! Ilyen szépet Luba még nem látott. A csilláron hatalmas fenyőgallyból font koszorú himbálózott. Az aáztalom almával, dióval, naranccsal teli szakajtó volt. Hát a fa? Az volt a legszebb, holott sem csokoládé, sem üveggolyó nem volt rajta egy se. Luba nem győzött eleget csodálkozni. Az ágakon alma piroslott, ezüstbe vont dió csillogott, cifra mézeskalács figurák illatoztak, közülük meg jószagú szegfűszegből, babból és kukoricaszemekböl készített díszek kukucskáltak ki. A fa legtetején aranyló szalmából font csillag szítás.madarak hársji ,n: ‘ tói. és mi m s ekkor föl; t^Cing-ti-li-li cing itt. A zöld gallyakon Itek, amiket nagyapa lesett a szeme a csodál- ivatosan körbejárta a fát ,-^ntnden csodás aprósá- wékonyka aranyfonál lógott félénken meghúzta a fonalat, itt a csilingelő csengőjáték, ing-cing-cing, háromszor is úsz kiscsengő és egy nagyobb hangja ütötte meg a fülét. Mézesmá- zosan mosolyogtak rá a mézeskalács huszárok, megdobbantak a mézeskalács szívek és táncra perdültek a díszes mézeskalács bábuk. A fa meg csak csilingelt, csengett- bongott szüntelen, ezen az örömteli ünnepen Tóth László fordítása SEMMI SEM OLYAN EGYSZERŰ ÉS TITOKZATOS, MINT A KEDVESSÉG. Osvát Ernő GONDOLKODOM, TEHÁT... BENEY ZSUZSA ÍGY SZÓLTAK, DE MIT MONDTAK? Vagyis mit jelentenek az alábbi szólások? 1. Sok hó, sok búza. 2. Hol van már a tavalyi hó? 3. Kapós, mint télen a szalmakalap. 4. Télben csinál házat. 5. Hadd legyen egyszer neki is karácsonya. 6. Karácsonyig való esze sincs. 7. Fürge, mint a hal. 8. Úgy alszik, mint a hal a vízben. Legalább ötnek a megfejtését kérjük. ▲ A rajzon látható cukorkák közül egynek nincs párja. Melyik az? MEGFEJTÉS A december 9-i számunkban közölt feladatok megfejtése: a) a 2- es és a 4-es; b) szőrze- tes, áramlik, lólak, csuk- ' Tik, hírlik - hogy csak néhányat említsünk a megoldási lehetőségek közül. Az utóbbi feladatra, sajnos, nem érkeztek különösebben ötletes megoldások, így a közlésüktől eltekintünk. Nyertesek: Fónad Gabriella, Bátorkeszi (Vojnice); Vasil’ József, Pólyán (Pol'any); Száraz Mónika, Nagykér (Milanovce); Soltész Melinda, Ágcsernő (Cierna nad Ti sou), Pe- czár Katalin, Szencki- rályfa (Král'ová pri Send). Anya dúdolja Azt kérdezed tőlem hogyan vártalak? Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jő az alkonyat, mint ha szellő jelzi a förgeteget - ezer pici jelből tudtam jöttödet. Mint tavaszi reggel a nap sugarát, fagyos téli este jégcsap csillagát, mint az alma izét, tejet, kenyeret - pedig nem is láttalak még, úgy ismertelek. Mint a fény az árnyat, záport a virág, mint patak a medrét, madarat az ág, mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget - mindenkinél jobban téged így szerettelek.- < ▼ A két rajz 15 apró részletben tér el egymástól. Melyek ezek?
