Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-15 / 28. szám
A FŐNIX ÉJSZAKÁJA P ersze, hogy ö az! Az életben is pontosan olyan, mint a képernyőn: magas, vékony, szőke, hullámos hajú és nagyon jóképű. Amikor a sorozatot közvetítette a tévé, kamaszlányok és koros nagymamák egyaránt rajongtak érte. Ő volt a nők bálványa: az aranyos, szimpatikus tiszt, akit milliók csak úgy hívtak: Kloss kapitány. Kloss kapitány - vagyis Stanislaw Mikulski az idei prágai tévéfesztivál vendége volt. A sorozatot annak idején magam is láttam, s ugyanúgy rajongtam a csiOtthon, Lengyelországban lehet engem látni más filmben is, színházban is... De külföldön - így önöknél is - olyan hihetetlen sikere volt a sorozatnak, hogy nem is csoda, ha itt már életem végéig Kloss kapitány maradok. Ez a veszélye annak, hogy a színész nem bújhat ki a szerepéből, amelyet alakitott. Viszont ez meglehetősen gyakori dolog, gondoljon csak például Roger Moor-ra, ö ugyanúgy Angyal marad, amíg csak él. 0 Amikor a sorozat készült, az alkotók számítottak ekkora sikerre?- Nem. Hatvanötben kezdtük forgatni, s csak hatrészesre tervezték Később, mert olyan kedvezően fogadták, a szerzők megírták a következő nyolc - vagy nem is emlékszem pontosan, talán tíz részt. S aztán még plusz tizennyolcat. Több mint harmincrészes lett! Erre sem a két szerző, sem a két rendező nem mert gondolni. 0 Kloss kapitány óta volt ilyen kedves szerepe?- Nem. De ennek köszönhetően hosszú évekig egyenruhás szerepeket alakítottam, a tévében, az utóbbi tíz évben meg_ valahogy úgy adódott, I! Állandóan vizsgázni kell Négyszemközt Stanislaw Mikulskival (( nos kapitányért, mint a sok millió tévénéző - tehát a beszélgetés csak ezzel a kérdéssel kezdődhetett: 0 On a mi tévénézőink számára Kloss kapitány marad. Jót tesz-e vajon a színésznek, ha népszerűségét ilyen nagy mértékben befolyásolja - sőt ,,megpecsételi" - egyetlen szerep?- A színész számára a népszerűség nagyon jó dolog és hasznos. Ám olyan sorozat esetében, mint a Kloss kapitány volt - veszélyeket rejt: nevezetesen azt, amit beskatulyázásnak hívunk. A tévénézők csak egyetlen szerepben ismerik meg a színészt. hogy ifjúsági sorozatokban - háromban is - apaszerepet játszom. Ezek közül az egyik a csehszlovák Hosszú fehér nyom. Vagyis levetettem az egyenruhát, leszereltem, és békés életet kezdtem élni. • Milyen a kapcsolata a csehszlovák tévével, illetve filmmel?- Hetvenegyben-hetvenkettöben forgattam egy filmet, aztán egy tévéjátékot, majd két félórás filmet ugyancsak a tévé számára. Az egyik rólam szóló színészportré. És hát egy éve fejeztük be a Hosszú fehér nyomot. 0 Az új színházi évadban már nem a régi színházban játszik.- Atszerződtem a Nemzeti Színházhoz. Tizennégy évig játszottam a Teatr Polskiban, s úgy vélem, színházat cserélni hasznos. Egyébként nem kerültem messzire: a Nemzeti mindössze ötpercnyire van a Teatr Polskitól. 0 Közrejátszott a cserében a Nemzeti rangja?- Szerintem a két színház azonos színvonalú. A Teatr Polskinak elsősorban a lengyel drámairodalom legjavának bemutatása a feladata - bár nemcsak hazai szerzőket játszanak - de a Nemzeti repertoárján sem csak klasszikusok szerepelnek. Nálunk senki sem állítja, hogy az egyik vagy a másik a jobb, de azt sem, hogy a Nemzetinél jobb már nem létezik. Nagy a forgás. Vannak kollégák, akik háromszor-négyszer elmentek a Teatr Polskitól és ugyanannyiszor visz- szajöttek. Ez is régi színház: idén ünnepeltük hetvenedik születésnapját. • Varsóban létesült egy új színház, a Köztársaság Színház. Milyen lesz ennek a profilja?- Nemes feladatot vállal: a lengyel vidéki színházak szereplését teszi lehetővé a fővárosban, azonkívül külföldi együtteseket is meghív. 0 Milyen szerepben mutatkozik be az ősszel a Nemzetiben?- Pontosan még nem tudom, de annyi biztos, hogy valamelyik Shakespeare-darabban. 0A régi színházban is játszott Shakespeare-t...- Ó, nagyon sokszor! 0 A modem vagy a klasszikus szerepeket szereti jobban?- A klasszikusokat. Klasszikusokat játszani nagyon jó. Sokat lehet tanulni belőlük, hiszen nagyon igényesek: a kosztüm, a gesztus, a szó... mindent pontosan ki kell dolgozni. Mai darabban könnyebb játszani. így ahogy vagyok, felmehetek a színpadra. Hogy így ülök, vagy úgy ülök, ilyen vagy olyan mozdulatot teszek, tulajdonképpen mindegy. De a kosztüm rákényszerít a fegyelemre. 0 Könnyű vagy nehéz a színész hivatása?- Ha valaki komolyan veszi a munkáját, akkor nem létezik könnyű hivatás. A mi hivatásunk pedig különösen bonyolult. Nehéz ránk fogni, hogy rosszul dolgozunk, hiszen önmagunkat adjuk, mindegyikünk a legjobb akar lenni - de sajnos ez nem mindig sikerül. Gyakran előfordul az életben, hogy legjobb akaratunk ellenére sem úgy sikerül valami, mint ahogyan elképzeltük. Ilyenkor aztán jönnek a rósz kritikák. Olyan hivatás ez, ahol állandóan vizsgázni kell, minden egyes bemutató vizsgát jelent. S ez a pálya - éppen ezért - hihetetlen lelki ellenállóképességet követel 0 Kapott rossz kritikákat?- De még mennyit! • Hogyan fogadta?- Legyintettem, azt mondtam, írjanak, amit akarnak. Nem értenek hozzá. És napirendre tértem fölötte. 0 S ha a kritika jó volt?- Akkor boldog voltam... KOPASZ CSILLA E gyik kisvárosunk CSEMADOK-szervezetének művelődési klubjában elhatározták, hogy meghívják a Csehszlovák Televízió híradójának néhány munkatársát, mondanák el, milyen a tévé ,,belülről" hogyan zajlik a munkájuk, híradósoké. A televíziósok - két szerkesztő- kommentátor és egy operatőr - örömmel fogadták el a meghívást. Igazi híradósokként azonban mindjárt úgy is gondolkoztak^ha már ,,lemegyünk", dolgoznánk is; van-e valami a kultúrában, amiről érdemes riportot készíteni? Van, hogyne lenne, jól működik a művelődési ház, a CSE- MADOK-szervezet. így aztán a klubestre teljes ,,televíziós felszerelésben" érkeztek meg a vendégek, akik nyomban munkához is láttak a művelődési ház termeiben: felvettek néhány jelenetet a színjátszó csoport próbájáról, a társastánc-tanfolyam éppen kacsatáncoló fiataljairól, a CSEMA- DOK-szervezet életét, tevékenységét érzékeltető tablókról, a művelődési ház gazdag krónikáskönyvéröl és a klubestre érkezőkről, miközben természetesen információkat is gyűjtöttek a bemutatásra kerülő képsorok alá. Ezután kezdődött a klubest, melynek során az egyik vendég arról beszélt főbbek között, hogy nem minden riportjuk ,,jut be" azokba a fő publicisztikai műsorokba, amelyekbe szánják őket (Tv-Híradó, Időszerű események); és nem mindig akkor, amikor szeretnék, esetleg, amikorra ígéretet is kapnak rá a vezető szerkesztőtől. Ebben különféle okok játszhatnak közre: kiszoríthatják-e munkákat időszerűbb, váratlanul jött fontosabb eseményekről szóló tudósítások, de lehet az is, hogy gyengébbnek, vagy túlságosan regionális jellegűnek találtatnak, és ilyenkor gyakran kerületi vagy más, a fő műsoridőn kívüli adásokba kerülnek, olykor tömedékanyagként, mint a sajtóban a kevésbé fontos, kevésbé sikerült vagy apró anyagok. És ahogy ott az utolsó sorig ki kell tölteni minden hasábot, ugyanúgy a tévé sem mehet kép nélkül, ha adásnak van ideje. Egyébként, hogy a televíziós riporterek számára is, magától értetődően, nagyobb értéke van a fő műsoridőnek, ha abban szerepelhetnek, mint a délelőttidélutáni óráknak, azt jól érzékelteti egy tréfás kifejezés: az utóbb említett időpontokban sugárzott publicisztikai műsorokat ,,szemétkosárnak" hívják egymás közt, nem mintha lenéznék őket. Kint voltak a tévések De visszakanyarodva az estre, a végén ugyancsak magától értetődően vetődött föl a közönség részéről a kérdés, amely mindenütt elhangzik, ahol televíziósok fordulnak meg: mikor láthatják magukat viszont a képernyőn. Körülbelül ekkor és ekkor, az Időszerű események című műsorban, hangzott a válasz, hozzátéve, hogy a biztos időpontot majd megtelefonálják. Ezzel véget érte az est, még néhány felvétel a tájházban és elbúcsúztak a vendéSejtelmes, feszültséggel teli jelenettel kezdődik Hartai László alkotása, A főnix éjszakája. Ágnes, a harminc év körüli festőnő különös arcokat keres a képeihez. Egy napon a parkban egy fiatal nőt les meg a látcsövével. A nő égy pádon ül, valószínű, hogy vár valakit. Gondosan feltűzött, hosszú haja egyszer csak lebomlik és szétterül a vállán, a nő megijed és önkéntelenül hátrafordul. Egy fiatal férfi lép oda hozzá, de az is lehet, hogy egy fiú. Indulatosan beszélnek, de Ágnes, a távolság miatt semmit sem hall. A nő a táskájába nyúl, lassan elővesz valamit, de hogy mit, azt már nem látni, mert egy köpenyes alak belép a képbe és eltakarja a nőt. Agnes mozdulatlanul figyeli az alakot: felhajtott gallér, rövid haj, gyöngy a fülben, a nyakra kalap vet árnyékot. Néhány nappal később egy erdei úton valaki csillogóan tiszta, vidám dallamot játszik. Felhajtott gallér, kalap, rövid haj, a fényben megcsillan valami... egy gyöngy a fülben. Ágnes csak áll és figyel. Már oda akar menni az emberhez, akiről azt sem tudja férfi-e vagy nő, mert csak a hátát látja, de ahogy megmozdul, lába alatt megroppannak a gallyak és a köpenyes alak eltűnik a fák között. Ágnes soha többé nem találkozik vele, de egy este, ,a pályaudvaron meglát egy jó alakú, érzékeny arcú lányt, Ági (Tarján Györgyi) egy ideát keres (Hartai László felvétele) rövid divatos frizurával, gyönggyel a fülében és attól kezdve nem is érdekli többé a köpenyes alak. Úgy érzi, ez a tizenéves lány is hasonlít arra, akit keres. Éva egy széken ül. Csend van, csak az ecset surrogása hallatszik a vásznon. Ágnes festékfoltos ruhában dolgozik az állvány mögött. A szobában, a fal mellett képek sorakoznak. Különös: a sok festmény csaknem egyforma. Az előtérben sűrűn benőtt kerítés, mögötte temető, a fák között szétesett, düledezö oszlopok. A legfurcsább az, hogy egyik kép sincs befejezve. Szinte ugyanott, a közepén mindegyik üres. Miért?- Ágnes egy ideát keres - mondja Tarján Györgyi, a festőnő életre keltője. - Egy olyan emberért teszi tűvé a várost, aki valójában csak a képzeletében él. Bárkivel is találkozik, mindenkit egy előre megálmodott képhez hasonlít. Tehát azokról szól a film, akik megszállottan keresnek valakit, vagy valamit, akitől vagy amitől teljesebbnek érezhetnék az életüket.- Antonioni filmjeiben vannak ilyen figurák.- Hartai László nem titkolta, hogy Antonioni hatása alatt írta filmje forgatókönyvét, nekem meg éppen azért tetszett a szerep, mert kamaszkorom óta vonzódom a neves olasz rendező filmjeihez, (gy hát végre nekem is alkalmam volt különleges lépésekre, mozdulatokra, hiszen ez a nő nem egy megszokott típus. Minden érdekli őt, ami emberi. Az álmok, a viselkedési formák, a hangok színe, a mozdulatok koreográfiája,- Könnyen azonosult a szereppel?- Nehéz dolgom volt, hiszen olyan intenzitással kellett játszanom, mint eddig még soha. El kellett érnem, hogy az első kockától az utolsóig izzása, különös hangulata legyen a filmnek. És ezt most nem is annyira a szavakkal, mint inkább a tekintetemmel és a gesztusaimmal kellett éreztetnem. SZABÓ G. LÁSZLÓ gek, akik nemcsak a találkozóval voltak elégedettek, hanem a fölvett anyaggal is. Néhány nap múlván, ahogy ígérték, jött a telefonhír a művelődési házba: ma este megy a riport, fél tíztől a kettesen, legalább is jelen pillanatban így van. A hír természetesen hamar elterjedt, a városkában aznap este fél tízkor sokan kapcsoltak át a Csehszlovák Televízió kettes csatornájára. Egyik tudósítás a másik után, de amire vártak, sehol. ,, Biztos, majd holnap este adják." De nem adták, sőt a harmadik, a negyedik nap estéjén sem. ,,Biztosan a szemétkosárba tették, vagy teszik." A kitartóbbak még a következő estéken is átkapcsoltak, de hiába, mígnem, körülbelül két hét múlván valaki így fordult ama televíziós klubest egyik ,,szereplőjéhez" az utcán: ,,Láttad magad a tévében?" Hol, mikor? Hamarosan kiderült, hogy késő délutáni órákban sugározták a riportot, mintegy tíz percben, ami televíziós méretekben igencsak tekintélyes időmennyiségnek számít. ,,Ment" tehát a műsor, de kevesen nézték, az ,.érdekeltek" közül meg talán senki, amit mint később közölték, nagyon sajnáltak a televíziósok is, tudván, hogy esendő az ember, de talán helyesebb így: természetes vágya, hogy magát is szeretné legalább egyszer látni a képernyőn, különösen, ha ilyesmire legfeljebb véletlenül nyílik alkalma. A televíziós szerkesztés műhelytitkaiba is bepillantató történet vége, hogy újabb egy hét elteltével ismét szerepelt a riport a képernyőn, rövidített változatban — az Időszerű eseményekben, semmit sem veszítve időszerűségéből, hiszen akkor még mindig próbált a színjátszó csoport, tartott a társastánc-tanfolyam, megvoltak a tablók, állt a tájház és újabb klubestre gyülekeztek az emberek a művelődési házban. -bor A makrancos . hölgyben, még 1969-ben (Archív-felvétel)
