Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-23 / 51. szám
V ilágosan látjuk, hogy ha továbbra sem fordítunk elegendő figyelmet a nem hagyományos energiaforrások kihasználására, akkor elóbb-utóbb komoly gondjaink keletkezhetnek népgazdaságunk energiaellátásában. Igaz, rendeletek, különböző előírások egész sora támogatja például a napenergia gyors és hatékony kihasználását, de csak elvétve tudunk gyakorlati példát is felhozni az elmélet igazolására. Miért van ez így? Azt hiszem a kelleténél később ébredtünk rá, hogy a napenergia sokféle kihasználási módja nem vajmi hóbort, ami korlátozott lehetőségeinél fogva úgysem lehet hasznos egy, a miénkhez hasonló energiaigényes népgazdaságnak. Sajnos, nem ez volt az első eset arra, hogy mielőtt az ipar is érdeklődni kezdett volna a napenergia hasznosítására alkalmas berendezések gyártása iránt, a gyakorlatban már megvalósult héhány érdekes ötlet - kicsiben. Ezeket rendszerint csaknem a semmiből alkották az ügyes kezű, s a kísérletezésre hajlamos laikusok. A Ziar nad Hronom-i SZNP Alumínium- ipari Művekben csak abban az időben kezdtek el komolyabban foglalkozni a napkollektorok gyártásának a gondolatával, amikor a piacon rohamosan csökkent az érdeklődés egyéb termékeik iránt. Lelkesedésüket e téren csak fokozta, hogy a minőségvizsgáló intézetek teszteléséből épp az ő termékeik kerültek ki győztesként.- Kicsit könnyelműen azt hittük, ha már a mi napelemeink a legjobbak, megrendelésben sem lesz hiány - mondja a zajos termelőcsarnokban Peter Simko mérnök, az épületelemeket gyártó részleg vezetője. - Sajnos, csalódtunk, de ma már tudjuk, mi hibáztunk. Két nagy hátránnyal indultunk ugyanis. Az első, hogy - tekintettel az akkori költségekre -, nagyon drágán adtuk a napelemeket. Két és félezer koronát csak nagyon kevesen voltak hajlandók kifizetni egy négyzetméteréért. Az is nehezítette dolgunkat, hogy e kollektorokon kívül semmit sem gyártottunk a rendszerhez. Vagyis aki nálunk vásárolt napelemeket, később törhette a fejét, hol szerezze be a többi szükséges részegységet az üzemeltetéséhez. A két probléma közül eddig csupán az egyiket sikerült megoldani. Az árakat csökkentettük, a rendszer többi komponensét pedig most fejlesztjük ki. Van olyan is, amit már tesztelünk, s előbb- utóbb gyártani is fogjuk ezeket.- Időközben megváltozott valamelyest a helyzet a piacon?- Meggyőződésünk, hogy igény van ezekre a berendezésekre, de eladni csak az tud manapság, aki kulcsrakész terméket szállít. Erre még képtelenek vagyunk, ezért is vannak nehézségeink az értékesítéssel. Néhány, mondat erejéig érdemes még visszatérni a kollektorok árához és minőségéhez. Mivel az egész egység alumíniumból készül, így hosszú élettartamot képesek a napelemnek szavatolni. Egybehangzó vélemények szerint 15-20 évig is kitünően szolgálhatnak, ami a hasonló acélelemekkel egybevetve fölöttébb látványos eredmény. Az alumíniumból készült kollektorok mellett szól a termék gyakorlati hatékonysága is. Mint tudjuk, e könnyű fehér fém kitűnő hővezető, s így gyorsan közvetíti a fölfogott energiát is. Az ár vonatkozásában is látványos utat tett meg a termék. Tavaly már 2 ezer koronára csökkentették négyzetméterenkénti árát, de idehaza eléggé szokatlan lépésre ez év februárjában szánták el magukat, amikor további 50 százalékos árengedményt tettek: ma az ára négyzetméterenként ezer korona körül van. Ez főleg az acélelemek gyártóit lepte meg igazán, hiszen pillanatnyilag e téren kiegyenlítődtek az esélyek, míg a minőségben továbbra is az alumínium vezet.- Ha sikerül az előállítási költségeket tovább csökkenteni - s erre vannak elképzeléseink -, még lejjebb megyünk az árakkal - mondja Jindrich Baloun mérnök, a kutatórészleg vezetője. - Jelenleg 2 négyzetméteres kollektorokat gyártunk, de a berendezéseinken akár 6 négyzetméterig növelhetjük a felülelet. Ez utóbbi lehetősége sem kizárt, hiszen külföldön már erre is van példa. Kicsit igényesebb lesz a szállítása, de az ára feltételezhető- | en további 30 százalékkal csökkenne. S a nagy tételben vásárlónak ez látványos megtakarítást jelent. Baloun mérnökkel a fejlesztő műhelyben figyeljük, amint a két szakember a szárnyas alumíniumlamellákat egy különleges állványra erősíti, s felületüket vegyi eljárással matt feketére képezik. S miután kikerülnek a lamellák a fürdőből, szabad kézzel már nem tanácsos hozzájuk nyúlni, mert a matt rétegen foltot hagy az enyhén zsíros-nedves tapintás is. Azon a helyen aztán már nem veszi át olyan jól a fém a napsugárzás hőjét, tehát csökken a kollektor hatékonysága is. Figyelve az itt folyó munkát, óhatatlanul felmerül bennem a kérdés, vajon mikor tudnak majd itt színvonalas komplett berendezéseket is gyártani.- Ezzel a kérdéssel szinte naponta foglalkozunk - mondja Baloun mérnök, Peter Simko mérnök (jobbra) és Ján Hromádka technikus a lamellák felüle- tétvizsgálja (Aszerzőfelvétele) miután efelől faggatom. - Kísérleteink szerteágazóak, s nemcsak saját kutatási részlegünkön dolgozunk, hanem bizonyos munkával megbíztuk például a bra- tislavai Szlovák Műszaki Főiskola illetékes karának szakembereit is. Ezekben a hetekben fejezzük be egy nagy teljesítményű kísérleti telep szerelését a plie- sovcei erdőgazdaságban, ahol 100 négyzetméternyi kollektort állítottunk fel, hogy ezek segítségével végezzünk el bizonyos vizsgálatokat a következő évszakok során. Célunk ugyanis mindenekelőtt éppen az ilyen nagy egységek sorozatgyártása Számításaink szerint egy ilyen egységnek úgy 50 megawattóra évi teljesítménnyel kéne dolgoznia. A rendszerhez tartozik egy 5 ezer literes víztartály is, tartalmát jó idő esetén órákon belül fel tudjuk majd melegíteni. A bratislavai szakemberektől azt kértük, hogy dolgozzák ki és készítsék el számunkra a rendszer elektronikus vezérlőegységét. A feladattal nagyon jól megbirkóztak. Az általuk szerkesztett irányító egység érdekessége, hogy személyi számítógép vezérli, így bármilyen időjárás esetén a lehető legtöbbet tudjuk majd kihozni a rendszerből. Számításaink szerint kifizetődőnek ígérkezik a számítógépes vezérlés. Közben ismét a szerelőcsarnokban járunk, mellettünk éppen az összehegesz- tett fekete lamellákat ágyazzák a fémládába. Pontosan beállítják a csatlakozásokat, majd ráhelyezik az üvegtáblát. Erről is kiderül, hogy csak ideiglenes megoldás. Jobb lenne alkalmazni az ún. frenner féle lencsés üvegtáblát, aminek gyártója is van hazánkban, így Ziarban is tervezik, hogy szerződést kötnek a szállításokra. Mivelhogy a csarnokban a szereléssel ellenkező irányban ballagunk, most éppen a sor elejére, a hegesztők részlegére jutunk.- Ezen a műveleten is változtatni szeretnénk - mutat az izzó fémsáv felé Baloun mérnök. - E tárgyban a Bratislavai Hegesztési Kutatóintézet szakembereit kértük meg, segítsenek automatizálni az eljárást. A munkatermelékenység növelése fontos, hiszen, hogy mást ne mondjak, a napokban külföldről is kaptunk vásárlási ajánlatot, Svédországból. Ha igaz az állítás, jövőre a kolíni Frigera vállalat elkezdi a hőszivattyúk gyártását, ami nagyot lendíthetne a napenergia kihasználásának ügyén, hiszen ennek köszönhetően a rendszert nemcsak víz melegítésére lehet majd használni, hanem helyiségek fűtésére is. Hasznos kapcsolatot teremtettek a ziari- ak a libereci Stavoprojekt vállalat mérnökeivel is. Segítségüket kérték, hogy dolgozzanak ki számukra olyan elképzeléseket, amelyek nyomán a napelemek a házak tetőszerkezeteibe, falaiba és egyéb részeibe is ízlésesen beépíthetők lennének. így a jövőben nem kellene a kollektor-telepek számára újabb területet igényelni.- Azért is érdemes beépíteni a napelemeket a házak külső részeibe, mert kitűnően hőszigetelnek - mondja Baloun mérnök. - Hiba lenne, ha nem használnánk ki kétszer ezen adottságukat. Hozzá kell tenni azonban, hogy ma már egyre jobban körvonalazódik egy újfajta „napcsapda“ szerkezete is az alkotó mérnökök rajzasztalán. Arról van ugyanis szó, hogy az eddig megszokott folyadékos kollektorok gyártásával párhuzamosan elkészítették a forró levegőt közvetítő napelem prototípusát is. Ennek előnyei abban is rejlenek, hogy egyszerűbb lesz a helyiségek fűtése, de ha kell, hűtése is. Ha a prototípus és az ezt követő próbasorozat beválik, megkezdik tömeggyártását is. Gyakorlati alkalmazásukkal sem lesznek feltehetően gondok, hiszen a fafeldolgozó ipartól kezdve egészen a családi házak építéséig rengeteg helyen jól helytállnak majd. S hogy erre mikor kerül majd sor, remélhetőleg ugyancsak gyorsan megkapjuk a választ. KESZELI BÉLA Horváth Iván mérnök, az állattenyésztési ágazat vezetőjének helyettese Az első fagyhullám végigsöpört a végtelen csallóközi síkságon, lesodorva a határutak mentén sorakozó fák leveleit. Zúzmarával díszített ágaikkal fehéren jelzik az út szélét, amikor a sűrű ködben Nyékvárkonyról (Vrakúri) á faluréti telep felé haladunk. A hosszú épületek ablakaiból kiszűrődő fénynyalábok sejtetik, hogy ott emberek dolgoznak. Olyan emberek, akik minden reggel - szombaton és vasárnap is - korán kelnek. Ezért a faluban hajnali munkásoknak hívják őket. Megszokták már, ahogy kerékpárjaikon jön- nek-mennek, akkor is, ha szép a hajnal, és akkor is, ha vihar tombol. Mert az állatokat minden reggel meg kell etetniük. Ezen a szombaton is korán kezdtek. A tehenek elé szórták a még péntek este előkészített takarmányt, rendbetették őket, megigazították alattuk a szalmát, kifejték tőlük a tejet. Szinte egy percig sem álltak meg. Végül még körülnéztek, majd a szociális épületben kicsit ráérősen öltöztek át, hogy kurtítsák az időt az autóbusz indulámmmtíM sáig. Még azok is pihentek egy kicsit, akik kerékpáron akartak hazamenni. Fekete Gizi néni borjúgondozó a jól végzett munka tudatával készülődött hazafelé. Bin- dics Dániel - aki szintén borjakat etet - büszkén és többször szóba hozta, hogy munkahelyét gyakran dicsérik, hiszen nem hullik el ott egyetlen borjú sem. Kérdezzem meg a napost, az még többet mond. A fiatal Koczó József mérnökkel, a bö- si (Gabcíkovo) Csehszlovák-Szovjet Barátság Állami Gazdaság soros zootechni- kusával indultunk a helyszínre. Ő is büszke erre a munkahelyre. Már akkor is járásszerte emlegették, amikor még a főiskolára járt. Mire odaértünk, Szável János gondozónak már nem sok dolga volt a korszerű borjú neveidében. A ketrecekben száraz almon álltak a borjak. A ventillátor állandóan cserélte a levegőt, az egyenletes meleget pedig függesztett villanymelegítők sugározták. A gondozó elmondotta, hogy öt napig minden borjú az anyatejet kapja az elválasztás után. Később már keverik a tejet, de ügyelnek arra, hogy higiéniai szempontból megfelelő legyen. Az egyedi ketreces nevelési módszer bevált, minden élve született borjú megmarad. Jozef Hehejík, a gazdaság mesterséges megtermékenyítését végző dolgozója is elégedetten hallgatta a gondozót. Minden száz tehéntől százhárom borjút választanak el, ami a korszerű gondozásnak köszönhető. Lassan mind elmennek a fejők, csak Szalay Józsi bácsi, az egyik legtapasztaltabb fejő üldögél még velünk. A többiekhez hasonlóan reggel négy órakor kezdte munkáját. Húsz tehéntől 129 liter Tejet fejt. Rerr^li, később még több lesz, hiszen a nyáron a reggeli fejés 150 liter volt. Aztán ö is elköszön, hiszen indul már a munkásokat szállító buszjárat. Szabó Gyula lovasfogattal vontatott pótkocsira rakott kannákból öntögeti a tejet a hütőtartályba. A gazdasági udvar kapuján szecskázott takarmányt száll itó járművek jönnek be. Egyre nagyobb a mozgás. Kováts Gyula mérnök, az állami gazdaság igazgatója szívesen kiegészíti, amit a két gazdasági udvaron tapasztaltam Tehenenként 4250 liter tejet fejnek és 4 ezer litert adnak el. A napi átlagos tejhozam 11,70 liter. Lényegesen csökkent a belüzemi tejfogyasztás. A faluréti gondozóknak és fejőknek is köszönhető, hogy az állattenyésztésben jól alakult a termelés és a pénzügyi bevétel is. Két és fél millió korona tiszta nyereséget terveztek, de úgy látszik, ötmillió koronát érnek el. Már kiszámították, hogy az idén a tejeladási tervet mintegy 450 ezer literrel túlteljesítik. Egyre ritkul a köd, már jól látszanak a fák zúzmarás ágai. A falu főutcáján még látunk néhány hazafelé igyekvő hajnali munkást. BÁLLÁ JÓZSEF A profilaktóriumban jó körülmények között nevelik a szopósborjakat (Gyökeres György felvételei)