Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-09 / 49. szám
II ■■ Csicsay Alajos Szembe jött velem Télapó Gyermekkoromban Télapó messze Északon élt, ahol nem a Nap meg a Hold világít az égen, hanem az északi fény. Onnan látogatott el hozzánk minden tél elején rengeteg ajándékkal. Csak azt nem értettem, hogy Télapó hogyan ismerhet minden gyereket és honnan tudja, ki melyik házban lakik? És miképpen lehetséges, hogy Télapó zárt ablakon át' is a cipőmbe tudja rakni sok szép ajándékát? Diót, almát, kockacukrot, amit szánkón hozott. Olyan szánkón, amelyet rénszarvasok húznak és nem is a földön siklik, hanem a levegőben. A rénszarvasok is a levegőben úsznak, csak a csengőik hangja hallatszik el messze a határban, arrafelé, ahol holdfénnyel takaróznak a nyulak és csillag ragyog minden fa tetején. Azért néha féltem is Télapótól, hátha beírja nevem a fekete könyvébe. Mert ahányszor egy gyerek neve a fekete könyvbe került, any- nyi szálból font virgácsot tettek a kisördögök az ajándéka mellé. Tudta azt mindenki, hogy Télapó csomagokkal teli szánkója mellett a kisördögök is ott szaladgálnak. Hosszú a farkuk, mint a fekete macskáé, és ha meglátja őket valaki, nyelvet öltenek rá, meg szamárfület is mutatnak. De nem kellett ám félni tőlük, mert csak játszottak, s az öreg Télapó is jókedvűen kacarászott rajtuk. Az is előfordult, hogy a szófoga- datlan gyerekek cipőjébe ajándék helyett széndarabokat meg fony- nyadt krumplit tett Télapó. Ezért egy cseppet haragudtam rá, mert sehogy sem fért a fejembe, hogy annyira rossz gyerek is létezhet a világon, aki ne érdemelne meg szebb ajándékot. No, meg rettegtem is a gondolattól, hátha majd egyszer én is így póruljárok. Vagy netán összetéveszt valakivel, ami könnyen megeshet egy öreg emberrel. Nem engem fenekeit el egyszer a tanító is más helyett? Bár azt még elviseltem némi sírás- rívás árán, de nem tudom, mit tettem volna Télapó igazságtalansága miatt. Szégyenemben talán világgá is mentem volna. Ám hozzám mindig jóságos volt Télapó. Még a legszomorúbb esztendőkben is ellátogatott hozzánk, mikor édesapámat a háborúba vitték. Nem is kértem én akkor Télapótól mást, minthogy ültesse maga mellé a bakra édesapámat és repítse haza rénszarvasfogatán. Megírtam neki szép nyomtatott betűkkel, mi a kívánságom. Az volt az én első levelem. Hanem ahogy nőttem, nődögél- tem, kezdtem kételkedni Télapóban. Hátha nem is létezik? Hátha valaki más csempészi cipőmbe az ajándékot? Talán nincs is a világon rénszarvasszánkó meg északi hóbirodalom. Merő kitalálás az egész. Meg is bűnhődtem kételyeimért, mert egyszercsak hiába tettem ki fényesre tisztított cipőmet az ablakba, üresen maradt. Édesanyám vigasztalt kedves szavaival.- Nagy fiú vagy te már, neked ezután mi adunk ajándékot.- Tehát nincs Télapó, és nem is volt sohasem - jelentettem ki mérgesen. S halljatok csodát! Ahogy ballagok minap az utcán, hát ki jön velem szemben óriási puttonnyal a hátán? Maga Télapó. Szakasztott' olyan, mint hajdan volt gyermekkoromban, csak most éppen gyalog járt. Amikor közelébe értem, megemeltem előtte a kalapomat és tisztelettel meghajtottam a fejem. Ó meg erre megfenyegetett az ujjával és nemtetszöen ingatta a fejét. Valamit mondott is, de nem értettem. Az arca szigorú volt, ám a szemén láttam, hogy mosolyog. Azóta sem hagy békén a gondolat, vajon mit vétettem ellene, hogy így megdorgált? IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH Lubomír Feldek Mit festett a hercegkisasszony? Történt valaha, hogy egy bizonyos hercegkisasszony nagyon vágyódott egy olyan virágra, amelynek minden szirma különböző színű. Kijelentette: ahhoz megy feleségül, aki ilyen virágot visz neki. Mivel azonban senki emberfia nem vitt neki ilyen virágot, a hercegkisasszonynak nem volt kihez feleségül mennie. Fülembe jutott híre ennek a hercegkisasszonynak, elmentem hozzá, és ezt mondtam neki:- Kedves hercegkisasszony, olyan virág, amelynek minden szirma más színű volna, nem nő széles a világon. De ha már ilyen virágra vágyódsz, fogadj föl kertészednek, s én megpróbálok kinevelni egyet. Felfogadott, s a várkert zugában kineveltem egy fehér virágot.- Ó - kiáltott fel a hercegnő, amikor odajött, hogy szemügyre vegye a munkámat. - Nem sikerült! A te virágod tiszta fehér! Nem mehetek feleségül hozzád!- Sajnálom - mondtam. - Hát akkor megyek is haza. De fogadd el tőlem ajándékul ezt a vízfesték készletet, maradjon rólam legalább ez az emléked. A hercegkisasszony elfogadta a vízfestéket, én meg hazamentem. Ám csupán egyetlen éjszakát aludtam ágyamban, üzenet jött máris: térjek vissza, de azonnal, a szent pillanatban a várba, mivelhogy csoda történt. Fehér virágom az éjjel megszínesedett. S mindegyik szirma más-más színű! A hercegkisasszony feleségül jön hozzám! Megvolt a lakodalom. Végeztével a vendégek szétszéledtek, én meg egyedül maradtam feleségemmel, a hercegkisasszonnyal.- Kedvesem - mosolyodtam el mitől olyan festékesek az ujjaid?- Festegettem a vízfestékkel, amit ajándékoztál nekem - mondta a hercegkisasszony.- És mit festettél? - kérdeztem.- Festettem, amit festettem. Miért kérded, ha tudod? Éjszaka esett, s reggelre a virág ismét fehér lett. Lemosta más-más színeit az eső. De a hercegkisasszony feleségem maradt már. — Zalabai Zsigmond fordítása Koncsol László v Sárkány-mese Tarka égen tarka sárkány: víg zsinóron leng, lebeg, lágy szelekben hempereg, hímes lepke, ritka látvány, szél dbálja, lengeteg, s gyermek őrzi, kisgyerek. Boldog sárkány: könnyű szálon illeg, táncot, mórikál, meg-megugrik s meg-megáll, rojtos farka mint az álom, hosszan úszik, szállva száll, huppan, lebben, táncikál. Hívja őt egy tarka lepke: „Vár a játék, szállj velem, épp a szellőt kergetem. Hagyd a gazdád, szedte-vette, jer, csapongjunk szertelen, tarkán, estig, fényesen." Csábítgatja fenti felhő: „Ide, testvér, ide szállj, innen tág a lenti táj, több a város, több az erdő meg a rét, a tó, a nyáj. Hagyd a gazdád - jössz-e már!?" Dong a virgonc, gyors bogárka: „Én a csipcsup, te a nagy - te a szellők dísze vagy, jöjj a víg bogárka-bálba, hagyd a gazdád, messze hagyd, tánc-forogni szállj, szaladj!" Fönt kering a lassú gólya: „Messze, messze, jó komám, szállók őseim nyomán póthazámba, pálma-szóra. Tenger, új tó-tartomány: vár a messze rád s reám. “ Csélcsapong a füsti fecske: „ Tépd pórázod, szállj tova, hív az égi korcsolya. Helyben illegsz, mint a kecske: szaggasd láncod, ostoba, több a »hoh-nál a »hova«!" Dübörög a repülőgép: „Ember műve vagy te is, jer világgá, jer, te kis táncos-láncos, röpdösó kép, s hagyd a szélre: messze visz. Gazdádnak pedig: fityisz!" „Válj szabaddá, tépd zsinórod, most szakítsd el, mard, harapd!" huhogott a szél. „Harapd!" És a sárkány mgdalózott, és a zsineg elszakadt, és a sárkány... Hm, a sárkány... ? Négy-öt szaltó, s a csavargó el-kinyúlt, bordatörten földre hullt, némi riccs-reccs, némi jajszó, majd a balga elcsitult, némán szenvedést tanult. De a gyermek fölemelte s heizavitte, haza ám, igazított a nyakán, majd a bordát tette helyre, ragasztó, jó spárga, s lám, jobb is, szebb is lett. (Talán.) Újra fönt a tarka sárkány, tiszta égen leng, lebeg, langyos szélben hempereg. Táncosán száll zsineg-szárán: az, ami csak így lehet, s jól vigyáz rá a gyerek. Langstein Erzsébet illusztrációja A gólya Október végén az évszakhoz képest szép időjárás volt. A levelek már lehullottak a fákról, de a napocska még kellemesen melegített. így a gyerekek még kijárhattak a füzesbe játszani. Egy napon három kisfiú boldogan fedezett fel ott egy gólyát, amely sártól szürkén lépegetett a bokrok között. A gyerekek összedugták a fejüket, majd úgy döntöttek, hogy megfogják az ittrekedt gólyát, hazaviszik és gondját viselik. Miután megszületett a haditerv, elindultak a gólya felé. Bekerítéssel próbálkoztak, de a gólya mindig kicsúszott a kezükből. Másnap alig várták, hogy újra kimehessenek a füzesbe megnézni barátjukat, örömmel látták, hogy a gólya még mindig ott van. Vajon hol és hogyan töltötte az éjszakát? És újra megpróbálták megfogni, de a gólya mindig ügye- ' sebbnek bizonyult. Mire odaértek hozzá, felemelkedett a levegőbe és a hátuk mögött szállt le. így játszadoztak a gyerekek három napig. A harmadik nap éjjelén lehűlt a levegő, és a gyerekek aggódni kezdtek ,,játszótársuk“ miatt. Bíztak abban, hogy talál magának egy meleg helyet. A következő napon azzal indultak el a gyerekek a gólyához, hogy mindenáron megfogják. Sokáig keresték, míg végre megtalálták egy bokor tövében. Halott volt már. Az éjszaka hidege végzett vele. És a gyerekek könnyes szemmel állták körül. Bartos László (Felsőszeli - Horné Saliby) AZ ORMOKRA NEM HÍVJÁK AZ EMBERT: ODA FEL KELL KAPASZKODNI. Manet GONDOLKODOM. TEHAT. . Tréfás nyelvújítás Anyanyelvével szívesen játszik, anyanyelvén örömmel tréfálkozik az ember. Játékos erőpróbára, tréfás nyelvújításra hívogatunk. Már meglevő, kipróbált, komoly szavaink mellé kellene kitalálnod olyanokat, amelyek eléggé pontosan kifejezik az eredetik jelentését, de ráadásul mulattatóan érdekesek, ingerlőén ötletesek is. Segítségül egy példa: PÁLYAUDVAR - Síntér (férfi) FODRÁSZ ISTÁLLÓ KONNEKTOR KULCSLYUK HANGSZÓRÓ A legötletesebb megoldásokat közöljük és jutalmazzuk. Szemléld figyelmesen a hat mintás tárcsát és rögtön felfedezed, hogy kettő közülük egyforma. Melyik a két ikertárcsa ? MEGFEJTÉS A november 25-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 1. Júlia, László; 2. a 7-es. Nyertesek: Farkas Péter, Komárom (Komámo); Faáanga Éva, Zseliz (Zeliezovce); Fülöp Henrik, Érsekújvár (Nővé Zámky); Kulcsár Tünde, Léva (Levice); Kiss Zoltán, lllésháza (Eliásovce).
