Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-15 / 28. szám
Árva várának egy részlete /ftml TAJK Mostoha vidék volt ez hajdanában. Kenyeret szükmarkúan osztogatott. A múlt század nyolcvanas éveitől az első világháborúig a nyomortól ösztökélve tízezrek vándoroltak ki innét, főleg a tengerentúlra, Amerikába. Ma ez már egészen más világ. Korszerű ipari üzemek száműzték a nyomort. A hegyaljai és a hegyvidéki nadrágszijparcellák fokozatosan a jobb, könnyebb megélhetést felkínáló „közös gazdaságokba olvadtak. Két éve annak, hogy a falu szövetkezetesítése a Dolny Kubín-i járásban befejeződött. A kisebb-nagyobb települések arculata is gyökeresen megváltozott. Ezrével épültek a jellegzetes faházak helyébe új, kényelmes családi otthonok és természetesen középületek is. Más lett az élet. Csak a kissé zord éghajlatú vidék őrizte meg vadregényes szépségét. Mintha annak idején ezzel akarta volna kárpótolni a köves földdel újra és újra bírókra kelő, századok viharait, gondját, baját egymást követő nemzedékeiben túlélő embert. S mintha manapság a hegyek, a völgyek és a folyók ezt üzennék az itt élőknek, vagy az e tájakat felkeresőknek: Szeretnénk még sokáig tetézni a megváltozott jobb élet szépségét s ez rajtatok is múlik... TERMESZETVÉDELMI TERÜLET A Felső-Árva vidéke ma egyike Szlovákia tizenhárom nagy kiterjedésű természetvédelmi területének. — Föld- és néprajzi sajátosságainak, növény- és állatvilágának megőrzésére kereken másfél évtizeddel ezelőtt jött létre, hetvenezer hektárt meghaladó területen - Viliam Knosko agrármérnök, a természetvédelmi terület igazgatója sorolja az alapvető tudnivalókat. - Része tizenegy szigorúbban védett kisebb rezervátum. Egyebek között a Babia Hóra, a Nyugati-Beszkidek legmagasabb csúcsa alatti területnek jelentős hányada, az árvái víztároló két kis szigete, néhány hegyvidéki tózeglelöhely. Csodálatos vidék ez és szerencsére nincs kitéve a turisták olyan ostromának, mint mondjuk a Kis-Fátra. Az utóbbi időben még farkasok is elkódorognak errefelé. Számukat jelenleg huszonkettőre becsülik, és tavaly hat hím példány került puskavégre. Nyolc-tíz medve él itt és előfordul húsznál több védett növényfajta. S bár kisebb itt a „forgalom“, az ilyen és az ehhez hasonló értékeket a civilizáció előrenyomulásának egyes áldatlan következményei veszélyeztetik.- Nem is annyira az ipar- magyarázza kísérőnk -, mint inkább a mezőgazdaság. Például a trágya helytelen tárolása, a legeltetés erozív hatása, a műtrágyázás, az összpontosított haszonállat-tartás. Ezen túlmenően a vadkempingezés, a személygépkocsik ,,benyomulása“ a tilos jelzésű völgyekbe, a hulladék-telepek elhelyezése s az árvái víztároló környékén, a múltban engedély nélkül sorozatosan épített üdülőházak stb. „Kár lenne ezért a vidékért“ - gondolom Közép-Európa legnagyobb és egyik legszebb fekvésű, harminchét négyzetkilométer terjedelmű, tizenhárom kilométer hosszú, és négy-hat kilométer széles tava déli partján, ahol egymást követik az üdülőtelepek. Jövőre negyed évszázada lesz annak, hogy elkészült azon a helyen, ahol korábban hat falu népe élt. Nem mindenki tudja, hogy erőmüve annyi villamos energiát szolgáltat, amennyit a háború előtt egész Szlovákia termelt. A szép tehát itt jegyet váltott a hasznossal.- Csak az a bay- szólal meg mellettem az egyik természetvédelmi szakember hogy a vízszintingadozás kedvezőtlenül hat a vizimadarak keltető helyeire... Hát ezen - tűnődöm el - aligha lehet változtatni. AHOL HVIEZDOSLAV ÉS LENIN JÁRT Célunk a Babia Hóra. A tövénél is akad néhány érdekesség. Például Polhora határában egy sósvízforrás. Századokkal ezelőtt a helybeliek vizét ételük ízesítésére használták, majd 1883 és 1918 között gyógyfürdő volt itt. A forrás ugyan nem nagyon kiadós, vízbősége másodpercenként 1,7 liter, mégis, ismét tervezik a gyógyászat szolgálatába állítani Alig száz lépésnyire a Sósvíz üdülőtől emlékmű hirdeti, hogy Vlagyimir lljics Lenin 1912 augusztus végén feljutott a Babia Hóra csúcsára. Nem innen indult, később fent a hegy tetején, egy bronz A polhorai Lenin-emiékmű emléktábla szövegéből tudtuk meg, hogy Lengyelország felől, Krakkóból indult el és Makov községen át jutott az 1725 méter tengerszint feletti magasságba, hogy gyönyörködhessen a kör-körösen elhelyezkedő hegygerincek és a mély völgyek páratlan látványában. Mielőtt a sárga turistajelzést követve mi is nekivágnánk a háromórás útnak, kiindulópontjánál megtekintünk egy hatalmas virágzó hárs alatt megbújó erdészlakot.- Nevezetessége - világosít fel bennünket az Árvái Múzeum igazgatója -, hogy Pavol Országh Hviezdoslav ide helyezte legjelentősebb müvének, A csősz feleségének cselekményét. Ennek hátteréről és művészeti-társadalmi hatásáról vallanak az itt berendezett emlékszobák. Maga a ház nem az eredeti, 1911-ben készült másolata Lach erdész tűz martalékává vált lakjának. A Hviezdoslavról elnevezett erdészlak, a Babia Hóra tövében A kimagasló szlovák költőnek, drámaírónak és műfordítónak ez az elbeszélő költeménye, amely egyébként első ízben 1924-ben magyarul is megjelent, a földesúri fiúnak és a csősz szép feleségének tragédiába torkolló története. Érdekes, hogy Árva nagy szülöttje alkotásának előhangjában kifejti _ azt a gondolatot, hogy a gonosz világ elől szülőföldje természeti világába menekül, ahol rátalál az egyszerű-falusi népre. Szüntelenül felfelé kaptatunk. Az ösvény két oldalát sűrűsödő lucfenyők szegélyezik, majd tábla hirdeti: Állami természetvédelmi rezervátum, a Babia Hóra völgykatlana, lucfenyő őserdő, területe 117,60 hektár. Ezt a területet, illetve egy részét már 1926-ban védetté nyilvánították. Jó félórányi járásra innét újabb tábla: Szlovákiában csak itt találhatóak homok- kő-palaréteg talajon szubalpesi és alpesi virágfajták. A hegytetőn, amely már Lengyel- országhoz tartozik, de megegyezés alapján a „határátlépés“ itt megengedett, minden irányban megkapó a látvány. Nem győz benne gyönyörködni három hetedikes lengyel kislány, Anna Antona, Éva Domalík és Maria Kulach is, akik osztálytársaikkal, tanítójuk kíséretében jöttek fel ide a Nowi Targ melletti Raba Vysna községből. Ők is játékosan átlépik az államhatárt, csak velünk ellentétes irányban és hosszasan elnézik a déli oldalon elterülő Árvái tavat s a szikrázó napsütésben kirajzolódó szlovákiai hegygerinceket. - Megérte a fáradtságot - így mondják, s mi egyetértőén rábólintunk e szavakra. VÁR A MÉSZKŐBÉRCEN Nem járt az Árvában az, aki nem tekintette meg egyik legcsodásabb ékét, Árva várát. Határeródítmény volt már a XIII. század derekán, Zsigmond királynak, Stibor vajdának. Komorowsky lengyel rablólovagnak, Mátyás királynak és fiának, Corvin Jánosnak, majd a Thurzók- nak, az Erdődy, és a Pálffy grófoknak birtoka. Egy hirtelen égnek szökkenő mészkőbércen emelték, mégpedig úgy, hogy fentről kezdték építeni öt emeletét és kiképezni három udvarát. Legfelsőbb tornyából tekintünk körbe, s az-alattunk 112 méter mélységben kanyargó Árva folyóra. Európai viszonylatban is páratlanul szép, lélekzetelállítóan merész megoldású ez a várkastély. Hosszú évekig tartó költséges tatarozása csak 1970-ben fejeződött be, s az Árvái Múzeum gyűjteményeit helyezték ek benne.- Igaz, ideje lenne ismét nekifogni a munkának - hívja fel a figyelmünket a néhány várterem falán végigcikázó falrepedésekre Igor Cérnán történész. A sziklafalhoz tapadó külső várfalak is eléggé szürkén hatnak. Az egyik teraszról kitekintve ennek oka is nyilvánvalóvá válik. Nem messzire innét a sirokái színesfémkohó kéményei ontanak sűrű füstöt, amely lassan kúszik a szűk völgyben a vár és a városka, Oravské Podhradie felé. Ez az üzem sok helybelinek nyújt biztos megélhetést, jó keresetet, de az érem másik oldala környezetszennyező hatása. A lehangoló látványt csak az enyhíti, amit Ondrej Mrva, a járási nemzeti bizottság alelnöke mond: - Jövőre a hasonló szennyező forrást jelentő istebnéi, egy évre rá pedig a sirokái üzemben tervezünk több száz millió korona költséggel korszerű portalanító berendezést létesíteni. így legyen... GÁLY IVÁN Podbiel község határában szeretnék az utókor számára konzerválni ezt a múlt század első felében épült vaskohót (Ivan Rychlo felvételei)
