Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-02 / 48. szám
KULCSÁR FERENC A MULLÓK VÁROSA Lev Nyikolajevics Tolsztoj A cápa Hajónk az afrikai partok közelében horgonyozott. Gyönyörű napunk volt. A tenger felöl friss szellő fúj- dogált, ám estefelé az időjárás megváltozott: beállt a forróság. Naplemente előtt a kapitány kiállt a fedélzetre és elkiáltotta magát: „Fürdés!“ A matrózok erre egymás után vetették bele magukat a tengerbe, vízbe eresztették a vitorlát és fürdőmedencét képeztek belőle. A hajón két kisfiú is volt velünk, akik elsőként ugrottak a vízbe. Nem akartak azonban a vitorlában szo- roskodni és elhatározták, hogy versenyt úsznak egymással a nyílt tengeren. Először az egyik fiú előzte meg a másikat, aztán a másik az egyiket. A fiúk apja, egy öreg tüzérmester, a fedélzeten álldogált és onnan gyönyörködött a fiaiban. Ha valamelyik fia kezdett elmaradozni a másik mögött, ekképp buzdította őket: „Ne maradj el! Igyekezz!“ Ám ekkor a fedélzeten hirtelen valaki elkiáltotta magát: „Cápa!“, s a következő pillanatban már meg is pillantottuk a ragadozó hátát. A cápa egyenesen a fiúk felé tartott.- Vissza! Vissza! Forduljatok vissza! Cápa! - kiáltozott a tüzérmester, de a gyerekek nem hallották öt. Egy kicsit messzebb voltak már a hajótól és egyre vidámabban nevetgéltek és rikongattak. A tüzér elsápadt és némám bámult a gyerekekre A matrózok csónakba ugráltak és teljes erejükből evezni kezdtek a fiúk felé. De ők még messze voltak tőlük, a cápa viszont már nem több, mint húsz lépésnyire. A fiúk először nem hallották, hogy mit kiabálnak a többiek, és a cápára sem figyeltek föl. Nemsokára azonban az egyikük mégiscsak észrevette őt, s mi a rákövetkező pillanatban egy éktelen üvöltést hallottunk. Amint a fiúk megpillantották a cápát, ketten két irányba rebbentek szét. A kiáltás mintha az öreg tüzértisztet is felébresztette volna. Odaugrott a hajóágyúhoz, elfordította a csövét és célzott. Az elképedéstől mindany- nyian elnémultunk, s úgy vártuk, mi fog történni. Ekkor eldördült a lövés, az öreg tüzér lezuhant a fedélzetre az ágyú mellé és tenyerével eltakarta az arcát. Hogy mi történt a cápával, és a fiúkkal, nem láthattuk a füsttől. Ám amikor a füst eloszlott, örömujjongások hallatszottak. Az öreg tüzértiszt kinyitotta a szemét, felállt és körbe- kémlelte a tengert. A hullámok hátán ott himbálózott a döglött cápa. Néhány perc múlva a csónak is odaért a matrózokkal a fiúkhoz és visszahozta őket a hajóra. Tóth László fordítása A mullók lent laknak a völgyben. Oda építették kis palotáikat, mert a mullók egyszerűen rettegnek a széltől, még a leg- kissebb fuvallatot is nehezen viselik. Mindegyik mullónak külön kis palotája van, hogy munka közben ne zavarják egymást. A mullóhercegnek a völgy kellős közepén csillog a palotája, a többiekéi pedig gyémántgyűrűkkel kulcsolják körbe, valahogy így: A mullók városa nagyon szép, körbefutó utcái a napfényben is, a holdfényben is csillognak, mint a színarany, drága karperecek. A mullókról tudni kell, hogy sohasem esznek, és sohasem alszanak. Nappal napfényből szőtt halk hárfazene mellett, éjjel holdfényből szőtt halk lantzene mellett dolgoznak. AZ ANYÁNAK MINDIG VAN KÖNNYE. Gorkij Simkó Tibor* Félálomban Alkonyodik, mese száll, ablakodig meg se áll - itt is ott is zene kel, fészkén gólya kelepel, csip-csip csóka, vakvarjú csörgő, Pörgq sarkantyú.. Irgünc-burgunc, erre-arra, jönnek mind a kisudvarra! Már csak puha pihe leng, árnyak járnak idelent betöltik a csöpp szobát, rángatják a rongybabát, s míg ellátnám bajukat, a hold gömbje kilyukad. Kabóca Paraj Zengjen Azaz fanfár, Jenótot a trombon spenő... spinét: Vagyis megette benőt... jenőt Eh, a üsse kő! Spenót! Bice bóca kabóca, ég a lámpa kanóca, de be hozzánk ne gyere, mert a szomszéd egere itt lapul az ágy alatt: elkapja a lábadat! Háztűznéző Fut a Dunán a ladikom! Mi van benne? Bazsalikom. Kinek viszem? Annak, akit hozzám, irgumburgum, feleségül adnak. * A Madách kiadó gondozásában a közelmúltban újra megjelent Simkó Tibor, csehszlovákiai magyar költő nagysikerű gyermekverseskönyve, a Tikirikitakarak. Ebből készült kis válogatásunk. Egy álló hónafton át ki sem mozdulnak palotáikból, ekkorra fogy el csodálatosan gazdag színkészletük. Harminc nap alatt a legtitokzatosabb színekből megszövik a világ összes gyerekének az álmát, s a harmincegyedik nap éjjelén föl- szállnak a mullók a völgyből: szétrebbennek a' szélrózsa minden irányába. Egyetlen földrészt, egyetlen országot, egyetlen várost, egyetlen falut, egyetlen házat sem hagynak ki, mindenütt megjelennek, ahol gyerekek laknak. Megjelennek a sötét hálószobákban, besurrannak az alvó gyerekek homlokán, s otthagyják az egész hónapon át szorgosan szőtt álmokat. Minden gyerek fejébe olyan álmokat helyeznek, amilyeneket megérdemelnek; a mullók sohasem igazságtalanok, sohasem csalnak, sohasem tévédnek. Hajnalban a mullók már ismét kis palotáikban szorgos- kodnak: egy álló hónapon át ki sem mozdulnak. Szövik a gyerekek álmait: nappal napfényből szőtt halk hárfazene kíséretében, éjjel holdfényből szőtt halk lantzene kíséretében. így élnek hát a mullók a völgybe épített városukban. Hónapról hónapra felröppennek a gyerekek közé, mindenféle álmot osztogatni. Persze jogosan kérdezheted, hogy miért csak a gyerekeknek szövik meg a mullók az álmaikat. És hogy akkor mi a helyzet a felnőttekkel? Nos, a felnőttek álmait nem a mullók szövik, hanem egészen más csodalények: úgy hívják őket, hogy mumusok. De most csak a mullókról akartam mesélni, különben is a mumusok egészen máshol laknak, és egészen másként készítik az álmokat. Lehet, hogy egyszer még ezt is elmesélem. Érdekességek Ha a réten magas a fű, az nagyszerű dolog. De a sportpályákon, a stadionokban a magas fű gondot jelent. A versenyek között a füvet nyírni kell, aztán összegyűjteni a levágott fűszálakat. NDK-beli szakemberek találmánya megszabadítja ettől a gondtól a sportpályák gondnokait. Az általuk kikísérletezett vegyszer nem pusztítja el a füvet, csupán a növekedését állítja meg. A gyep magassága az egész sportszezonban állandó marad nyírás nélkül is. Az új vegyszer ártalmatlan az emberekre és az állatokra egyaránt, és nemcsak a sportpályákon, hanem a városi parkokban és a repülőtereken is felhasználható. Az indiai Andhra Pradesh szövetségi állam halászai között régóta élt egy legenda a „vörös hullámokról". Amikor az orkánszerű szelek hatalmas víztömeget zúdítanak a partra, úgy tetszik, hogy a legnagyobb hullámok tetején vörös lángok lobognak. Indiai tudósoknak is sikerült megfigyelniük ezt a ritka természeti jelenséget. Kiderült, hogy a legenda nem a képzelet szüleménye: A hatalmas hullámok tetején valóban élénkvörös lángok lobognak. A tudósok egyik feltételezése szerint a csaknem kétszáz kilométeres óránkénti sebességet is elérő szél hatására a víz- cseppek hidrogén- és oxigénatomokra bomlanak szét. A légköri villamos kisülések lángra lobbantják a folyamat során keletkező gázt. Ettől lesz a hullámok teteje olyan rejtélyesen lángoló. GONDOLKODOM, TEHÁT... KURTÁN, DE NEM FURCSÁN Ha kérdésre felelünk, sokszor kevesebb szóval élünk, mint a kérdező. Az ok: nem kell ismételni mindent, ami a kérdésben elhangzott, hiszen emlékszünk még rá, és odaértjük a válaszba is. Felelj a következő kérdésekre! Beleegyező válaszodban legyen egy szóval kevesebb, mint a kérdésben volt!- El szoktad kísérni?- Le fogod írni?- Meg van elégedve? SZÓNYILVÁNTARTÁS Hány magyar szó belsejében Írunk NNY-et? Megszorítások: a szóösszetételek kirekesztve a gyűjtésből; a ragozott formák se kerülhetnek a nyilvántartásba. A képzett alakok közül is csak az i vagy s végű mellékneveket lehet figyelembe venned. (Megtörténhet, hogy mindet nem tudod, azért legalább ötöt kérünk.) Segítsetek a kishalnak megtalálni társait. De vigyázzatok, nehogy egyenesen a szörny fogai közé juttassátok. A november 18-i feladatokat ismét nagyon sokan fejtettél' meg helyesen, vagyis írtatok l-t és K-t, és a három 30 is kijött Nyertesek: Kurucz Ilona, Marcelháza (Marcelová); Imre Ferenc ■ Rozsnyói (Roznava); Fedorka Zsolt, Bodrogszerdahely (Streda nad Bordogom); Vigh Anna, Nagymegyer (Calovo); Gál Róbert, Péterfala (Petrovce).
