Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-25 / 47. szám
• Keresztes Pál Közöttünk élnek. Találkozhatunk velük bárhol az utcán, de nem tudhatjuk, hogy ők azok, hiszen semmiben sem különböznek tőlünk. Pedig olyat tettek, amit csak kevesen - életeket mentettek. Pali bácsi Ülünk egymással szemben. Keresztes Pali bácsi arcán a 69 év mély árkokat vésett, haja. bajusza kifehéredett, munkában eltöltött évtizedek keménységét érzem kézszorításában, de a hangja itt- ott elcsuklik, a szeme megtelik könnyel. Pali bácsi emlékezik.- Három nappal az óév búcsúztatása előtt, 1981. december 28-án halászni mentem. Hideg volt, de annak ellenére a kassai (Kosice) tavon sok gyerek korcsolyázott, hokizott. Nemcsak a gyerekek, hanem az őket kísérő felnőttek is élvezték a tél örömeit. Hirtelen kiabálást hallottam, s amikor a hang irányába fordultam, láttam, hogy úgy 50 méternyire tőlem beszakadt a jég és két gyerek a vízbe esett. Odafutottam, ledobtam magamról a kabátot, elkaptam az egyik gyerek szánkóját, s azon közeledtem a jégben tátongó lyuk felé. A jég nem bírta a súlyomat, s én is a vízbe estem. Egy fiú felém nyújtotta a hokibotját, de elkergettem, féltem, hiszen vékony volt a jégréteg. Esés közben a jég széle véresre sebezte kezeimet, de még időben a kislány után nyúltam, s kihúztam a vízből. A vizes kislány megcsúszott és visszaesett - mesélte. Megtudtam, hogy Pali bácsi akkor már • Mazács László rosszul volt, a szeme előtt elsötétedett a világ, de összeszedve minden erejét újból kihúzta a kislányt. A jeges vízben az erőlködéstől görcsöt kapott, arra gondolt ,,na, Pali, te már itt maradsz“. Nem tudja hogyan, de kijutott ő is, nem hallotta a kétségbeesett anya jajveszékelését, hogy mentse ki a hároméves kisfiát is. A ruha ráfagyott testére, kezét, arcát vér borította, s csak nehezen ért ki a partra. A nézelődök közül senki sem fogta meg a kezét, neki nem segített senki sem. Félig eszméletlen állapotban csengetett be Varga Feri barátjához, forró vízzel teli kádba feküdt, hogy felengedjen rajta a ruha s ö is átmelegedjen.- Azt hittem, a kisfiút is sikerült kimentenem, csak később tudtam meg, hogy csupán a kislányt emeltem ki kétszer a vízből. Nagyon sajnálom, hogy Így történt. Lehet, ha valaki a parton állók közül segített volna... • Telekes István (Cigánová felvételei) Ember születik Mazács László foglalkozása mentőautó-sofőr. Azt a három év előtti novemberi éjszakát csak nehezen tudná elfelejteni. Hogy mi történt?- Álmomból segélykiáltás ébresztett. Magamra kaptam a kabátomat és kiszaladtam a házból, a hang irányába. A földön egy asszony vajúdott. Csak annyit mondott, hogy a kórházba menet kapták el a szülési fájások, a férje előre szaladt a méntőkért... Láttam, hogy a szülés már megindult, s igy hóhullás közepette, ott a járdán vezettem le a szülést, majd kabátomba csavartam a síró újszülöttet. Azután már minden gyorsan ment - mondta nevetve. - Elszaladtam a mentőautóért, az anyukát s a gyermekét a kórházba szállítottam, ahol ellátták őket. Szerencsére, a rendkívüli körülmények ellenére sem esett baja egyikőjük- nek sem. Mazács Lászlónak nem ez volt az egyetlen életmentő akciója. Elsősegélyt nyújtott egy eszméletét vesztett férfinak, felismerte, hogy a nyilt utcán infarktust kapott. A kórházban csak a kilenc defibri- lációs ütés után kezdett működni a szive... S nemcsak ilyen közvetlenül segít embertársain. Mivel ritka a vércsoportja, 0 pozitív, gyakran kérik - néha éjszaka is -, hogy adjon vért. S hogyan vélekedik erről ö maga?- Nemcsak azért teszem, mert az egészségügyben dolgozom, kötelességem segíteni, elsősorban azért, mert ember vagyok. Barátaimat mentettem Tizennégy évesen állami kitüntetést kapott. Szavai szerénységről tanúskodnak, zavarja az ünneplés, feszélyezik a dicsérő szavak, a kézszorítások. Telekes István nem szívesen emlékezik a két évvel ezelőtti április 11 -re.- Gútán, a Dunánál nőttem fel, ott töltöttem szabad időm javarészét, hol úszással, hol csónakázással, - mesélte. Azon a napon Tóth József, a komáromi búvárklub 32 éves vezetője két gyermekével, a hatéves Csabával és a nyolcéves Krisztinával, valamint három ismerős gyerekkel csónakázni indult a Dunára. Ketten eveztek, ö, meg a tizennégy éves Pista. A kicsik a csónak orrában élvezték a gyors siklást, nevetgéltek, majd valamelyikük felállt - a csónak hirtelen felborult.- Először az öcsém után kaptam, majd Csabát fogtam meg a nyakánál. A harmadik fiú a hátamba kapaszkodott, úgy úsztunk ki a partra. A kicsik, mintha tudták volna, hogy segíteniük kell, nem szóltak egy szót sem, s nem is kapálóztak. Szerencsésen kiértünk a partra, s akkor hallottam meg Krisztina hangját. A csónakot, amelybe kapaszkodott, sebesen sodorta a víz. Futás közben ledobtam a bakancsomat, a nadrágomat és a dzsekimet, s vagy 400 méter után vetettem magam ismét a vízbe, s kihúztam Krisztit. Sajnos, Józsi bácsit akkor már ném láttam. Pista elmondta, hogy a kimentett gyerekeket a nagybátyjához vitte, ott szárították meg ruhájukat.- Nem féltél? - tették fel sokan a kérdést.- Nem. Azt hiszem nem volt időm félni. Nem tettem semmi különöset, a helyemben bárki ugyanért tette volna. A napokban tizenhét életmentő vette át első ízben Az életmentésért kitüntetést. Nem mindig végződnek szerencsésen az esetek. Gyakran könnyelmüskö- dünk, felelőtlenül bánunk önmagunkkal, hozzátartozóinkkal, nem figyelünk eléggé egymásra. De élnek közöttünk olyanok, akik szükség esetén gondolkodás nélkül vállalják a küzdelmet, s megtesznek mindent értünk - életünkért. PÉTERFI SZONYA A munkafegyelemért — a törvény szellemében Növekvő feladataink teljesítése minden területen és poszton közvetlenül a szocialista munkafegyelem megtartásától függ. Társadalmunkban a „szocialista“ fogalmon van a hangsúly. Ez lényegében azt jelenti, hogy az ilyen jellegű, manapság joggal mindinkább igényelt magatartás alapja a munka iránti öntudatos viszony. Más szóval, kötelességeink lelkiismeretes teljesítése, összhangban tudásunkkal, képességeinkkel, igazodásunk feletteseink utasításaihoz, a munkát szabályozó előírásokhoz Továbbá a munkaidő és a ránk bízott termelőeszközök teljes kihasználása, a velük való gondos gazdálkodás és megóvásuk. Mindez közhelynek tűnhet. Mégis, számtalan tény bizonyítja ezeknek a magától értetődő követelményeknek létjogosultságát, szerepét, fontosságát. Mert való igaz ugyan, hogy dolgozóink zöme nemcsak az öntudattól, hanem egyszerűen a hivatásszeretettöl, az anyagi érdekeltségtől, az egészséges becsvágytól és kötelességtudatától, az erkölcsi érzékétől vezérelve is ilyen magatartást tanúsít, ugyanakkor azonban sokan akadnak még körünkben, akik mindezt félvállról veszik. A munkafegyelem megsértésének természetesen rendkívül változatosak a formái és a súlyuk is eltérő. Annyi azonban biztos, s ezt a gyakorlat kézenfekvőén bizonyítja, hogy egyetlen megjelenési formáját sem ajánlatos kézlegyintéssel elintézni. Sajnos, egyes gazdasági vezetők hajlamosak erre. Különösen akkor, ha kisebb mulasztásokról van szó s úgy tartják, ezért „nem érdemes“ bárkivel is összeakasztani a tengelyt. Mások úgy tartják, a felelösségre- vonás valakinek a „kedvét szeghetné“, esetleg hátat is fordíthatna az üzemnek, a szervezetnek. Csakhogy ennek előbb vagy utóbb - noha az esetek kis hányadában - következménye lehet, hogy a munkafegyelmet megsértő ember vérszemet kap. A vezető pedig végül is vétséggel, mi több bűncselekménnyel kénytelen szembenézni. A vezetés szintjén a fő tennivaló tehát a rendszeres és következetes ellenőrzés, hogy mindenki megtartsa az előírásokat, a szabályokat, a törvényeket. Általában úgy mondjuk, hogy az ellenőrzés a vezetésnek szerves tartozéka. Ez így igaz. Viszont manapság olyan időket élünk, amikor helyénvaló ezt a kívánalmat szigorúbban fogalmazni. Mert ugyanez a gondolat feltehető emí- gyen is: aki-nem ellenőriz, annak nincs joga irányítani sem. Félreértés ne essék. Nem arról van itt szó, hogy az irányító dolgozó zaklassa a dolgozókat, beleértve azokat, akik munkájukban helyt állnak, feladataikat becsületesen teljesítik. Az sem a legcélravezetőbb, ha például, ugyan joggal mindenkitől megköveteli a munkakezdés és a munkavégzés időpontjának pontos megtartását, de - s ez már felette helytelen és munkaerkölcsöt romboló - vajmi keveset törődik azzal, hogy az egyes dolgozók tulajdonképpen mit is végeznek és hogyan a törvényes munkaidőn belül. S még ennél is súlyosabb következményekkel járhat, ha megfeledkeznek arról, hogy nemcsak a beosztottaknak vannak a munkafegyelemmel kapcsolatban kötelességeik, hanem nekik is. A legfontosabb e tekintetben a példaadás. De a munkafegyelem megsértésének útjába a legnagyobb akadályt az emeli, ha jól irányítanak, szervezik és ellenőrzik a munkát, ha megteremtik a kedvező munka- feltételeket, ha következetesen igazodnak a munka javadalmazásának szocialista elveihez, ha szavatolják a beosztottak kezdeményezésének érvényesülését és részvételüket az irányításban, a munkajogi előírások megtartását és ezzel kapcsolatban együttműködnek a társadalmi szervezetekkel, ha megteremtik beosztottjaik ideológiai és szakmai fejlődésének, kulturális és szociális szükségleteik kielégítésének szükséges előfeltételeit. Ez nincs mindig így. De ha így is van, ez még teljesen nem zárja ki a munkefegyelem megsértését. Ekkor jutnak szóhoz a szankciók. Csakhogy ezeknek értelmezésében és alkalmazásában sok még a tisztázatlan kérdés. Vannak vezetők, akik a helyzetet hagyják egészen addig elmérgesedni, hogy már csak az elbocsátás jöhet véleményük szerint - hol okkal, hol oktalanul - számításba. Pedig a Munka Törvénykönyve kisebb mulasztásoknál más, a gyakorlatban igen rtkán alkalmazott eszközöket is „felkínál“. Egyebek között a megrovást, a nyilvános megrovást, amelytől egyébként sokan jobban tartanak, mint az anyagi jellegű bírságoktól. Csak igen súlyos esetekben kerülhet sor a dolgozó elbocsátására. Mindehhez ismerni kell az idevágó jogszabályokat. S valljuk be, ezzel sincs minden rendjén. Ennek bizonyítéka, hogy a vezető dolgozók fegyelmi javaslatainak nagyobb többségét - sok esetben a törvényben előírt formális követelmények meg nem tartása miatt - hatálytalanítják vagy a vállalati döntőbizottságok, vagy az illetékes bíróságok. Ilyen vezetők, akiknek többsége különben igénybe vehetné a vállalati jogász segítségét is, aligha hivatkozhatnak arra, hogy „X. Y. munkakerülővel nem tudtam zöld ágra vergődni, mert ebben megakadályozott a Munka Törvénykönyvének engedékenysége“, vagy „a szakszervezet egyoldalúsága“. Inkább magukba kellene nézniük. Es ekkor rádöbbennének arra, hogy a jó irányítás - a politikai és a szaktudás, a szervezőkészség, az emberismeret mellett — megköveteli legalább a gazdasági ügyvezetéssel és a munkával kapcsolatos jogi ismeretek minimumát is. Ajánlatos lenne talán ehhez intézményesen is megteremteni a szükséges előfeltételeket. GÁLY IVÁN llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll
