Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-18 / 46. szám
CSALI A horgász sokáig ül a vízparton. Cserélgeti horgán a csalétkeket. A kukactól a daráig mindent kipróbál, de az úszója minden kísérletnél mozdulatlanul ring a vízen. Végül is kétségbeesetten kivesz a zsebéből egy tízest, a vízbe dobja, és ezt dörgi utána:- Itt van, fogjátok és vegyetek magatoknak, amit akartok. AJÁNLATOK A férfi így szól feleségéhez:- Olvasd csak el ezt a halakról szóló cikket. Megtanulhatnád tőlük, hogyan kell hallgatni. - Előbb te tanuld meg tőlük, hogy csak vizet igyál! VÍZ- Ez a gyógyszer nagyon keserű, ha beveszi, öblítse le vízzel...- És a vizet mivel öblítsem le? FUTÁS- Hallom, hogy minden este rendszeresen futsz. Igaz?- Igen, a kocsmából haza, hogy idejében otthon legyek. AKADÁLY- A feleségem ruhásszekrénye annyira tele van szebbnél szebb ruhákkal - panaszkodik barátjának a férj -, hogy a benne élő moly semmiképpen sem tud megtanulni repülni. RÖVIDEN Mindent rövidre kérek - mondja a vendég a borbélynál.- Hogyhogy mindent?- A hajamat is, a szöveget is... CSERE Hogy tetszik a kisöcséd, Józsika?- Ha tőlem függne, én bizony visszaküldeném oda, ahonnan a gólya hozta és inkább a gólyát tartanám meg. A NIAGARÁNÁL A francia közömbösen nézi a Niagara vízesést.- Itt minden másodpercben több millió gallon víz zúdul alá!- magyarázza kiabálva az idegenvezető. - Hát önt nem rendíti meg ez a látvány?- Egy cseppet sem - feleli a francia. - Ugyan merre menjen ez a víz? Bezzeg, ha fölfelé folyna- akkor volna mit bámulni! KEZDŐ- Mielőtt kanyarodunk, ne felejtse el kitenni az irányjelzót!- mondja a tanulóvezetönek az oktató. '- És mennyire tegyem ki? A hét vicce- Kísérletünk során megállapítottuk, hogy a giliszta a vízben úszik. Amikor konyakba tettük, elpusztult. Mi ebből a következtetés?- Az, hogy a konyak nagyszerű giliszta ellen! Platzner Tibor kollázsai Platzner Tibor, a Magyar Területi Színház díszlettervezője évek óta készít szellemes, mosolygásra és gondolkodásra késztető kollázsokat. Több kiállításon Is nagy sikert aratott ezekkel az alkotásaival. Ezúttal az újabb kollázsai közül mutatunk be néhányat. * Híres emberek mondták Az elefánt veszélyes állat, mert az agyaraiból zongorabillentyűket készítenek. (Johannes Brahms) Manapság főleg fiatal emberekért és öreg fákért kell harcolni. (John Osborne) Ha valami nagyon fontosat akarunk mondani, nem kell feltétlenül unalmasan kifejeznünk magunkat. (Orson Welles) Az a jó, amikor a lélek nagyobbra nő, mint a test! (Wladyslaw Sedziak) Gyakran kérdezik tőlem, kit tartok a legalkalmasabbnak a gyereknevelésre. Egy bizonyos: a legkevésbé alkalmasnak a szülők látszanak erre. (Bemard Shaw) Nem elég hinni valamiben, jobb biztosnak lenni benne. (Lee) Ha vallást alapítanék, a türelmetlenséget a hét főbűn közé sorolnám. (Voltaire) A világon csak két hatalom van: a kard és a szellem, de végül az előbbi mindig megadja magát az utóbbinak. (I. Napóleon) Könnyű úgy őszintének lenni, hogy az ember nem mondja meg a teljes igazságot. (Tagore) A világ az optimistáké, a pesszimisták csak nézők benne. (Guizot) A szép zene és a szép nő között az a lényeges különbség, hogy az előbbit órákig lehet hallgatni. (Emanuel K. Piortowski) KÖZÉLETI SZERELEM Csalódtam Zsuzsiban, csalódtam a női nemben, csalódtam a szerelemben. Igazuk van az öregeknek, ha azt mondják, hogy a mai lányok érzelemvilága sekélyes, érdeklődési köre szűk, gondolkodása földhözragadt. Azt hittem, Zsuzsi másféle, de belátom, tévedtem. Nem, nem a sértődöttség beszél belőlem, amiért szakított velem. Ha ő nem teszi, előbb-utóbb én vetek véget ennek a tartalmatlan barátságnak. Eleinte úgy tett, mintha értékelné bennem, hogy komoly fiatalember vagyok, nem holmi huligán, rendszeresen olvasom a napi sajtót, megnézem a tévéhíradót, meghallgatom az esti és a reggeli krónikát, általában lépést tartok az eseményekkel. Figyelmeztettem: ez nálam nem unaloműzés, én mindent komolyan veszek. Annál jobb - lelkendezett szereti a közéleti gondolkodású férfiakat. Nos, én éppen ilyen vagyok. Ó azonban nem az, aminek látszani szeretett volna. O bizony fütyül a köz dolgaira. A nyáron a Balatonon üdültünk. Már egy hete minden áldott nap a strandon lebzseltünk, a nyolcadik nap reggelén megint ragyogó verőfényre ébrendtünk. - Dönci, olyan boldog vagyok - rikkantotta Zsuzsi -, megint isteni idő van! Mehetünk strandolni! Fölnéztem az égre, és természetesen ezt feleltem: - Elég baj az Zsuzsika, drága... Hogy-hogy baj? Te nem örülsz neki? - A kapások hetek óta nem kaptak csapadékot - mondtam. Tudod mit jelent ez, most, amikor a tengeri világpiaci ára emelkedik? Persze azért kimentem a strandra, de nem tudtam maradéktalanul élvezni a napfény és a víz örömeit. önök talán most Zsuzsikának adnak igazat, mondván, mi sem természetesebb, mint hogy egy fiatal leány örül a napsugárnak, a jó időnek. Hohó, egészen másról van szó. Tudniok kell, hogy Zsuzsi csak akkor örül a napsugárnak, amikor hitvány önérdeke ezt diktálja. Bezzeg, amikor örülnie kellene, akkor nem örül. Példának okáért jól emlékszem én, hogy Péter-Pál körül mennyire tapsikolt a kis kacsóival, amikor dörgött, villámlott, szakadt az eső: - Hát nem isteni Döncikém? Nézd milyen fenségesen szép! - És neked ez tetszik? - kérdeztem, - te arra nem gondolsz, hogy megdől a gabona? A minap egy este a Duna-parton sétáltunk, a váltamra hajtotta a fejét, azt suttogta, csókoljam meg. Jó, megcsókoltam. Akkor meg az jutott eszébe, hogy menjünk le a vízhez. Jó, lementünk. Bemártotta a kezét, és lespriccelt. De ez már több a soknál. Kénytelen voltam figyelmeztetni: Zsuzsi, téged nem érdekel, hogy alacsony a Duna vízszintje?! És ez így megy folyton folyvást, egész esztendőben. Télen dermesztő hidegben az okoz neki örömet, hogy milyen hideg van, csikorog a hó a csizmája alatt, eszébe sem jut, hogy mit jelent a fagy a távfűtési vállalat fajlagos költségei szempontjából. Kora tavasszal áthajol a híd korlátján, révületben nézi a zajló Dunát, olyasmiket suttog, tudom-e, hogy ezek a titokzatos jégtáblák üzennek nekünk, szerelmeseknek. - Tudom - feleltem szárazon azt üzenik, hogy a vízállás Gönyünél 517 centiméter és Paksnál nyulgátakra lesz szükség. Felelőtlen kis nószemély: mindennek örül, ami rossz: kint a határban a vérvörös pipacstengerről a kék búzavirágról buta kis szerelmi dalocskák jutnak eszébe, ahelyett, hogy a vegyszeres gyomirtáson törné a fejét. Az őszibarackhegyek láttán a piacon önfeledt boldogsággal kacag, meg sem fordul a fejében a hűtöházak kérdése. Elvittem egy szüretre. Meg is bántam, ide-oda rángatott, egyik tőkétől a másikig. Ujjongott, sikongott: - Nézd, mennyi szőlő, nézd micsoda termés! De akkor már nem bírtam tovább, megragadtam a kezét, mélyen a szemébe néztem, és ráförmedtem:- És a tárolókapacitás? És a hordóprobléma? Elpityeredeti, elszaladt. Megszántam, hát utána kiáltottam:-Hová rohansz? Hiszen most akartam megkérni a kezedet! Szeretném, ha a feleségem lennél, és gyermekeink lennének! Villámgyorsan megfordult.- Miért? - kérdezte könnyei között mosolyogva.- Hiszen tudhatnád drágám: hazánkban még mindig elég alacsony a népszaporulat. Azóta sem láttam. Ha valami hitvány kis közhelyet mondtam volna, hogy azért akarok tőle gyereket, mert pihés a füle, vagy mert gömbölyű a nemtudommije, az ellen nem lett volna kifogása. De mert nagyobb horderejű, társadalmilag jelentős érvvel hozakodtam elő, megsértődött. Ki érti a fejtetőre állított női észjárást? NOVOBÁCZKY SÁNDOR
