Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-18 / 46. szám
Október forradalmi ösztönző hatása és a mai világ ÍRTA: JUMZSAGIJN CEDENBAL, A MONGOL NÉPI FORRADALMI PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK FŐTITKÁRA, A MONGOL NÉPKÖZTÁRSASÁG NAGY NÉPI KÚRÁLJA ELNÖKSÉGÉNEK ELNÖKE A hatalmas történelmi jelentőségű társadalmi fordulat, melyet Oroszország proletariátusa a lenini párt vezetésével 1917 októberében hajtott végre, megnyitotta azt az új korszakot, midőn - Lenin szavaival élve - ,,az emberiség lerázza magáról a rabság utolsó formáját, a kapitalista, vagyis a bérrabszolgaságot“ (Lenin összes Művei. 30.köt. Kossuth Könyvkiadó 1973. 295. old.). Azóta 65 év telt el, csekély idő a világtörténelem évezredeihez képest. Ámde ezek alatt az évek alatt Október szülötte, az új társadalmi rend világrendszerré vált, s a szovjet társadalom esetében eljutott az érettség stádiumába, fejlődési ütemét tekintve jóval megelőzve minden más társadalmi formációt, a kapitalistát is beleértve. Ezekben az években az Októberi Forradalom eszméi, tapasztalatai ösztönzőleg hatottak a kommunista és munkásmozgalomra, mely napjainkban valóban világméretűvé vált, s az elnyomott népek küzdelmére, melynek eredményeképpen országok tucatjai szabadultak meg a kolonializmustól, s közülük egész sor lépett a szocializmushoz vezető útra. S ezekben az években a győztes szocializmus hatására olyan gyökeres változások mentek végbe a nemzetközi viszonyokban, melyek lényegesen megerősítették az antiimperialista, békeszeretö erők pozícióit. Egyszóval, a Nagy Október olyan hatalmas erőket szabadított fel, melyek történelmileg rövid időszak alatt megváltoztatták a földkerekség arculatát, állandóan ható, döntő tényezője lett a világ megújhodásának a társadalmi igazságosság, a demokrácia és a békés együttműködés elvei alapján. Törvényszerű tehát, hogy a marxista-leninista gondolkodás újra meg újra visszatér arra a kérdésre, milyen módokon, milyen formákban hat az Októberi Forradalom a világfejlödésre, s egyaránt elemzi ezt történelmi síkon és az osztályharc jelenlegi körülményei, a társadalmi haladás távlatai szempontjából. Az ilyen elemzés annál is inkább időszerű, mivel a nemzetközi munkásmozgalomban jelenleg folyó viták során itt-ott megnyilvánul az a tendencia, hogy Októbernek a világfolyamatokra kifejtett hatását bizonyos történelmi határok közé szorítsák, azt állítván, hogy ezektől a társadalmi fejlődés olyan periódusa választ el bennünket, amely mentes volt e hatástól, s más tényezők befolyása alatt állt. Az elmondottak kapcsán tegyük fel a kérdést: melyek azok a fő irányok, amelyek mentén az Októberi Forradalom hatása a legmélyrehatóbb, leginkább maradandó jelentőségű változásokat idézte elő az emberiség életében? Úgy vélem, aligha tagadnák még azok is, akik hajlanak a korlátozott megítélésekre, hogy ide tartozik: a leninizmus egyesülése a nemzetközi munkásmozgalommal és áltálában a világforradalmi folyamattal; a létező szocializmus növekedése, egyre nagyobb hatása arra a közdelemre, melyet a népek a társadalmi és a nemzeti felszabadulásért vívnak; a forradalmi, haladó erők nemzetközi összefogása az imperializmus agresszív politikájának visszaverésére, a béke, a demokrácia és a társadalmi haladás védelmében. Ezek azok a kölcsönösen összefüggő irányvonalak, melyek mentén a Nagy Október legfőképpen ösztönzést adott a nagyszabású társadalmi átalakulásokhoz. Most pedig vegyük egyenként szemügyre: mi a jelentőségük a jelenlegi körülmények között, az osztályharc mai problémáinak fényében? A történelmi gyakorlat próbája Az Októberi Forradalom a lenini eszmék megvalósulásának eredménye volt, s egyszersmind annak legfőbb feltétele, hogy a továbbiakban ezek az eszmék újabb forradalmakban öltsenek testet, s mind nagyobb hatással legyenek a világ minden országában a néptömegekre. Mivel magyarázható a leninizmus világtörténelmi diadala? Miben rejlik a lenini eszmék ereje? A leninizmus hatalmas alkotó potenciálja, forradalmi ereje abban van, hogy a marxizmus szerves folytatásaként fejlődve, a világméretű történelmi haladás alapvető szükségleteit fejezte ki, s eszmei vonatkozásban felvértezte a munkásosztályt, valamennyi dolgozót a szocialista eszmények valóra váltásáért vívott küzdelemre egy olyan korszakban, amikor megértek a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet feltételei. Az imperializmusról, a szocialista forradalom kezdetben csak egy, egymagában vett országban való győzelmének lehetőségéről, a proletárdiktatúráról, a pártról, a munkásosztály szövetségeseiről, a társadalmi és nemzeti felszabadulás szerves összefüggéséről, a szocializmus építésének útjairól és egyéb fontos kérdésekről szóló lenini tételek korunk forradalmi folyamatának objektív törvényszerűségeit tükrözték, új szakaszt nyitottak a marxizmus fejlődésében. A társadalom átalakításának különféle utópikus doktrínáival ellentétben, a leninizmus sohasem volt elvont, életidegen tanítás, folytonosan ösztönözte a dolgozók forradalmi harcát, s a tömegeket meghódítva anyagi erővé vált, vagyis az lett, ami ma is: a cselekvés vezérfonala. Hiszen a leninizmus nemcsak a nemzetközi forradalmi tapasztalatok mélyreható tudományos általánosítása, hanem e tapasztalatok, az osztályharc belőlük következő általános törvényszerűségei gyakorlati alkalmazásának módszere is az egyes országok konkrét történelmi feltételei között. Röviden szólva, ennek köszönhető, hogy a lenini tanítás oly eredményesen valósult meg az Októberi Forradalomért ban, s egyszersmind hatalmas generátorává vált a felsza- badító eszméknek, melyek a dolgozók mitliós tömegeinek forradalmi energiáját aktivizálják és irányítják minden kontinensen. A leninizmus forradalmi átalakító ereje természetesen a győztes szocializmus első országában nyilvánult meg a legnagyobb mértékben és leginkább mélyrehatóan. A szovjet nép minden történelmi vívmányai - a társadalmi és a gazdasági viszonyok szocialista átalakítása, a kulturális forradalom, a nemzetiségi kérdés megoldása, a fasizmus legyőzése, a Szovjetuniónak a leghaladóbb civilizáció országává való átalakítása, a fejlett szocializmus felépítése - lényegében nem más, mint a lenini eszmék megtestesülésének, az új társadalomért vívott küzdelem során végbemenő fejlődésének és gazdagodásának az eredménye. A Nagy Október az egész világ figyelmét a lenini tanokra terelte. A Lenin által előkészített és vezetett szocialista forradalom példája fordulatot hozott a kapitalista kizsákmányolás és a gyarmati elnyomás jármában sínylődő tömegek tudatában, beléjük plántálta a hitet, hogy győzelmet arathatnak elnyomóik fölött, szabad utat nyitott a forradalmi kezdeményezéseknek, bebizonyította a tudományos szocializmus igazát. Október nemcsak a politikai, hanem az ideológiai helyzetet is megváltoztatta a világban. Ilyen körülmények között a leninizmus rendkívül rövid idő alatt a nemzetközi munkásmozgalom közkincsévé lett, mély hatást tett a vilgáforradalmi folyamat valamennyi áramlatának ideológiai fejlődésére, a dolgozók valóban nemzetközi tanításaként jutott diadalra. A világot magyarázó elméletként és a világ átalakításának forradalmi módszereként egyaránt kiállta a legnehezebb próbát - a történelmi gyakorlat próbáját. Napjainkban, amikor egy hatalmas szocialista közösség létezik, ez a lehetőség jócskán kitágul, s megvalósítása új formákat ölt. Erről tanúskodik egyebek közt sok fejlődő országban olyan forradalmi élcsapatpártok létrejötte, melyek a pártépítés lenini elveit teszik magukévá. Egyik figyelemre méltó megnyilvánulása ez annak, hogy a leninizmus és a nemzeti felszabadító mozgalom egyesülésének folyamata, melynek Október ösztönzést adott, ma is tovább mélyül. A leninizmus a forradalmi gondolkodás és a forradalmi cselekvés kiapadhatatlan forrása volt és marad; ezt feltétlenül el kell ismernie mindenkinek, aki számol a történelem és a mai valóság tényeivel. Teljesen tarthatatlanok a leninizmus egynémely kritikusának olyan állításai, hogy a leninizmus „kimerült“, nem felel meg többé az új körülményeknek. Az ilyen próbálkozások alapja az a téves felfogás, hogy a leninizmus törvényeknek és elveknek valamiféle megmerevedett gyűjteménye, holott ez eleven, fejlődő tanítás, mely nyitva áll minden új előtt, amelyet folytonosan gazdagít az osztályharc gyakorlata, tapasztalata, s amely mindenkor megfelel a kor követelményeinek. A konkrét viszonyoknak megfelelően Az oroszországi proletárforradalom szakadatlan impulzusok forrása lett, melyek erősítették a forradalmi világmozgalom szocialista irányultságát, kiszélesítették az új társadalmi rendért vívott harc történelmi küzdőterét. A számos európai és ázsiai országban, valamint Kubában lezajlott népi demokratikus forradalmak, szocialista forradalomba való átnövésük, a dolgozók hatalmának megszilárdulása ezekben az országokban, a szocialista világ- rendszer kialakulása, a szocialista orientációjú államok csoportjának létrejötte - mindez közvetlen folytatása a Nagy Október ügyének, alkotórésze a világméretű társadalmi forradalom egységes fejlődési folyamatának, a kommunista formáció keletkezésének. Az Októberi Forradalom óta a szocializmus útjára lépett országok közül egy sincs, amelyikben az új társadalom építésének módjai, formái idegen tapasztalatok gépies átvételét jelentették volna. Mindegyik a maga módján valósította meg a társadalmi változásokat - olyan formákban, melyeket a gazdasági fejlettség szintje, az osztályerőviszonyok, a nemzeti hagyományok és a nemzetközi helyzet határoztak meg. A történelem tanúsága szerint mennél nagyobb tömegek vesznek részt a társadalmi haladás megérett problémáinak megoldásában, mennél több ország és nép kapcsolódik be a szocialista átalakítások folyamatába, annál változatosabbak a konkrét történelmi feltételek, s annál fontosabb, hogy a forradalmi erők rugalmasan tudják alkalmazni az általános törvényszerűségeket a politikai irányvonalnak, a szocializmusért vívott harc stratégiájának és taktikájának kidolgozásában e harc egyes fejlődési szakaszaiban. Ez viszont megköveteli a nemzetközi tapasztalatok tanulmányozását, általánosítását és alkotó felhasználását a társadalom forradalmi átalakítása során. Ma az Októberi Forradalomnak a világfejlödésre gyakorolt hatása elsősorban a létező szocializmus pozíciói erősödésének folyamatában érvényesül. A szocialista közösség országainak társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális sikerei erősítik a népekre gyakorolt forradalmasító hatását ama új társadalomszervezet példájának, mely kizárja a kizsákmányolás és az elnyomás minden formáját, biztosítja az igazi társadalmi és politikai egyenlőséget, a legszélesebb körű demokratikus jogokat garantálja a dolgozók számára, s megteremti a gazdasági és kulturális haladás feltételeit. A szocializmus ellenfelei gyakran úgy próbálják gyengíteni ennek a példának a hatását, hogy eltorzítják az új társadalom építése során keletkező nehézségek igazi okait. Minden fogyatékosságért magát a szocialista társadalmi rendet teszi felelőssé, úgy tüntetve fel őket, mint az új rendszer objektív törvényszerűségeinek, elveinek kifejeződését, hogy ezzel lejárassák azt a néptömegek szemében. Mint mondhatunk erről? A szocializmus fejlődésének útja nem síma. A növekedés természetes nehézségei mellett olyan akadályok is keletkeznek rajta, melyek az imperializmussal vívott heves osztályküzdelemböl származnak; az imperializmus különböző - gazdasági, politikai, katonai, ideológiai - eszközökkel gyengíteni igyekszik a szocialista világot. A szocializmus nincs biztosítva a szubjektív hibák és melléfogások ellen sem. A szocializmus, fejlődésének minden bonyolultsága ellenére, folytatja előrehaladását, s mind sokrétűbb hatással van a lényegi világfolyamatokra és a nemzetközi osztály- erőviszonyokra. A szocialista országok biztosítják ma a világforradalmi folyamat visszafordíthatatlanságát, sakkban tartva az imperializmus erőit, gátat vetve az ellenforradalom exportjára irányuló próbálkozásoknak. A szocialista közösség erejének és befolyásának növekedése kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy a népek szabadon válaszszák meg társadalmi fejlődésük módjait és formáit, előrehaladjanak a szocializmus felé. Az Októberi Forradalom egyszer s mindenkorra egybeforrasztotta a szocializmus külpolitikai irányvonalában a társadalmi haladásért, a népek szabadságáért és a békéért vívott küzdelmet. Világosan kifejezésre jutott ez a dolgozók hatalmának első állami dokumentumában, a békedekrétumban, mely kinyilvánította: a szovjet kormány feladata „sikeresen tető alá hozni a béke ügyét, s egyszersmind a dolgozó és kizsákmányolt néptömegek minden rabság és minden kizsákmányolás alól való felszabadításának ügyét“ (Lenin összes Művei. 35. köt Kossuth Könyvkiadó 1978. 16. old.). A világ társadalmi megújhodásának az Októberi Forradalommal elkezdődött folyamata döntő tényezője lett a nemzetközi kapcsolatok átalakításának az egyenjogúság, a függetlenség és a kölcsönös együttműködés alapján. A szocialista közösség rendületlenül járja a békéért és a társadalmi haladásért vívott küzdelem útját, minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy biztosítsa a szocializmus békés építésének, a népek biztonságos és szabad, független fejlődésének feltételeit. A testvéri államok nemzetközi tevékenysége a Lenin által kidolgozott külpolitikai elveken alapul. Egymással és a nemzeti függetlenségüket védelmező országokkal fenntartott kapcsolataik a nemzetközi szolidaritásra épülnek. A más társadalmi berendezkedésű államok viszonylatában a szocialista közösség következetesen folytatja a békés egymás mellett élés politikáját. A cselekvések egybehangolása, az alapvető külpolitikai kérdésekben elfoglalt álláspontok összeegyeztetése lehetővé teszi, hogy a testvéri országok meghiúsítsák az imperializmus agresszív fondorlatait, pozitív hatást gyakoroljanak a nemzetközi helyzetre, a haladó erők által a békéért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott közös harc alakulására. A szocialista közösséghez tartozó államok békejavaslatainak megvalósulása radikálisan megszilárdítaná az enyhülés ügyét, fordulatot jelentene korunk legidőszerűbb problémájának, a fegyverkezési verseny beszüntetésének, a leszerelésnek a konstruktív megoldása irányába. Ámde mivel válaszol ezekre a javaslatokra az imperializmus és mindenekelőtt az amerikai imperializmus? Azzal, hogy katonai fölényre törekszik, fokozottan törekszik az ellenforradalom exportjára a világnak azokban a térségeiben, ahol elterjedtek az antiimperialista mozgalmak, mindegyre beavatkozik a szocialista országok belügyeibe, hogy aktivizálja az ottani ellenzéki erőket, destabilizálja a helyzetet, s olyan szovjetellenes pszichózist és militarista hisztériát szít, amilyenre a hidegháborús idők óta nem volt példa. A két világpolitikai irányvonal szöges ellentéte nyilvánvaló: míg a szocializmus konkrét intézkedések összefüggő rendszerét javasolja a népeknek a béke megszilárdítása, az enyhülés előmozdítása, a leszerelés érdekében, addig az imperializmus a fegyverkezési verseny fokozásának újabb programjaival, expanzionista igényekkel és közvetlen agressziós cselekményekkel veszélyezteti a békét. Nem kell különösebb politikai éleslátás ahhoz, hogy mindezt felismerjük, s meggyőződjünk róla: teljes mértékben az agresszív imperialista köröket terheli a felelősség a nemzetközi feszültség fokozódásáért. Az Októberi Forradalom óta a szocializmus olyan erőként száll síkra a nemzetközi küzdőtéren, mely szilárd és következetes békepolitikát folytat, védelmezi a népek egyenjogúságának és függetlenségének elvét, s eltökélten küzd az elnyomás és a kizsákmányolás minden formája ellen. Ez a politika volt és marad a legfontosabb olyan tényező, mely ellene szegül az imperializmus agresszív stratégiájának; ez a legfőbb záloga a béke megóvásának, s fegyvere a népek akadálytalan fejlődésért és társadalmi haladásért folyó aktív küzdelemnek. Október forradalmi ösztönző hatása tehát növekvő erővel érvényesül a világméretű társadalmi haladás valamennyi döntő irányában. S ez nem is lehet másként. Hiszen e hatás annak a forradalomnak, a szülötte, mely új korszakot nyitott az emberiség életében. (Béke és Szocializmus) lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll .18.
