Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-11-11 / 45. szám

FÜLÖPIMRE Elfelejtettem volna tablettát bevenni? Csak idekészítettem? Akkor meg hova lett? Vagy már alszom, s csak álmodom, hogy ébren vagyok? Hogy szüntelenül töprengek? Hogy újabb és újabb kérdés­re keresem a választ? Vajon sok még a kérdés? Hányra kell még válaszolnom? De miért nem örülök annak, hogy még nem fogyott el minden kérdés? Mi lesz, ha...? Hogyan is mondta, amikor megismer­kedtünk? „Ennyire biztos vagy benne, hogy minden vágyam teljesíted? Hogy megvalósulnak álmaim?“ Talán nem hi­szel nekem? „Ha nem hinnék, követné­lek?“ Nem félsz tőlem? „Félhetünk attól, akit szeretünk?“ És az éveim? Azoktól sem félsz? „Kit érdekelnek az évek?“ Vége van? Mindennek vége? De mi­ért? Miért gondolok ilyen ostobaságokra? Miért látok rémképeket? Mi ez, ha nem rémálom? Vagy mégsem?... Ha még mindig jelentenék neki valamit, kívánná tőlem, hogy úgy dolgozzam, mint tíz évvel ezelőtt? Kívánhatná? Hogy úgy hajtsak? Hát elvárható az ilyen iram egyetlen esztendővel a nyugdíj előtt? Vagy igaza van: egy ötvenkilenc éves férfi még nem öreg? De ha gyomorfeké­lye van, s az epéje sincs rendben? A ma­gas vérnyomásom sem nyom semmit a latban? Válaszolható minderre az, hogy csak a fölösleges idegeskedéstől gyötör a gyomorfekélyed, meg az az elátkozott vérnyomásod? Miért nem vagy nyugodt, mint régen? Miért viselkedsz úgy, mintha örökös időzavarban volnál? Mitől tar­tasz? Miért kell elkapkodnod a dolgaidat? Tulajdonképpen miért kell? Mi okom rá? Talán nem tudtam, milyen hátránnyal rajtolok? Hogy a huszonnégy esztendő előbb-utóbb megmutatkozik? Tényleg azt hittem, hogy...? Hogy hihettem azt tényleg? Hány óra? Már hajnal van? Már megint hajnal volna? Még csak két óra? Vagy még annyi sincs? Miért áll meg az idő? Ilyenkor miért áll meg? Miért csak nappal rohan? Éjjel pihen? Éjszaka az idő is nyugszik? Minden, csak én nem? Csak éppen én nem? De miért? Ugyan miért? Megváltozott valami is az életemben? Nem minden ugyanúgy halad, mint az­előtt? Ugyanúgy? Vajon másnak is kimernéd ezt mondani? Nem félsz, hogy kinevetné­nek? De miért? Talán nem éppen olyan kedves hozzám, mint azelőtt? Vagy még kedvesebb? Túlságosan is az? Vajon miért? Ha nem alakoskodik, miért nem törekszik más beosztásba? Miért hagy itt napodra, hetekre? Tudom, tudom, a be­osztás az beosztás, de miért vállalja? Miért nem kéri magát máshová? Ez a munka érdekli? Miért éppen ez? Miért pont az utazás? Az örökös barangolás? Miért nem akar állandóan a közelemben lenni? Akar? Ha csakugyan akarna, nem tehetné meg? Tehet többet emberfia a feleségéért, mint én? Nem vagyok én eszelős, aki az életét áldozza arra, hogy egy másik lény óhajait fürkéssze? Talán nem ezt teszem? Nem szüntelenül ezt teszem? (Igazán tetszik ez a karpe­rec?... Azt álmodtad, hogy megvettük a nyakláncot, amit tegnap úgy megcso­dáltál? Azt mondod, senki nem tud úgy ajándékot vásárolni, mint én? Nem érted, hogy számomra az a legnagyobb öröm, ha neked örömet szerzek?) Vegyek be altatót? Nekem már csak a dilibogyóktól jön álom a szememre? Mérgezzem magam? Hogy nincs mel­lékhatása? Akkor főhatása hogyan le­het? Vagy gyújtsak rá? Az talán kevés­bé ártalmas? Nem szívtam épp eleget napközben? Hátha a rengeteg füstö­léstől nem tudok elaludni? Megint föl­szaladhatott a vérnyomásom? Friss le­vegőt kellene szippantanom? Kitárni az ablakot? Igaz lehet, hogy a jógázás min­den gyógyszernél többet ér?- Mit szólsz hozzá, jógázni fogok?- Az fiatalít?- Miért? Olyasmit kellene tennem, ami fiatalít?- Neked? Ki mondta?- Nem tartanád nevetségesnek, ha holnaptól elkezdeném?- Ugyan? Miért volna az nevetséges, ha valaki jógázik- Nem kellett volna kissé korábban elkezdenem?- Most már késő? öregnek érzed magad?- Jót tenne a vérnyomásomnak?- Már megint rosszabbul érzed ma­gad? Valami nyugtalanít? Nem akarod elmondani, mi? Elmondani? Panaszkodni? Siránkoz­ni? Hogy szánalmas is legyek, ne csak nevetséges?- Holnapután megint elutazol?- Még nem említettem?- Nem volna okosabb abbahagyni az állandó utazást? Te már örökké anyag­beszerző leszel?- Drágám, nem feledkeztél meg vala­miről? Nem azt állítottad annak idején, hogy semmi kifogásod a munkám, az utazásaim ellen? Hogy nem akarsz ma­gad mellé láncolni? Hagyjak ott csapot- papot? Hagyjam cserben a vállalatot? Azokat, akik megbíznak bennem?... Te nem bízol bennem? Hogyan is kételkedhettem hűségé­ben? Ezt érdemli? Ezt érdemli az, aki zsenge életét hozzám kötötte? Miként tegyem jóvá gyanúsításomat? Jóvátehe- tó egyáltalán?- Az újítással mi van? Még mindig bízol a megoldásban? Még mindig az a meggyőződésed, hogy nem kellene kárba vesznie annak a tengernyi gőz­nek? Hogy újból hasznosítani lehetne a fáradt gőzt?- Csak tudnám, hogyan?- Nem is sejted, mégis a meggyőző­désed?-A vízszűrők bedugulásának meg­szüntetésére talán volt kilátás? Gondolta volna egy árva lélek is, hogy nem kell majd kéthavonként cserélni őket? Nem mindenki hibbantnak tartott, amikor meg­szállottja lettem a megoldás keresésének?- En is kételkedtem a sikerben?- Most sem kételkedsz?- Miért tenném?- Nem tűnik kevésnek a hátralevő idő? Tudod, hogy már csak egy szűk eszten­dőm van rá?- Miért csak? Miért nem még? Miért nem így mondod: még egy bő évem van a töprengésre?- Halló, halló? Ki? Ági? Te vagy az, lányom? Micsoda? örömhír? Nagyapa lettem? Jól hallom? Mi? Kisfiú? Hogy hívják? Hogy? Miért éppen úgy, ahogy engem? A nagymamája kívánságára? Tényleg anyád akarata volt? Hát nem haragszik rám? Csak fáj neki, hogy egy fiatalért kitöröltem az emlékeimből? Hogy elhagytalak benneteket? És te? Megbo­csátasz?... Halló? Magszakadt a vo­nal?... Nagyapa lettem? Már nagyapa vagyok? Nem haragszik, csak fáj neki, hogy egy fiatalért kitöröltem őt emlékeimből? „Itt hagysz bennünket? Elrepülsz a családi fészekből? Akkor is, ha sosem vetem szemedre hűtlenséged? Mit nem kaptál meg tőlem? Mi az, amit mástól kell remél­ned? Mi? Fiatal akarsz lenni? Még egy­szer fiatal? Azt hiszed, elég, ha az évei­det letagadod? Nem gondolod, hogy te már csak vén ijfú lehetsz?“ Nem bírod fölfogni, hogy nem érdekelnek az érveid? Hogy a legérvebb érv maga az élet, mely most mindenre fölbátorít? „így megré- szegültél?“ Csak ezt akartad mondani? Ezért hívattál? Több kérdésed nincs? „És neked?" Mit kellene még kérdeznem?... Valóban nem volt több kérdeznivalóm?- Jaj, mi ez? Egy labda? Honnan a csudából röpült ide?- Bácsi, nem rúgná vissza a lasz­tinkat?- A tietek? Nem kellene valamivel job­ban vigyáznotok? Micsoda dolog fejen trafálni a járókelőket?- Eltaláltuk a bácsit?- És ha most átszúrom a labdátokat?- A vízszűrő berendezésekkel kapcso­latban nem ugyanarra intettek? És az eredmény? Mi pénzt megspóroltunk az új megoldással?- És a két beruházás közti különbség? Nem akarja megérteni, hogy nem babra megy a játék?- Nem elég meggyőző érv, hogy a ki­adás három éven belül megtérülne?- És ha mégsem?- Miért ne?- Miért, miért? Nem jöhet valami köz­be? Nem éppen elég mostanság a várat­lan esemény? A kiszámíthatatlan külső és belső tényező?- Hova jutnánk, ha minden újat így fogadnának?- Már megint ezek az „izmos“ sza­vak? Mit prédikál annyit?- Kitér a kérdés elől?- Hány év múlva térülne meg a beru­házás? Három múlva? Tudja, hol lesz maga háromszor tizenkét hónap múlva? Na, látja? Akkor meg mit forszírozza unos-untalan a rögeszméjét? Azt hiszi, más dolgunk sincs, csak a maga sirámai­nak hallgatása? Igaz ez, vagy csak álmodom? Ez a há­la a hűségemért? A becsületessége­mért? Ez jár a kezdeményezésért? ... Vagy a maflaságért?- Hol voltál ilyen sokáig? ... Tudod, mit főztem vacsorára?... Akarod, hogy mel­léd bújjak? Ugye, akarod?... Már megint bánt valami? Miért veszel újabban min­dent a szívedre?- Hát lehet nem a szívemre venni az olyan szavakat?- Valamikor lehetett?- Megöregedtem? Vénember lettem? Ide akarsz kilyukadni?-.Ugyan, „miből" gondolhatnám? Ho­gyan is juthatna eszembe ilyesmi?- Elfelejtetted, mennyi álmatlan éjsza­kámba került az újítás?- Nem megmondtam: nagy folyóban nagy halat foghatsz, de magad is bele- pottyanhatsz?- Azt hiszed, lemondok róla?- Nem kellene inkább kímélned magad?- Fütyüljek mindenre?- Miért mindenre?- Szóval csak abba ne ártsam magam, ami nem közvetlenül énrám tartozik?- Nem volna egyszerűbb, ha azt tennéd?- A kárba vesző gőz miatt senkinek se fájjon a feje? Tudod, mi energia pocséko­lódik el ott naponta?- A saját energiádra nem gondolsz? Az egészségedre?- Na, elküldte a levelet? Szóval már ijesztget is bennünket? Van magában becsület?- Énbennem? Nem tettem meg min­den tőlem telhetőt, hogy vegyék figye­lembe újításomat? Hányszor, de hány­szor fordultam a vállalat vezetőségéhez, minden szervéhez? Nem voltam elég nyílt, őszinte? Most ki értesítette a veze­tőséget arról, hogy felsőbb szervhez for­dulok? Nem én?- Egy vadonatúj labdát? ... Lenne szí­ves átdobni a kerítésen?- És ha rúgom? Azt hiszitek, én sosem fociztam? Akarjátok látni, hogyan kell gyertyát rúgni?... Na, mit szóltok hoz­zá?... Elegen vagytok? Nem hiányzik a csapatból egy megbízható játékos? Egy tapasztalt hátvéd? Egy öregapa?- Mi van az újítási javaslatommal? Mi­ért nem válaszolnak rá?- Ilyen hamar? Mit nem akarna?- Egy hónap az hamar van?- Kinek volna az jó, ha megfontolatla­nul nyilvánítanánk véleményt?- Es az kinek, hogy a hulladékhő megy a világba? Hogy a gyárudvart fűtjük vele? Nem számít a népgazdaságnak? Az min­dent elbir?- Úgy gondolja, mérnök elvtárs, a ve­zetés talán nem tudja, mi a népgazdaság érdeke? Kellett ez nekem? Hogy kioktassanak? Arra várnak, hogy meghunyászkodjam? Arra vártok?- Ó, már megint maga az? Megint szekál bennünket? Miért ilyen türel­metlen?- Lehetek nem az?- Újból ki akar bennünket oktatni, ami­ért nem vagyunk tisztában a népgazda­sági érdekekkel, a világgazdasági hely­zettel, meg mit tudom én, mivel?... Vagy az újítási javaslatát akarja visszavonni?- Visszavonni? Ugyan miért?- Nem voina áldásos, ha alaposan meghányná-vetné a dolgokat? Ha min­den szempontot figyelembe venne? Az nem jut eszébe, hogy bizonyos tényezők fölött egyszerűen átsiklott?- Például?- Már megint nyugtalankodik? Nem tenné bölcsebben, ha kissé még érlelné „korszakalkotó“ ötletét?- Hallhatnék egyetlen példát is arra, mit nem mérlegeltem eléggé?- Mit? Mit? Mit?... A kockázatvállalás tényezőjével miért nem számol? Úgy véli, az manapság teljesen elhanyagolható? Ján Kelemen rajza- Mit c- Miér megválói-Háth bennünki- Nem egyebet hasznost'- Nem nagy juta-Csal-Hát rúra? Mi Csak net Egy ifjú ' egy emb Szóvá mellé Írig mat irigy rom?... vagyok? dett? Bol volna a t- Rém s máskoi csak azé kolja; ezt tekinti m nyújtásnE- Hove ember? f-Háth- Már- Nem húzol vei- Az ic zat, betöi-Háth nyugdíjbE ként nyt Ö akarja illetne?-És h posott Ut!- AbbE zást? Ne Ha mond Még ötöt a bagózá nal? Nen mondani' gőn, meg gondom? hajsza? , látja, doki- Kislá szivar? t Micsoda, hallottuk? Nem?... Nem akai Most r jön-e? Mi ez aggas sek kérdi hiába kér a kérdési el? Már s- Most, mehetek?-Ki go röl? Rége voltak má értesíteni'- ???- ?? _ ? I ■ I Nem í I tette, i hogy i soha i Tudta, ah, ró harag, ostron Mélye szeret azt m< s vitt, azt sz régi Iá napjai évekic. Ott, hí ajkunk hol be szeret hol bú tavas2 öleli é elnyúlt nem il tette, i te tettt hogy \

Next

/
Oldalképek
Tartalom