Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-28 / 43. szám
I szú 11 3. X. 28. r / A IMI CSEH IRODALOM HELYZETE ES TAVIM Beszélgetés Ivan Skála nemzeti művésszel, a Cseh írószövetség elnökével A cseh irodalom, az irodalmi élet, a könyvkiadás mindig tartogat valami érdekeset, számunkra is fetfigyeltetót. E kérdésekről beszélgetett munkatársunk Ivan Skála költővel, a Cseh írószövetség elnökével. 0 Először, arra kérem, mutassa be a Cseh írószövetséget. ' - A Cseh írószövetséget a válságos évek után természetesen szintén más alapokon kellett újjászerveznünk. A szövetség megvált azoktól a tagjaitól, akik állampolgári magatartásukkal és írói tevékenységükkel nem szolgálták a konszolidációs folyamatot. Az újjáalakult szövetség vezetősége nem törekedett arra, hogy az írószövetségünk valamiféle tömegszervezet legyen. A szövetség tagságának létszáma jelenleg is kétszáz körül mozog. Az új szövetség 1972-ben megtartott első kongresszusán olyan vezetőséget választott, amely biztosítja szövetségünknek a párt kultúrpolitikája szellemében való tevékenykedését. A vezetőség arra törekszik, hogy olyan irók tömörüljenek a szövetségben, akik mind írói munkásságukkal, mind pedig állampolgári magatartásukkal Csehszlovákia Kommunista Pártjának kultúrpolitikáját és szocialista társadalmunkat támogatják. Egyébiránt ami a publikálási lehetőségeket illeti, a szövetségben való tagság egyáltalán nem előfeltétele a publikálásnak, hiszen számos olyan író publikál a napi sajtóban, a rádióban, a televízióban és sok olyan írónak könyvei is megjelennek a különböző cseh könyvkiadókban, akik nem tagjai a szövetségnek. De hangsúlyozni kell, hogy az írószövetségünk, mint társadalmi szervezet ideológiai tekintetben egyöntetű. • Bohumil Hrabalról, a jelenkori cseh prózairodalom egyik kiemelkedő alakjáról gyakran - főleg külföldön - homályos legendák terjengtek. Mi az igazság vele kapcsolatban?- Közismert, hogy Hrabal nem távozott el a cseh irodalomból, se belső, se külső emigrációba nem vonult, nem ment ki külfödre, itthon maradt és itthon él, a válságos évek óta is publikál, folyamatosan megjelennek müvei. A Gyengéd barbár című színjátékát most is játssza a Cino- herní klub, Sörgyári capriccio című filmjét itthon és külföldön nagy sikerrel játszották és játsszák a mozik. Olyan írónak tartjuk, öt, aki nagyon erősen kötődik a jelenhez és művészi munkássága a cseh irodalom szerves része. 0 A cseh irodalmi élet általában arról volt nevezetes, hogy élénkségével mozgósítani tudta az irodalom munkásait, az irodalom iránt érdeklődő közönséget és- a kritikát is. Az ötvenes évek második felében vagy példának okáért a hatvanas évek első felében Prágában számos művészkiskocsmában, klubban, irodalmi kávéházban parázs viták zajlottak az irodalom hogyanjáról, miértjéről. Mi a helyzet jelenleg a cseh irodalmi életben?- Itt, gondolom, először meg kell vizsgálni azt, hogy mit tekintünk „zajló“ vagy „élénk“ irodalmi életnek. Az, amit egyesek a hatvanas évek második felében az irodalmi folyamat „élénkségének“ tekintettek, sok esetben vehemens polémiaként jelentkezett, gyakran nem volt irodalmi jellegű, hanem számos esetben káros ideológiai és politikai színezetű, ugyanis a válságos években egyesek fokozatosan visszatértek az irodalomba régmúlt, „elfekvő“ irodalmi, voltaképpen azonban politikai eszmék és koncepciók, s nemegyszer ezekhez különféle új elképzelések társultak. Ilyen volt például a kultúra európai vagy világintegrációja. Ehhez elég csak azt megjegyezni, hogy nehezen elképzelhető két olyan kultúra integrálása, mely a megszokott világ barikádjának más-más oldalán keletkezik és él. Az olyan irodalmak, de nem is irodalmak ezek, hanem inkább álkultúrák, amelyek arra törekszenek, hogy minél jobban elfojtsák a széles néptömegek társadalmi tudatát, az olyan irodalmak, amelyek azért vannak, hogy valamiféle pótvilágot teremtsenek olyan emberek számára, akik nem képesek megvalósítani önmagukat, vagy az olyan irodalmak, amelyek az úgynevezett „erős emberek“ eszményét ajnározzák, természetesen nem integrál- hatók a mi irodalmunkkal, és semmilyen más olyan irodalommal, amelynek konkrét, humanisztikus céljai vannak. • Az élénk, pezsgő irodalmi életet illetően én mindenekelőtt arra gondoltam, hogy nyitottak-e egymással szemben, leülnek-e egymással beszélgetni, vitatkozni, aktívabban résztvesznek-e a szövetség körüli életben.- Ennek semmiféle akadálya nincsen, de természetesen a mai élettempó mellett nehezen képzelhető el, hogy az írók gyakran találkozzanak egymással, esetleg, valami olyasmi, ami a háború előtt volt, hogy az írók kávéházakban, klubokban találkoztak a képzőművészekkel, a zenészekkel, vagy akár az orvosokkal és különféle eszmecseréket folytattak az egyes művészetekről. Az ilyesmi ma szinte lehetetlen, mert erre ma egyszerűen senkinek sincs ideje. Az írók igyekszenek a rendelkezésükre álló időt kihasználni magára az alkotásra, s ha még tekintetbe vesszük, hogy a legtöbb írónak polgári foglalkozása is van, ami azt jelenti, hogy többnyire az esti órákban, szombatonként, vasárnaponként, a szabadságuk ideje alatt dolgoznak, akkor érthető, hogy nem vesznek részt olyan sűrűn baráti összejöveteleken, beszélgetésekben. Ami az irodalmi élet élénkségét illeti, arról legbeszédesebben szólnak maguk az irodalmi alkotások, évenként menynyi mű születik, mennyi és milyen mű jön létre. 0 Hogyan értékeli a hetvenes évek cseh irodalmát? Közismert, hogy a hetvenes években igen bőségesen termettek új irodalmi művek. Vajon esztétikailag összhang- ' ban áll-e az irodalom minőségi fejlődése a jelentékeny mennyiségű fejlődéssel?- E vonatkozásban legelőször arról kell szólnunk, hogy a hetvenes években a cseh szocialista irodalom alapvető elveinek egyfajta regenerációs, megszilárdulási és fejlődési folyamata zajlott le. A hatvanas évek második felében ugyanis ezeket az alapvető elveket némelyek megpróbálták kikezdeni, kétségessé tenni, és lényegében leszűkült az irodalom társadalmi hatása, hatóereje is. Abban az elméletben, amely szerint az irodalomnak elit műveket kellett volna létrehoznia az elit számára, az irodalomnak az a része, amely ennek az elméletnek a befolyása alá került, fokozatosan eltávolodott az olvasók széles rétegeitől. Irodalmunknak a válságos évek utáni fejlődése, úgy gondolom, tanúsítja, hogy ez az elképzelés helytelen, mi pártos, elkötelezett művészetért széliünk síkra, ami egyáltalán nem jelenti azt, mintha az irodalomnak tematikai vagy művészi-formai elszürkítése lenne a cél, vagy valamiféle egyetlen lehetséges modell kialakítására törekednénk, hanem azt jelenti, hogy olyan irodalom létrejöttéhez kívánjuk biztosítani a lehetőségeket, amely magába ötvözi majd korunk nagy gondolatait és határozott szocialista jellegű lesz. Természetesen eközben senki sem vezeti kezüknél fogva az írókat, senki sem mondja nekik, hogyan kell írniuk. Egy a fontos, hogy művészileg is értékes, színvonalas irodalmat adjunk az olvasók kezébe. • On a jelenkori cseh költészet egyik neves képviselője. Mint költő hogyan látja, mi a legjellemzőbb napjaink cseh költészetére? Milyen figyelemre méltó értékek születtek a cseh költészet legutóbbi egy-másfél évtizedében?- Úgy gondolom, hogy itt nemcsak esztétikai értékekről kell beszélnünk. Azok az értékek, amelyek a hetvenes években és a nyolcvanas évek elején keletkeztek a cseh költészetben, csakis az esztétikai és eszmei értékek egységeként értelmezhetők. A hetvenes években keletkezett művek, legyenek azok a legidősebb nemzedék tagjainak (Jiri Täufer, Josef Rybák, Donát Sajner) vagy akár a fiatalabb költők (Josef Kainar, aki sajnos már nem él, Jan Piláf), a középkorúak közül Miroslav Florian művei vagy a fiatal, de már érett nemzedékből Karel Sys, MichaI Cemik, Peterka vagy Hanzlik verses kötetei. Az említett költők műveit azért tartom jelentőseknek, mert nemcsak a magánélet kérdéseiről hanem általános emberi problémákról is szólnak. Számos költeményük motívumforrása egyebek között a béke veszélyeztetettsége. Az utóbbi években szinte nem jelenik meg verseskötet, amelyben ne találnánk békeverseket, a világbéke megőrzésének szükségességét vagy a békés alkotómunkát megéneklö, a földi létért aggódó verseket. Éppen azok a könyvek, amelyek integrálni képesek az általános emberi és a szükebb értelemben vett személyes problémákat, és azok a költemények, amelyekben a szerző a legáltalánosabb problémákat is képes a saját, legszemélyesebb ügyeként átélni és megjeleníteni - érik vagy érhetik csak el esztétikai vonatkozásban is a legmagasabb szintet. Az említett köttök (de természetesen másokat is felhozhattam volna példának) eddigi munkásságát számos verses kötet őrzi. E költői oeuvrék mind tematikai mind költői kifejezésmódban széles skálán mozognak, minden költő a saját hangján szól, megcáfolva azokat a híreszteléseket, miszerint a mai cseh költészet egysíkú, szegényes, egy kerékvágásban halad és uniformizált. Egy közös vonásuk viszont - szerencsére - van, az, hogy az élet alapvető kérdéseiben valahol találkozik vagy közel áll egymáshoz világszemléletük. 0 A cseh színházakban viszonylag kevés eredeti mai cseh darabot játszanak.- Igen. El kell ismernünk, hogy drámairodalmunk nem fejlődik olyan mértékben, mint ahogyan azt látni szeretnénk. Született ugyan néhány figyelemre méltó cseh színjáték, de ez nem jelenti azt, hogy színházaink válogathatnának a jobb és még jobb darabok között. Drámairodalmunk sajnos meglehetősen elmaradt a próza és a költészet mögött. Talán legerőteljesebben költészetünk fejlődik, már csupán azért is, mert a költészet természeténél fogva mindig a legérzékenyebb szeizmográf szerepét tölti be az egyes irodalmakban. 0 Milyen jelentékenyebb alkotások jelzik az utóbbi másfél évtized cseh irodalmának eredményeit?- Csupán néhány művel jelezve nehéz átfogó képet adni a jelenkori cseh irodalom helyzetéről és eredményeiről. Most olyan választ kellene adnom, hogy a csöppben benne legyen a tenger. Az eltelt közel másfél évtized alatt igen sok könyv jelent meg valamennyi műnemben. Azzal a megszorítással, hogy igazán csak jelezni próbálom azokat a nagy erőfeszítéseket, melyeket irodalmunk az elmúlt években tett, megpróbálok - számos szerzőről és műről „megfeledkezve“ - néhány művet kiemelni a sok közül. Mindenekelőtt megemlíteném Jan Kozáknak, a Csehszlovák írószövetség elnökének néhány könyvét. Ezek: A tajgában vadásztam, melyet számos nyelvre lefordítottak, azonkívül a Szent Mihály, a Gólyafészek, és az Ádám és Éva című regényei. Ezek a művek társadalmunk életének mélyre hatoló szondái. Ezekre az évekre esik a neves Rudolf Kálóik Král Sumavy (A Sumava királya) című regénye. Az utóbbi évtizedben vagy nyolc regényt publikált Zdenék Pluhár nemzeti művész, melyek közül talán legfigyelemreméltóbbak a Sklenéná dáma (Az üveghölgy), Minutu ticha za mé lásky (Egy perc csöndet a szerelmeimért), Jeden stríbrny (Egy ezüst) és a V §est vecer v Astorii (Este hatkor az Astoriában), különösen ez utóbbi nagyszerű társadalmi tabló. Miloé Kratochvíl nemzeti művész nagyszabású regényciklust ír, melynek eddig két darabja, az Evropa tancila valóik (Európa a lövészárokban) című jelent meg. Széles körű társadalmi freskónak készül a ciklus, mely képet kíván festeni az egész huszadik századi cseh társadalomról és történelemről. Bohumil Riha nemzeti művész a Doktor Meluzín című regényével lepte meg olvasóit, nagyon érdekes és olvasói szempontból rendkívül vonzó a Podebrád György korát felidéző történelmi regénytrilógiája, (Prede mnou poklekni-Térdepelj le előttem; Cekání na krále - A királyra várva; A zbyl jen meő - Csak a kard maradt). Ján Otóenáéek, aki sajnos már nincs közöttünk, az utóbbi évtizedben több figyelemre méltó filmforgatókönyvet írt. Könyvei közül legfigyelemre méltóbb a Kdyz v ráji prselo (Eső a paradicsomban), nagy példáriyszámban jelent meg Bohumil Hrabal regénytrilógiája (Postriziny, Krásosmutnéní, Harlekynovy miliony), Ladislav Fuks szintén egész sor könyvet adott ki, melyek közül talán leginkább figyelmet érdemlőek a megnyerő groteszkségével és humorával kitűnő Boldogultak bálja, az Oslovení z tmy (Megszólítás a sötétből), mely hangváltást jelent az író munkásságában. Nagy sikere volt a Návrat ze zitného pole (Visszatérés a gabonaföldről) című lélektani kisregényének, de legjelentősebb alkotásának az éppen most megjelent Vévodkyné a kuchárka (A fejedelemasz- szony és a szakácsnő) című terjedelmes, nagyszabású freskója, melynek cselekménye a múlt század végén játszódik. Új nevek is feltűntek az irodalomban, figyelemre méltó Valja Styblová Skalpéi, prosím (Tessék a szkalpel), című kötete. Természetesen említést érdemel, hogy az utóbbi másfél évtizedben a fiatal cseh költészet és prózairodalom is jelentős alkotásokat hozott létre. Az irodalomkritika kedvezően fogadta Frantiéek Stavinoha, Jiri Svejda, Jan Kostrhun, Petr, Frais, Jiri Medek, Jiri Kfenek és mások egykét könyvét. Az említett nevek és művek természetesen az egésznek csak piciny töredékét jelentik. Ami irodalmunk eredményeit és fejlődését illeti, elmondhatom, hogy mind az erkölcsi, mind az anyagi támogatást megkapja, tehát megvan a lehetőség az alkotásra, a publikálásra. Hogy a számos lehetőségből mit profitál irodalmunk, az már elsősorban az alkotókon múlik. 0 Vajon támogatja, s ha igen, milyen formában a Cseh írószövetség vagy a Csehszlovákiai írók Szövetsége a csehszlovákiai magyar irodalom cseh nyelvű kiadását? Ugyanis nagyon kevés számú mű jelent meg az itteni magyar irodalomból csehül, noha a hazai magyar nemzetiségi irodalom az utóbbi két évtizedben számos figyelemre méltó alkotást teremtett.- írószövetségünk közvetlenül befolyást gyakorolhat a Öeskoslovensky spisovater könyvkiadó munkájára, de ez a kiadónk voltaképpen csak az eredeti cseh irodalom kiadására hivatott, fordított műveket nem jelentet meg. Az írószövetség pedig nemigen foglalkozik azzal, hogy javaslatokat tegyen más cseh könyvkiadóknak az itteni magyar irodalom kiadására. Mi természetesen szükségét érezzük, hogy az itteni nemzetiségi irodalmak létezzenek s fejlődjenek, és integrált részének tekintjük az egyetemes csehszlovákiai irodalomnak. Mindazonáltal a Cseh írószövetségnek nincs közvetlen befolyása a kiadók tevékenységére, s így arra sem, hogy milyen mértékben jelentetik meg az itteni magyar irodalmat. Annyi azonban bizonyos, hogy a szlovákiai magyar irodalom kiemelkedő alkotásaival a cseh olvasóknak is meg kell ismerkedniük. Lehetőleg minél hamarabb. KOVESDI JÁNOS
