Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-10-21 / 42. szám

HŰSÉGES-Mindig hűséges leszel hoz­zám? - kérdezi a fiatal feleség.- Persze. Hiszen azóta, amióta megismertelek, minden nőt meg­gyűlöltem. ALBÉRLET- Mennyiért adja ki ezt a szobát?- Havi ezerért!- Világítással együtt?- Igen, a nappali világítással együtt, a villanyért külön kell fi­zetni. MÉSZÁROS LÁSZLÓ: Széljegyzetek a valósághoz A szép akkor igazi, ha más funkciókkal is párosul. Aki igazán élni akar, annak néha meg kell kockáztatni a halált is. xxx Az ostobaság differenciált: a legellenszenvesebb az öntu­datos ostoba. X KX A művészet gyógyír az idő sebei ellen. xxx Másokra főleg azért van szükségünk, hogy tudjunk ön­magunkról. xxx Legnagyobb ostobaságain­kat nem mint szakemberek kö­vetjük el, hanem mint em­berek. xxx Tudósaink még csak lenné­nek, de bölcseink vannak ke­vesen. xxx Aki sokat beszél, annak tu­lajdonképpen nem is jut ideje gondolkodásra. xxx A boldogság időegysége a pillanat. xxx Egyesek fizikailag kopnak jobban, mások erkölcsileg. DÖNTÖTT- Én húsz éve sok száz ember életét mentettem meg!- Hogy történt?- Akkor döntöttem úgy, hogy mérnök leszek, nem orvos! HATÁSOS- Ildi, ez a krém hatásos a szeplók ellen?- Még nem próbáltam, de kü­lönben általános hatású szer: a fürdőszobában például az összes foltot eltüntette! MEGJEGYEZTE Bírósági tárgyalás.- Mondja kérem, mikor kezdő­dött a veszekedés ön és a férjé között?- 1974. augusztus 12-én, tisz­telt bíró úr.- Hogyan sikerült ilyen jól meg­jegyeznie a dátumot.- Hiszen az esküvőnk napja volt! LEVEGŐBEN A felszállás után fél órával fel­hangzik a repülőgép hangszórója:- Jó reggelt kívánok, kedves utasaink! A repülőgép másodpiló­tája vagyok. Nem tudja véletlenül valaki, hol az első pilóta? NÉGY ÉV- Képzeld. Brahovác négy évet kapott bigámiáért.- Nem baj, legalább egy kicsit kipiheni magát. . . KISOKOS- Pétiké, hogyan tudod megkü­lönböztetni az almafát és a kör­tefát?- Megnézem a gyümölcsöt rajta.- És ha még nincs gyümölcs rajta?- Akkor megvárom, amíg lesz! ÜTIK- Papa, mondd, miért üti azt a bácsit min­denki? - kíván­csiskodik Samu- ka a futball­meccsen.- Azért, mert követ dobott a bíróra.- De hiszen nem találta el.- Éppen azért üti mindenki! HAZUDOTT- A feleségem hazudott nekem.- Hogy jöttél rá?- Azt mondta, hogy a barátnő­jénél aludt, pedig ott én alud­tam. . . LOGIKA A férj és feleség bejáratja az új kocsit. A motor egyszer csak be­döglik.- Azok az átkozott gyertyák!- mérgelődik a férj.-Ez természetes, drágám- jegyzi meg a felesége, - hiszen erős szél fúj. . . EGYSZER- Már huszonhárom éve va­gyok' nős, s ezalatt a feleségem meg én csak egyszer jutottunk ugyanarra az elhatározásra. . .- És mikor volt ez?- Amikor kigyulladt a házunk, és egyszerre próbáltunk kisza­ladni ugyanazon az ajtón! RIVIÉRA- Azt hiszem Jeanette, a követ­kező szezonban kénytelenek le­szünk csökkenteni az árakat! - mondja a francia Riviera egyik hoteltulajdonosa.- Miért?- Hogy a szegényebb milliomo­sok is megállhassanak nálunk. UDVARIAS- Állandóan panaszkodnak az eladókra. Nézd csak, most is mi­lyen szépen beszélnek azzal a ve­vővel!- Hogyne beszélnének vele szépen, mikor a főnök felesége! VÁLASZ- Mondd, apa, miért lebeg a sas olyan sokáig egy helyben?- Nem tudom kisfiam: biztosan elfogyott a benzinje!' SZIGORÚ- Az én mamám nagyon szigo­rú asszony - meséli a tizenkilenc éves Giziké. - Ha éjfélig nem megyek haza. . .- Megpofoz?- Nem. Megeszi a vacsorámat.- Ébredj, Samu, megjött a taxi! (Szalay Zoltán rajza) A hét vicce- Vigyázzon, valaki az útjában áll - figyelmez­teti a jósnő a középkorú férfit.- Vigyázzon az illető. Én egy tíztonnással járok. SZÉP IDŐ- Szívem, úgy látom, ma na­gyon szép időnk lesz. . . - mondja reggel a férj, amikor kinéz az ab­lakon.- No és? - kérdi a feleség.- Hiszen már olyan sokszor mondtam neked, hogy egy szép napon elhagysz. . . FÉRJ- A férjem tegnapelőtt elment otthonról és azóta nem láttam - mondja egy kétségbeesett nő a rendőrségen. - Ez itt a fény­képe.- És mi volt rajta, amikor eltűnt?- Szürke foltozott nadrág, ing gombok nélkül, egy fekete és egy piros zokni, és egy fehér cérnával megvarrt barna szvetter. . . JAN NOVÁK A magnó Magához kéretett az osztályve­zető. Leültetett a fotelba, cigaret­tával kínált, s meghagyta a titkár­nőjének, hogy senki se zavarjon. Kirázott a hideg, rosszat sejtet­tem. Egy ideig a futballról cseveg­tünk, az üzemi kosztról, de aztán hirtelen lecsapott. Félretolta az asztalon az irathalmazt, kihúzta a fiókot, s szomorúan, mi több: szemrehányón nézett a szemem­be, majd így szólt:- Baj van. Pontosan ezt vártam. Nekem kezdettől fogva gyanús volt az építkezési költségvetés, de akkor sem időm, sem kedvem nem volt az alaposabb ellenőrzéshez. így hát továbbítottam, arra számítva, hogy ugyanúgy átsiklanak felette, mint máskor. De most ez az állá­somba kerülhet. Védekezni kezdtem. A jó szak­emberek hiányára hivatkoztam, a számítógépek meghibásodásá­ra, a lehetetlenül rövid terminu­sokra s a jó ég tudja, mi mindenre. Érvelésem alighanem gyengének bizonyult, mert a főnök értetlenül és elutasítón viselkedett. Kínos szünet után elhatároztam, hogy hamut hintek a fejemre.- Megpróbálom a lehető legrö­videbb idő alatt megtalálni a hibát, hogy soha többé ne legyen vele baj. . . A főnök felragyogott, kijelentet­te, hogy számított a segítókészsé- gemre, tudja, hogy okos és ügyes szakember vagyok. S végre elővette az asztalfiók­ból a baj forrását: az elromlott magnóját. K. CS. ford.

Next

/
Oldalképek
Tartalom