Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-21 / 42. szám
V. M. GARSIN Breki utazása A tó partján vígan éldegélt Breki béka. Egy napon, ahogy a vízből kiálló fatönkön üldögélt és élvezte a meleg őszi napot, hangos hápogásra lett figyelmes. Annyira meglepődött, hogy amikor meglátta a partra leszálló vadkacsákat, elbújni sem maradt ideje.- Háp, háp! - mondta az egyik kacsa. - Közeleg a hideg idő, siessünk délre, siessünk melegebb vidékre!- Igen, igen - bólogatott a többi kacsa.- Szervusztok, kacsák!- köszönt rájuk bátortalanul Breki. - Mi az a dél. ahová repültök? A vadkacsák sokáig nézegették a kiváncsi, zöld állatkát, majd örömmel mondták:- Jaj de jó délen! Most meleg van ott. Nem is tudod elképzelni, hogy milyen jó melegvízé tavak vannak arrafelé! És micsoda nagy kukacok!- Mondjátok, legyek és szúnyogok is vannak?- Hogyne, rengeteg van belőlük! - válaszolták a kacsák.- Kvak! - szólta el magát Breki, és gyorsan körülnézett. Szégyellte volna, ha béka barátai meghallják örömteli kiáltását, hiszen ősszel már illetlenség brekegni.- Vigyetek magatokkal!- kérte a kacsákat.- De hiszen te nem tudsz repülni, hogyan jöhetnél?- Majd kieszelek valamit; öt perc múlva itt vagyok - S ncgy fejest ugrott a tó vizébe. A kacsák a rövid pihenő után újból készülődni kezdtek a nagy útra. Csakhamar megjelent Breki- Már tudom, hogyan megyek veletek - mondta izgatottan, és egy vékony faágra mutatott.- Ti ketten - fordult oda a legközelebb álló kacsákhoz- megfogjátok a csőrötökben ezt az ágat, és rácsimpaszkodom, a számba veszem a galy- lyat, úgy fogom tartani magam. Ti repülni fogtok, én pedig utazni. Csak az a fontos, hogy a szájatokat ki ne nyissátok, én pedig ne brekegjek! A vadkacsák hangos hápogással értettek egyet. Meg is dicsérték öt leleményességéért. A nagy előkészületek után, útnak indultak. Breki erősen kapaszkodott; kicsit megszeppenve élvezte a szédítő magaságot. Hamarosan maguk mögött hagyták az ismerős tavat, mezőt, falucskát.- Hogy én milyen ügyes és okos vagyok! Ilyesmit kitalálni! - ismételgette magában Breki. Egy egész napig így utazott. Sokan csodálták az utazó békát emberek és állatok egyaránt. Hol ijedtében, hol pedig örömében csaknem brekegett egyet a béka, de mindig észbe kapott. Nem szabad kinyitnia a száját, hiszen akkor lezuhanna. Estefelé egy nagy falu fölé értek. Alattuk az emberek csodálkozva mutogattak a magasba.- Nézzétek, emberek - kiabálták az álmélkodók -, vadkacsák békát visznek.- Ügyes megoldás! Ki lehetett ilyen okos? Akárkinek nem juthatott ilyesmi az eszébe! Ahogy a dicsérő szavakat meghallotta Breki, nem bírta tovább.- Én voltam, én voltam, kvak... A mondatot már nem tudta befejezni. Óriási sebességgel zuhant le a magasból. A kacsák meg akarták menteni útitársukat, de nem győztek oly sebesen repülni. Minden hiába. Brekinek azonban nagy szerencséje volt. A faluszéli koszos pocsolyába zuhant.- Én voltam; én gondoltam ki az egészei - kiabálta, alighogy kidugta fejét a vízből. De már senki sem hallotta őt, csak a helybeli békát fogadták meg- hökkenve új társukat. így ért véget Breki nagy utazása. URBAN GABRIELLA fordítása V. A SZOBRÁSZAT Míg a grafika, a festészet síkban dolgozik, a szobrászat térben. Egy szobor (plasztika) nemcsak egy pontból nézve érdekes. Körbejárva: a formák egymásba olvadnak, a fény és árnyék lágyan vagy éles határokkal váltakozik, s ez lendületet, életet ad a szobornak. A festészet és a szobrászat között átmenetet alkot a dombormű (relief), amely ugyan síkhoz kötött, de formái a síkból többé-kevésbé kiemelkednek. A dombormű lehet magas (mintha „félbevágott“ szobrokat ragasztanánk egy lapra), alacsony (a formák csak kicsit emelkednek ki a sík lapból) vagy negatív (itt a formák belemélyednek a sík lapba). Nagyon érdekesek az úgynevezett mozgószobrok (kinetikus plasztikák). Ezeknek többnyire geometrikus a formájuk: fémek és üveg felhasználásával készülnek; villany- motor vagy mechanikus szerkezet hajtja őket. Egy szobor több munkafázisban készül. A művész rendszerint először megrajzolja elképzelését, azután kis vázlatot mintáz agyagból vagy más képlékeny anyagból. Ezt követi az agyagminta elkészítése, amely lehet a tervezett szobor nagyságánál kisebb méretű vagy ugyanakkora. Ez a szoborkészítés első „állomása“. Az agyagmintát forgóállványra helyezik, hogy minden oldalról könnyen hozzáférhető, áttekinthető legyen. A nagyobb szobrok alá előbb vas- vagy drótvázat építenek, nehogy a puha agyag munka közben összeroskadjon. Mintázáskor a szobrász „hozzáadással“ dolgozik, az elrontott részekről eltávolíthatja az agyagot, újra pótolhatja, a szobrot számtalanszor átdolgozhatja. Munkájához mintázófát és szobrász- gyűrűt (hajlított fémlemez vagy erősebb drót) használ. A kész és még nedves agyagszoborról előbb negatív, majd pozitív gipszmintát öntenek. Ez a szoborkészítés második mozzanata. A gipsz, bár tartósabb az agyagnál, csak ritkán végleges anyaga egy szobornak. A szobormű nemes, végleges anyagának a kemény kőfajtákat, az öntött GALAMBSZÁRNYAKON SZÁLL A HÍR A világ legismertebb galambjai kétségkívül azok, amelyek a velencei Szent Márk téren sétálgatnak. Etetésük turistaatrakció, elmaradhatatlan része a velencei útnak. Bár sok kárt okoznak az értékes épületekben, szobrokban, mégis megtűrik őket, mivel elődeik nagy szolgálatot tettek egykor Velencének. A 13. században, amikor a velenceiek Krétát ostromolták, Dandolo admirálisnak feltűnt, hogy a körülzárt Gandiából sok galamb repül a krétaiakat támogató genovai flotta irányába. Néhányat közülük elfogtak és szárnyaik alatt olyan üzeneteket találtak, amelyek megkönnyítették a főváros elfoglalását. A hálás velenceiek hazavittek néhány galambcsaládot, ezek aztán a nép kegye- letes gondozásában hamarosan elszaporodtak. Talán meglepőnek tűnik, hogy már a 13. században is felhasználták ezeket a gyors, kitűnő tájékozódóképességú madarakat hírek továbbítására. A postagalambok története azonban ennél jóval régebbi időkbe nyúlik vissza, hiszen már az ókorban is szállítottak üzeneteket. Főleg Keleten terjedt el a hírtovábbításnak ez a formája, a régi Kínában például valóságos galambposta-állomások működtek. A galambok különösen az első világháború idején tettek felbecsülhetetlen szolgálatokat. Egy Nagy Tom névre hallgató szárnyas postás az Ardenes-ekben folyó harcok idején rendkívül fontos üzenetet vitt az amerikaiaknak. Útközben a sűrű golyózáporban elvesztette egyik lábát, de még ez sem akadályozta meg az üzenet átadásában. Egy másik postagalamb a német tüzérség állásairól „tájékoztatta“ az amerikai csapatokat. Egy további a szárnya alá rejtett kis levéllel egy egész amerikai szakasz életét mentette meg. Az amerikai katonák „repülő hősöknek“ nevezték postagalambjaikat. Valóban megérdemelték ezt a nevet, hisz sok közülük sebesülten is továbbította a fontos üzenetet. (A német tüzérség állásait tartalmazó jelentés szállítójának is egy repeszdarab ütötte ki „szolgálat közben“ a fél szemét!) Persze az ellenség is használt hadi célokra postagalambokat, a francia és a német katonaságnak is jó szolgálatokat tettek a megbízható piadarak. Hogy mennyire fontos küldetést teljesítettek, bizonyítja az a tény is, hogy az orosz cári kormány sólymokat tanított be elfogásukra... A svájci, izraeli és a kínai hadseregben még ma is működnek postaga- Jamb-alakulatok. Nem is oly rég egy nyugati sajtóügynökség azzal keltett feltűnést, hogy mindenkit megelőzve közölte a legfrissebb híreket. A titokra hamarosan fény derült: negyven postagalambot „alkalmazott“, ezek szállították Európa városaiból a híreket. A tollas postások rendszeresen néhány órával megelőzték a nemzetközi gyorsvonatokat. Hogyan képesek ezek a madarak olyan rendkívüli biztonsággal tájékozódni nagy távolságokon, a legváltozatosabb terepeken? A szakemberek szerint a nap sugarainak esése segíti tájékozódásukat, ezenkívül az a képességük, hogy érzékenyen reagálnak a föld mágneses pólusaira. Ha már elég közel érnek lakhelyükhöz, a látásukra bízzák magukat. Persze megtörténik, hogy tapasztalt postagalambok is irányt tévesztenek, elvesznek útközben. Többségük azonban megbízható, sőt akadnak köztük valóságos fenoménok is. Ilyennel büszkélkedhet Milutin Konic jugoszláv mérnök is. Amikor hosz- szabb szolgálati útra indult Bagdadba, magával vitte Columba nevű postagalambját. Az iraki fővárosba érve kiengedte a madarat. Columba felröppent, néhány kört tett a repülőtér felett, majd elszállt. Hat nap múlva Konic mérnök családja boldogan olvasta az üzenetet: „Szerencsésen megérkeztem“. Columba több mint 3000 km-t tett meg Bagdadból. LADISLAV SVIHRAN DÉNES GYÖRGY Dél A toronyban mireg-morog három nagyharang, hegyen-völgyön görög-börög, nyújtózik a hang. Hegyen-völgyön, iharosban szót ejt, aki él, gyolcstarisznyát bontogatnak, Íme, itt a dél. fémeket, ritkábban a fát tartják. Következik a harmadik mozzanat: a faragás vagy az öntés. Leggyakrabban bronzba (réz és ón keveréke) öntik a szobrokat. Ez bonyolult eljárás, úgynevezett viaszveszt éses technikával történik. Az öntés az öntömesterek feladata, a szobrász csak ritkán vesz részt benne. A kiöntött bronzszobrot kidolgozzák, cizellálják. Csak a kis méretű munkák lehetnek tömörek, a legtöbb bronzszobor belül üres. A szobrász köbe, márványba, vagy fába farag. A faragás igényesebb a mintázásnál. Papp László, (13 éves): Huszár, (fa) GONDOLKODOM, TEHÁT... Milyen számok vannak az ablakokban? mert amit a tömbből egyszer már lefaragtak, azt többé már nem lehet visszaragasztani. A hibákat elkerülendő, a gipsz- modellröl körzöszerú, több rögzítókarral ellátott pontozó- géppel viszik át a mintát. Nem egy művész azonban egyenesen köbe farag, nem használ gipszmodellt, (így dolgozott Michelangelo is). Faragáshoz a tömböt alaposan rögzíteni kell; megmunkálásához - az anyagtól függően - különböző formájú és keménységű vésőkre, szobrászbunkóra, reszelékre vagy csiszoló korongra van szükség. Nagyobb méretű munkáknál a szobrászok többsége a faragást kőfaragó segédre bízza. Egy szobor elkészítése tehát bonyolult, hosszadalmas technikai feladat. Ez azonban ne riasszon el senkit, bátran lehet próbálkozni. A mintázás leghozzáférhetóbb anyaga a plasztelin. Előnye, hogy csak évek múlva szárad ki s a kéz melege elegendő, hogy mintázás közben megpuhuljon. Kisebb figurákat, függő díszeket készíthetünk tésztából is - liszt, víz, kevés ecet egybe- gyúrásával -, s hogy tartósabb legyen, sütőben megsütjük. Agyagból, papírból, fából, fémből is csinálhatunk plasztikákat, ezek készítéséről a következőkben lesz szó. JURÁS ÉVA A CSSZSZK melyik két kerületét ábrázolja a rajz? Sík. w MEGFEJTÉS Az október 7-i számunkban közölt feladatok megfejtése: a 2-es és a 8-as; a király verette minden pénzen rajta volt az arcmása, méghozzá többnyire profilból, így jókora orra ugyancsak szembetűnt. Nyertesek: Plichta Ágnes, Érsekújvár (Nővé Zámky); Balog László, Boly (Boí); Pásztor Dóra, Nagytárkány (Veiké Trakany): Leszaj Renáta, Losonc (Luőenec); Szabó József, Rimaszombat (Rimavská Sobota).
