Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-21 / 42. szám
% Hófehér színre lép Már a főszereplők neve is sok mindent elárul. Arrogancia, az udvarhölgy, Tutegál, az udvari varázsló. Oroszlánszagú Leó, a király. Hófehér, a király lánya. Herceg Szatiré, az udvari vadász, és természetesen a hét törpe, akiknek neve a hét napjait idézi. A nevek egyben rangot is takarnak. Mindenki hétfőként kezdi és vasárnapként végzi. Hogy ismerősnek tűnik a történet? Természetesen, hogy az! Hiszen Nepp József, a budapesti Pannónia Filmstúdió népszerű rajzfilmrendezője a Grimm-testvé- rek közismert Hófehérke meséje alapján készít egész estés rajzjátékfilmet. És ha az eddig elmondott részletek itt-ott Walt Disney világhírű és világsikerű Hófehérke és a hét törpe című filmjét idézik is - a Hófehérnek semmi köze sem lesz Walt Disneyhez. Olyannyira nem, hogy már külső megjelenése is egészen más. Nepp Hófehérje ugyanis majd kétmázsás, iszonyatos erejű debella, aki nem tűri, hogy becézzék (no, meg nem is igen merik), így lesz Hófehér. Tulajdonképpen a király gyermek utáni vágyából és tyúktenyésztési szenvedélyéből született. Tutegál, a varázsló ugyanis tréfából egy tyúktojást úgy varázsolt el, hogy abból kelt ki Hófehér, akit Arrogancia (gonosz mostoha) saját gyermekeként mutat be a Királynak. A Hófehér című film első fele Hófehér felcseperedését meséli el. Iszonyatos erejéből fakadó kalandjait, a gonosz mostoha cselszövéseit. A második rész pedig a felnőtt Hófehér históriája, melyben bár megjelenik a Herceg - Hófehérnek mégsem olyan könnyű férjhez mennie... Ezúttal nem mesélünk el többet a szatirikus ötletparádéból, mely tulajdonképpen egyszerre tündérmese és pamflett, leleplezés és új illúziókat szülő valóság. Nepp József, a forgatókönyv írója, a film figuratervezője, ani- mátora és rendezője több mint két éve rajzolja munkatársaival Hófehér összesen nyolcvan percesre tervezett történetét. A bűbájos megjelenésű, de nem mindig bűbájos természetű figuráknak kitűnő színészek kölcsönöznek hangot. Például Kállai Ferenc, Kör- mendy János, Bodrogi Gyula, Sztankay István, Haumann Péter és mások. A minden intrikára hajlamos hölgyeket Béres Ilona, Halász Judit és mások szólaltatják meg. A film zenéjét és a főcím- dalát a tehetséges Deák Tamás komponálta. Nepp József azt állítja: ,,Aki látta, s szerette Walt Disney filmjét, azt sem érheti csalódás. Az én történetem Hófehérről úgy játszódik a mesevilágban, hogy egyben mai helyzeteket is idéz, s úgy ismétel ismert mese-motívumokat, hogy teljesen eredeti alakokat, ötleteket vonultat fel. A -film célja: gyerekek és felnőttek együttes szórakoztatása, fordulatos, mulatságos, kalandos epizódokon keresztül.“ A rendező és munkatársai több mint hatvenezer rajzot készítettek és festettek a filmhez, melynek bemutatóját 1984-re tervezik. Még néhány hónap, s Hófehér színre lép, de biztos, hogy útját tetszés, jó ízű kacagás kíséri majd. FENYVES GYÖRGY Végül is mit mondhat el magáról egy huszonéves fiatalember? Ondrej, az Üres zsebek főhőse nem ismeri még az élet egyszeregyét. Tudja: ha van kedve, ha nincs, reggel hatkor munkába kell állnia. A gyár, ahol dolgozik, élete első állomása. Ha szem előtt van, fúr, farag, bütyköl, de ha senki sem figyeli, keres magának egy jó kis helyet a nap alatt, a gyárudvaron, és ott tervezgeti a jövőjét. Tengerésznek készül, de csak a katonai szolgálat letöltése után veszik fel. Szemfüles, talpraesett fiú, aki túl van már az első éjszakai kiruccanáson és érzi, hogy felelősséggel tartozik mindenkinek, aki számít rá. 1 Lukás Vaculík, az Üres zsebek főszereplője többet tud az életről, mint Ondrej, hiszen huszonegy évesen olyan helyzeteket is megélt már a felvevőgép előtt, amilyeneket az életben még egyszer sem. Józan gondolkodású, erős önkritikát gyakorló fiatalember, kinek személyiségéből páratlan vonzerő sugárzik. Első jelentősebb filmszerepeit a Tiltott kirándulásban, a Zöld hullámban, a 'Szerelmek, esőcseppekben, majd a tévében vetített Jó Vízben kapta, de az igazi népszerűséget Jaroslav Soukup alkotása, az Üres zsebek hozta meg számára. Három hónapon át, hetente többször is hívtam öt, de senki sem vette fel a telefont. Már azt hittem, időközben egyenruhát öltött, amikor szeptember második napján a bátyjával sikerült beszélnem. ,,Nem, nem ment katonának - mondta -, egy év halasztást kapott. Én hónapok óta most vagyok itthon először, még csak nem is láttam őt. De pár nap múlva hazajön anyánk Olaszországból és ő majd közvetít, ha kell.“ Egy héttel később kellemes női hang szólal meg a telefonban. „LukáS a Tátrában torgat, holnapután este itthon lesz, de éppen hogy csak hazaugrik egy színházi próbára és már repül is vissza. Hogy eddig senkit sem talált itthon, nem csodálom. A nagyobbik fiam katona, a férjem szeptember végéig a nyaralónkban lakik, én külföldön vendégszerepeltem az énekkarral, Lukáé pedig... nem is tudom, hol járt.“ * , ★- Van itt a közelben egy hangulatos nappali bár - mondja, miközben lefelé sétálunk a Vencel-téren. - Oda üljünk be. De csak akkor, ha... Nem folytatja. A bejáratnál elkapja a karom és visszaránt a küszöbről.- Gyerünk innen máshova! Nem kérdezem, hogy miért, mert elárulja: meglátott valakit a pult mögött, akivel nem akart találkozni. A tér másik oldalán egy tükörfalas vendéglőben kötünk ki, s a tizedik mondata után rájövök, ha szótlanul ülne mellettem, a szeméből is ki tudnám olvasni a válaszait.- Hogyan könyvelte el magában az Üres zsebek sikerét?- Félek... Tele vagyok aggályokkal. Attól tartok, hogy ezek után én leszek az ügyeletes jóképű vagány. Furcsa ez a pálya. Ha a színész jól játszik el egy figurát, szinte biztos, hogy a következő ilyen szerepet is ráosztják. És én éppen ezt nem akarom. Szeretném elkerülni a skatulyát, a happy enddel végződő filmeket. Nem akarok jó fiú Az illúzióimat már elveszítettem (Karel Kouba felvétele) tam lelkesedéssel, örültem, hogy felvettek, aztán negyedikben, félévkor hármast kaptam magaviseletből.- Miért?- Mert sokat hiányoztam. Beteget jelentettem az órán, és elmentem forgatni. Erre mit ad az ég: a professzorom állt a felvevőgép előtt. Ott, helyben kitört a balhé. Érettségi után, a konzervatórium ötödik és hatodik évfolyamában már jobban mentek a dolgaim. Csak színészmesterség volt, és azt nagyon szerettem.- Most nyugodtnak, megbékélnek látszik.- Pedig nagy viharok dúlnak a lelkemben. De megtanultam fegyelmezni magam, öt -hat évvel ezelőtt, amikor még nem tudtam, honnét, hová vezet az utam, azt hittem, életem legnehezebb periódusát élem. Azóta kiderült, tévedtem. Ma sem gondtalanok a napjaim.- Mitől nehezek?- Például attól, hogy alá kell rendelni a magánéletemet a munkámnak. Attól, hogy sosem tervezhetek előre, mert ha csúszunk a forgatással, vagy váratlanul új szereppel bíznák meg, fuccs az elképzeléseimnek.- És elmaradnak a kalandok, a kis kiruccanások, igaz?- Igen, s ez engem nagyon zavar. Én ugyanis akkor vagyok igazán formában, ha tele vagyok élménnyel. Ráadásul szeretem „NEM FÉLEK KOCKÁZTATNI" , PRÁGÁBAN - LUKÁS VACULÍKKAL lenni, papa, mama kedvence. Meg szőke, kékszemű herceg fehér lovon. Jobban örülnék, ha a következő filmben egy igazi csibész lehetnék.- Ilyen külsővel?- Igen, ezzel az arccal. Miért? Azt hiszi, én nem törtem borsot a szüleim orra alá?- Rossz gyerek volt?- Nem is annyira rossz, mint inkább csintalan, lázadó, önállóságra, szabadságra vágyó. Nem szerettem szem előtt lenni, ezért ha csak tehettem, leléptem otthonról. A konzervatórium már a szabadságot jelentette az életemben. Úgy osztottam be az időmet, ahogy akartam. Igaz, voltak napok, amikor reggel nyolctól este hatig suliban voltam, de egy-két előadást azért titokban ki lehetett hagyni. Elsőben, másodikban még tele vola szélsőséges helyzeteket. Nem félek kockáztatni ...- Megnyerő egyéniségével, így is célba érhet.- Az illúzióimat már elveszítettem. Itt nincs előre befizetett kör. Konkurrencia van és hozzá nem akármilyen. A tündöklés nem tart sokáig; új nevek, új arcok jönnek. Nem vagyok túlzottan optimista. Ha nem vettem volna észre, hogy ezen a pályán az ismeretség, az összeköttetés ugyanolyan fontos, mint a tehetség, akkor most jobb lenne a közérzetem. Ráadásul két év katonaság vár rám. Lehet, az alatt el is felejtenek. Nem mondtam neki, mert azt hittem, bóknak veszi: Ö az, akit nem lehet elfelejteni. SZABÓ G. LÁSZLÓ valaki egy filmről beszél, rendszerint a már elkészült alkotást látja maga előtt, s a munka folyamatát legfeljebb úgy képzeli el, hogy a „Felvétel!“ vezényszó elhangzása után felberreg a felvevőgép. Sokan megfeledkeznek arról, hogy a forgató- könyv megírásától a forgatás elkezdéséig legalább olyan hosszú az út, mint a felvételek elkészültétől a film premierjéig, s ezt a közbenső időszakot azoknak a munkája tölti ki, akiknek a nevét a film legvégén, a főszereplők után, kisbetűvel írva olvashatjuk. Holott Szergej Geraszimov rendező forgatócsoportja, amely a Lev Tolsztoj című film forgatására érkezett Tulába, javarészt olyanokból áll, akik a nézők számára a „filmkockák mögötti világhoz“ tartoznak: a díszletasztalosoktól kezdve, a ruha- és díszlettervezőkön ketesztül, egészen az operatőrökig Ezen a reggelen, alig másfél óra alatt, három helyen is jártam Vlagyimir Zelenszkij- jel; Prilepszkben, a lovardában, ahol a gyártásvezető-helyettes a vasárnapi forgatáshoz lovasokat toborzott, azután Jasznaja Polja- nában, és végül az erdészházban, ahová azért néztünk be, hogy fonott sövényt szerezzünk kelléknek. A gyártásvezetőnek és helyettesének a legnehezebb munka jutott: megszervezni a színészek elhelyezését és ellátását, egyeztetni a forgatás színhelyét és idejét, beszerezni a szükséges építőanyagot és más egyebet.- Forgatás közben gondunk volt egy „élő kellékkel“ - mesélte Zelenszkij. - Az egyik epizódjelenethez ugyanis elefántot kellett szereznünk. Jasznaja Poljana elhagyásakor Tolsztojnak eszébe jutott egy gyermekkori élménye, egy cirkuszi előadás: a nagy tömeg, a trombitás, a bohócok szereplése, meg egy elefánt. Ezt megtalálni nem volt könnyű. A moszkvai cirkusszal együtt ugyanis az idomított elefántok szibériai és uráli vendégszereplésre'utaztak. Végül találtunk egy fiatal elefántot, de ezzel még több próbára lesz szükség, mert fiatal kora miatt valóÚj Tolsztoj-film színüleg megijed majd a tömegtől, meg a trombita harsogásától. A filmkockának saját élete van. Aki figyelmesen nézi a filmvásznat, alighanem észrevette, hogy nemcsak a színészek mozognak, hanem a háttér is mozgásban van; enélkül a mozi alig különbözne a színháztól. Most az a kis erdei tisztás van előttünk, ahol Tolsztoj annak idején új végrendeletet írt. Az ennek megszületését leíró jelenetet itt kell majd felvenni, e történelmi háttér előtt. Szergej Filippov operatőr megjegyzi:- Itt áll majd Tolsztoj, a fenyőfák alatt. Igen, ez jó. Háttérben a sárguló mező, a sötétlő erdő, és a távolba nyúló utat úgy ábrázoljuk majd, mintha a faluba vezetne.- Tolsztojról filmet készíteni főként azért olyan nehéz, mert egyetlen központi alak van benne: az író - mondta Alekszandr Popov, a készülő film díszlettervezője. - A rendező felfogása szerint ez a film a nagy író monológja lesz, azokra a kérdésekre vonatkozó gondolataink fejtegetése, amelyek kortársaink számára sem lehetnek érdektelenek: ilyen például a költészet, a szerelem, erkölcsi eszményeink. Nekem, a díszlettervezőnek, az a feladatom, hogy ez a film ne csupán monológ legyen „üres fal előtt", hanem Tolsztoj élő, „hihető" alak legyen, vagyis korát képviselje. Úgy tetszik, a kor ismertetőjeleit lehet a legkönnyebben érzékeltetni, ha a hőst megfelelő környezetbe állítjuk. A Jasznaja Poljanában készült felvételek, mert itt minden tárgy közvetlen kapcsolatba hozható az íróval, dokumentumszerú pontosságot szavatolnak. Egyes esetekben azonban el kellett tekintenünk ettől, s ez érthető is, hiszen nem a díszletekről, hanem a hősről készítünk filmet. Alekszandr Popov feladatáról így vall:- Ebben a filmben nekem - szerintem - az a dolgom, hogy megalkossam a regényben leírt világ pontos mását. A film nem válik hitelessé attól, ha a nagy írót csupán „körülvesszük" az adott korszak jellegzetes tárgyaival. Ha egy tölgyet veszünk filmre, akkor ennek a fának az élet erejét kell sugároznia a néző számára, ahogyan ezt a fát Andrej Bolkonszkij is megcsodálta, ha meg egy mezőt mutatunk a filmvásznon, annak ugyanolyan illatosnak, napfényben csillogónak kell lennie, amilyennek valamikor Levin láthatta. VLAGYIMÍR GOLOVANOV ÚJ SZÚ 14 1983 X.21
