Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-21 / 42. szám
i X. 21 9 Együttműködés az ür- a ben, vagy a „csillagok X háborúja“? - teszik fel 9 egyre gyakrabban a kéra dést az űr militarizálásával foglalkozó újságcik- 9 kék. Az előbbire jó példa A volt a szovjet és az amerikai űrhajósok kézfogása fP a Szojuz-Apolló fedélzeA tén. A másik lehetőség talán még messzinek tű- w nik, ám az amerikai űrA fegyverkezési tervek ismeretében számolni kell w vele. A Szovjetunió e téA ren is a megegyezést, a kozmosz militarizálásá- nak megelőzését szorgal- A mázzá. A New Sciena tist című londoni lap cik™ kéből viszont az derül ki, hogy az Egyesült Álla- a mok ezzel szemben in™ kább a „csillagok hábo9 rújára“ készül... Az amerikai űrprogramok jelentős része már évek óta katonai rendszerek fejlesztésére összpontosul. Ronald Reagan elnök tavalyi rendelete az USA ,,űrpolitikájáról“ ezt meg is erősítette: a ,,nemzetbiztonságról“ szóló valamennyi elnöki beszédhez hasonlóan a rendelet is számol a fegyverek fejlesztésének új szakaszával, a Föld körüli pályán való alkalmazásukkal. A Pentagon „űrstratégáinak“ tervei szüntelenül bővülnek. Az űrbéli hadműveletekre való előkészületek során az amerikai fegyveres erők számára 1982 nyara jelentette a fordulatot. Nemcsak azért, mert az űrrepülőgép akkor vitte Föld körüli pályára az első, túlnyomó részt katonai szállítmányt, hanem azért is, mert maga Reagan elnök az űrkutatás terén egyértelműen militarista orientációjú politikai irányvonalat tűzött ki. Az amerikai légierő ezt követően hozta létre ,,űrhadviselési parancsnokságát“. Ezek az események megmutatták, milyen mértékben kezd az USA katonai vezetése úgy tekinteni a világűrre, mint hadszíntérre, s teszi ezt tekintet nélkül azok véleményére, akik remélték, hogy a világűr a béke végtelen övezete marad, s vele kapcsolatban az Antarktiszról szóló szerződéshez hasonló nemzetközi megállapodást kötnek. Csakhogy a déli sark a Pengaton számára - a világűrrel ellentétben - katonai szempontból nem annyira atraktív. Az amerikai légierő egyik tisztje úgy vélekedett, „a világűr a legvalószínűbb színhely arra, ahol a következő háborút meg lehet nyerni“ Az amerikai hadügyminisztérium már hosszabb ideje az űrkutatás „csendes partnere“. Az űrhajózási hivatal, a NASA űrhajósai és szakemberei gyakran végeztek különböző munkákat a fegyveres erők számára. A hadügyminisztérium pedig felbecsülhetetlen támogatást nyújtott valamennyi űrkutatás alkalmával. Hivatalos jelentések szerint a NASA és a hadügyminisztérium az űrben kifejtett tevékenységre évente 5 milliárd dollárt fordít, miközben a Pentagon ez irányú kiadásai az utóbbi időben lényegesen megnövekedtek. S ha ezen felül figyelembe vesszük azokat a programokat, amelyeket hivatalosan még nem hirdettek meg, az űrkutatásra fordított állami kiadások elérhetik az évi 13 milliárd dollárt. Az Egyesült Államok katonai vezetői a műholdak építése során sokéves tapasztalatokra tettek szert. Az amerikai haditengerészet tudományos-kutató laboratóriuma már az ötvenes évek végén kifejlesztette a Vanguard rakétát, amelynek segítségével az amerikaiak megpróbálták - akkor még 'Sikertelenül - feljuttatni az űrbe első műholdjukat. Később ebbe a tevékenységbe bekapcsolódott a fegyveres erők ballisztikus rakétákkal foglalkozó hivatala, saját Jupiter S típusú rakétájával, amely a Rendstone rakéta módosított változata volt (ezeket a rakétákat Wernher von Braun vezetésével német szakemberek csoportja fejlesztette ki). A Jupiter S segítségével 1958-ban bocsájtották Föld körüli pályára az első amerikai mesterséges holdat, az Explorer 1 -et. Az ember által irányított űrhajó következő tervét jelentette az X 20 ■ A Newsweek című amerikai hetilap rajza a Columbia űrrepülőgép kozmikus manőverezési módjait szemlélteti. A rajzoló ,,diszkréten “ nem jelölte a katonai rendeltetésű fedélzeti eszközök helyét és lehetőségeit fogja kidolgozni. Jellemző, hogy a csoport elnöke Reagan nemzet- biztonsági tanácsadója. Hét tagja közül négyen a fegyveres testületek képviselői, olyan „illetékes szakemberek“, mint például a hadügyminiszter helyettese, a vezérkari főnökök bizottságának elnöke és a CIA igazgatója. Az űrpolitika polgári terveiről Reagan elképzelései eléggé ködösek. Az amerikai elnök nem túl konkrét formulákat használt, olyanokat, mint például „a kutatás folytatása“. Látni kell azonban, mit jelentenek ezek a szavak. Amikor átvetítjük őket a NASA költségvetésébe és konkrét terveibe. A légierő az űrrepülőgép-programban való részvétel mellett előkészületeket tesz az űrrepülőgépek különböző feladatok teljesítésére szolgáló közvetlen kihasználására is. A kaliforniai Vandenberg légitámaszponton a MÓL állomások egykori kifutópályáját, úgy építik át, hogy katonai meteorológiai és felderítő műholdakkal felA Pentagon az űrbe tör holdakat megsemmisítő műholdakhoz, s az űrrepülőgép vinné föl a katonai meteorológiai műholdakat és a különböző felderítő műholdakat. A hadügyminisztérium már kijelölt egy „hasznos terhet" az űrrepülőgép számára. Arról a titkos kísérletről van szó, amelyet a Columbia űrrepülőgép 1982 nyarán lezajlott negyedik repülése során hajtottak végre. Különböző lapok értesülései szerint ez a „teher“ infravörös sugarakat felfogó berendezések komplexumából és más kozmikus berendezések helyzetének megállapítására szolgáló műszerekből állt. Ezek voltak tehát az első kísérletek, amelyekhez hasonlókat az'űrrepülőgép fe- délzétén a jövőben is végezni fognak. Tervezik például a kozmikus sugárzás mérésére alkalmas műszer, az infravörös fény forrását felderítő berendezés és egyéb lézeres távközlési berendezés kipróbálását. A légierő annak idején úgy tervezte, néhány kísérletet a Space- lab állomáson - a Columbia űrrepülőgép teherszállító részlegében elhelyezett űrlaboratóriumban - hajtja végre. A laboratóriumot az Európai Űrügynökséghez tartozó 11 ország részvételével hozták létre. A NASA és az ügynökség közötti együttműködési programmal összhangban a Spacelabot csak békés célokra lehet kihasználni. Az alabamai űrrepülésirányító központ szakemberei azonban felhívják a figyelmet arra, ez nem akadályozza meg, hogy a légierő ne olyan berendezések prototípusának kifejlesztésére használja ki a laboratóriumot, amelyek végül katonai célokat fognak szolgálni. Az alabamai Marshall központ és ■ Az űrfegyverkezésben az USA nagy szerepet tulajdonít a lézer- fegyvereknek. A U. S. News and Wor'd Report című amerikai lap vázlata a lézerfegyver űrbéli alkalmazásának lehetőségeiről (balról jobbra): interkontinentális rakéták, hadihajók és más kozmikus célpontok ellen. Középen fönt: egy parancsnoki harcálláspont az űrállomáson „kikötött“ űrrepülőgéppel. jelzésű „űrrepülőgép“. Ennek munkálatait azonban később leállították és helyette kezdték fejleszteni a MÓL elnevezésű katonai orbitális laboratóriumot. Ám ez a program sem volt túl sikeres, és 1969-ben megszüntették. A katonák eközben bebizonyosodhattak afelől, hogy az űrrepülőgépek felbocsátásának tervezésében, s különösen a nagy katonai műholdak Föld körüli pályára bocsátásában az ő szavuk sokat nyom a latban. A légierő ekkor kezdte meg egy olyan rakétaobjektum tervezését, amely feladata, hogy a mesterséges holdakat az alacsony röppályáról - néhány száz kilométer magasságról, ahová az űrrepülőgép szállítaná őket - magasabb röppályára állítsa Milyen szerepe lesz az amerikai hadseregnek a világűrben a jövőben? Reagan elnök az űrpolitikáról szóló, már említett nyilatkozatában ismét megerősítette, hogy a NASA és a hadügyminisztérium külön folytatja saját programjait. A katonai terveknek azonban az elnök különös jelentőséget tulajdonított. Miközben Ronald Reagan a hadügyminisztérium számára még legkevesebb három új terv kidolgozását hagyta jóvá, a korábban jóváhagyott NASA-progra- mokhoz már nem adott hozzá semmit. „Az amerikai nemzetnek békés célokat szem előtt tartva kell vizsgálnia a világűrt“ - nyilatkozta Reagan. Szerinte azonban „békés célú“ lehet a „nemzetbiztonság szavatolására“ irányuló bármilyen akció is. Reagan beszéde a hadügyminisztérium három tervéről rántotta le a titokzatosság fátylát. Ezeken már hosszabb ideje dolgoznak, bár eddig semmit sem beszéltek róluk. A következő programokról van szó: • Mű holdelhárító fegyverek: Repülőgépekről lövik ki őket. Ezek a rakéták pontos ballisztikus pályán repülnek és az infravörös sugarakra reagáló érzékeny műszerek segítségével fogják őket a célra ráirányítani. • A világűrben elhelyezett rendszerek élet- és ellenállóképességének növelése: Olyan nagy ellenállóképességü berendezések létrehozásával számolnak, amelyek az atomrobbanás után, annak közvetlen közelében is működhetnének. • A ballisztikus rakéták megfelelő időben történő startját biztosító mesterséges holdak: Ezek a jelenleg működő, elöregedett műholdakat lennének hivatottak helyettesíteni. Az amerikai elnök felállította az ún. fő reszortközi csoportot, amely a „világűr meghódítása“ szempontjából szükséges utasításokat szerelt űrrepülőgépek szállhassanak fel róla. A munkák befejezését 1987-re tervezik. A katonák emellett a NASA houstoni űrközpontjának bizonyos helyisége körül „biztonsági gátat“ építenek. Ennek célja, hogy semmilyen eszközökkel se lehessen megállapítani, valójában mi is történik bent. A légierő a coloradói Peterson bázison akarja létrehozni az „egyesített repülésirányító központot“. Onnan fogják irányítani a katonai teherrel megrakott Shuttle űrrepülőgépeket. Úgy tervezik, hogy végül minden szállítmányt épp az űrrepülőgépek juttatnak majd el a Föld körüli pályára. Katonai szakemberek azonban tovább vizsgálják a mesterséges holdak egyszeri felvitelre szolgáló olyan hordozórakéták megépítésének lehetőségét, amelyek a robbanás után is működhetnének. Lehet, hogy az MX ballisztikus rakéták módosított változatáról lenne szó. A légierő milyen műholdjait fogják a világűrbe juttatni a Shuttle űrrepülőgépek segítségével? Elsősorban a stacionáris pályán elhelyezkedő műholdakat, amelyek részét képezik a katonai távközlési rendszereknek. Emellett olyan berendezéseket, amelyek időben figyelmeztetnének az ellenséges ballisztikus rakéták kilövésére, továbbá a Navstar globális navigációs rendszerhez tartozó műholdakat, (ezeket 1986-1987 között fogják felbocsátani). Végül olyan ún. hasznos teherről lenne szó, amely jellege hasonló a más műa légierő jelenleg egy további tervről tárgyal, amelyben már közvetlenül számolnak a Spacelab néhány berendezésének kihasználásával. A terv szigorúan titkos és részleteiről semmit sem tudni. A légierő választja ki azokat az űrhajósokat is, akik katonai célú kísérletekkel fognak foglalkozni. Tavaly 13 katonai mérnökből álló csoport kezdte meg a NASA központjában a felkészülést. A katonák azonban a közeljövőben a Shuttle saját maguk készítette változatával is feljuthatnak az űrbe. A légierő vizsgálja egy olyan „kis űrrepülőgép“ megépítésének lehetőségét, amely a Boeing 474 típusú repülőgépről szállhatna fel. Ezt az űrrepülőgépet sürgős feladatok végrehajtására - pl. mesterséges holdak „áthelyezése“ vagy a csapat-átcsoportosítások kifürkészése céljából - küldenék az űrbe. A Szovjetunió, a szocialista országok, a fejlődő államok és a világűrrel foglalkozó tudósok tiltakozása ellenére a kozmosz militari- zálása folytatódik. A különbség csak abban van, hogy a közvélemény ezekről a dolgokról már jobban tájékozott. A katonák mind nagyobb mértékben függnek az atmoszféra határain túl elhelyezett objektumaiktól. A világűr militari- zálása olyan nagy kaland, amelynek következményei beláthatatla- nok. Ha a háború a világűrben kirobban és onnan visszacsapódik a Földre, az az emberiség számára katasztrófát jelentene. U Az amerikai űrprogramokra fordított kiadásokon belül rohamosan nő a katonai kiadások aránya (a balodati számok milliárd dollárt jelentenek)
