Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-21 / 42. szám
„Országunkban tiszteletben tartják minden ember nemzeti érzelmeit, nemzeti méltóságát - hangsúlyozta a Központi Bizottság XXVI. pártkongresszus elé terjész- tett beszámolója (1981). - Az SZKP harcolt és mindig is erélyesen harcolni fog a szocializmus természetétől idegen megnyilvánulások ellen, köztük a sovinizmus és a nacionalizmus, mindennemű nacionalista aberráció ellen, legyen az akár antiszemitizmus, akár cionizmus A második világháború befejezése óta eltelt időszakban a Szovjetunióból Izraelbe települt át az állampolgári kötelékből való elbocsátásukat kért személyek 93 százaléka. Ősei hazájába távozott az a néhány ezer ember is, akiket korábban arra kértek, hogy várjanak az utazással, amíg elévülnek az államtitkok, amelyeknek a Szovjetunióban végzett korábbi munkájuk jellege folytán birtokába jutottak. A nyugati propaganda ennek ellenére továbbra is az úgynevezett , .szovjetunióbeli zsidókérdésen“ kérődzik. Mert, úgymond, ez rendértékű állampolgárnak, még ha Franciaországban született és nőtt is fel. Ezek az érzelmek tettekben is megnyilvánulnak: hol bomba robban Párizsban a Medici utcai zsidó étteremben, hol pedig a Kopernikus utcai zsinagóga előtt. Strasbourg- ban szilveszter éjszakáján agyba- föbe verték a helybeli zsidó szervezet vezetőjét, és végigvonszolták az utcákon, miközben azt ordítozták: „Halál a zsidókra!“ Minden ilyen galádság, ha a Szovjetunió területén történne, súlyos bűncselekménynek minősülne. A tettesek a legszigorúbb büntetést kapnák. A Tribune Juif közli azt az interjút, amelyet munkatársa készített A. Dulcin úrral, a Cionista Világszervezet elnökével. Kérdés: az a véleménye az. elnök úrnak, hogy az utóbbi években megszaporodtak az antiszemitizmus megnyilvánulásai? Válasz: igen, vitathatatlanul gyakoribbá és kegyetlenebbé váltak. Kérdés: elnök úr szerint mi a fő oka ennek a sajnálatos jelenségnek? Válasz: a szovjet antiszemitizmus. Idézzük szó szerint Arie Dulcin szavait:,,Az antiszemitizmus benne rejlik a szovjet ideológia alapjában. Mivel a Szovjetunió A „ZSIDÓKÉRDÉS“ KELETEN, NYUGATON ÉS IZRAELBEN kívül fájó kérdés: a zsidókat a Szovjetunióban nem hagyják élni, de azt sem engedik meg nekik, hogy nyugodtan távozzanak az országból. Az igazság ezzel szemben az, hogy a zsidókat senki sem tartja vissza erővel a Szovjetunióban. A maximum, ami előfordulhat az, hogy annak, aki végleg távozni akar az országból, megpróbálnak a lelkére beszélni, megkérik, még egyszer vegye fontolóra a dolgot, mérlegeljen minden körülményt. Túlságosan sokan vannak olyanok, akik a cionista propaganda hatására elhagyják hazájukat, s utána a külföldi szovjet intézményeket ostromolják: segítsék őket a hazatérésben. A Szovjetunió az utóbbi öt év folyamán lényegesen egyszerűsítette az országból való távozást. Felére csökkentette a szükséges okmányok kiadásáért beszedett állami illetéket; megszüntetett néhány bonyolult eljárást a kiutazás engedélyével kapcsolatban (csak az utolsó munkahely igazolását kell benyújtani arról, hogy az elutazóval szemben nincsenek anyagi és egyéb követelések); csökkentették a vámkezelési formaságokat is. De akármennyire változott is a dolog lényege, a cionisták továbbra is azt hajtogatják, hogy a zsidókat erőszakkal visszatartják a Szovjetunióban. Borisz Sejnyin szovjet dramaturg a Tribune Juif című párizsi folyóiratot lapozgatva az 1980. évi decemberi számában ezt olvasta: az Egyesült Államok területén az elmúlt tíz hónap alatt hivatalosan 377 véres antiszemita akciót jegyeztek föl. Itt a zsidók elleni fizikai erőszak- cselekményekről, közvetlen támadásokról van szó. Vagyis ez a szám nem tükrözi a napirenden levő fenyegető telefonhívásokat, a gyalázkodó leveleket és röpiratokat, az uszító feliratokat a falakon és a sírokon - mindezek az esetek végtére is megszámlálhatatlanok és megszokottak. Franciaországban 1980 őszén egy közvélemény-kutatás alkalmából az ötödik Köztársaság minden tizedik állampolgára azt mondta, hogy a zsidót nem tekinti teljes megpróbálja rákényszeríteni ideológiáját az egész világra, következésképpen felelős az antiszemitizmus nyugati fokozódásáért...“ Sejnyin, szovjet zsidó annyira felháborodott ezen a kijelentésen, hogy a moszkvai Nyegyelja című újságban nyílt levélben reagált rá. A lap 1982. évi 10. számában ezt írta: „Dulcin úr! ön tudatosan félrevezeti az olvasókat: mások bűneit rója fel annak az országnak, amely a világon elsőnek nyilvánította bűn- cselekménynek az antiszemitizmust. Megrágalmazza a Szovjetuniót, noha szovjet katonák döntötték ki Auschwitz kapuját, és egyáltalán, a fasizmus legyőzésével zsidók millióit mentették meg a pusztulástól Európában.“ A Nasa Sztrana című újság, amely orosz nyelven jelenik meg Izraelben, azon nyomban elítélte Sejnyint ,,a nyíltan propagandiszti- kus célzatú fellépéséért". S igyekezett elsiklani a nyílt levél első része fölött, amely felsorolta a nyugati antiszemitizmus néhány felháborító tényét. Egyúttal megkapta a magáét a Szputnyik is, nevezetesen azért az írásért, amelyet a Szovjetunióban élő hivő zsidókról közölt. Pontosabban azért, mert az említett írásban a „cionizmus“ és a „tóra“ szavak kisbetűvel szerepeltek. De mit tehetünk, ha ez az írásmód egyezik az érvényben levő orosz helyesírással, nem pedig a judaista teológiával. A cionisták már régóta vádolnak bennünket antiszemitizmussal. ,, Megcáfolhatatlan“ bizonyítékként azt emlegetik, hogy a Szovjetunióban csökken a hivő zsidók száma. Ám a Szovjetunióban, akárcsak az egész világon, napjainkban általában kevesebb a vallásos ember, mint a múltban. Egyaránt vonatkozik ez mind a katolikusokra, mind a muzulmánokra, mind pedig a pravoszlávokra. De a Nasa Sztrana szerkesztősége felháborítónak tartja még Anton Csehov orosz író (1860-/I904) szavait is, amelyeket az említett írás idéz: „Amikor a civilizáció megérinti a zsidókat, a judaizmusból vajmi kevés marad. Nem veszi észre, hogy ma már csaknem minden fiatal zsidó ateista?“ Szeretnénk hinni, hogy Anton Csehovot, ezt a messzemenően humánus és tapintatos embert, nem fogják vádolni olyan galádság- gal, mint a nemzeti kivételesség propagálása. De térjünk vissza témánkhoz, és tegyük fel másként a kérdést: vajon sok igazán hivő zsidó van-e magában Izraelben? Két évvel ezelőtt Izraelben látványos kudarcba fulladt az országos kampány, amelyet azért indítottak, hogy növeljék a vallás szerepét a mindennapi életben. Talán itt is a hírhedt „szovjet antiszemitizmus“ befolyása érvényesült? Nyugaton sokat beszélnek arról, hogy a Szovjetunióban csorbítják a zsidók állampolgári jogait. Sok a szóbeszéd, de tények viszont nincsenek. Hiszen a Szovjetunió zsidó nemzetiségű állampolgárai képviselve vannak az ország kivétel nélkül minden törvényhozó és végrehajtó szervében. Á Szovjetunió lakosságának nem egészen egy százaléka zsidó, de arányuk meghaladja az öt százalékot a tudományos dolgozók körében, az újságok, a rádió, a televízió szerkesztőségeiben, a könyvkiadókban. Az orvosok négy százaléka, a jogászok és a művészeti dolgozók hat százaléka zsidó. A szovjet zsidók százezrei részesültek magas kormánykitüntetésekben, szovjet városok terei és utcái viselik nevüket. Amikor a cionisták úgy látják jónak, ugyanezt a statisztikát annak bizonygatására használják fel, hogy a „zsidók kivételes képességekkel vannak megáldva“ „életrevalóak“ „természettől tehetségesek“. De amikor arról van szó, hogy milyen a zsidók helyzete a Szovjetunióban, az effajta tényeket elhallgatják. Ezzel szemben Izrael állam fennállásának 35. éve szemléletesen megmutatta, hogy a cionosta „paradicsomban“ korántsem minden zsidó él jól és nyugodtan. A cionisták két és fél millió igen különböző embert verbuváltak össze ott. Ezek az emberek sokban különböznek egymástól: társadalmi helyzetükben, iskolázottságukban, kultúrájukban, szokásaikban. Izrael állam nem vált számukra az ígéret földjévé, hanem a közel-keleti örökös nyugtalanság tűzfészkévé. Erről tanúskodnak olyan tények, mint a Libanon elleni agresszió, a palesztinok népirtása, s magában Izraelben a zsidók felosztása afféle kasztokra. A szefárdok, vagyis a keleti országokból származó zsidók, hosszú évek óta harcolnak azért, hogy egyenlő jogokat kapjanak a nyugati askenazi zsidókkal. Ugyanakkor a helybeli születésűek, a szabrák, nyíltan megvetik mind az előbbieket, mind az utóbbiakat. A cionistáknak nincs joguk bírálni a Szovjetunió nemzetiségi politikáját: noha a Tel Aviv-i hatóságok a legkülönbözőbb akadályokat gördítik az Izraelből történő kivándorlás elé, három évtized alatt kétszer annyi zsidó távozott onnan, mint a Szovjetunióból hatvan év alatt. Ha a Nasa Sztrana című izraeli újság valamelyik szerkesztője egyszer csak belefárad abba, hogy a palesztinokkal, a libanoniakkal, a szírekkel, a jordániaiakkal, saját haszidjaival és persze Izraelben a cionizmus ellenfeleivel viaskodjon, és ha eljön Moszkvába, hogy megpihenjen rokonainál, meghívjuk majd mint igaz hívót a moszkvai zsinagógába. Jól látható helyen olvasható az az ima, amely így kezdődik: „Égi atyánk! Áldd meg a Szovjetunió kormányát, a világbéke támaszát. Ámen!“ Ezután újból visszatérhetünk arra a kérdésre, mi rejtőzik a valóságban a „szovjet antiszemitizmusról“ terjesztett koholmányok mögött. VALERIJ KUZAVKOV az APN hírmagyarázója Az összpontosított munka programja Párttagok és pártonkívüliek, kutatócsoportunk minden munkatársa elfogadta az SZKP júniusi ülésének dokumentumait, a hosszú távra szóló összpontosított munka akcióprogramját - tájékoztat Pável Jevszejev, az ENIMSZ-Sztankokonsztrukcia tudományos kutatótársulás pártbizottságának titkára. Pável Jevszejewel évek óta ismerjük egymást. Nemegyszer volt rá lehetőségem, hogy ellátogassak a fémmegmunkáló gépek kifejlesztésével foglalkozó kísérleti tudományos kutatóintézet csarnokaiba, műhelyeibe és tervezőirodáiba, s elbeszélgessek az ott dolgozó kommunistákkal. Az érdeklődés indokolt. Az ENIMSZ-Sztankokonszt- rukciának jelentős pozíciója van az új konstrukciók kifejlesztésében, a legmodernebb fémmegmunkáló gépek, a különböző robotok és távirányítású készülékek kifejlesztésében és bevezetésében az ipari termelésbe. A kutatócsoport sikeresen lépteti életbe az SZKP XXVI. “kongresszusának határozatait: mindazt, ami' a régivel szemben haladó, amit a tudományos kutatók és mérnökök ágya megalkotott, azonnal elsajátítják, közkinccsé teszik, beépítik a nagy teljesítményű gépekbe, berendezésekbe, felhasználják a technológiai folyamatokban. A júniusi plenáris ülés előestéjén tartották meg a tervezőmérnökök, a kooperáló vállalatok képviselői és a termelésben dolgozók fontos és felelősségteljes találkozóját. Feladatuk a termelés központi kérdésének megoldása volt: hogyan lehet a leggyorsabban, a leggördülékenyebben áttérni az egyes készülékek, illetve robotok használatáról a rugalmas termelési rendszerek kialakítására. A társulás munkatársai a velük együttműködő vállalatok képviselőivel és a más szervezeteknél dolgozó kollégáikkal arra az elhatározásra jutottak, hogy olyan tervet dolgoznak ki, amelynek értelmében a műhelyeket és szerelőcsarnokokat termelő robotokkal kell felszerelni. A ENIMSZ- Sztankokonsztrukciának már vannak ilyen irányú tapasztalatai. így például a moszkvai Dynamo üzem egyik szerelőcsarnoka egy olyan bázis, ahol összehangolják a sokirányú kísérleteket, s gyakorlatban ellenőrzik a robotok hatékonyságát. Nem kell már cipekedni az elektromos motorok nehéz forgótengelyével, a robotok acélkezei könnyűszerrel elbánnak az ötven kilós nyersöntvényekkel is. Persze, ez még csak a kezdetét jelenti az üzemek komplex robotizálásának és automatizálásának, mert a társulás minden dolgozója, elsősorban a kommunisták, erre törekszenek. Magától értetődik, hogy a kommunisták, valamennyi dolgozó, a tervezők és a mérnökök egyetértettek Andropov elvtársnak az ülésen elmondott szavaival, miszerint a robotok széles körű alkalmazása radikálisan megváltoztatja a munka termelékenységét elsősorban a termelés azon ágazataiban, ahol eddig nehéz, képesítést alig igénylő, monoton munkát végeztek a dolgozók. A plenáris ülés zárójelentése hangsúlyozta, hogy a propaganda egyik legfontosabb feladata a nagy fontosságú nemzetgazdasági feladatok megoldásának elősegítése; ilyen például a termelés és a termelékenység fokozása, a tudomány és a technika vívmányainak gyors és rugalmas bevezetése a gyakorlatba.- Épp ezek a határozatok képezik munkánk alapját- mondotta Pável Jevszejev.- Az alapszervezetek pártbizottsága és az egész pártaktíva most készül a társulás kommunistáinak közös értekezletére, s itt a határozatok szempontjából fogjuk elbírálni további feladatainkat.- Közben egyetlen pillanatra sem felejthetjük el, hogy a mi társulásunk nemzetközi feladatokat old meg a robottechnikának és a fémmegmunkáló gépek alapvetően új konstrukciójának a kidolgozásában. A KGST keretén belül gyakorlatilag a szocialista közösség minden országával szerződések kapcsolnak össze bennünket az azonos rendeltetésű és a miénkhez hasonló feladatokon dolgozó szervezetekkel és társulásokkal- fejtegeti a bártbizottság titkára. Pável Jevszejev szavait a presovi VÚKOV tudományos kutató társulásban szerzett tapasztalataim is alátámasztják. Ott módomban volt működés közben megfigyelni az UM 160 robotgépet, ugyanazt, amelyet még kísérleti stádiumban láttam Moszkvában az ENIMSZ-Sztankokonsztrukcia társulás műhelyében. Pável Jevszejewel azokról a problémákról beszéltünk, amelyeket most a moszkvaiak a szocialista közösség országaiban dolgozó kollégáikkal közösen oldanak meg.- Sok a megoldásra váró feladat - mondta Jevszejev elvtárs -, de a tapasztalat igazolja, hogy ha a problémák megoldásán a testvérszerkezetek közösen dolgoznak, a feladatok gyorsabban és hatékonyabban megoldhatók. Társulásunk kapcsolatai azonban nem korlátozódnak csak a termelési együttműködésre, nagyon jó a viszony a partnertársulások szervezetei, pártós ifjúsági szervezetei között is. Pável Jevszejevet a szocialista közösség minden országának hasonló • intézeteiben és társulásában nemcsak úgy ismerik, mint tapasztalt pártmunkást- mivel több mint tíz éve áll az ENIMSZ-Sztankokonsztrukcia élén - hanem úgy is, mint művelt és tehetséges konstruktőrt. Jelenleg olyan a pártbizottság munkastílusa, hogy ha a moszkvai ENIMSZ társulásba ellátogatnak Csehszlovákia vagy más szocialista ország konstruktőrei, minden vonaion - tehát nemcsak termelési, társadalmi vonatkozásban is - kicserélhetik tapasztalataikat. Az a tény, hogy itt az ülés határozatait az összpontosított munka programjaként fogadták el, mindenki számára természetes és törvényszerű. E. JANSZON
