Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-10-21 / 42. szám

„Országunkban tiszteletben tartják minden ember nem­zeti érzelmeit, nemzeti mél­tóságát - hangsúlyozta a Központi Bizottság XXVI. pártkongresszus elé terjész- tett beszámolója (1981). - Az SZKP harcolt és mindig is erélyesen harcolni fog a szo­cializmus természetétől ide­gen megnyilvánulások ellen, köztük a sovinizmus és a na­cionalizmus, mindennemű nacionalista aberráció ellen, legyen az akár antiszemitiz­mus, akár cionizmus A második világháború befeje­zése óta eltelt időszakban a Szov­jetunióból Izraelbe települt át az állampolgári kötelékből való elbo­csátásukat kért személyek 93 szá­zaléka. Ősei hazájába távozott az a néhány ezer ember is, akiket korábban arra kértek, hogy várja­nak az utazással, amíg elévülnek az államtitkok, amelyeknek a Szov­jetunióban végzett korábbi munká­juk jellege folytán birtokába jutottak. A nyugati propaganda ennek elle­nére továbbra is az úgynevezett , .szovjetunióbeli zsidókérdésen“ kérődzik. Mert, úgymond, ez rend­értékű állampolgárnak, még ha Franciaországban született és nőtt is fel. Ezek az érzelmek tettekben is megnyilvánulnak: hol bomba rob­ban Párizsban a Medici utcai zsidó étteremben, hol pedig a Kopernikus utcai zsinagóga előtt. Strasbourg- ban szilveszter éjszakáján agyba- föbe verték a helybeli zsidó szerve­zet vezetőjét, és végigvonszolták az utcákon, miközben azt ordítoz­ták: „Halál a zsidókra!“ Minden ilyen galádság, ha a Szovjetunió területén történne, súlyos bűncselekménynek minősül­ne. A tettesek a legszigorúbb bün­tetést kapnák. A Tribune Juif közli azt az interjút, amelyet munkatársa készített A. Dulcin úrral, a Cionista Világszervezet elnökével. Kérdés: az a véleménye az. elnök úrnak, hogy az utóbbi években megszapo­rodtak az antiszemitizmus megnyil­vánulásai? Válasz: igen, vitathatat­lanul gyakoribbá és kegyetlenebbé váltak. Kérdés: elnök úr szerint mi a fő oka ennek a sajnálatos jelen­ségnek? Válasz: a szovjet antisze­mitizmus. Idézzük szó szerint Arie Dulcin szavait:,,Az antiszemitizmus benne rejlik a szovjet ideológia alapjában. Mivel a Szovjetunió A „ZSIDÓKÉRDÉS“ KELETEN, NYUGATON ÉS IZRAELBEN kívül fájó kérdés: a zsidókat a Szov­jetunióban nem hagyják élni, de azt sem engedik meg nekik, hogy nyu­godtan távozzanak az országból. Az igazság ezzel szemben az, hogy a zsidókat senki sem tartja vissza erővel a Szovjetunióban. A maximum, ami előfordulhat az, hogy annak, aki végleg távozni akar az országból, megpróbálnak a lel­kére beszélni, megkérik, még egy­szer vegye fontolóra a dolgot, mér­legeljen minden körülményt. Túlsá­gosan sokan vannak olyanok, akik a cionista propaganda hatására el­hagyják hazájukat, s utána a külföl­di szovjet intézményeket ostromol­ják: segítsék őket a hazatérésben. A Szovjetunió az utóbbi öt év folyamán lényegesen egyszerűsí­tette az országból való távozást. Felére csökkentette a szükséges okmányok kiadásáért beszedett ál­lami illetéket; megszüntetett né­hány bonyolult eljárást a kiutazás engedélyével kapcsolatban (csak az utolsó munkahely igazolását kell benyújtani arról, hogy az elutazóval szemben nincsenek anyagi és egyéb követelések); csökkentették a vámkezelési formaságokat is. De akármennyire változott is a dolog lényege, a cionisták to­vábbra is azt hajtogatják, hogy a zsidókat erőszakkal visszatartják a Szovjetunióban. Borisz Sejnyin szovjet dramaturg a Tribune Juif című párizsi folyóira­tot lapozgatva az 1980. évi decem­beri számában ezt olvasta: az Egyesült Államok területén az el­múlt tíz hónap alatt hivatalosan 377 véres antiszemita akciót jegyeztek föl. Itt a zsidók elleni fizikai erőszak- cselekményekről, közvetlen táma­dásokról van szó. Vagyis ez a szám nem tükrözi a napirenden levő fe­nyegető telefonhívásokat, a gyaláz­kodó leveleket és röpiratokat, az uszító feliratokat a falakon és a sí­rokon - mindezek az esetek végté­re is megszámlálhatatlanok és megszokottak. Franciaországban 1980 őszén egy közvélemény-kutatás alkalmá­ból az ötödik Köztársaság minden tizedik állampolgára azt mondta, hogy a zsidót nem tekinti teljes megpróbálja rákényszeríteni ideo­lógiáját az egész világra, követke­zésképpen felelős az antiszemitiz­mus nyugati fokozódásáért...“ Sejnyin, szovjet zsidó annyira felháborodott ezen a kijelentésen, hogy a moszkvai Nyegyelja című újságban nyílt levélben reagált rá. A lap 1982. évi 10. számában ezt írta: „Dulcin úr! ön tudatosan félre­vezeti az olvasókat: mások bűneit rója fel annak az országnak, amely a világon elsőnek nyilvánította bűn- cselekménynek az antiszemitiz­must. Megrágalmazza a Szovjet­uniót, noha szovjet katonák döntöt­ték ki Auschwitz kapuját, és egyál­talán, a fasizmus legyőzésével zsi­dók millióit mentették meg a pusz­tulástól Európában.“ A Nasa Sztrana című újság, amely orosz nyelven jelenik meg Izraelben, azon nyomban elítélte Sejnyint ,,a nyíltan propagandiszti- kus célzatú fellépéséért". S igyeke­zett elsiklani a nyílt levél első része fölött, amely felsorolta a nyugati antiszemitizmus néhány felháborító tényét. Egyúttal megkapta a magáét a Szputnyik is, nevezetesen azért az írásért, amelyet a Szovjetunió­ban élő hivő zsidókról közölt. Pon­tosabban azért, mert az említett írásban a „cionizmus“ és a „tóra“ szavak kisbetűvel szerepeltek. De mit tehetünk, ha ez az írásmód egyezik az érvényben levő orosz helyesírással, nem pedig a judaista teológiával. A cionisták már régóta vádolnak bennünket antiszemitizmussal. ,, Megcáfolhatatlan“ bizonyítékként azt emlegetik, hogy a Szovjetunió­ban csökken a hivő zsidók száma. Ám a Szovjetunióban, akárcsak az egész világon, napjainkban álta­lában kevesebb a vallásos ember, mint a múltban. Egyaránt vonatko­zik ez mind a katolikusokra, mind a muzulmánokra, mind pedig a pra­voszlávokra. De a Nasa Sztrana szerkesztősége felháborítónak tart­ja még Anton Csehov orosz író (1860-/I904) szavait is, amelyeket az említett írás idéz: „Amikor a civi­lizáció megérinti a zsidókat, a juda­izmusból vajmi kevés marad. Nem veszi észre, hogy ma már csaknem minden fiatal zsidó ateista?“ Szeretnénk hinni, hogy Anton Csehovot, ezt a messzemenően humánus és tapintatos embert, nem fogják vádolni olyan galádság- gal, mint a nemzeti kivételesség propagálása. De térjünk vissza té­mánkhoz, és tegyük fel másként a kérdést: vajon sok igazán hivő zsidó van-e magában Izraelben? Két évvel ezelőtt Izraelben látvá­nyos kudarcba fulladt az országos kampány, amelyet azért indítottak, hogy növeljék a vallás szerepét a mindennapi életben. Talán itt is a hírhedt „szovjet antiszemitizmus“ befolyása érvényesült? Nyugaton sokat beszélnek arról, hogy a Szovjetunióban csorbítják a zsidók állampolgári jogait. Sok a szóbeszéd, de tények viszont nin­csenek. Hiszen a Szovjetunió zsidó nemzetiségű állampolgárai képvi­selve vannak az ország kivétel nél­kül minden törvényhozó és végre­hajtó szervében. Á Szovjetunió la­kosságának nem egészen egy szá­zaléka zsidó, de arányuk megha­ladja az öt százalékot a tudomá­nyos dolgozók körében, az újságok, a rádió, a televízió szerkesztősé­geiben, a könyvkiadókban. Az orvo­sok négy százaléka, a jogászok és a művészeti dolgozók hat százalé­ka zsidó. A szovjet zsidók százezrei részesültek magas kormánykitünte­tésekben, szovjet városok terei és utcái viselik nevüket. Amikor a cionisták úgy látják jó­nak, ugyanezt a statisztikát annak bizonygatására használják fel, hogy a „zsidók kivételes képességekkel vannak megáldva“ „életrevalóak“ „természettől tehetségesek“. De amikor arról van szó, hogy milyen a zsidók helyzete a Szovjetunióban, az effajta tényeket elhallgatják. Ezzel szemben Izrael állam fennállásának 35. éve szemlélete­sen megmutatta, hogy a cionosta „paradicsomban“ korántsem min­den zsidó él jól és nyugodtan. A cio­nisták két és fél millió igen különbö­ző embert verbuváltak össze ott. Ezek az emberek sokban különböz­nek egymástól: társadalmi helyze­tükben, iskolázottságukban, kultú­rájukban, szokásaikban. Izrael ál­lam nem vált számukra az ígéret földjévé, hanem a közel-keleti örö­kös nyugtalanság tűzfészkévé. Er­ről tanúskodnak olyan tények, mint a Libanon elleni agresszió, a pa­lesztinok népirtása, s magában Iz­raelben a zsidók felosztása afféle kasztokra. A szefárdok, vagyis a keleti országokból származó zsi­dók, hosszú évek óta harcolnak azért, hogy egyenlő jogokat kapja­nak a nyugati askenazi zsidókkal. Ugyanakkor a helybeli születésűek, a szabrák, nyíltan megvetik mind az előbbieket, mind az utóbbiakat. A cionistáknak nincs joguk bírálni a Szovjetunió nemzetiségi politiká­ját: noha a Tel Aviv-i hatóságok a legkülönbözőbb akadályokat gör­dítik az Izraelből történő kivándor­lás elé, három évtized alatt kétszer annyi zsidó távozott onnan, mint a Szovjetunióból hatvan év alatt. Ha a Nasa Sztrana című izraeli újság valamelyik szerkesztője egy­szer csak belefárad abba, hogy a palesztinokkal, a libanoniakkal, a szírekkel, a jordániaiakkal, saját haszidjaival és persze Izraelben a cionizmus ellenfeleivel viaskod­jon, és ha eljön Moszkvába, hogy megpihenjen rokonainál, meghívjuk majd mint igaz hívót a moszkvai zsinagógába. Jól látható helyen ol­vasható az az ima, amely így kez­dődik: „Égi atyánk! Áldd meg a Szovjetunió kormányát, a világbé­ke támaszát. Ámen!“ Ezután újból visszatérhetünk ar­ra a kérdésre, mi rejtőzik a valóság­ban a „szovjet antiszemitizmusról“ terjesztett koholmányok mögött. VALERIJ KUZAVKOV az APN hírmagyarázója Az összpontosított munka programja Párttagok és pártonkívüliek, kutatócsoportunk minden munkatársa elfogadta az SZKP júniusi ülé­sének dokumentumait, a hosszú távra szóló össz­pontosított munka akcióprogramját - tájékoztat Pável Jevszejev, az ENIMSZ-Sztankokonsztrukcia tudományos kutatótársulás pártbizottságának tit­kára. Pável Jevszejewel évek óta ismerjük egymást. Nemegyszer volt rá lehetőségem, hogy ellátogassak a fémmegmunkáló gépek kifejlesztésével foglalkozó kísérleti tudományos kutatóintézet csarnokaiba, műhe­lyeibe és tervezőirodáiba, s elbeszélgessek az ott dolgozó kommunistákkal. Az érdeklődés indokolt. Az ENIMSZ-Sztankokonszt- rukciának jelentős pozíciója van az új konstrukciók kifejlesztésében, a legmodernebb fémmegmunkáló gé­pek, a különböző robotok és távirányítású készülékek kifejlesztésében és bevezetésében az ipari terme­lésbe. A kutatócsoport sikeresen lépteti életbe az SZKP XXVI. “kongresszusának határozatait: mindazt, ami' a régivel szemben haladó, amit a tudományos kutatók és mérnökök ágya megalkotott, azonnal elsajátítják, közkinccsé teszik, beépítik a nagy teljesítményű gépek­be, berendezésekbe, felhasználják a technológiai fo­lyamatokban. A júniusi plenáris ülés előestéjén tartot­ták meg a tervezőmérnökök, a kooperáló vállalatok képviselői és a termelésben dolgozók fontos és felelős­ségteljes találkozóját. Feladatuk a termelés központi kérdésének megoldása volt: hogyan lehet a leggyor­sabban, a leggördülékenyebben áttérni az egyes ké­szülékek, illetve robotok használatáról a rugalmas termelési rendszerek kialakítására. A társulás munka­társai a velük együttműködő vállalatok képviselőivel és a más szervezeteknél dolgozó kollégáikkal arra az elhatározásra jutottak, hogy olyan tervet dolgoznak ki, amelynek értelmében a műhelyeket és szerelőcsarno­kokat termelő robotokkal kell felszerelni. A ENIMSZ- Sztankokonsztrukciának már vannak ilyen irányú ta­pasztalatai. így például a moszkvai Dynamo üzem egyik szerelőcsarnoka egy olyan bázis, ahol összehan­golják a sokirányú kísérleteket, s gyakorlatban ellenőr­zik a robotok hatékonyságát. Nem kell már cipekedni az elektromos motorok nehéz forgótengelyével, a robo­tok acélkezei könnyűszerrel elbánnak az ötven kilós nyersöntvényekkel is. Persze, ez még csak a kezdetét jelenti az üzemek komplex robotizálásának és automa­tizálásának, mert a társulás minden dolgozója, elsősor­ban a kommunisták, erre törekszenek. Magától értetődik, hogy a kommunisták, valamennyi dolgozó, a tervezők és a mérnökök egyetértettek Andropov elvtársnak az ülésen elmondott szavaival, miszerint a robotok széles körű alkalmazása radikáli­san megváltoztatja a munka termelékenységét első­sorban a termelés azon ágazataiban, ahol eddig ne­héz, képesítést alig igénylő, monoton munkát végeztek a dolgozók. A plenáris ülés zárójelentése hangsúlyozta, hogy a propaganda egyik legfontosabb feladata a nagy fontosságú nemzetgazdasági feladatok megoldásának elősegítése; ilyen például a termelés és a termelékeny­ség fokozása, a tudomány és a technika vívmányainak gyors és rugalmas bevezetése a gyakorlatba.- Épp ezek a határozatok képezik munkánk alapját- mondotta Pável Jevszejev.- Az alapszervezetek pártbizottsága és az egész pártaktíva most készül a társulás kommunistáinak közös értekezletére, s itt a határozatok szempontjából fogjuk elbírálni további feladatainkat.- Közben egyetlen pillanatra sem felejthetjük el, hogy a mi társulásunk nemzetközi feladatokat old meg a robottechnikának és a fémmegmunkáló gépek alap­vetően új konstrukciójának a kidolgozásában. A KGST keretén belül gyakorlatilag a szocialista közösség min­den országával szerződések kapcsolnak össze ben­nünket az azonos rendeltetésű és a miénkhez hasonló feladatokon dolgozó szervezetekkel és társulásokkal- fejtegeti a bártbizottság titkára. Pável Jevszejev szavait a presovi VÚKOV tudomá­nyos kutató társulásban szerzett tapasztalataim is alátámasztják. Ott módomban volt működés közben megfigyelni az UM 160 robotgépet, ugyanazt, amelyet még kísérleti stádiumban láttam Moszkvában az ENIMSZ-Sztankokonsztrukcia társulás műhelyében. Pável Jevszejewel azokról a problémákról beszél­tünk, amelyeket most a moszkvaiak a szocialista kö­zösség országaiban dolgozó kollégáikkal közösen ol­danak meg.- Sok a megoldásra váró feladat - mondta Jevsze­jev elvtárs -, de a tapasztalat igazolja, hogy ha a prob­lémák megoldásán a testvérszerkezetek közösen dol­goznak, a feladatok gyorsabban és hatékonyabban megoldhatók. Társulásunk kapcsolatai azonban nem korlátozódnak csak a termelési együttműködésre, na­gyon jó a viszony a partnertársulások szervezetei, párt­ós ifjúsági szervezetei között is. Pável Jevszejevet a szocialista közösség minden országának hasonló • intézeteiben és társulásában nemcsak úgy ismerik, mint tapasztalt pártmunkást- mivel több mint tíz éve áll az ENIMSZ-Sztanko­konsztrukcia élén - hanem úgy is, mint művelt és tehetséges konstruktőrt. Jelenleg olyan a pártbizottság munkastílusa, hogy ha a moszkvai ENIMSZ társulásba ellátogatnak Cseh­szlovákia vagy más szocialista ország konstruktőrei, minden vonaion - tehát nemcsak termelési, társadalmi vonatkozásban is - kicserélhetik tapasztalataikat. Az a tény, hogy itt az ülés határozatait az összpontosított munka programjaként fogadták el, mindenki számára természetes és törvényszerű. E. JANSZON

Next

/
Oldalképek
Tartalom