Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-14 / 41. szám
1 KONCSOL LÁSZLÓ J A HARMATCSEPP ,,ltt az új nap, kél a fény, gyöngy lebeg a fű hegyén, ott fenn sárga nap világit, s harmatcsepp a fűben — én. Pici vagyok? Testtelen? Gyönge vagyok? Nem, nem! Jól figyelj: a végtelen tükröződik bennem. Mindig a mélyből meríts, a felszín csak játszik; csak a lényeget tekintsd, ne azt, ami látszik: erősben a védtelent, tölgyben az esendőt, piciben a végtelent, percben a jövendőt. Hajolj hozzám: szél ha jár, velem leng a mennyég, bennem suhan a madár s lobognak a lepkék. Fentről színezüst vagyok, de közelről ékes; kisded szivárvány ragyog rajtam, szagos, fényes. Kérdezed, honnan vagyok? Jöttem a világból, fényes arcomtól ragyog a közel s a távol. Merre tartok firtatod? Megyek a világba, szétszóródom, fölszívódom szélbe, fűbe, fába. Háltam hóként hegytetőn, aludtam avarban, ringtam réten, rengetőn, mohos martba martam. x Az is voltam: anyatej, tavi tajték, táncos, csermely csepp je, hópehely, esti eső, álmos. Voltam patak, pocsolya, könnyű parti pára, s az éj szellő-pásztora terelt össze mára.“ Mi a dolgod, kicsi csepp? ,,Borogatom, látod, itatgatom, húsítgetem e lázas világot. “ • Marián Minarovió illusztrációja Ezüst harmat, mért remegsz? Tán a múltad szédít, a jövőtől dideregsz vagy a jelen rémít? De a harmat néma már, szétszivárog csendben, egyik része fűbe búvik, másik égre lebben. ÓKORI DUZZASZTÓGÁTAK Víz nélkül nincs élet, ezért az ivó- és öntözővíz biztosítása minden időben a legfontosabb emberi, közösségi tevékenységnek számított. A víz megszerzése különösen sivatagos, aszályos területeken néhéz. Már az ókorban gátakkal, vízvezetö csatornákkal tették öntözhetóvé a sivár vidékeket. Mezopotámia - a Tigris és Eufrátesz völgye - a régi vízszabályozásoknak, csatornáknak, vízvezetékeknek sok emlékét őrzi. Különös módon a régészet és a technikatörténet sokáig nem foglalkozott ezekkel az építményekkel műszaki szempontból, s csak napjainkban alakul ki a műszaki archeológiának az az ága, amely kutatását kiterjeszti az ókori duzzasztógátakra is. Roppant érdekes műszaki emlékek várnak föltárásra. Marokkóban például a talajvíz elvezetésére szolgáló régi alagcsöveknek maradványai kerültek elő. Iránban - a hajdani perzsa birodalom területén - a sivatag felszíne alatt sok-sok kilométer hosszúságban alagútrendszer rejlik, ezekben vezetik el a hegyvidéki források vizét az oázisokba. Mezopotámia a rég eltűnt időkben több nagy kultúrának is helyet adott. Asszíria és Babilónia évezredekkel ezelőtt öntözéses mezőgazdasággal biztosította élelmezését. Időszámításunk előtt egy-kétézer évvel a Tigris és Eufrátesz közelebb folytak egymáshoz, az Eufrátesz magasabb szinten kanyargóit, és árvízkor a két folyó vize összefolyt. Időszámításunk előtt 600 évvel öntözöcsatomák hálózatát építették ki, hogy a folyók vizét földjeikre elvezethessék. A két folyó deltavidékén még századunk elején is kertkultúrák virágzottak, de az ott lakók ma inkább az olajiparban dolgoznak, s a régi kerteket elhódította a sivatagi homok. Nagy Sándor Perzsiát az időszámításunk előtti IV. században meghódítva, az öntözőműveket felülvizsgáltatta. O maga is végiglovagolt a gátakon, bár öt az öntözőrendszer inkább harcászati, mint élelmezési szempontból érdekelte. A bibliában is emlegetett Sába királynő legendás birodalma - Ofir - feltehetően a mai Jemen területén lehetett. Fővárosuk - Marib - karavánutak kereszteződésénél épült fel, kertek vették körül, s az öntözővizet hatalmas duzzasztógáttal felfogott csapadékvíz biztosította. A gát időszámításunk előtt 750 körül épült. Laza földből rakták, erősen ledöngölték, és a víz felöli oldalon nagy kövekből, úgynevezett cik- lopszfalázással védték. Marib gazdagsága a sivatagi rablókat mágnesként vonzotta, ezért el is pusztult néhányszor; a gátat szintén lerombolták, de mindig újjáépítették, míg azután vallási villongások miatt fenntartását elhanyagolták, és egy szokatlanul nagy felhőszakadás jó részét elmosta. Az ókor híres gátépítői voltak a nabateusok. Eredetüket ez ideig nem sikerült pontosan tisztázni, valószínűleg nomád arab sivatagi törzsekből verődtek össze. Időszámításunk előtt 300 körül az India és Afrika közötti kereskedelmet kezükben tartották. Akkori fővárosuk a rejtelmes, rózsaszín sziklába vágott Petre városa volt, ahova ma helikopteren érkeznek a turisták megbámulni a régi építészek alkotásait. Hihetetlenül hangzik, de a Közel-Keleten tizenhétezer duzzasztóművet tartanak számon. Minthogy a Közel-Kelet évtizedek óta hadműveletek színtere, légi fényképezéssel rendkívül pontos és részletes haditérképek készültek, amelyeken fel lehet lelni a régi vízépítők munkájának maradványait. DR. HORVÁTH ÁRPÁD ZDENÉK ADLA PÁRBESZÉD- Mi van a kosaradban?- Mi van a kosaramban? Egy halom tojás.- Hová cipeled őket?- Hová cipelem őket? A városba.- Miért éppen a városba?- Miért éppen a városba? Viszem a piacra- Mit csinálsz majd a piacon?- Mit csinálok a piacon? Hát árulom a tojást.- Miért adod el a tojást?- Miért adom el a tojást? Hogy legyen pénzem.- Minek neked a pénz?- Minek nekem a pénz? Hogy vehessek egy tyúkot.- Mire neked a tyúk?- Mire nekem a tyúk? Hát, hogy tojásokat tojjon.- Hová teszed a tojásokat?- Hová teszem a tojásokat? Beviszem őket a városba.- Miért éppen a városba?- Miért éppen a városba? Hát, hogy elmehessek a piacra.- Mit csinálsz a piacon?- Mit csinálok a piacon? Eladom a tojásokat.-Miért... És így tovább. Tóth Elemér fordítása Melyik kockának a palástja van szétterítve? MEGFEJTÉS A szeptember 30-i számunkban közölt feladat megfejtése; hab. Nyertesek; Tarr Miklós, Királyhelmec (Krár. Chlmec); Czina Marián, Komárom (Komámo); Lajtos Norbert, Ipolyvarbó (Vrbovka); Kerekes Erika, Berzéte (Brzo- tín); Galambos Tímea, So- morja (Samorín). k IV. FESTÉSZET (2) Táblaképnek nevezünk minden olyan festményt, amely, az épülethez „kötött“ falképpel ellentétben, mozgatható, áthelyezhető. Táblaképeket eredetileg fára festettek (innen az elnevezés), később vakkeretre feszített vászonra. Táblakép bármilyen technikával készülhet. Az egyes technikákat a festék kötőanyaga szerint különböztetjük meg. A tempera olyan kötőanyaggal (emulzióval) készült festék, amely vízzéI hígítható, de száradás ustán vízben nem oldódik. A papíron is jól megköt, ezért kitűnően alkalmas a festészettel való ismerkedésre. Legjobb, ha fehér alapra festünk vele, mert könnyed színei ezen érvényesülnek leginkább. A tempera gyorsan szárad, nehezebb vele olyan festői átmeneteket elérni, mint a lassan száradó olajfestékkel, ezért a tempera technikája keményebb, rajzosabb. Színei száradás után kivíiágosodnak, fénytelenek. Temperával nem tanácsos vastag rétegben festeni, mert könnyen lepattoghat. A festéshez hosszú szőrű sörte- és hajecseteket használunk. Ezeket a munka után mindig alaposan ki kell mosnunk. Az olajfesték terpentint tartalmazó festószerrel oldható. Színei tökéletesen fedik egymást, ezért a kép sötét tónusait is átfesthetjük világosabbra. Az olajfestéket alkalmazhatjuk pasztuózusan - a színeket széles ecsetkezeléssel, vastagon felrakva - vagy részletező árnyalással, de áttetszőén, lazúrosán is. Olajfestéshez legjobb az olajalapozású deszka vászon (művészeti boltokban kapható). A vásznat festés előtt vakkeretre feszítjük ki. A festés leggyakoribb módja, hogy a képet, egyelőre minden részlet mellőzésével, aláfestjük a megfelelő színekkel, s erre fejlesztés közben több réteget ráfestünk. Lazúrozáskor egy tüzes alapszínre erősen oldott színeket viszünk fel, s a színek halvány fátyla alól tűz át az alapszín. Ezzel az eljárással dolgozott Rembrandt is Olajképet készíthetünk „prímán“, ami azt jelenti, hogy a képen a rajzot, tónuserősséget, színt lehetőleg egyszerre oldjuk meg. Csak akkor fessünk így, ha a képet egy nekifutásra be tudjuk fejezni. A festékek keveréséhez fapalettát, lapos félhosszú sörté- jú ecseteket, festökést használunk. A kész olajfestményt színtelen lakkal vonjuk be. A vízfesték (akvarell) jellemzői a világos színek és az egymásba omló árnyalatok. Az akvarell színei akkor szépek igazán, ha fehér papírra, áttetsző rétegben festünk velük. Árnyalatai csak nedvesen kötődnek egymással, tehát fontos, hogy munka közben a papír ne száradjon meg idő előtt. A festést a világos tónusokkal kezdjük - a fények helyét a fehér papírlapon kihagyva - s fokozatosan haladunk a sötétebb tónusok felé. A színeket erejükben kicsit túlozva használjuk, mert száradás után megfakulnak. Puha szőrű, úgynevezett hajecsettel dolgozunk. Az akva- rellkép egy ülésre, gyorsan készül, ezért olyan üde hatású. A vízfestést gyakran kombinálják a gouache (ejtsd: gvas) eljárással. A gouache lényege, hogy a vízfestékbe fehér fedőfestéket kevernek, és az így át nem látszóvá válik. A pasztell a rajzolástól fejlődött fokozatosan festéssé. A pasztellkréta festékporból, krétáiból, kevés kötőanyagból készült lágyan omló rudacska. Sokféle árnyalatban kapható. A legegyszerűbb vonalas rajztól a több rétegben egymásra vitt, finom árnyalatú színkeverésig különböző módon használható. Fehér vagy színes rajzpapíron vagy bolyhos felületű pasztellpapíron dolgozhatunk vele. A pasztellkréta fedő- festék, de takarékosan kell vele bánnunk, mert a papír bizonyos telítettség után már nem vesz fel többet belőle. Még ha leporoljuk is, a kopott alapon fáradt lesz az újabb réteg. A kész pasztellképet rögzítő- lakkal fújjuk be vagy tegyük két üveglap közé. Fára, fémre, papírra is festhetünk az újkeletű, festékboltjainkban kapható Latex festékkel. Vízzel hígítható, de száradás után már nem oldódik a vízben, ezért kitünően alkalmas külső falfelületek festésére is. Folyékony vagy porfestékkel színezhető. JURÁS ÉVA Darázs László (12 éves): Meseillusztráció (Gál József felvétele) Mi 1M Ml J ÚJ SÍ 18 1983. X.1 I
