Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-10-14 / 41. szám

IJ szú 15 983. X. 14. A Szovjetunióban felhasznált villamosenergia több mint felét az Elektroszila márkájú gépek termelik KREATÍV EMBEREK Nyolcvan évvel ezelőtt a Szentpétervárott (ma Leningrád) létrehozott Shuckert és Co. részvénytársaság azzal büszkélkedett, hogy villamosipari gépei termelték azt az elektro­mos áramot, amellyel az orosz uralkodók Néva-parti Téli Palotáját megvilágították. A Shuckert és Co. részvénytársaság utó­da és hírnevének öregbítője az Elektroszila lett. Ez a gyár készítette a Volhovon, a Vol­gán és a Dnyepperen felépült első vízi erő­művek villamosenergia-termelő berendezé­seit. S ezzel kezdetét vette Szovjet-Oroszor- szág villamosítása, modern műszaki bázisá­nak megteremtése. VEZETŐ SZEREP Miklós cár trónfosztása, a Téli Palota ostroma és a szovjetek hatalomátvétele után, az oroszországi érdekeltségekkel ren­delkező német, angol belga, francia cégek többsége elzárkózott a további együttműkö­dés elöl. Csak némelyik, többek között a svéd ASEA volt elég előrelátó, és nem szakította meg a kölcsönösen előnyös kap­csolatokat, a technika területét függetlenítet­te a politika érzelemvilágától. A húszas évek elején az ASEA cég szállí­totta Szovjet-Oroszországba a Volhov folyón felépült vízi erőmű villamosenergia-termelő berendezéseinek mintegy a felét. Ez a vízi erőmű egyike volt az elsőknek, melyeket a szovjethatalom épített. A svéd gyártmányú generátorokon kívül üzembe helyeztek olya­nokat is, amelyeket az Elektroszila készített. Közel öt évig békésen megfértek egymás mellett a különböző márkajelzésű gépek. 1929-ben egy szakbizottság melyben svéd szakemberek is részt vettek, megvizsgálta a volhovi vízi erőmű generátorainak műszaki állapotát. A vizsgálatok során kiderült, hogy a Leningrádban gyártott generátorok kifo­gástalanul üzemelnek, ugyanakkor az ASEA berendezései még a garanciális időben meghibásodtak. Az Elektroszila vezető szerepre tett szert az energetikai gépgyártásban. Néhány év múlva, 1937-ben ebben a gyárban készítet­tek a világon először 100 ezer kW teljesítmé­nyű turbogenerátort, melynek percenkénti fordulatszáma 3000 volt. AZ UNESCO ARANYDIPLOMÁJA Az Elektroszila termékskálája nagyon széles. Az 500 és 800 ezer kW teljesítményű generátorokat már sorozatban gyártják, ugyanakkor megtalálhatók a kis sorozatban gyártott termékek, sőt egyedi darabokat is készíthetnek. Az utóbbi években már egymil­lió 200 ezer kW teljesítményű generátorok is kikerülnek a gyárból. A gyáróriás évente 2000 szerződést köt különféle berendezések gyártására. Meg­rendelőik közé tartoznak többek között az energiatermelő ipar, a kitermelőipari ágaza­tok, a vegyipar, a hajógyárak, a járműipar, a mezőgazdaság és azok a tudományos kutatóközpontok, amelyek az irányított mag­fúzió berendezéseinek kifejlesztésével fog­lalkoznak. Az Elektroszila műszakilag jó minőségű gépeket gyárt, termékei Európa, Ázsia, Afrika, Észak- és Dél-Amerika nyolcvan országá­ban biztos piacokat találnak. Az állandó vevői közé tartozik Argentína, Brazília, Ka­nada, Görögország, India, az NDK, Norvégia és Finnország. Gisel Rutman (az UNESCO keretein belül működő) a Nemzetközi Fejlesztési és Együttműködési Intézet elnöke a közelmúlt­ban adta át az Elektroszila kollektívájának az intézet aranyplakettjét, valamint a ,,Műszaki haladás hagyományainak ápolásáért“ járó díszoklevelet. Az Elektroszilában sok ezren személye­sen ismerik Borisz Fomint. S nemcsak azért mert ő a vezérigazgató. A legutóbbi harminc év alatt a vezérigazgató élete és eredményei szorosan összefonódtak az üzem sorsával és sikereivel. Bizonyos értelemben Fomin az Elektroszila megtestesítője. A harkovi műszaki egyetem elvégzése után 1952-ben került az üzembe, mint műve­zető. Később termelési osztályvezető-he­lyettes, majd üzemvezető, aztán a főtechno­lógus helyettese, majd főmérnök. Tíz évvel • Borisz Fő- min, az Elektro­szila egyesülés vezérigazgatója (jobbról a má­sodik) francia küldöttséget fogad. Illlllllllllllllllll • A gépkocsik­ban használa­tos generátor játékszernek tűnhet nagyobb testvére mel­lett; csakhogy ezúttal a szere­lő nem a pádon szereli össze a generátort, ő megy a gene­rátor belsejébe. ezelőtt, negyvenhárom évesen Borisz Fomin lett a gyáróriás vezérigazgatója. Az orvosok és pszichológusok szerint ez az ideális életkor abból a szempontból, hogy valakit egy nagyobb vállalkozás élére állítsa­nak: ilyenkor a legfogékonyabb az ember értelme, érző a lelke, megvan a kellő ereje és elég sok már az élet- és szakmai tapasz­talata. Fomin, mint szakember a vakmerősé­gig bátor volt, amit az Elektroszilánál nagyra értékelnek. Alig foglalta el Fomin a vezérigazgatói posztot, nemsokára megkezdődött a jövő generátorának tervezése, melynek teljesít­ménye egymillió kW. Fomin nagyon sok energiát fektetett a kutatásokba. Előre tekin­tett, ami mérnöki tehetségét és képességeit dicséri. Igazgatóként meg tudta győzni az illetékes minisztériumot arról, hogy az időt és a pénzt nem fölöslegesen pazarolják el. Az újonnan kifejlesztett turbógenetárorok mére­tei kisebbek a szokásosnál, ugyanakkor ha­tékonysági koefficiensük egy százalékkal jobb az előző típusokénál. Nagy mennyiségű fémat és fűtőanyagot lehet velük megtakarí­tani. Az Elektroszila ismét bebizonyította, hogy joggal jár az élen az energetikai gép­gyártásban. Közeledik az ipari reaktorok gyártásának ideje, amelyek a magfúzió elve alapján mű­ködnek. A reaktorok a folyékony hélium hőmérsékletén (-267 Celsius-fok) működ­nek, tekercsei szupravezető anyagból ké­szülnek. Többek között ezért is foglalkozik az Elektroszila a szupermélyhűtés technikájá­val, enélkül ugyanis a „holnap“ és a „hol­napután“ gépeit nem lehet elkészíteni, illetve működtetni. ÚJÍTÁS ÉS VEZETÉS Az Elektroszila gyáraiban kutató és gyártó teamek működnek együtt. Az ilyen terme­lésszervezés lehetővé teszi a tudomány leg­újabb vívmányainak alkalmazását és az új ötletek mielőbbi megvalósítását. „A szakemberek, üzemrészvezetők sok­kal jobban ismerik a konkrét ügyeket, mint én - mondja Fomin. - Ők állítják össze az új döntésekhez szükséges anyagokat és érve­ket. Nekem, mint vezérigazgatónak már csak értékelnem kell az anyagot és vállalnom érte a felelősséget.“ Egy nagyszerű próbapad megtervezése és elkészítése dicséri az Elektroszila team­jeinek eredményes közös munkáját. A gyár­óriásban készülő generálotokat szállítás előtt ezen a próbapádon ellenőrzik, mégpe­dig lehetőleg olyan működési feltételek kö­zött, mint aminök között a generátorok dol­gozni fognak. Az amerikai General Electric szakemberei „nagyszerű műszaki eredménynek“ ismer­ték el a leningrádiak próbapadját. Az Elektro- szilát felkereső csoport vezetője úgy nyilat­kozott, hogy szívesen látna valami hasonlót odahaza, az amerika gyárban is. Egy ízben a finn üzletemberek lapjának, a „Kauppalehti“-nek tudósítója megkérdez­te Fomin vezérigazgatót: milyen viszonyban van kezdeményező beosztottjaival?“ Igyek­szem olyan beosztásba helyezni őket, ahol legjobban tudják kamatoztatni tehetségüket, és a fizetésüket is felemelem.“ Az Elektroszilánál meggyőződéssel állít­ják, hogy az igazán tevékeny ember nem hagyatkozhat csak a lelkesedésre. Jól és megbízhatóan kell dolgoznia. A vezetésnek pedig az a dolga, hogy ehhez a lehető legjobb feltételeket biztosítsa. A merész mű­szaki ötleteket csak a lehető legnagyobb technológiai fegyelemmel, gondos és pontos munkával lehet megvalósítani. A vezetőség­re hárul a feladat, hogy az elképzelések megvalósításának semmi ne álljon az útjá­ban. A rendszeresség garantálja az alkalma­zását. A gyorsaságnak különös jelentősége van az olyan vállalatoknál, mint az Elektro­szila. Événte mintegy 30-40 elavult termék gyártását szüntetik meg, és helyettük vado­natújakat gyártanak, már a jövő berende­zései. Az emberek ma már tudják szervezni és irányítani az alkotó tevékenységet. Felhasz­nálják az új vezetési módszereket, köztük a célprogramos irányítást. Az újítások beve­zetésének komplex tervezésével foglalkozó, bécsi székhelyű, Nemzetközi Alkalmazott Kutatási Rendszerek Intézetében 1980 óta az Elektroszila képviseli a Szovjetuniót. (Szputnyik) Éllovas az energetik A Föld leghidegebb és legmelegebb pontjai A Föld éghajlati viszonyai igen változatosak. Az Antarktisz belse­jében egész évben kemény fa­gyok uralkodnak. Még nyáron sem olvad. Ugyanakkor az egyenlítő közelében, például acsendes-óce- áni szigeteken és Indonézia szá­mos pontján olyannyira meleg van, hogy a hőmérséklet soha nem esik plusz húsz Celsius-fok alá. Mégis, a szakemberek arról vi­tatkoznak, hogy bolygónk melyik pontja a leghidegebb, s melyik a legforróbb, nem a hőmérsékleti minimumot, illetve a maximumot, hanem az évi középhőmérsékletet tekintve. Ismeretes, hogy minél maga­sabbra megyünk annál hidegebb van. A levegő hőmérséklete kilo­méterenként átlagosan 6,5 Celsi- us-fokkal, helyenként több mint 10 Celsius-fokkal csökken. Éppen ezért a hideg szempontjából külön kell vizsgálni a hegy- és a sík vidékeket. A Föld hegyvidékei közül az Antarktisz középső része a leghi­degebb. A szovjet Vosztok állo­máson az évi középhömórséklet mínusz 55,6 Celsius-fok, a tőle nem messze fekvő Platon állomá­son ivedig még alacsonyabb: mí­nusz 56,4 Celsius-fok. Ez a hideg igazi birodalma. A földi meteoroló­giai megfigyelések története során a legalacsonyabb hőmérséklet: mínusz 86,3 Celsius-fokot, 1960. augusztus 24-én a Vosztok állo­máson mérték. Bolygónk leghidegebb sík vidé­ki területe ugyancsak az Antarkti- szon található. A Weddel-tenger partjainál fekvő General-Belgrano meteorológiai állomáson az évi középhőmérséklet mínusz 22,3 Celsius-fok. A Föld leghidegebb pontjai kö­zött különleges helyet foglalnak el egyes völgyek Szibéria észak-ke­leti felében. Éghajlatuk a legszél­sőségesebb a Földön (az abszolút hómérsékleti maximum és mini­mum közötti különbség meghalad­ja a 100 Celsius-fokot). A nagy kilengést a domborzat sajátossá­gai okozzák. Verhojanszkot, az ősi jakut várost nevezik az északi fél­teke „hidegpólusának“. Erre hív­ja fel a figyelmet a főterén álló emlékmű is. A város 60 kilométe­res körzetében a januári középhő­mérséklet eléri a mínusz 50 Celsi­us-fokot. Ez majdnem 10 Celsius- fokkal alacsonyabb, mint Grön­land jégpáncéljának centrumában. A városban feljegyzett legkemé­nyebb fagy elérte a mínusz 67,8 Celsius-fokot. Viszont ugyaneze­ken a vidékeken a nyár forró, a hő­mérő higanyszála időnként plusz 35 Celsius-fokig is felszökik. A Szovjetunió éghajlata egé­szében véve kontinentális. Az or­szág területére, mely a sarkvidék­től a szubtrópusokig terjed, az a jellemző, hogy a meleg és a hi­deg évszakok között óriási a kont­raszt: nyáron a hőmérséklet elér­heti a plusz 30 Celsius-fokot, sőt ennél magasabbat is, télen pedig mínusz 30 Celsius-fokos, és még ennél is keményebb fagyok ural­kodnak. Kivételt csupán a határvi­déki körzetek képeznek: északon a sarkvidéki Tajmír-félsziget és az arktikus szigetek, délen pedig a Krím és a Kaukázus fekete­tengeri partvidéke. Üzbegisztán és Türkménia déli vidékein a legnagyobb forróság: az évi középhőmérséklet itt plusz 17, plusz 18 Celsius-fok. Az ab­szolút hőmérsékleti maximumok nagyon magasak. Például az üz- begisztáni Termez városban a hő­ség eléri a plusz 50 Celsius-fokot. Bolygónk ,,melegpólusa“-ként a líbiai El-Aziziát tartják számon, ahol a levegő hőmérséklete ár­nyékban eléri a plusz 57,8 Celsius- fokot. Ugyanakkor a tél hűvös: januárban a hőmérséklet 4 Celsi­us-fokig süllyedhet. -Sz.-

Next

/
Oldalképek
Tartalom