Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-10-07 / 40. szám
JSZÚ 3 >83. X. 7. A szocialista és a kommunista építés folyamatban a párt vezető szerepének állandó elmélyítése objektív követelmény. Ez a követelmény azonban nem érvényesül automatikusan. Ez a kommunisták munkaaktivitásának, a pártszervek és alapszervezetek politikai munkájának, a lenini elvek és a pártépítés normái következetes érvényre juttatásának, a belső pártélet és pártmunka szervezésének, a pártvezetőség munkastílusa és -módszerei tökéletesítésének eredménye. A pártbizottság, a pártszervek és -szervezetek tárgyalásai és határozatai során legfontosabb alapelv a kollektivitás elve. A kollektív pártvezetés elve kifejezi a demokratikus alapokon kiépített kommunista párt lényegét; tevékenysége és akcióképessége a pártirányításban, a pártépítésben és a pártmunkában következetesen érvényre juttatott alapelv, a demokratikus centralizmus függvénye. Nem engedhető meg, hogy a pártszervezeteket és -szerveket egyetlen, személy irányítsa és vezesse.- A történelem megtanított arra, hogy az egyszemélyes pártvezetés mindig a párttagok feladatainak és küldetésének lebecsülését jelentette, gúzsba kötötte a kezdeményezést, az aktivitást, az alkotóképességet, a szellemi képességeket, a párttagok tömegeinek erejét; az adminisztratív módszereket, a szubjektivizmus és bürokrácia elburjánzását, személyi kultuszt és az egyszemélyes hatalom megszilárdulását eredményezte. A történelmi tapasztalatpk arra tanítanak, hogy csak a kollektív vezetés alapján lehetséges a pártot - ezt a demokratikus alapokon és az önkéntesség elvén létrehozott közösséget - vezetni, szerveit és szervezeteit irányítani, fejleszteni a dolgozók alkotó kezdeményezését és aktivitását, elemezni a konkrét helyzetet, tárgyilagosan megítélni a munkaeredményeket, a sikereket és a hibákat. A kollektív vezetés fontos feltétele a pártszervezetek tudományos színvonalú irányító munkájának, helyzetfeltáró tevékenységének, az elfogadott határozatok helyességének és teljesítésének, a káderek helyes kiválasztásának, nevelésének és elhelyezésének, a párttagok egy célra irányuló, a pártpolitika szellemének megfelelő aktivitása és kezdeményező készsége fejlesztésének. A kollektív vezetés elve elválaszthatatlan része a lenini munkastílusnak, a munkában pedig bevált fegyver a szubjektivizmus és a formalizmus ellen. Mi a kollektív vezetés lényege? Az, hogy a pártélet minden alapvető kérdését a pártszervezetek és az irányító pártszervek oldják meg és ítélik meg - nem az egyén, hanem a kollektíva. Meghatározza: a fontos kérdések megvitatásakor, a határozathozatal előtt szükséges, hogy figyelembe vegyék a párttagok és a pár- tonkívüliek tapasztalatait, tanácsait, nézeteit és bíráló megjegyzéseit. Ez az alapelv megköveteli, hogy minden párttag kapcsolódjon be a pártpolitika kidolgozásába és életbe léptetésébe. A kollektív vezetés és az egyszemélyi felelősség elvének megtartása különös jelentőséget kap a fejlett szocialista társadalom viszonyai között. Mi ennek az oka? Elsősorban a feladatok nagysága és bonyolultsága. A politikai, társadalmi, közgazdasági, kulturális, ideológiai-nevelő és nemzetközi kérdéseket komplex módon kell megoldani, s ez megköveteli, hogy a párt felhasználja az egész társadalom tapasztalatait, a tudományos ismereteket, a teljes szellemi és fizikai kapacitást. Hisz minél fejlettebb és érettebb egy társadalom, annál több új irányzatot, bonyolult és ellentmondásos jelenséget figyelhetünk meg; ezek fejlődési és kibontakozási irányát meg kell mutatói, de erre nincsenek előregyártott receptek, sem valamiféle előírások. Ezért az új feladatok teljesítése - ma sokkal inkább mint a múltban - megköveteli a kollektív előkészítést, megvitatást, jóváhagyást és megoldást, a kollektív és személyes felelősségvállalást. Tudatában kell lennünk, hogy az igényes és bonyolult feladatok megoldása során az egyéni döntés egyoldalúsághoz és szubjektivizmushoz vezethet, s felmérhetetlen gazdasági, de főleg politikai károkat okozhat. Csak a kollektív vezetés szavatolja, hogy méltányolják a legújabb ismereteket, a technika és a tudomány eredményeit, tudományos szinten feldolgozva általános szinten kipróbálják és általánosítsák a kommunisták és a dolgozók tapasztalatait - megteremtve a tudomány és a politika egységét. Tekintély, tudás és tapasztalat Hogy a pártszervek, a pártszervezetek és a kommunisták következetesen érvényt szerezzenek a kollektív vezetés elvének, ismerniük kell annak lényegét, jelentőségét és azokat az előfeltételeket, viszonyokat is. melyek életbe léptetését, a pártszervek, -szervezetek és -bizottságok tevékenységét döntően meghatározzák. Röviden összefoglalva a következőkről van szó: Minden vezető pártszervet demokratikusan, a pártalapszabály- zatot szem előtt tartva, lentről felfelé kell megválasztani, számoltassák be munkájáról, legyen felelősségre vonható és visszahívható. További követelmény, hogy az egyes szervek összetétele - minőség és mennyiség szempontjából, osztály- és szociális szempontból - kor- összetétel és bizonyos esetekben a nemzetiségi összetétel szempontjából is - eléggé reprezantatív legyen, hogy az ésszerűség keretein belül kifejezésre juttassa egy konkrét szervezet tagsági összetételét. Arra is ügyeljünk, hogy biztosított legyen a tagság és a vezetőség egészséges méretű cserélődése és az irányítás folyamatossága; olyan elvtársak irányítsák a pártszervezeteket, akiknek van tekintélyük és vannak megfelelő politikai tapasztalataik. A munkásokon és szövetkezeti parasztokon kívül legyenek a vezetőségben szakemberek^, hogy megoldhatók legyenek a tudomány, a technika, a kultúra, az iskolaügy területén és másutt felmerülő kérdések. A gyakorlat bizonyítja, hogy a kollektív vezetés elve akkor valósul meg, ha minden választott szerv megfelelő teret és légkört alakít a véleménycserére és a tárgyilagos kritika számára, hogy a közösségre senki se kényszeríthesse rá gyakran szubjektív nézeteit; ez azt jelenti, hogy a tömegek tapasztalataira kell támaszkodni, a széles körű pártaktívára, a vezető dolgozókra, a társadalmi szervezetek és a nemzeti bizottságok tisztségviselőire, a tudomány és a technika terén dolgozókra, a szocialista munkabrigádokra, az újítókra, a legjobb dolgozókra. A kollektív vezetés elve feltételezi, hogy a választott pártszervek képesek az elfogadott határozatok tárgyilagos értékelésére, intézkedéseik, eredményeik, a határozatok teljesítésekor felmerülő hibák igényes felülbírálására. Fegyelem és felelősségtudat A kollektív vezetés elve magas fokú öntudatos fegyelmet és felelősségtudatot tételez fel. A kollektív vezetés nem jelenti, hogy csökkenthető, netán teljesen áthárítható a személyes felelősség. Ellenkezőleg, a kollektív vezetés és irányítás csak akkor valósulhat meg a pártban, ha a választott szerv és a párt minden tagja személyesen felelősnek érzi magát tetteiért, munkájáért, feladatai és a határozatok teljesítéséért. Ezzel kapcsolatban nagyon találóan jegyezte meg Lenin: ,,A kollektív határozathozatalt minden esetben és minden körülmények között össze kell kapcsolni minden személy pontosan körülhatárolt felelősségvállalásával a pontosan meghatározott dolgokért. A kollektív vezetés mögé bújó felelőtlenség a legveszélyesebb rossz...“ Tehát, ha a kollektív vezetés elvének megtartása szükséges az alapvető kérdések megvitatásakor, szükség van a személyes felelősségre és jogkörre is, hogy senki se bújhasson ki a felelősség alól, és ne kerülhessen sor bürokratikus huzavonákra. A vezetéselmélet tudományosan is bizonyított alapelve, hogy bizonyos munkáért bizonyos személynek kell felőssé- get vállalnia. A kollektív vezetést nem foghatjuk fel úgy, hogy a vezető dolgozó minden intézkedését és döntését előre jóvá kell hagynia a pártszerv bizonyos határozatának. Ez gyöngítené a vezető dolgozók vállalkozó kedvét, a gyakorlatban felelőtlenséghez, alibizmushoz és megalkuváshoz vezetne. A kollektív vezetés és a személyes felelősség kérdése mindig is a marxista -leninista pártok és a társadalmi haladásért harcolók érdeklődésének homlokterében állt. Sajnos, nem mindig értelmezik helyesen a személyes felelősség elvét. A felelősség jogi és etikai fogalom. A marxizmus-leninizmus klasszikusai meg voltak győződve, hogy a felelősség- teljes cselekvés az objektív törvényszerűségek, a természet és a társadalom fejlődése szellemében végrehajtott cselekvést jelenti. A marxizmus-leninizmus konkrét történelmi viszonyok között vizsgálja a felelősség kérdését, és az ember tényleges szabadságának elemzése alapján oldja meg az adott történelmi viszonyok között. A forradalmi társadalmi tapasztalatok bizonyítják, hogy a személyes felelősség objektív tartalma a személyiség valóságos helyzetének megfelelő magatartásában és tetteiben jut kifejezésre. A személyiség, a párttisztségviselő, a párttag, az állampolgár felelősségtudata annál fejlettebb, minél hatékonyabban segíti elő magatartása és munkája a társadalmi haladást. A felelősségtudat tükrözi vissza a szocialista társadalom emberének azt a képességét, hogy önként, tudatosan, célratörően és öntudatosan teljesíti a társadalom építésével és fejlesztésével összefüggő - elsősorban a saját munkaköréből és beosztásából eredő - feladatokat. Igaz, a felelősség mértéke az egyén társadalomban betöltött tisztségének is függvénye. Ezért érthető, hogy a politikai felelősség mértékének arányban kell állnia a pártban és a társadalpmban betöltött tisztség jelentőségével. Következésképpen a kommunista párt tagjaival és tisztségviselőivel szemben jelenleg különösen igényes követelményeket támasztanak. A kommunisták - bárhol is dolgozzanak - minden tettükért a pártnak és a dolgozó népnek felelősek. Ezért ők a társadalmi haladás kezdeményezői és aktív harcosai.,,A felelősségtudatra, kezdeményezőkészségre és aktivitásra vonatkozó követelmények minden kommunistát érintenek. Természetesen a követelmények mértéke eltérő, s az az elv érvényesül, hogy minél magasabb a tisztség, annál nagyobbak a felelősség- tudattal és kezdeményezőkészséggel kapcsolatos elvárások. Találkozunk azonban olyan eljárással is, amely ellentmond a felelősség ilyetén felfogásának. Vezető helyeken nemegyszer vagyunk tanúi a passzív magatartásnak, s mivel alacsony a felelősségtudat mértéke, fanyalognak a vezetés új módszereitől, és a tudomány eredményeinek kiharcolása helyett merevséget és sekélyes gyakorlatiasságot tapasztalunk“ - hangsúlyozta Lenárt elvtárs az SZLKP kongresszusán. Tapasztalati tény, hogy nem minden tisztségviselő képes előre látni magatartásának, példamutatásának és döntéseinek politikai következményeit, tudatosítani, hogy felelős az általa vezetettek munkájának minőségéért és eredményeiért. „Nem szabad elfelejtenünk - irta Lenin -, hogy a politikai vezető nemcsak a saját munkájáért felel, hanem azért is, hogy mit csinálnak azok, akiket irányít. Néha ezt nem tudja, gyakran nem akarja tudni, a felelősség azonban mindenképpen az övé“. E szavaknak mindig nagy jelentősége van. A szavak és a tettek egysége A felelőtlenség és a hanyagság elleni harcban határozottan szerepet kell vállalniuk a kollektív pártszerveknek és elsősorban a pártszervezeteknek. Erre a tényre Gustáv Husák elvtárs figyelmeztetett, amikor ezt mondta a CSKP KB 18. ülésén: „Törődnünk kell azzal, hogy a felelős helyekre felelősséggel tartozó embereket válasszunk ki. Akinek a kényelmes élet a legfontosabb, nem tölthet be vezető tisztséget“. A CSKP KB 4. ülésén is bírálták néhány vezető dolgozó magatartását és politikai felelőtlenségét, akiknél nincs összhang a szavak és a tettek között. Szóban egyetértenek a határozati tokkal, de a gyakorlatban nem teljesítik őket, tehát a gyakorlatban opportunisták. A gyakorlati eredmények bizonyítják, hogy a kollektív vezetés hatékonysága csak- abban az esetben biztosított, ha következetesen összefügg a munkáért érzett személyes felelősséggel. A kollektív vezetés csak úgy képzelhető el, hogy a vezető tisztségviselők rugalmasan és hatékonyan dolgoznak az elfogadott határozatok teljesítéséért. Ha a pártszervezet munkájában a kollektív vezetés elvének megtartására törekszünk, rendszeresen gyűlést hívunk össze, alaposan megismerjük és felülvizsgáljuk a problémákat, s ha tárgyilagosan tájékozódunk, arra is ügyelnünk kell, hogy a vezető tisztségviselők még jobban törődjenek a mindennapi szervező és irányító munkával, hogy kezdeményezők legyenek, energikusan intézzék az ügyeket, és ne féljenek a felelősségtől. A pártszervek és szervezetek következetesen követeljék meg, hogy akire bármely területen felelősség hárul, pontosan teljesítse kötelességét, ne bújjon a párt tekintélye mögé, ne odázza el a hatáskörébe tartozó kényes kérdések megoldását, hanem öntudatosan és fegyelmezetten oldja meg és teljesítse a feladatokat. Azok a sikerek, amelyeket a kollektív vezetés, tárgyalás, határozathozatal és a személyes felelősségvállalás terén elértünk az utóbbi években, nem vezethetnek önelégültséghez. Nem volna helyes úgy beállítani a dolgokat, hogy a gyakorlatban az irányító szervek, a taggyűlések, az aktívaértekezletek és a bizottságok tárgyalásának előkészítésében nincsenek hibák és komolyabb fogyatékosságok. A határozatok rögzítésekor nem mindenütt kamatoztatják a párttagoknak, a vezető dolgozóknak, a társadalmi szervezetek tisztségviselőinek és a legjobb dolgozóknak a tapasztalatait. Nem mindenütt hasznosítják a dolgozók leveleit, megjegyzéseit és panaszait, sem a vezető szervek és a széles körű aktíva tagjainak személyes észrevételeit. Sajnos, a tagsági gyűléseket sem mindenütt jellemzi a résztvevők magas fokú aktivitása, nyíltsága, sem a tárgyilagos bírálat és az őszinte önbírálat. A nagy létszámú szervezetekben sok esetben a jelenlevők 10 százaléka sem kapcsolódik be a vitába, és néhol csak nagyon kevés munkás. Nagy hiba, hogy a pártbizottság nem deríti fel az ilyen jelenségek okát, és nem foganatosít kellő intézkedéseket. A pártszervekre, a pártszervezetekre és a kommunistákra minden munkahelyen nagy felelősség hárul a párt és az egész társadalom előtt a CSKP XVI. kongresszusa határozatainak teljesítéséért. Nem véletlen tehát, hogy a CSKP KB Elnöksége a bíráló igényesség és a nagyfokú felelősségtudat légkörében vitatta meg ez év első félévének gazdasági eredményeit és a fejlődés fő irányvonalát; a feladatok teljesítése céljából kötelező intézkedéseket foganatosított az 1983-as évre és a 7. ötéves terv további éveire vonatkozóan. A CSKP KB Elnöksége kötelezte a párt-, az állami és gazdasági szervekben, a tömegszervezetekben és nemzeti bizottságokban dolgozó kommunistákat, hogy tekintettel a megfelelő hibákra, mely felelősségtudattal, bíráló igényességgel és energikusan szerezzenek érvényt az 1983-as év első féléve eredményeinek kiértékelésekor hozott határozatoknak, és foganatosítsanak további konkrét, célravezető politikai, szervezési és szükség esetén káderpolitikai intézkedéseket a gazdasági életben mutatkozó kedvező irányzatok támogatása és a hibák gyors orvoslása céljából. Határozottan kell reagálni - állapítja meg a CSKP KB Elnökségének intézkedése - arra a tényre, hogy ez év első félévében az üzemeknek közel 17 százaléka nem tett eleget tervezett feladatainak, és az üzemeknek csak 40 százaléka teljesített minden értékelhető tervmutatót. A minisztériumoknak, a trösztöknek, a területileg illetékes pártszerveknek és -szervezeteknek haladéktalanul el kell végezniük a nyugtalanító hiányosságok okának elemzését, s új intézkedéseket kell foganatosítani a hatékony javulás érdekében. E kötelesség teljesítéséért elsősorban a kommunistákra hárul a felelősség. Hisz a pártszervek, -szervezetek, -tisztségviselők és minden kommunista munkáját az minősíti a legjobban, hogy milyen politikai és gazdasági eredmények születnek, s milyen munka folyik azon a területen, ahol dolgoznak, amelyet irányítanak és amelyért felelősek. JÁN MACHYNIAK, kandidátus / í A KOLLEKTIV pártvezetés n w SZEMÉLYES FELELŐSSÉG
