Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-30 / 39. szám
látszott. dulatot és kedvességet sugárzó aki Mrs. arcával. in lakott A királyi ügyész nyugodtan isi vékony mertette a történteket. Mrs. Salredt. Azt mon minden rosszakarat nélkül, :elkeltés határozottan beszélt. Nem tette nézett az fontoskodóvá, hogy a büntető torit az ab- vényszék termében, skarlátvörös dúlt, ő is talárba öltözött bíró előtt áll, aki A Laurel figyelemmel hallgatta vallomását, íú. Nem melynek minden szavát lejegyeztörülmé- ték a riporterek. - Igen, így volt lappal is - fejezte be vallomását és hozzáényt. tette: - Aztán leszaladtam és fel>ndta az hívtam a rendőrséget. r annak - És látja a teremben azt az dekezé- embert? ssal té- Mrs. Salmon egyenesen a vád5ége azt lottak padján ülő, hatalmas férfira február nézett, aki ferdevágású szemével, r együtt minden különösebb érzelem kifeallgatják jezése nélkül viszonozta pillann tanul- tását. egzetes - Igen, itt van. elfogad- - Biztos benne? t. Mrs. Salmon egyszerűen csak csak az így felelt: volt az - Nem tévedek uram. Ilyen könnyen ment minden, i a holt- - Köszönöm, Mrs. Salmon, vos, aki A védőügyvéd felállt, és feladta tanúval- keresztkérdéseit. ;övetke- Ha önök annyi gyilkossági táríén skót gyalásról készítettek volna jegyzőiét, jóin- könyvet, mint én, előre tudták volna a védőügyvéd állásfoglalását. Részben én is tudtam.- Nos, Mrs. Salmon, tudnia kell, hogy egy ember élete függ az ön tanúvallomásától.- Tisztában vagyok vele, uram.- Jó az ön látása?- Soha nem használtam szemüveget.- Ha jól tudom, ötvenöt éves.- ötvenhat vagyok, uram.- És az az ember, akit akkor látott, az út túlsó oldalán volt?- Igen uram.- És akkor hajnali két óra volt. Ezek szerint magának rendkívül jó a látása, Mrs. Salmon.- Nem, uram. Holdfény volt, és mikor a férfi felnézett, a lámpa fénye megvilágította az arcát.- És egészen biztos abban, hogy akit látott, a vádlott volt? Nem értettem, mit akar a védőügyvéd. Nem várhatott más választ, mint amilyent kapott.- Biztos vagyok benne, hogy ö volt az, uram. Ezt az arcot nem lehet elfelejteni. A védőügyvéd egy percig vé- gigjártatta szemét a termen.- Mrs. Salmon! Volna olyan szíves még egyszer végignézni a teremben levőket? Nem, nem a vádlottat gondolom. Mr. Adams kérem álljon csak fel! - És a terem hátsó részében, valóban ott állt egy hatalmas, izmos lábú, kidülledt szemű férfi pontos mása a vádlottak padján ülőnek. Még az öltözetük is egyezett, szűk, kék öltöny és csíkos nyakkendő.- Nos, Mrs. Salmon, jól gondolja meg! Még most is hajlandó megesküdni arra, hogy az, aki Mrs. Parker kertjében a pörölyt elhajította, valóban a vádlott volt, és nem ez a férfi, aki a vádlott ikertestvére? Természetesen Mrs. Salmon most már nem esküdött volna meg. Csak nézett egyikről a másikra, és egy szót sem szólt. Ott ült tehát keresztbe rakott lábbal a vádlottak padján a durva megjelenésű hatalmas férfi, és a terem hátsó részében állt pontos képmása. Mindketten Mrs. Sal- monra bámultak, aki értetlenül csóválta a fejét. Most már csak az ügy befejezését láthattuk. Egyetlen egy tanú sem volt hajlandó megesküdni, hogy akit látott, a vádlott volt. És a testvér? Neki alibije volt, a feleségével volt abban az időben. így tehát a vádlottat elegendő bizonyíték híján felmentették. De hogy ö követte-e el a gyilkosságot vagy a bátyja, és hogy elnyerte-e büntetését - azt már nem tudom. Ez a rendkívüli nap rendkívüli módon végződött. A törvényszéket elhagyva, Mrs. Salmon mellé szegődtem. Mindketten beékelődtünk a tömegbe, amely természetesen az ikreket várta. A rendőrség megpróbálta eltávolítani a tömeget, de csak annyit tehetett, hogy szabaddá tette az utat a forgalom számára. Később megtudtam, hogy megpróbálták az ikreket egy hátsó kijárathoz elvezetni, de sikertelenül. Egyikük kijelentette (senki sém tudta, melyik) - engem felmentettek, nem igaz? - és hirtelen mindketten kitörtek a főbejáraton. Ekkor történt, magam sem tudom hogyan, pedig talán csak hat lábnyira álltam a színhelytől. A tömeg megmozdult, és valahogyan az ikrek közül az egyiket a kocsiút- ra taszította, egyenesen egy autóbusz alá. Élesen feljajdult, és ez volt minden. Meghalt, koponyája összezúzva, akárcsak Mrs. Parkeré. Talán a sors bosszúja? Sokért nem adnám, ha tudnám! A másik Adams felállt a holttest mellől, és egyenesen Mrs. Salmonra nézett. Zokogott. De hogy ő volt-e a gyilkos, vagy nem, azt soha senki sem fogja megtudni. Tudnának önök Mrs. Salmon helyében aludni az éjszaka? PERTL ETELKA fordítása f fog, míg fel, irke nak itán aka deg len; és yira ség ! ár. lett; ivei /an ilég újat 3ég kell ha- ijá- ilik, sgy az zean: íek ny: az íha Térj cat, jak i át ize jnk leg ét- lairal, >an Susil Weerarathna felvétele A kis állomás váróterme, de még környéke is zsúfolásig megtelt. A különvonat befut az állomásra. Mindenfelé kisírt szemek, könnytől ázott arcok.- Mindennap írok majd neked - mondja egy rövid barna hajú lány szipogva, miközben kikíséri katonajelölt fiúját a peronra. Kezét olyan görcsösen szorítja, mint aki el sem akarja engedni.- Ugye megvársz? - kérdi a fiú, miközben szeme szögletében egy kis könnycsepp jelenik meg. A lány válasz helyett átöleli, fejét a fiú vállára hajtja és zokogó sírásban tör ki. A fiú szülei hátrább húzódnak. Nem akarják zavarni a fiatalok érzékeny búcsúját. Pedig milyen szívesen közelebb mennének egyetlen fiukhoz, de ,,egy szülőnek alkalmazkodni kell mindig az adott helyzethez“. Egy szülőnek mindent ki kell bírni. Az anyai csók, az apai kézfogás már előbb megvolt. Nekik be kellett érni ennyivel. Most egy kicsit irigykedve nézik azt a fiatal karcsú teremtést, aki alig egy év alatt így belopta magát a fiuk szivébe. Keserűen veszik tudomásul, hogy a fiuk szemébe nem a szülői búcsúszó csalta a könnyet. Úgy viselkedik, mint aki egy perc alatt egy kedves csalfa szóért elfelejtette a tizennyolc év szülői gondoskodást. Pedig milyen szép szál legény lett belőle. Kicsit keserű szájízzel, kicsit büszkén integetnek a tovarobogó vonat ablakából visszanéző fiuk után. Egy hét elteltével levelet lobogtatva boldogan szalad be a lány a fiú szüleihez.- Irt a Pista! írt Pista? Hát Neki írt először? - motyogja magában az anya, hogy senki ne hallja és egy kövér könnycsepp gördül végig arcán.- Ne sírjon. Azt írja, hogy sok ismerőse van - vigasztalja a lány. Én már válaszoltam is neki. A sok jobbra át, balra át után esténként mindig egy újabb és újabb rózsaszínű boríték várja Pistát. Havonta egyszer érkezik egy halvány sárga boríték is. Ezt szüleitől kapja. Egy-két hónap után a rózsaszínű levelek el-elmaradoz- tak. Végül jött egy utolsó, mely már más hangnemben volt megírva. Nincs benne lángolás, szerelmes vallomás, stílusa rideg, kelletlen. Pedig a levelet ugyanaz a toll irta, a tollat ugyanaz a kéz fogta, mint eddig, csak az álmok, vágyak változtak. A levélben egypár sor állt, kusza, összedobált betűkkel. Hosszú a két év nem lehet kivárni. Még egy pár jókívánság, barátságos, tartózkodó búcsúzás. Utóiratban csak annyit: Több levelet ne várj. Nem is jött több rózsaszínű levél, csak a halványsárga borítékot hozta a posta minden hónapban. FARKAS OTTÓ TÖRÖK ELEMÉR APÁM Hova lett hajad éjszlne, arcodról a nyári mosoly; igy dérütötten, fütyörészve, falovat mért nem faragói? Napod, a tél felére fordult, fájdalom járja tagjaid, fehér ingednek ragyogása asszony szemet már nem vakít. Körülvesz a hallgatás csöndje, nincs kihez szólnod se olykor, egyedül maradtál, mama sincs - sírjára virágot hordol. Te a hitedben mindig erős, ne bízd magad vak sorsodra, emeld a hószínű fejedet göndörödö csillagokra. Örömeid szórd virágoknak, gondjaid szél űzze messze, arcod borúját a kelő nap fénye mindig eltüntesse. ESTE Lent s fönt tikkadt növényi csönd. A levélcsuhás izgatott jegenyék összebo rzo lód na k környékezi az eget az éj s kitűzi rá a csillagokat. PONT Az a bizonyos pont téren és időn túl, s a fénye, amely betakar, s megsebez emlékével, egyesegyedül az fénylik örökre elvesztett arcán, akár egy gyönyörű ékszer.
