Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-23 / 38. szám
MIHAIL PRISVIN Madáríátta cipó Egész napomat az erdőn töltöttem, és gazdag zsákmánnyal tértem haza este. Levettem váltamról nehéz tarisznyámat, és sorra kirakosgattam az asztalra kincseimet.- Miféle madár ez? - kérdezte Zimocska.- És beszéltem neki a fajd- kakas életéről: hogyan él az erdőn, hogy dürrög tavasszal, hogy csipegeti a nyírtarvgyet. ősszel meg bogyót gyújt a lápon, télen a hó alatt melegszik. A csárszármadárról is meséltem neki, megmutattam a szürke, bóbitás madarat, a füttyét is utánoztam a csalogató fütyülő- mön, és neki is odaadtam, hadd próbálja meg. A császár- madár után kiborítottam az asztalra a sok fehér gombát, amit hoztam, pirosat, feketét is közte. A zsebemből pedig előszedtem a kövi szeder vérszin bogyóját, kékbe játszó fekete áfonyát, piros áfonyát. Illatos fenyógyantát is hoztam magammal egy kis gombóccal, megszagottattam a leánykával, s elmagyaráztam neki, hogy a fák ezzel gyógyítják sebeiket.- És ki az orvosuk? - kérdezte Zinocska- Senki. Ők maguk gyógyítják magukat - feleltem. - Arra megy, mondjuk, a vadász, s meg akar pihenni: fejszéjét a fenyő törzsébe vágja, ráakasztja tarisznyáját, s maga lefekszik a fa alá. Kipiheni, ki- alussza magát, azután kihúzza a fából fejszéjét, vállára veti tarisznyáját, s elmegy. A fejsze vágta sebből pedig ez az illatos gyanta csorog, bevonja, lezárja a sebet. Hoztam azután - s Zinocs- kának szántam - mindenféle furcsa füvet, levelet, gyökeret, virágot: kosbort, macskagyökérfüvet, amit valeriánának is szokás nevezni, konyavi- csort, madársóskát. És épp a madársóska alatt jókora karéj fekete kenyér feküdt. Mindig így szokott az történni velem: ha nem viszek magammal kenyeret, megéhezem, ha meg viszek, elfelejtem megenni és megint hazahozom. Hát amikor meglátja Zinocska a fekete kenyeret a madársóska alatt, sóbálvánnyá dermed.- Honnan került az erdőn ez a kenyér?- Mi van ebben csodálatos? Hisz sóska is van az erdőn...- Igen, de az: madársóska.- Nohát, ez meg madárlátta kenyér. Kóstold meg csak! Nagy óvatosan megkóstolta, s eddegélni kezdte.- Finom ez a madárlátta cipó! És megette a nagy karéj fekete kenyeret az utolsó morzsáig. Attól fogva ez lett nálunk a szokás. Zinocska, a kis kényes, néha még a fehér kenyeret sem akarja megenni, de ha az erdőről hozok haza madár- láta cipót, mindig megeszi, még meg is dicséri:- Ez a madárlátta cipó százszorta jobb a mienknél! Szöllósy Klára fordítása KIS ALLATLEXIKON írta: Milena Lukesová és Bohumil Riha; fordította: Kulcsár Ferenc; rajz: Varga Lajos ZERGE- Zerge, mondd, te hegyi kecske vagy? Amikor minket észrevesz, a társak után ered, föl, a csöndes sziklák közé. Patácskáik villognak, szarvacskáik csillognak, egyedül vágynak lenni a zöld hegyi fűvel, a nyaktörő lejtőkkel s a tiszta, magas éggel. ZERGE A sziklás hegyoldalakat lakja. Csapatokban él. Táplálékuk hegyi rétek füvéből, lombokból, ■ fiatal hajtásokból áll. A gidák két évig maradnak a kecske kíséretében. DÉNES GYÖRGY Horkától Tornaijáig Gömörhorkán pattanást láttak a bolhán. Lekenyében zsíros ködmön a legényen. Ti bábán liba gágog a bálban. Csoltón nadrág van a folton. Panyiton kutyát vernek a hídon. Szárnyán máiét nyernek kártyán. Tornaiján szamár ül a hegy alján. Ha megunja a dolgát, ölre kapja a bolhát. GONDOLKODOM, TEHÁT... n Add össze! A körökben található számokat írd be az üres négyzetekbe úgy, hogy a számjegyek összeadása után az eredmény 20 000 legyen! MEGFEJTÉS A szeptember 9-i számunkban közölt feladat megfejtése: Nyertesek: Saliga Júlia, Rimaszombat (Rím. Sobota); Száraz Aranka, Nagykér (Milanov- ce); Szakái Lilla, Kassa (Kosice), Horváth Andrea, Ragyolc (Radzovce), Vitálos Szilvia, Zone (Türen). BEVEZETŐ Az emberben ősidők óta erős kifejezési vágy él. Még a titok sem igazán titok, ha nem tudnak róla legalább ketten. Mondandónkat azonban nem mindig tudjuk szóban kifejezni. Gyakran nyúlunk például ceruza után, hogy lerajzoljuk, hol lakunk, milyen ruhát szeretnénk. Van, aki táncban, más zenében, versben, filmben fejezi ki magát. Kiállításokon, képtárakban barangolva gyakran megállunk egy-egy képzőművészeti alkotás előtt, szépnek vagy érdekesnek találván azt. Ahhoz azonban, hogy elfogadjuk, megértsük, amit látunk, bizonyos ismeretre, tudásra van szükség. Az irodalomórán megtanulunk egy s mást az iskolában, de képzőművészeti tudásunk bizony még eléggé hiányos. E sorozatban a képzőművészetről, illetve egyes ágairól- a rajzról, a grafikáról, a festészetről és szobrászatról- beszélünk majd. Mondhatnánk úgy is, hogy az úgynevezett klasszikus képzőművészeti műfajokról és technikáról lesz szó. De ismertetünk majd olyan eljárásokat is, amelyek bár nem klasszikusak, mégis szinte lépten-nyomon találkozunk velük. Ilyen például a linóleummetszet, melyet alig nyolcvan éve alkalmaz a képzőművészet. Talán azoknak is nyújtunk egy kicsi segítséget, akik a gyakorlatban szeretnének megismerkedni az egyszerűbb képzőművészeti technikákkal. Mert nem igaz, hogy csak a festő festhet, csak a szobrász formálhat szobrot. Mindenkinek érdemes megpróbálnia, aki úgy érzi, van valamilyen közlendője mások számára. I. A rajz Az ember egyik legrégibb kifejezési eszköze. Már az ősember is rajzolt barlang falára agyagos ujjaival. Mégis a képzőművészet történetében a rajznak sokáig alárendelt szerepe volt a többi technikával szemben: csak vázlatok, tanulmányok készítésére szolgált. A legnagyobb festők, szobrászok, építészek, ötvösök valamennyien kiváló rajzolók voltak. Ónálló képzőművészeti ággá a rajz csak a későbbi idők folyamán válL A rajz az embert, a tárgyakat, a teret, sőt, még a levegőt is vonalak kombinációjával ábrázolja. A kontúrrajzok az alakok határait jelzik csupán, míg a tónusokat, árnyékokat a vonalak megsokszorozásával vagy kitöltéssel (satirozás) lehet kifejezni. A vonal lehet szigorúan mértani, szelíd, lágyan ívelő vagy haragos, kusza. Mindez attól függ, mit szeretnénk kifejezni és az sem mellékes, hogy mivel és milyen papírra dolgozunk. Minden eszköz más hangulatot ad a rajznak, befolyásolja a kifejezés módját is. Leggyakrabban ceruzarajzokkal találkozunk. Akinek egyszer ceruza kerül a kezébe, tulajdonképpen már tudja is használni. Fontos azonban, hogy egy rajzon csak egyféle ceruzával dolgozzunk. Ha finomabb vonalú rajzot akarunk készíteni, kemény, HB jelzésű ceruzát használjunk, ha pedig lá- gyabb, melegebb hatásra törekszünk, akkor 2B-6B jelzésű vagy 1-es puha ceruzát A kemény ceruzák tónusa szürke. Minél puhább a ceruza, annál feketébb a színe. A ceruzarajz előnye, hogy javítható. A hibákat jó minőségű radírgumival törölhetjük. Sokat tanulhatunk a szén- rajz-technika alkalmazásával. A lassan elszenesített ággal durva felületű papíron a fény és árnyék leghalványabb átmeneteit is megrajzolhatjuk. Miután a szénceruza hegyével felvázoltuk a rajzot, a ceruzát „megdöntjük“, így visszük fel a sötétebb tónusokat. Ahol a tónust világosítani akarjuk, ott tiszta ujjal vagy puha ronggyal felszedjük a fölösleges szénport. Ahol mélyíteni akarjuk, ott ismét szénport dörzsölünk szét. Mikor a munka elkészült, a szénport rögzíteni kell - rögzítő lakkal (fixír) -, hogy el ne kenőd jön. A lakkot csövön keresztül kellő távolságból po riasztjuk a kész rajz fölött, vigyázzva, hogy mindenütt egyenletesen érje a felületet. A szénhez hasonlóan alkalmazzuk a krétát is. A tusrajz a legigényesebb technika. Biztos kéz kell hozzá, nem javítható. Ehhez legjobb a sima, jól enyvezett, kis méretű papír, mert a toll nagy felületek „betöltésére“, széles vonalak húzására alkalmatlan. Árnyalatokat tollal úgy érhetünk el, hogy párhuzamosan, sűrű vonalakat húzunk egymás mellé. Még sötétebb árnyalatot egymást keresztező vonalak hálózatával készíthetünk. A hálózat annál szebb, minél ferdébben keresztezik egymást a vonalak. Árnyalt toll- rajzot készíthetünk ecsettel is. Ilyenkor a fővonalakat tollal vázoljuk fel, majd vízzel hígított tusba mártott ecsettel árnyékolunk. Ez a lavírozott vagy úsztatott rajz. Erőteljes tusrajz szivar alakúra formált parafával is készíthető, de készíthetünk rajzeszközt kihegyezett ecsetnyél- böl, lúdtollból vagy nádból is. A különböző képzőművészeti tevékenységek - grafika, festészet, szobrászat stb. - alapja a tanulmányrajz. Gyakorlásakor megismerhetjük a dolgok szerkezetét és fényhatásokat. A belső szerkezetet segédvonalakkal jelöljük, majd hozzákezdünk a pontosabb kidolgozáshoz. De a vázlatot sosem szabad végleges formának tekintenünk. Éppúgy nem szabad a rajzot az apró részletek kidolgozásával kezdenünk, s ezekből építenünk rajzunkat Mindig a nagy tömegek fény-árnyék hatásából indulunk ki, s csak fokozatosan térünk rá a kisebb részletek kidolgozására. Ha valaki már jó tanulmányt tud készíteni, egy lépéssel előbbre jutott. Ez azonban még nem művészet. Az csak ezután van, és határát átlépni csak annak sikerül, aki tehetségét, technikai tudását meglátóképességét tanulmányrajzokon edzi. JURAS ÉVA Kondé Szabolcs, (6 éves): Meseillusztráció, (tusrajz)
