Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-23 / 38. szám
Franz Grillparzer 1843-ban Becsből elindult hajón a Dunán Isztambul felé. Útinaplójába egyebek között ezt írta: „Hosz- szú, nehéz utazás lesz ez, kivált az én előrehaladott koromban.“ A legnagyobb osztrák drámaíró ekkor ötvenkét éves volt. így nem csoda, hogy ezt a mondatát ma már megmosolyogjuk. Igaza ugyanis viszonylag nem nagy idő, száznegyven év leforgása alatt megkopott, korszerűtlen lett. Nemcsak általában az emberéletnek, hanem egyes szakaszainak a meghosszabbodása következtében is.- Főleg az utóbbi harminc esztendőben feltűnő változások következtek be az átlagos élettartamban. A magyarázat, hogy fejlődött és fejlődik a gazdaság, a szociális valamint az egészségügyi viszonyok és ennek nyomán a létfeltételek is. A jelentős különbségek ellenére - világszerte. A jobb egészségügyi állapot ugyanis még a fejlődő országokban is kedvezően hat az életkorra. Századunk igy az időskorúak népességrobbanásának kora lett. Ez természetesen számos különféle problémával is jár. Jelentős hányaduk megoldása a gerontológiára, az élő szervezet elöregedésével foglalkozó, viszonylag fiatal tudományra hárul. Dr. Viliam Bálái kandidátus, az SZSZK Egészségügyi Minisztériuma malackai Gerontológiai Kutatóintézetének igazgatója vezetett be e szavakkal a témába. Ez az intézet irányítja és egyezteti az egész csehszlovákiai gerontológiai kutatást. Hazánkban a maga nemében az egyetlen és a szocialista közösség országaiban, a hasonló jellegű romániai és szovjet kutatóintézet után sorrendben a harmadikként kezdte meg munkásságát, hat évvel ezelőtt. Hogy miért ebben a viszonylag nem nagy községben? Ez lényegében a véletlenen múlt. Itt találtak számára annak idején helyet. S talán nem is bánták ezt meg, hiszen a nagy park szívében elhelyezkedő kastélyban többnyire adottak a nyugodt, elmélyült alkotó munka legfontosabb előfeltételei. Kétszáz elmélet az öregedésről- Elöljáróban egy általános kérdés. Tudjuk azt, hogy míg századunk derekán Földünkön csak hozzávetőleg kétszáz millió hatvan évnél idősebb személy élt, addig számuk a tudósok becslése szerint az ezredfordulóig megháromszorozódik. S ez nemcsak általában a népesség várható gyarapodásának lesz köszönhető. Hiszen a világ lakossága 2000-ig feltételezhetően „csupán“ 70 százalékkal növekszik, ezzel szemben az idősebbek száma mintegy 95 százalékkal.- A már említett alapvető körülményektől eltekintve, konkrétabban fogalmazva, mi szolgálja az átlagos életkor hosszabbodását és mi az, ami hátráltatja?- Válaszomat azzal kezdeném, hogy manapság nagyjából kétszáz tudományos elmélet fejtegeti a rendkívül bonyolult öregedési folyamatot. Annyi bizonyos, hogy noha az egyén életkorának tartama genetikailag ,,beprogramozott“, vagyis elsősorban ,,örökségbe“ kapott génjeinktől függ, igen nagy hatással vannak erre külső tényezők is. Többek között a táplálkozásunk. Hadd mondjam el ezzel összefüggésben, hogy e tekintetben igen nagy és kedvező szerepe van az anyatejnek. A másik oldalon pedig annak, hogy ne mérgezzük magunkat szeszes itallal, nikotinnal, mértéktelen kávéEz a műszer elemzi a vérszérumban az aminosavakat (Stefan Puákás, ÖSTK felvételek) fogyasztással. Nagy fontossága van annak is, hogy milyen környezeti és szociális viszonyok között élünk, milyen betegségeket vészelünk át és mily gyakran érnek bennünket kedvezőtlen pszichés hatások, izgalmak, sztresszek stb. ~- Mikor kezdünk el öregedni?- Az emberi sejt tulajdonképpen már születésünk, ha nem a fogantatásunk pillanatától öregedésnek indul. E a folyamat azonban 40-45 éves korban felgyorsul. Főleg ebben a korban van nagy szerepük a már említett izgalmaknak, stresszeknek, amelyek apasztják a génjeinkben örökségbe kapott alkalmazkodási energiánkat. Az öregedés lelassítására törekvő gerontológia éppen ennek az energiának a viszonylagos megóvását tekinti céljának - fejtegeti az igazgató, aki különben szellemi ihletöjének nevezi a Komáromból (Komárno) származó, tavaly Kanadában elhunyt Selye János orvosprofesszort, a sztressz-elmélet egyik szellemi atyját. Érdekes tényeket közöl arról, hogy az öregedés kezdeti jelei, például a szervezet anyagcseréjében, laboratóriumilag már a gyerek- és ifjúkorban kimutathatóak. Intézetükben ezt bizonyította az a kísérlet, amelynek során összehasonlították a tíz éven aluli gyerekek és a húsz év körüli fiatalok csoportja anyagcseréjével kapcsolatos laboratóriumi adatokat, amelyek az utóbbiak csoportjában már öregedésről tanúskodó jelentős változásokat jeleztek. Egy további kutatómunkájuk felmérte az időskorúak szociális-egészségügyi helyzetét és szintén figyelemre méltó megállapításokkal zárult. Egyebek között azzal, hogy az ilyen emberek mintegy húsz százalékának lakáskörülményei meg nem felelőek. Továbbá 18 százaléka gyerekeitől nem kap semmiféle segítséget, noha arra rászorul és jelentős hányaduknál felhalmozva jelentkeznek a különféle betegségek. Technika és emberközpontúság Sorra megtekintjük az egyes laboratóriumokat. Dr. Báláz palástolatlan büszkeséggel magyarázza, hogy milyen csodálatos műveletekre képesek a jelentős anyagi befektetéssel importált korszerű gépek és műszerek. Közben az emberekről sem feledkezik meg:- Tudományos kollektívánk nem nagy, de munkatársaim fiatalok, harminc év körüliek és tehetségesek. Jelenleg ketten képviselik közülük intézetünket Budapesten az európai gerontológiai kongresszuson, ahol hat előadást tartanak. Ebben és a következő ötéves tervidőszakban kutatómunkánk célja, karöltve a csehországi egészségügyi és műszaki intézményekkel, a korai öregedés problémáinak megoldásán, illetve az időskorú és a krónikusan beteg emberekről történő átfogó gondoskodás tudományos alapjainak lefektetésén munkálkodni, összegezve tulajdonképpen ahhoz igyekszünk hozzájárulni, hogy a következő nemzedékek, a korábbiaktól eltérően, később öregedjenek. Ez egyebek között azt jelenti, hogy tovább őrizzék meg a munkaképességüket, jobb legyen az egészségi állapotuk, elősegítsük a szociális költségeknek és az egészségügyi szolgáltatás lehetőségeinek ésszerűbb felhasználását stb. Nem titkolja, hogy ebben a vonatkozásban vannak nyitott erkölcsi kérdések is. Nevezetesen az, hogy az ogyén és a család is, amelynek kötelékei modern világunkban fellazultak, nagyobb etikai felelősséget érezzen az idóskorúakért. - Persze, ehhez meg kell teremtenünk az anyagi feltételeket. Sokat jelentene például az olyan lakástervezés, amely lehetővé tenné, hogy az időskorúak egy része a fiatalok tőszomszédságában éljen az új lakótelepeken. Egy modern olasz laboratóriumi „szerkentyűre“ szegezi a szemét, de Selye János szavait idézi: „Sem műszereink képessége, sem ismereteink gazdasága és terveink pontossága nem helyettesítheti hozzáállásunk eredetiségét és észrevételeink értelmességét. “ S ehhez teszi hozzá: - S ez nem helyettesítheti az ember iránti érzékünket és szeretetünket sem... GÁLYIVÁN ÍJ SZÚ 9 !8& IX. 23. M iért is ne? Vagy ha jobban tetszik, Crocodiliát. Méghozzá nílusit. Ma már nemcsak aranyhalat meg kanárit tartanak otthon - a szegény kutya meg a macska divatjamúlt jószág lett -, hanem varánuszt, fekete kajmánt, óriáskígyót, de a legnagyobb sláger a krokodilus. Aki nem hiszi, járjon utána. A prágai metró Pavlov-állomásán szálljon ki, s keresse az Akvaristika feliratú boltot, ahol a parányi aranyhalak szomszédságában jókora üvegedényben krokodiluscsecsemőt láthat, és egymásra helyezett üvegedényekben kisebb-nagyobb kígyókat. Furcsa érzés ennyi kényesen tekergő kígyó látványa, még akkor is borzongató, ha biztonságos üvegfalon túl szemrevételez a Varanus Bumerilli; ez a „gyíkocska“ is pár hónapos mindössze, de felnőttként eléri a két métert - a szakkönyvek szerint ez a legnagyobb élő hüllő a krokodil után. A feje hegyes, a nyelve hosszú (de milyen hosszú!) - kétágú. Félelmetes. Mégis ingerelni próbálom - bátran teszem, köztünk az üveg -, de a varánuszt már nem érdeklem, jobb mulatságot talált: a kalitkájában remegő szegény kisegér felé nyújtogatja tekintélyes nyelvét. Az egér iszkol előle, de nem sokáig... Václav Vejtruba szerint nem kell félni a kígyóktól, mert tulajdonképpen félénk állatok, csak akkor támadnak, ha őket támadják. A fiatalember eredeti szakmája kertész, de annyira vonzották az egzotikus állatok, hogy öt éve - a kertészeti szakközépiskola elvégzése óta - ebben az üzletben dolgozik, ha kell, a pult mögé áll, vagy beül a pénztárba, készségesen segít a vásárlóknak. (Megemlítjük, hogy ez az egyetlen olyan üzlet az országban, amely hüllők eladásával is foglalkozik, de felvásárol díszhalakat, madarakat is.)- Ki vesz nálunk kígyót? -Csodálkozna, hogy milyen sokan! Nemcsak cirkuszok vásárolnak tőlünk, hanem magánszemélyek is.- De ki túr meg a lakásában hüllőt? - kérdem szörnyülködve, mert a puszta elképzeléstől is libabőrös leszek. som idején egyikük már otthonra lelt, ketten még gazdára vártak. Különös a krokodilus természete. (Erről Václav Vejtruba sokat és szívesen mesél, mert a kétórás ebédszünetet a megfigyelésekkel tölti.) A krokodilus békésen pihen a vízben, amelyet elég Vegyél nekem krokodilust! Václav Vejtruba mosolyog: - Miért? Ha volna rá lehetőségem, én is tartanék kígyót. Ám a kígyótartás költséges passzió. Igaz, nem kell feltétlenül Varanus Benga- lensist venni, mert az 4600 koronába kerül, a Varanus Bumerilli még drágább, ötezer az ára. A fekete kajmán se olcsó mulatság, a kosztja sem, mert míg pici, ugyan megelégszik az egérhússal, meg a patkányhússal, de később nyulat, csirkét fogyaszt. És három méteresre megnő, a súlya pedig eléri a harminc kilót. Úgy látszik, divat lett a kígyómelenge- tés (szó szerint értendő, ugyanis ez a háziállat igényli a meleget), mert óriáskígyóból (tudományos neve Constrictor Constriktor) egy hónap alatt harminc lelt gazdára. Az ára is elfogadható: „mindössze" ezerkétszáz korona. (Kezdő „ki- gyászok“ már négyszázért hozzájuthatnak csúcsómászókhoz.) Engem a kis krokodilus izgat. Megtudom, hogy ezek a korokodilusok nem a Nílus partján bújtak ki a tojásból, hanem Csehszlovákiában keltették ki őket mesterségesen. Hárman voltak, látogatáVáclav Vejtruba a hüllócsecsemővel (A szerző felvétele) hetente egyszer cserélni, nem túl kényes a tisztaságra, szereti a meleget, a világosságot is (ezért ég fölötte a nap legnagyobb részében a villany), kedvenc csemegéje az egér (naponta négyet is elfogyaszt), ha jókedve van, úszkál a sekély vízben, mulatságosan csapkod a lábaival (inkább hason csúszkál), néha teleszívja magát levegővel s úgy lebeg a felszínen, máskor meg kifekszik a műanyaglapra (szegényke, biztosan távoli hazájáról álmodik), de ha mérges, rettentően „ugat", könnyezni nem láttam, hatalmasra tátott száját, veszedelmes fogazatát ellenben igen. (Érthetetlen, miért krokodilkönnyeket emlegetnek, s miért nem inkább a félelmetes száját...) Václav Vejtruba megnyugtat: ne féljek, nem bánt, csak ügyesen kell megfogni, ha kivesszük a vízből, jól meg kell szorítani a nyakát, de nem puszta kézzel, hanem vastag bőrkesztyűben... S amíg magyaráz, óvatosan (s mennyi gyengédséggel!) a karjába veszi. A csecsemő lehet hetven centiméter, de ebből a szája legalább egynegyede. Szabadulni próbál, de erős kezek markolják, így a kis krokodilus mit tehet - kegyesen belenyugszik, s tűri, hogy sztárfotó készüljön róla. Most még csak egyéves. Néhány év múlva eléri a 6-8, sőt 10 métert is, s akkor bizony több törődést igényel. Kíváncsi vagyok, hová kerül a két nílusi hüllő. Szeretném őket viszontlátni öt év múlva. Talán cirkuszban mulattatják majd a közönséget, vagy valamelyik állatkertbe vándorolnak, de az sem kizárt, hogy egy pazar villa hatalmas terráriumában ejtik ámulatba és rémületbe a vendégeket. KOPASZ CSILLA EGY FIATAL TUDOMÁNY FELLEGVÁRÁBAN A laboratóriumban vérmintát vesznek az egyik pácienstől
