Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-09-09 / 36. szám

FŐNÖK A zöldvendéglőben az elége­detlen vendég rászól a pincérre:- Azonnal küldje ide a főnököt!- Nem lehet, kérem, a főnök úr családi örömök elé néz!- Gyerekük születik talán?- Nem kérem, öt perc múlva indul a családja szabadságra. CITROMMODELL- Mond, miért nevezed az új ruhádat citrommodellnek?! Hiszen nem is sárga...- Azért, mert úgy kellett kipré­selnem a férjemből! ELSŐ- Drágám! Én vagyok az első férfi az életedben?- Nem... De vigasztalódhatsz: a többi ötvenhárom sem volt az első... NYOLC- Magának már nyolc gyereke van ettől az embertől; hát miért nem megy hozzá?- Szívesen hozzámennék, de nem szereti a gyerekeket! FRANCIÁUL Azt kérdi az egyik turista a má­siktól:- Voltál Párizsban?- Igen.- Megtanultál franciául?- Igen.- Hogy mondják franciául: hó?- Azt nem tudom; én nyárom voltam ott. OK- Áruld el nekem, mi történt, hogy mégis megnősültél?- Ennek az a magyarázata, hogy azelőtt otthon és házon kívül egyformán pocsékul éreztem ma­gam. Most viszont legalább házon kívül jól érzem magam... BIZTOS Nagyvállalat igazgatói irodája. A direktor a titkárnőjéhez:- És mit szólt a feleségem, ami­kor közölte vele, hogy ma későn megyek haza?- Megkérdezte, hogy ez biz­tos-e. . . mmv* ziieA twÁ. fcuyw Szállítók (Julo Polák rajza) A MEGIRATLAN NAPLÓBÓL FŰZFÁBÓL FURULYÁT? „Hangszer ez is, hangszer az is!“ - győzködtek, amikor fanyalogni kezdtem, hogy fűzfából legföljebb sípot, de nem furulyát. ÚJ FILOZÓFIA Csalafinitizmus. MEGÁLLAPÍTÁS Az önkényt nem lehet önként vállalni. RADIKALIZÁLÓDÁS Balra ment a parlament. NYILATKOZAT Alapjában véve én egy boldog költő vagyok, csak többnyire ku­tyául érzem magam. Ml TETSZIK A MAJÁLISON? Szinnyei színei. KÉRDÉS - FELELET- Melyik Szinnyei a festő? A Merse?- Persze. Tóth László A hét vicce A családfő hullafáradtan jön haza a munkából.- Rémes volt, fiacskám - panaszkodik. - Képzeld, elromlott a komputer, és a saját fejünkkel kellett gondol­kodnunk. ŐSZINTE- Liliké, legyen hozzám őszinte, és árulja el, mi nyomja a szívét? - suttogja a fiatalember imádott- jának.- Úgy tesz, mintha nem tud­ná... - rebegte szemlesütve a lány. A maga keze. EGYSZERŰ- Valóban példás a férjem. So­hasem kell megkérdeznem, hogy hol volt.- Miért?- Mert sehová sem engedem. SZERENCSE Két régi iskolatárs találkozik:- És mondd: szerencsésen nő­sültél?- Igen. A feleségem szeren­csés, én pedig nős vagyok. ' ELŐADÁS Borozgatás után, éjjel egy óra­kor, a társaság egyik tagja fizetni akar.- Már menni akarsz? Miért nem maradsz még?- Előadásra kell mennem.- Ilyenkor? Ki tartja az elő­adást?- A feleségem. KISAUTÓ A skótot elgázolta egy kisautó. Mielőtt a skót cifra káromkodásra fakadna, a minikocsi vezetője ki­mászik az autóból és egy 100 fontos bankjegyet nyom a kezébe. - Mondja kérem - kérdi a skót már teljesen megnyugodva - maga gyakran jár errefelé? SKÓT A skót be­megy egy üzlet­be, hogy hallóké­szüléket vásárol­jon. Különböző modelleket aján­lanak, de vala­mennyit drágá­nak találja. Az el­adó végül meg­jegyzi:- Akkor vá­lassza ezt a kö­zönséges kar­tondobozt, amelyhez dróttal egy gombot hoz­záerősítettek. Ezt a gombot a fülébe teszi, a dobozt pedig a kabátja belső zsebébe.- És jobban fogok hallani?- Azt nem, de amikor az embe­rek észreveszik a drótot, hango­sabban fognak beszélni! PÓTALKATRÉSZ A normandiai falun áthaladó au­tós megszólít egy helyi lakost:- Mondja kérem, hol kaphatok itt pótalkatrészeket a kocsimhoz?- Amott az éles kanyaron túl az árokban egy egész halom hever. ÉNEK- Hallom Szabó úr, hogy a ked­ves lánya énekelni tanul!- [gén.- És hogy halad a tanulásban?- Remekül. Neki köszönhetem, hogy a két szomszédos házat áron alul tudtam megvenni. Szöveg nélkül (Gossányi Péter karikatúrája) KERESLET A vállalat igazgatója így szól az új alkalmazotthoz:- A munkakönyvéből kiderül, hogy csak a múlt évben tizennégy munkahelye volt.- Tökéletesen igaza van. De ez csak azt bizonyítja, hogy milyen nagy irántam a kereslet! CSALÓDOTT- Apám, megnősülök. Mit szól hozzá?- Csalódtam benned. Azt hit­tem, okos fiam van. ODAHAZA- Főnök, ebben a vendéglőben úgy érzem magam, mint odahaza.- Olyan kellemes a környezet?- Dehogy. Itt sem törődik velem senki... KoT/tnA Kombinált edzés (Lubomir Kotrha rajza)- Rohacsek, remélem, sej­ted, miért hívattalak?- Biztosan megint baj van atervteljesítéssel, igazgató elv­társ, és az kívánja, hogy kép­zett technikus létemre menjek a termelésbe segíteni.- Tévedsz, Rohacsek. Ezút­tal nem ezért kerültél terítékre. Nem küldelek a termelésbe. Csupán néhány kíváncsi kér­dést teszek fel neked. Lássuk az elsőt: Hány éves is vagy te, Rohacsek?- Huszonnyolc múltam, igazgató elvtárs.- És meg tudnád mondani, Rohacsek, hogy én hány éves vagyok?- Hát... úgy hetven felé jár az igazgató elvtárs.- Eltaláltad,- Rohacsek. Két év múlva leszek hetvenéves Ez annyit jelent, hogy ponto­san negyven évvel idősebb va­gyok nálad.- Stimmel.- Ennek ellenére tegnap eszedbe sem jutott, hogy az autóbuszban átengedd nekem az ülőhelyet.- Úúúgy... ? Hát mégis az igazgató elvtárs volt az? Tulaj­donképpen észrevettem, hogy valaki álldogál fölöttem. Valaki, aki a megszólalásig hasonlít az igazgató elvtársra. Csakhogy álmomban sem gondoltam vol­Jozef Puchor: Nevelés na, hogy valóban az igazgató elvtárs az, elvégre eddig min­dig a szolgálati kocsin utazott.- Vagyis ha jól értettem, Ro­hacsek: ha tudtad volna, hogy én ácsorgók fölötted, akkor átengeded a helyed.- Nem is tudom. Csak azt akartam mondani, hogy nem is gondoltam volna, hogy az igazgató elvtárs autóbuszon is utazhat...- Szóval úgy. Te akkor sem engedted volna át a helyed, ha tudót, hogy én vagyok. Micso­da nevelés ez, Rohacsek? Mi­féle tisztelet a korriak, az idő­sebbnek, te szerencsétlen...-Talán csak nem tesz szemrehányást az igazgató elvtárs, ha az igazgató elvtárs sem tudja, mi az illem?- Te teljesen megőrültél, Rohacsek. Talán előfordult már valamikor is, hogy nem engedtem volna át a helyemet az idősebbeknek?- Az idősebbeknek talán igen, igazgató elvtárs. De a fia­taloknak...? Arról hallani sem akar. Pedig a legtöbbjük tudás­ban, képességben, egészsé­ges vállalkozó szellemben már régen felülmúlja az igazgató elvtársat. A vállalat az ön irá­nyítása alatt már-már a csőd szélén áll. Hát micsoda neve­lés ez, igazgató elvtárs? Miféle tisztelet a fiatalokkal szem­ben? Tudja mit?.Úgyis elme­gyek a termelésbe. Önként. És máris. Palágyi Lajos fordítása ÚJ! 22 1983. IX.

Next

/
Oldalképek
Tartalom