Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-08 / 27. szám
A Lenin által kijelölt úton írta: Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára Az oroszországi szociáldemokraták II. kongresszusa különleges helyet foglal el a XX. század legfontosabb eseményei között. Ezen az 1903 júliusban-augusz- tusban tartott kongresszuson alapították meg a bolsevik pártot - Lenin pártját. A történelem színterére lépett az új típusú párt - a munkásosztály pártja, a tudományos kommunizmus pártja, a szocialista forradalom és a kommunista alkotó tevékenység pártja. Lenin nevével, az általa alapított párt tevékenységével elválaszthatatlanul összefügg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely új korszakot nyitott az emberiség történelmében - a kapitalizmusból a szocializmusba való áttérés korszakát. A kommunista párt veztésével a Szovjetunió népei elsőnek teremtették meg a szocialista társadalmat, amely nem ismer társadalmi és nemzetiségi antago- nizmusokat, kizsákmányolást és munka- nélküliséget, s amely az anyagi és a szellemi kultúra valamennyi eredményét a dolgozó ember szolgálatába állította. A kommunisták pártja volt a szovjet népnek a német fasizmussal vívott háborúban aratott győzelmének szervezője és lelkesítője - annak a győzelemnek, amely sok népnek felszabadulást hozott a fasiszta rabság alól, megmentette a világcivilizációt. A párt a dolgozó tömegeket a népgazdaság helyreállítására, az ország további társadalmi-gazdasági fejlesztésére lelkesítette, s ez nagyszerű eredményekben teljesedett ki. A párt és a nép forradalmi-átalakító tevékenysége következtében a Szovjetunióban felépült a fejlett szocialista társadalom, amely az emberiség társadalmi haladásának mindmáig legnagyobb eredményét testesíti meg. Az emberiség immár majdnem négy évtized óta nem ismeri a világháborút, a békés élet jótéteményeit élvezi. És ez szintén a szovjet kommunisták pártjának felbecsülhetetlen érdeme. A forradalom pártja, a tudományos kommunizmus pártja A bolsevizmusban mint a politikai gondolat irányzatában, mint politikai pártban, koncentráltan fejeződtek ki a proletariátus oroszországi és világméretű forradalmi mozgalmának szükségletei és tendenciái. A századfordulón a forradalmi világmozgalom központja Oroszországba helyeződött át, ahol érlelődött a népi forradalom. E forradalom élére csak a munkásosztály állhatott, amelynek szüksége volt saját, következetesen marxista, valóban forradalmi proletárpártra, mely képes összekapcsolni a tudományos szocializmust a munkásmozgalommal. Lenin és más orosz marxisták, amikor hozzáfogtak az ilyen párt létrehozásához, benne látták a forradalmi mozgalom legfőbb hajtóerejét. A kommunista párt: Lenin müve. Alkotó módon továbbfejlesztve Marx és Engels örökségét, Lenin megalkotta az új típusú pártról szóló tanítást, kidolgozta a párt stratégiáját és taktikáját, szervezeti felépítését, a párton belüli élet normáit, a párt és a munkásosztály, valamennyi dolgozó, azok társadalmi szervezetei közötti kölcsönös kapcsolatok elveit. Az ó vezetésével a párt kijárta a három oroszországi forradalomnak, az új államiság építésének kemény iskoláját. Lenin fő vonásaiban kidolgozta a szocialista társadalom szovjetunióbeli felépítésének tervét, ott volt gyakorlati megvalósításának kezdeténél. Az SZKP nagyra becsüli a marxista -leninista tudomány átalakító szerepét, s a legújabb társadalmi tapasztalatok figyelembevételével fejleszti azt. Pártunk kongresszusai, Központi Bizottságának dokumentumai választ adnak a legbonyolultabb kérdésekre, amelyeket az élet, a gyakorlat vet fel. A jelenlegi marxista-leninista elméleti gondolat eredményei között különleges helyet foglal el a fejlett szocializmus elmélete, amelyet az SZKP a szocialista közösség országainak kommunista pártjaival együtt dolgozott ki. A tömegekkel együtt, a tömegek élén Lenin már a szovjethatalom hajnalán azt a gondolatot fejtette ki, hogy a kommunisták csak akkor irányíthatnak, ha helyesen fejezik ki azt, amit a nép felismer. E lenini irányelv következetes megvalósítása társadalmunkban megszilárdította a kommunisták és a pártonkívüliek közti teljes bizalom kölcsönös kapcsolatait. A kommunista párt - a szovjet társadalom vezető ereje, politikai rendszerének magva, a dolgozók szervezője és nevelője. A párt és a nép egysége elsősorban azon alapul, hogy a párt politikája a dolgozók létfontosságú érdekeit fejezi ki. A Szovjetunióban jelenleg következetesen és állhatatosan érvényesül a társadalmi termelés intenzitása fokozásának, a tudomány és a technika legújabb eredményei gyakorlati meghonosítása meggyorsításának irányvonala. Ezt a párt legutóbbi kongresszusán választotta, és ez az irányvonal konkretizálódott az SZKP KB múlt év novemberben tartott plénumának határozataiban. Mivel magyarázható az, hogy a párt nagy figyelmet fordít ezekre a problémákra? Mindenekelőtt azzal, hogy megoldásukkal közvetlenül összefüggnek lehetőségeink a nép életszínvonalának további emelésére. A gazdaság intenzív fejlesztése, a tudományos-technikai forradalom vívmányainak szerves összekapcsolása a szocialista gazdasági rendszer előnyeivel - a kommunisták programcélja megvalósításának elengedhetetlen feltétele, ennek lényege az, hogy biztosítani kell a társadalom anyagilag és szellemileg gazdag, viruló életét, minden ember harmonikus fejlődését. Az SZKP a maga politikáját nyíltan dolgozza ki és valósítja meg, s közben állandóan tanácskozik a néppel, biztosítja a nyilvánosságot a szovjet emberek létfontosságú érdekeit érintő, valamennyi kérdésben. A társadalom fejlődésének távlatait meghatározó, legfontosabb okmányokat a párt össznépi megvitatásra bocsátja. ,,A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1981-1985-ös évekre és az 1990-ig terjedő időszakra“ című tervezet megvitatása például több mint három hónapig tartott az országban. A dolgozó kollektívák gyűlésein, a párt- és társadalmi szervezetekben, a sajtóban, más tömegtájékoztató eszközökben ténylegesen az ország egész lakossága részt vett e kongresszusi okmány megtárgyalásában. Sok javaslatot, pontosabb megfogalmazást, észrevételt terjesztettek elő, s ez lehetővé tette a XXVI. kongresszus számára azt, hogy kidolgozza a népgazdasági terv optimális körvonalait az ötéves terv időszakára és távlatilag egyaránt. Kommunisták és népuralom A bolsevikok azzal a jelszóval léptek ki az osztályharc küzdőterére, hogy a proletariátusnak meg kell szereznie a politikai hatalmat. A kommunisták ellenfelei sem abban az időben, sem napjainkban nem sajnálták és nem sajnálják az erőfeszítést, hogy kiforgasság a marxizmus-leni- nizmus e sarkalatos tételének értelmét, úgy tüntessék fel a dolgot, mintha a demokrácia megszüntetéséről volna szó. A valóságban azonban a Szovjetunió, más szocialista országok tapasztalatai azt mutatják, hogy csak a szocialista társadalom biztosítja a valódi demokráciát. Csak a szocializmusban nem szorul a demokrácia a politikai rendszer keretei közé, hanem a társadalmi élet döntő területére - a gazdaságra is kiterjed, mivel magukat a dolgozókat állítja irányításának kormányrúdjához valamennyi szinten. Végül, csupán a szocializmusban van úgy, hogy az állampolgárok politikai és társadalmi, gazdasági jogait nemcsak kihirdetik, hanem anyagilag is szavatolják. Azokban a napokban, amikor a szovjethatalom még csupán első lépéseit tette, Lenin így szólt a munkásokhoz és a parasztokhoz: „Ne feledjétek, hogy most maguk kormányozzák az államot. Senki sem segíthet magukon, ha maguk nem egyesülnek és nem veszik a maguk kezébe az állam minden ügyét“ (V. I. Lenin: összes Művei, 35. köt, 65. o.). A pártnak az az irányvonala, amely a dolgozók kezdeményező képességének, társadalmi-gazdasági és politikai alkotó- tevékenységének fejlesztését, valamint azt szorgalmazza, hogy tevékenyen részt vegyenek az ország élete legfontosabb kérdéseinek megoldásában - változatlan marad. Ennek igazolásául szolgálhat a dolgozó kollektívákról szóló törvény tervezetének nemrég lezajlott össznépi megtárgyalása - ez arra irányul, hogy tovább növelje szerepüket a társadalmi és államügyek megtárgyalásában és eldöntésében, a vállalatok, hivatalok, szervezetek irányításában. Az SZKP vezető szerepét a szovjet társadalomban úgy valósítja meg, hogy nem lép a tanácsok és más állami szervek, a szakszervezetek, a társadalmi szervezetek helyébe, hanem irányvonalát az ezekben dolgozó kommunisták révén érvényesíti, és a tömegek közötti nagy politikai tekintélyére és eszmei befolyására támaszkodik. Mint a szovjet állam alaptörvénye rögzítette, valameny- nyi pártszervezet a Szovjetunió alkotmányának kergtei között működik. A népek barátságát megszilárdítva A Lenin alapította párt ideológiája és politikája, felépítése és összetétele tekintetében egyaránt mindig az internacionalisták pártja volt és az is marad. Az SZKP valamennyi tagjának, bármilyen nemzetiségű legyen is, egyenlő jogai és kötelességei vannak, egységes politikai irányvonalat valósít meg. A párt következetes nevelő munkája folytán, a proletár internacionalizmus, valamennyi nemzet és nemzetiség egyenjogúsága, barátsága és együttműködése eszméi határozzák meg jelenleg a szovjet emberek millióinak nézeteit, érzéseit és cselekedeteit, nemzetiségi hovatartozásuktól függetlenül. Egyes nemzetek másokkal szembeni fölényének puszta gondolata, a nemzeti önzés, gyanakvás, ellenségeskedés teljesen idegen tőlünk. A szovjet emberek forró szeretetet éreznek közös hazájuk - a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége iránt, büszkék valamennyi szovjet nép legnagyobb történelmi eredményeire, amely felépítette az igazságos és szabad társadalmat, s a legnemesebb szocialista eszményeket váltotta valóra. A szovjet nép, külföldi barátaink, az egész haladó emberiség a múlt évben ünnepelték a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége fennállásának 60. évfordulóját. A jubileum napjaiban újólag igazolódott az SZKP lenini nemzetiségi politikájának életképessége és ereje. Most először fordult elő, hogy egy állam soknemzetiségű összetétele a gyengeség forrásából hatalmának és virágzásának forrásává vált. A szovjet társadalom társadalmi és internacionalista egységének legmagasabb kifejezése az emberek új történelmi közösségének - a szovjet népnek - a létrejötte és fejlődése lett. „Azok a reális minőségi változások, amelyek 60 év alatt a nemzetiségi viszonyokban történtek, arról tanúskodnak, hogy a nemzetiségi kérdést abban a formájában, ahogyan azt a kizsákmányoló rendszertől örökbe kaptuk, sikeresen megoldottuk, végérvényesen és megmásíthatatlanul megoldottuk“ - így összegezte a megtett utat „60 éves a Szovjetunió“ című előadói beszédében J. V. Andropov, az SZKP KB főtitkára. Ugyanakkor megállapította, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása terén elért sikerek egyáltalán nem jelentik azt, hogy eltűnt valamennyi probléma, amelyet az a puszta tény idéz elő, hogy sok nemzet és nemzetiség él és dolgozik az egységes állam keretei között. És pártunk ezeket a problémákat állandóan a figyelem homlokterében tartja, mélyrehatóan vizsgálja őket és idejekorán kijelöli megoldásuk útjait. A lenini párt következetes internacionalizmusa nemcsak belpolitikájában, hanem a nemzetközi politikájában is világosan megnyilvánul. A szovjet kommunisták szívükön viselik más országok dolgozóinak érdekeit. Rokonszenvük és mindenféle támogatásuk azoké, akik az imperializmus társadalmi és nemzeti elnyomása ellen, a szabadságért és a nemzeti függetlenségért, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért harcolnak. A béke pártja A bolsevik párt: a háború elvi és következetes ellenzője. Már az első világháború éveiben, a soviniszta mámor légkörében, határozottan síkraszállt az imperialista vérontás ellen. A szovjet kommunistáknak mint kormányzó pártnak első lépése a nemzetközi színtéren a Békedekrétum volt. A második világháború előtti időszakban az SZKP fáradhatatlanul és következetesen harcolt az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozásáért, a fasiszta agresszió fokozódó veszélye ellen. A háború utáni évtizedekben, amikor az imperialista reakció a szocialista világrendszerrel való konfrontáció irányvonalát választotta, fegyverkezési hajszát robbantott ki, a Szovjetunió megint csak Földünk tartós békéje védelmezőjének mutatkozott. Korunkban, a termonukleáris tűzvész fenyegető veszélyével szemben - ezt az Egyesült Államok kalandor irányvonala idézi elő - az SZKP és a szovjet állam a béke és az enyhülés mozgalmának élcsapatában halad. A nyolcvanas évekre szóló Békeprogram, amelyet az SZKP XXVI. kongresszusa fogadott el, a Szovjetuniónak a legutóbbi időben tett, fontos kezdeményezései, az a kötelezettségvállalás, hogy elsőnek nem alkalmaz atomfegyvert, az a javaslata, hogy paritásos elvek alapján lényegesen csökkentsék a hadászati fegyverhordozók össz- létszámát, valamint a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácsadó Testületé prágai tanácskozásának az az indítványa, hogy kössenek a NATO-val szerződést a katonai erő nem alkalmazásáról és a békés kapcsolatok fenntartásáról- mindez újra meg újra arra vall, hogy az emberiség megszabadítása az atomtéboly veszélyétől, az általános béke és az enyhülés megőrzése és megerősítése az SZKP általános irányvonala volt és marad a nemzetközi ügyekben. Nemzedékváltás Amikor képzeletben végigtekintünk a párt által megtett úton, a legmélyebb hála érzésével gondolunk a kommunistákra - Lenin gárdájának harcosaira, azokra, akik vele együtt létrehozták pártunkat, a munkások és a parasztok élén haladtak Október napjaiban, akik a forradalom vívmányait védelmezték a polgár- háború éveiben, akik az új társadalom épületének első emeleteit megalkották. Számukra szent a fasizmussal vívott harcban, a Nagy Honvédő Háború zord éveiben elesett kommunisták emléke. Mi, az idősebb nemzedék tagjai, tudjuk, milyen lelki nagyságot követelt ez a kemény időszak. És a kommunisták egyetlen percre sem veszítették el a győzelembe vetett hitüket, és egyre erősítették a harcoló népnek azt az eltökélt szándékát, hogy helytáll és győz. Győztünk, helyreállítottuk a szétrombolt városokat és falvakat, feltörtük a szúzföldeket, villamos erőművek gátjait emeltük az Angarán és a Jenyiszejen, az atomenergiát a békés alkotómunka szolgálatába állítottuk, művelés alá vonjuk az ország keleti és északi részének energetikai erőforrásokban gazdag térségeit. Az SZKP soraiban több mint 18 millió embert egyesít - különböző nemzedékek és több mint száz nemzetiség tagjait, a munkások, a parasztok, az értelmiség élenjáró képviselőit. A magas fokú eszmeiség, a politikai érettség, az erkölcsi tisztaság és végül a társadalmi tevékenység tömöríti egybe őket. Egykedvű, közömbös embert nem tudok pártunk tagjaként elképzelni. A kommunistának mindenhez köze van, ami a párt érdekeit, a társadalom érdekeit érinti. Egész életének legfőbb célja és értelme: a haza hatalma és virágzása, a szovjet emberek, a Földön élő valamennyi dolgozó boldogsága és békéje. Lenini pártunk fennállásának kilencedik évtizedébe lép. Harcban szerzett bölcsességre és tapasztalatokra tekinthet vissza. A párt józanul értékeli sikereit, látja a hiányosságokat és a megoldatlan feladatokat. A párt aktívájához tartozik- és ez a legfontosabb - a nép bizalma, határtalan támogatása. A szovjet kommunisták magabiztosan haladnak azon az úton, amelyet Lenin jelölt ki.
