Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-08 / 27. szám

A Lenin által kijelölt úton írta: Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára Az oroszországi szociáldemokraták II. kongresszusa különleges helyet foglal el a XX. század legfontosabb eseményei között. Ezen az 1903 júliusban-augusz- tusban tartott kongresszuson alapították meg a bolsevik pártot - Lenin pártját. A történelem színterére lépett az új típu­sú párt - a munkásosztály pártja, a tudo­mányos kommunizmus pártja, a szocia­lista forradalom és a kommunista alkotó tevékenység pártja. Lenin nevével, az általa alapított párt tevékenységével el­választhatatlanul összefügg a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom, amely új korszakot nyitott az emberiség történel­mében - a kapitalizmusból a szocializ­musba való áttérés korszakát. A kommunista párt veztésével a Szov­jetunió népei elsőnek teremtették meg a szocialista társadalmat, amely nem ismer társadalmi és nemzetiségi antago- nizmusokat, kizsákmányolást és munka- nélküliséget, s amely az anyagi és a szel­lemi kultúra valamennyi eredményét a dolgozó ember szolgálatába állította. A kommunisták pártja volt a szovjet nép­nek a német fasizmussal vívott háború­ban aratott győzelmének szervezője és lelkesítője - annak a győzelemnek, amely sok népnek felszabadulást hozott a fasiszta rabság alól, megmentette a vi­lágcivilizációt. A párt a dolgozó tömege­ket a népgazdaság helyreállítására, az ország további társadalmi-gazdasági fej­lesztésére lelkesítette, s ez nagyszerű eredményekben teljesedett ki. A párt és a nép forradalmi-átalakító tevékenysége következtében a Szovjetunióban felépült a fejlett szocialista társadalom, amely az emberiség társadalmi haladásának mindmáig legnagyobb eredményét teste­síti meg. Az emberiség immár majdnem négy évtized óta nem ismeri a világhábo­rút, a békés élet jótéteményeit élvezi. És ez szintén a szovjet kommunisták pártjá­nak felbecsülhetetlen érdeme. A forradalom pártja, a tudományos kommunizmus pártja A bolsevizmusban mint a politikai gon­dolat irányzatában, mint politikai pártban, koncentráltan fejeződtek ki a proletariá­tus oroszországi és világméretű forradal­mi mozgalmának szükségletei és ten­denciái. A századfordulón a forradalmi világmozgalom központja Oroszország­ba helyeződött át, ahol érlelődött a népi forradalom. E forradalom élére csak a munkásosztály állhatott, amelynek szüksége volt saját, következetesen mar­xista, valóban forradalmi proletárpárt­ra, mely képes összekapcsolni a tu­dományos szocializmust a munkásmoz­galommal. Lenin és más orosz marxisták, amikor hozzáfogtak az ilyen párt létreho­zásához, benne látták a forradalmi moz­galom legfőbb hajtóerejét. A kommunista párt: Lenin müve. Alko­tó módon továbbfejlesztve Marx és En­gels örökségét, Lenin megalkotta az új típusú pártról szóló tanítást, kidolgozta a párt stratégiáját és taktikáját, szervezeti felépítését, a párton belüli élet normáit, a párt és a munkásosztály, valamennyi dolgozó, azok társadalmi szervezetei kö­zötti kölcsönös kapcsolatok elveit. Az ó vezetésével a párt kijárta a három oroszországi forradalomnak, az új állami­ság építésének kemény iskoláját. Lenin fő vonásaiban kidolgozta a szocialista társadalom szovjetunióbeli felépítésének tervét, ott volt gyakorlati megvalósításá­nak kezdeténél. Az SZKP nagyra becsüli a marxista -leninista tudomány átalakító szerepét, s a legújabb társadalmi tapasztalatok figyelembevételével fejleszti azt. Pártunk kongresszusai, Központi Bizottságának dokumentumai választ adnak a legbo­nyolultabb kérdésekre, amelyeket az élet, a gyakorlat vet fel. A jelenlegi mar­xista-leninista elméleti gondolat eredmé­nyei között különleges helyet foglal el a fejlett szocializmus elmélete, amelyet az SZKP a szocialista közösség országa­inak kommunista pártjaival együtt dolgo­zott ki. A tömegekkel együtt, a tömegek élén Lenin már a szovjethatalom hajnalán azt a gondolatot fejtette ki, hogy a kom­munisták csak akkor irányíthatnak, ha helyesen fejezik ki azt, amit a nép felis­mer. E lenini irányelv következetes meg­valósítása társadalmunkban megszilárdí­totta a kommunisták és a pártonkívüliek közti teljes bizalom kölcsönös kapcsola­tait. A kommunista párt - a szovjet társa­dalom vezető ereje, politikai rendszeré­nek magva, a dolgozók szervezője és nevelője. A párt és a nép egysége első­sorban azon alapul, hogy a párt politikája a dolgozók létfontosságú érdekeit fejezi ki. A Szovjetunióban jelenleg következe­tesen és állhatatosan érvényesül a társa­dalmi termelés intenzitása fokozásának, a tudomány és a technika legújabb ered­ményei gyakorlati meghonosítása meg­gyorsításának irányvonala. Ezt a párt legutóbbi kongresszusán választotta, és ez az irányvonal konkretizálódott az SZKP KB múlt év novemberben tartott plénumának határozataiban. Mivel magyarázható az, hogy a párt nagy figyelmet fordít ezekre a problé­mákra? Mindenekelőtt azzal, hogy meg­oldásukkal közvetlenül összefüggnek le­hetőségeink a nép életszínvonalának to­vábbi emelésére. A gazdaság intenzív fejlesztése, a tudományos-technikai for­radalom vívmányainak szerves össze­kapcsolása a szocialista gazdasági rend­szer előnyeivel - a kommunisták prog­ramcélja megvalósításának elengedhe­tetlen feltétele, ennek lényege az, hogy biztosítani kell a társadalom anyagilag és szellemileg gazdag, viruló életét, minden ember harmonikus fejlődését. Az SZKP a maga politikáját nyíltan dolgozza ki és valósítja meg, s közben állandóan tanács­kozik a néppel, biztosítja a nyilvánosságot a szovjet emberek létfontosságú érdekeit érintő, valamennyi kérdésben. A társada­lom fejlődésének távlatait meghatározó, legfontosabb okmányokat a párt össznépi megvitatásra bocsátja. ,,A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1981-1985-ös évekre és az 1990-ig terjedő időszakra“ című tervezet megvitatása például több mint három hónapig tartott az országban. A dolgozó kollektívák gyűlésein, a párt- és társadal­mi szervezetekben, a sajtóban, más tö­megtájékoztató eszközökben ténylege­sen az ország egész lakossága részt vett e kongresszusi okmány megtárgyalásá­ban. Sok javaslatot, pontosabb megfo­galmazást, észrevételt terjesztettek elő, s ez lehetővé tette a XXVI. kongresszus számára azt, hogy kidolgozza a népgaz­dasági terv optimális körvonalait az öt­éves terv időszakára és távlatilag egy­aránt. Kommunisták és népuralom A bolsevikok azzal a jelszóval léptek ki az osztályharc küzdőterére, hogy a prole­tariátusnak meg kell szereznie a politikai hatalmat. A kommunisták ellenfelei sem abban az időben, sem napjainkban nem sajnálták és nem sajnálják az erőfeszí­tést, hogy kiforgasság a marxizmus-leni- nizmus e sarkalatos tételének értelmét, úgy tüntessék fel a dolgot, mintha a de­mokrácia megszüntetéséről volna szó. A valóságban azonban a Szovjetunió, más szocialista országok tapasztalatai azt mutatják, hogy csak a szocialista társa­dalom biztosítja a valódi demokráciát. Csak a szocializmusban nem szorul a demokrácia a politikai rendszer keretei közé, hanem a társadalmi élet döntő területére - a gazdaságra is kiterjed, mivel magukat a dolgozókat állítja irányí­tásának kormányrúdjához valamennyi szinten. Végül, csupán a szocializmus­ban van úgy, hogy az állampolgárok politikai és társadalmi, gazdasági jogait nemcsak kihirdetik, hanem anyagilag is szavatolják. Azokban a napokban, amikor a szov­jethatalom még csupán első lépéseit tet­te, Lenin így szólt a munkásokhoz és a parasztokhoz: „Ne feledjétek, hogy most maguk kormányozzák az államot. Senki sem segíthet magukon, ha maguk nem egyesülnek és nem veszik a maguk kezébe az állam minden ügyét“ (V. I. Lenin: összes Művei, 35. köt, 65. o.). A pártnak az az irányvonala, amely a dol­gozók kezdeményező képességének, társadalmi-gazdasági és politikai alkotó- tevékenységének fejlesztését, valamint azt szorgalmazza, hogy tevékenyen részt vegyenek az ország élete legfontosabb kérdéseinek megoldásában - változatlan marad. Ennek igazolásául szolgálhat a dolgozó kollektívákról szóló törvény tervezetének nemrég lezajlott össznépi megtárgyalása - ez arra irányul, hogy tovább növelje szerepüket a társadalmi és államügyek megtárgyalásában és el­döntésében, a vállalatok, hivatalok, szer­vezetek irányításában. Az SZKP vezető szerepét a szovjet társadalomban úgy valósítja meg, hogy nem lép a tanácsok és más állami szer­vek, a szakszervezetek, a társadalmi szervezetek helyébe, hanem irányvona­lát az ezekben dolgozó kommunisták révén érvényesíti, és a tömegek közötti nagy politikai tekintélyére és eszmei be­folyására támaszkodik. Mint a szovjet állam alaptörvénye rögzítette, valameny- nyi pártszervezet a Szovjetunió alkotmá­nyának kergtei között működik. A népek barátságát megszilárdítva A Lenin alapította párt ideológiája és politikája, felépítése és összetétele tekin­tetében egyaránt mindig az internaciona­listák pártja volt és az is marad. Az SZKP valamennyi tagjának, bármilyen nemzeti­ségű legyen is, egyenlő jogai és köteles­ségei vannak, egységes politikai irányvo­nalat valósít meg. A párt következetes nevelő munkája folytán, a proletár internacionalizmus, va­lamennyi nemzet és nemzetiség egyen­jogúsága, barátsága és együttműködése eszméi határozzák meg jelenleg a szov­jet emberek millióinak nézeteit, érzéseit és cselekedeteit, nemzetiségi hovatarto­zásuktól függetlenül. Egyes nemzetek másokkal szembeni fölényének puszta gondolata, a nemzeti önzés, gyanakvás, ellenségeskedés teljesen idegen tőlünk. A szovjet emberek forró szeretetet érez­nek közös hazájuk - a Szovjet Szocialis­ta Köztársaságok Szövetsége iránt, büszkék valamennyi szovjet nép legna­gyobb történelmi eredményeire, amely felépítette az igazságos és szabad társa­dalmat, s a legnemesebb szocialista esz­ményeket váltotta valóra. A szovjet nép, külföldi barátaink, az egész haladó emberiség a múlt évben ünnepelték a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége fennállásának 60. évfordulóját. A jubileum napjaiban újólag igazolódott az SZKP lenini nemzetiségi politikájának életképessége és ereje. Most először fordult elő, hogy egy állam soknemzetiségű összetétele a gyenge­ség forrásából hatalmának és virágzásá­nak forrásává vált. A szovjet társadalom társadalmi és internacionalista egységének legmaga­sabb kifejezése az emberek új történelmi közösségének - a szovjet népnek - a lét­rejötte és fejlődése lett. „Azok a reális minőségi változások, amelyek 60 év alatt a nemzetiségi viszonyokban történtek, arról tanúskodnak, hogy a nemzetiségi kérdést abban a formájában, ahogyan azt a kizsákmányoló rendszertől örökbe kaptuk, sikeresen megoldottuk, végérvé­nyesen és megmásíthatatlanul megol­dottuk“ - így összegezte a megtett utat „60 éves a Szovjetunió“ című előadói beszédében J. V. Andropov, az SZKP KB főtitkára. Ugyanakkor megállapította, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása terén elért sikerek egyáltalán nem jelentik azt, hogy eltűnt valamennyi probléma, amelyet az a puszta tény idéz elő, hogy sok nemzet és nemzetiség él és dolgozik az egységes állam keretei között. És pártunk ezeket a problémákat állandóan a figyelem homlokterében tartja, mélyre­hatóan vizsgálja őket és idejekorán kije­löli megoldásuk útjait. A lenini párt következetes internacio­nalizmusa nemcsak belpolitikájában, hanem a nemzetközi politikájában is vilá­gosan megnyilvánul. A szovjet kommu­nisták szívükön viselik más országok dol­gozóinak érdekeit. Rokonszenvük és mindenféle támogatásuk azoké, akik az imperializmus társadalmi és nemzeti el­nyomása ellen, a szabadságért és a nemzeti függetlenségért, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért harcolnak. A béke pártja A bolsevik párt: a háború elvi és követ­kezetes ellenzője. Már az első világhábo­rú éveiben, a soviniszta mámor légköré­ben, határozottan síkraszállt az imperia­lista vérontás ellen. A szovjet kommunis­táknak mint kormányzó pártnak első lé­pése a nemzetközi színtéren a Békedek­rétum volt. A második világháború előtti időszakban az SZKP fáradhatatlanul és következetesen harcolt az európai kol­lektív biztonsági rendszer létrehozásáért, a fasiszta agresszió fokozódó veszélye ellen. A háború utáni évtizedekben, ami­kor az imperialista reakció a szocialista világrendszerrel való konfrontáció irány­vonalát választotta, fegyverkezési haj­szát robbantott ki, a Szovjetunió megint csak Földünk tartós békéje védelmezőjé­nek mutatkozott. Korunkban, a termonukleáris tűzvész fenyegető veszélyével szemben - ezt az Egyesült Államok kalandor irányvonala idézi elő - az SZKP és a szovjet állam a béke és az enyhülés mozgalmának élcsapatában halad. A nyolcvanas évek­re szóló Békeprogram, amelyet az SZKP XXVI. kongresszusa fogadott el, a Szov­jetuniónak a legutóbbi időben tett, fontos kezdeményezései, az a kötelezettség­vállalás, hogy elsőnek nem alkalmaz atomfegyvert, az a javaslata, hogy paritá­sos elvek alapján lényegesen csökkent­sék a hadászati fegyverhordozók össz- létszámát, valamint a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácsadó Testületé prágai tanácskozásának az az indítvá­nya, hogy kössenek a NATO-val szerző­dést a katonai erő nem alkalmazásáról és a békés kapcsolatok fenntartásáról- mindez újra meg újra arra vall, hogy az emberiség megszabadítása az atomté­boly veszélyétől, az általános béke és az enyhülés megőrzése és megerősítése az SZKP általános irányvonala volt és ma­rad a nemzetközi ügyekben. Nemzedékváltás Amikor képzeletben végigtekintünk a párt által megtett úton, a legmélyebb hála érzésével gondolunk a kommunis­tákra - Lenin gárdájának harcosaira, azokra, akik vele együtt létrehozták pár­tunkat, a munkások és a parasztok élén haladtak Október napjaiban, akik a forra­dalom vívmányait védelmezték a polgár- háború éveiben, akik az új társadalom épületének első emeleteit megalkották. Számukra szent a fasizmussal vívott harcban, a Nagy Honvédő Háború zord éveiben elesett kommunisták emléke. Mi, az idősebb nemzedék tagjai, tudjuk, mi­lyen lelki nagyságot követelt ez a kemény időszak. És a kommunisták egyetlen percre sem veszítették el a győzelembe vetett hitüket, és egyre erősítették a har­coló népnek azt az eltökélt szándékát, hogy helytáll és győz. Győztünk, helyre­állítottuk a szétrombolt városokat és fal­vakat, feltörtük a szúzföldeket, villamos erőművek gátjait emeltük az Angarán és a Jenyiszejen, az atomenergiát a békés alkotómunka szolgálatába állítottuk, mű­velés alá vonjuk az ország keleti és északi részének energetikai erőforrások­ban gazdag térségeit. Az SZKP soraiban több mint 18 millió embert egyesít - különböző nemzedékek és több mint száz nemzetiség tagjait, a munkások, a parasztok, az értelmiség élenjáró képviselőit. A magas fokú esz­meiség, a politikai érettség, az erkölcsi tisztaság és végül a társadalmi tevékeny­ség tömöríti egybe őket. Egykedvű, kö­zömbös embert nem tudok pártunk tagja­ként elképzelni. A kommunistának min­denhez köze van, ami a párt érdekeit, a társadalom érdekeit érinti. Egész életé­nek legfőbb célja és értelme: a haza hatalma és virágzása, a szovjet emberek, a Földön élő valamennyi dolgozó boldog­sága és békéje. Lenini pártunk fennállásának kilencedik évtizedébe lép. Harcban szerzett böl­csességre és tapasztalatokra tekinthet vissza. A párt józanul értékeli sikereit, látja a hiányosságokat és a megoldatlan feladatokat. A párt aktívájához tartozik- és ez a legfontosabb - a nép bizalma, határtalan támogatása. A szovjet kom­munisták magabiztosan haladnak azon az úton, amelyet Lenin jelölt ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom