Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-09-09 / 36. szám
A PROUTÄH INTERNACIONALIZMUS GYÖKEREI Társadalmi életünknek, a tudományos kommunizmus életképességének egyik alapelve a proletár internacionalizmus. Ennpk híján még a korszerű társadalom legragyogóbb elmélete is értelmét veszítené, nem lenne a cselekvés vezérfonala. Ennek az alapelvnek az elfogadása egyet jelent azzal, hogy felismertük az emberiség kommunista jövőbe való átmenete törvényszerűségéről szóló tanítás alapvető láncszemét. A kommunizmus tanulmányozása ennek az alapelvnek a kihagyásával nem más, mint a forradalmi tanítás átformálása utópisztikus, megvalósíthatatlan, látomásszerű koncepcióvá. A kifejezetten proletár szemlélettől ilyenformán megfosztott tanítás elfogadhatóvá válik nemcsak a kispolgárság, hanem a burzsoázia számára is és a szája ízére létrehozott „nemzeti kommunizmus“ egyikévé válhat annak a számos szájkosárnak, amelyekkel a kizsákmányoló osztályok tompítják a dolgozó tömegek elégedetlenségét. Kialakulásának gazdasági feltételei A proletár internacionalizmus a tőkés társadalomban bizonyos össztársadalmi fejlődési szakasz terméke. A burzsoá társadalom osztálydifferenciációjának fejlett fokán jött létre és szerves része a belső, valamint a nemzetközi kapcsolatoknak. A kialakuló proletariátus első csatáiban, a létszükségletből s az életfeltételek javítását célzó ösztönös törekvésekből hajtott ki a kölcsönös segítség- nyújtás csírája. Ez azonban nem tekinthető a proletár internacionalizmus gondolata lényegének. A proletár internacionalizmus fogalma nyelvileg a latin INTER (között) és NATIO (nemzet) szóból származik. Csakhogy mindaz, amit ez a nyelvi meghatározás átfog, nem tekinthető proletár internacionalizmusnak. Elsősorban tudatában kell lennünk annak, hogy ez esetben a fejlett nemzetközi össztársadalmi kapcsolatok területén a társadalom osztálydifferen- ciációja nagyon bonyolult folyamatáról van szó. A proletár internacionalizmus eszméje csak azután jött létre, hogy megfelelőképpen áttanulmányozták a tőkés társadalmi alakulat lényegét és kifejtették a társadalmi fejlődés alapvető törvényeit. Ezért a proletár internacionalizmus eszméjének elméleti kiindulópontja az a tudományos megállapítás, hogy *- a tókés társadalmi változások folyamata nemcsak lényegesen elterjesztette és intenzívebbé tette a gazdasági, a politikai és a kulturális kapcsolatok formálását, hanem egyben a legújabb kori nemzetek és a központosított nemzeti államok kialakulásához is vezetett. A termelőerők, a közlekedés, a kereskedelem, a tudomány, a kultúra fejlődése csakúgy, mint a legújabb kori társadalmi munkamegosztás Marxnak és Engelsnek lehetővé tette rátalálni a tudományos megismerés olyan eszközeire, amelyek segítségével feltárták és megindokolták a történelmi fejlődés valós lehetőségeit. Erre az alapra azután teljesen új politikai platformot építettek, amelynek kiindulópontja a proletár internacionalizmus elméletileg megindokolt alapelve. kJ SZÚ 3 Marx és Engels a Kommunista Kiáltványban így jellemzi azt a folyamatot, amely a polgári társadalom integrálódása egyes szakaszainak velejárója s amely egyben utal a társadalmi viszonyok inter983. IX. 9. nacionalizálódásának és egyetemessé válásának fokaira: ,,A régi, belföldi termékekkel kielégített szükségletek helyébe újak lépnek, amelyeknek kielégítésére a legtávolabbi országok és éghajlatok termékei kellenek. A régi helyi és nemzeti önelégültség és elzárkózottság helyébe a mindenféle elágazó forgalom, a nemzetek egymástól való sokágú kölcsönös függése lép. És ez így van nemcsak az anyagi, hanem a szellemi termelésben is. Az egyes nemzetek szellemi termékei közkinccsé válnak. A nemzeti egyoldalúság és korlátoltság egyre lehetetlenebbé válik, és sok nemzeti és helyi irodalomból világirodalom alakul." A tőkés társadalmi viszonyok inter- nacionalizálódása megteremti a kialakuló proletariátus kapitalizmus elleni osztályharca internacionalizálódásá- nak objektív légkörét. Ez a folyamat számos történelmi szakaszon ment át, amelyek megfelelő hatást gyakoroltak a proletár internacionalizmus fejlődésére. A proletár internacionalizmus egyetemességét ezért nem meríti ki az erkölcsi értékekre való utalás, illetve ez nem tekinthető csak a kapitalizmus ragadozó erkölcse alternatívájának. Hiszen az ilyen felfogás ellen már maga Marx Károly is tiltakozott Körlevél Krieg ellen cimü müvében, amelyben Engels- szel együtt elemezte azt az érzelgős, sekélyes frázisosságot, amely a kommunizmust a forradalmi cselekvés vezérfonalából „szeretetról szóló félrebeszéléssé“ változtatja. A proletár internacionalizmus létrejöttének elsőrendű előfeltétele a tőkés társadalmi viszonyok megfelelő fejlettségi foka. Ennek összpontosító tendenciái fektették le a nemzeti egyoldalúság és korlátoltság leküzdésének gazdasági és politikai alapját. A burzsoázia létének feltétele a termelőeszközök és a hozzájuk kötődő termelési viszonyok szüntelen forradalmasítása. A termelésben bekövetkező fordulatok, a társadalmi viszonyok szüntelen labilitása, az állandó mozgás növeli a piacok kiterjesztésének szükségét. Mindez, állapítja meg a Kiálltvány ......végig kergeti a burzsoáziát az egész földgolyón. Mindenüvé be kell magát fészkelnie, mindenütt fel kell törnie a talajt, mindenütt kapcsolatokat kell létesítenie". Ennek a törekvésnek az első következménye a világpiac létrejötte. A kapitalizmus viszonylag rövid idő alatt megszüntette a termelőeszközök, a tulajdon és a lakosság szétforgácsolt- ságát. Ennek törvényszerű következménye lett a politikai centralizáció. A termelés társadalmi jellege a kapitalizmus gazdasági bázisán és ebben a társadalmi alakulatban a termelőerők nemzetközi jellege igy megteremtette a proletár internacionalizmus létrejöttének objektív gazdasági alapját. Társadalmi osztálygyökerek A proletár internacionalizmus létrejöttének másik objektív előfeltétele a proletariátus kialakulása és osztállyá formálódása. A proletariátus a kapitalizmusban objektíve elfoglalt helyzetében elveszítette belső megkülönböztető jegyeit. A kapitalizmus anonimmé tette a munkások tömegét. S ebben az alaktalan tömegben elsikkadnak és jelentőségüket vesztik olyan természetes különbségek is, amilyen a férfi és a nő, a felnőtt és a gyerek közti különbség. Csak névtelen munkás létezik, akit a gyári termelés szervezetében és iramában a gép tartozékának tekintenek. A proletariátus, amely a lakosság különféle rétegeiből és osztályaiból alakul ki, átment a fejlődés különböző fokain. A burzsoázia elleni harca azonban létrejötte „napján" kezdődött. Először egyes munkások, majd egy gyár munkásai, végül egy helyen egy ágazat munkásai harcolnak a kapitalista ellen, aki kizsákmányolja őket. A nyomasztó létfeltételek miatt először az ösztönös, kétségbeesett bosszú kitörése pusztítja a gépeket, amelyek megfosztották őket a középkori munkás helyzetétől. Ez még nem osztály, ez szétforgácsolt tömeg, amelyet még megoszt a versengés. Kudarcot szenvednek és egyúttal győznek. Egyesültek, noha ez inkább a burzsoázia osztályegyesülésének a következménye. A burzsoázia kifejezetten önző osztályérdekében mozgásba hozza az egész proletariátust. A proletárok tehát a harcnak ezen a fokán nem az ellenségeik ellen küzdenek, hanem ellenségeik ellenségei ellen. Harcukban, amely még nem öltötte magára az osztályharc jegyeit, a munkások még közvetlen sikert nem érnek el. Győzelmük az, hogy túljutnak szűk „érzelmi horizontjukon", amikor is az egyes proletárok egyes kapitalisták elleni harca elhagyja az önző versengés talaját és mindinkább átalakul a munkások csoportjainak összetűzésévé a kapitalisták csoportjaival, majd a két osztály harcává. Az egység elmélyítése szükségének tapasztalatáért nagy árat fizetnek s ez a maximuma annak, amit a proletárok önerejükből elérhettek. A közlekedés és a közlekedési hálózat hatalmas fejlődésével összefonódó nagyipar ösztönzi és meggyorsítja a különböző helyeken élő munkások kapcsolatát. Ez elég ahhoz, hogy a helyi harc nemzeti harcba, az osztályok harcába torkolljon. Ebben alakul ki a segitókészségnek, az összetartásnak (szolidaritásnak) tudata, ami kifejezésre jut a munkaadókkal szembeni védelem egyesüléseinek megalakulásában. Ezt az egységet, amelyben érvényesül a proletárok osztállyá egyesülésének folyamata, megbontja ugyan a munkások versengése, de mégis létezik, megújul, szilárdul, amíg ki nem kényszeríti az első nagy vívmányt - a tízórás munkanapról szóló törvényt (Anglia). Maga a burzsoázia is, amely szünet nélkül harcol, hol az arisztokráciával, hol azokkal a vállalkozókkal, akik már útjában állnak az ipar fejlődésének, hol pedig más országok konkurrens burzsoáziájával, a politikai harc forgatagába bevonja a proletariátust. Politikából az első tanítója. A proletariátusnak nem kis segítségére vannak a burzsoázia elproletarizáló- dott rétegei is, amelyek a Kommunista Kiáltvány megállapítása szerint a műveltség számos elemét nyújtják a proletariátusnak. A proletariátus osztályharca fejlődésében új minőségi fordulatot hoz az a pillanat, amikor az uralkodó osztály bomlása következtében „kis része elszakad tőle és a forradalmi osztályhoz csatlakozik, amelynek kezében van a jövő. Amint azelőtt a nemesség egy része átpártolt a burzsoáziához, úgy pártol most a burzsoázia egy része a proletariátushoz, éspedig különösen a burzsoá ideológusok egy része, akik felküzdötték magukat az egész történelmi mozgalom elméleti megértéséig." (A Kommunista Kiáltvány). Ezek felismerik, hogy „a burzsoázia léte már nem fér össze a társadalom létével". ( Kommunista Kiáltvány). A proletár internacionalizmus előfeltételei Az osztályharcnak ebben a szakaszában jön létre a proletár internacionalizmus. Ennek előfeltétele a társadalmon belül az osztályviszonyok eléggé mélyreható differenciálódása, ami kifejezésre jut a proletariátus önálló fellépéseiben. Ezek ösztönösségük ellenére minőségileg eltérnek a burzsoázia érdekeitől és első Ízben szárnyalják túl a munkaerő értékesítése jobb feltételeiért vívott egyszerű gazdasági harc kereteit (lásd például a chartizmus létrejöttét). A proletariátus egyszerű politikai célokat kezd maga elé tűzni. A proletariátus gyakorlati szükségletei és érdekei már nem érvényesülhetnek nemzeti keretek között. A proletariátusnak objektive nemzetközi osztályharca ugyanis először a nemzeti harc formáját ölti magára. E probléma megoldásának példája volt az a törekvés, hogy meggátolják Angliában a franciaországi sztrájktörők felhasználását. A tudományos szocializmus elméletének létrejötte lezárja az ösztönös munkásmozgalom egyes országok - főleg az iparilag fejlett nyugat-európai országok - munkásai közti ösztönös szolidaritásának szakaszát. Az új szakaszt, amely összefonódik a kikristályosodott proletár internacionalizmussal, a proletariátus történelmi szerepe elméleti megismerésének és a munkásmozgalomnak egysége jellemzi. Az objektív feltételek, a proletariátus helyzete és szerepe a társadalmi termelésben formálta internacionalista tudatát. Engels a cseh elvtársakhoz 1893-ban intézett levelében megállapította, hogy a munkásosztály legbensöbb lényegét tekintve nemzetközi. A munkás- osztály történelmi szerepének feltárása, ami első ízben Marx dinamikus érzelmi hatást gyakorló Bevezetés a hegeli jogfilozófia kritikájához c. művében történt meg, további elméleti kiindulópontja a proletár internacionalizmusnak. A munkásosztály történelmi szerepe létrehozni az osztálynélküli társadalmat, s ez a feladat teljes egészében csak nemzetközi feladatként valósítható meg. A proletariátus egyes osztagai pedig nemzeti és állami határaik között csak nemzetközi együttműködésük alapján teljesíthetik ezt a felatatot. A tudományos kommunizmus létrejöttéig az ösztönös munkásmozgalom internacionalizmusa inkább a szolidaritást kifejező tendenciaként volt értelmezhető. A proletariátus, amely még nem vált osztállyá, nem tudatosította világküldetését és ennek a kezdeti szakasznak megfelel a tudatosságnak az a foka, amelyen a tömegek ösztönösen érzik, nem élhetnek már a régi módon (Lenin). S már ezen a fokon felvetődik a kérdés: „Mi a teendő, merre haladjunk?" Ez már csirája az öntudatosságnak, intuitiv átér- zése annak, hogy az egyesülés más típusa szükséges, mint amilyent a tőkés gyár szervezése és technológiai folyamata teremt. A bizonytalan törekvések ködéből kirajzolódtak a forradalmi elemek, amelyek megnyilvánultak a munkástömegek fokozott aktivitásában. A tudományos kommunizmus ennek a tendenciának tudományos elméleti formát adott, tisztázva a harc feltételeit és céljait, meghatározva a stratégiát, a taktikát, a szervezeti formákat és a módszereket. MILADA ŐMEJCOVÁ, MAJA ÓUJEVOVÁ Korszerűsítik a Praga vállalat straánicei 04-es üzemét, melyben az LVH 1600-as prést már üzembe is helyezték. Felvételünkön Josef Sebesta, az új prés kezelője. (A ÖTK felvétele)
