Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-08 / 27. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1983. július 8. XVI. évfolyam 27rszám Ára 1 korona Gyökeres György felvételei h Megszokom már lassan, hogy amikor Bratislava-Petrzalka IVI építői közé kerülök, valahol mindig elém teszik a városrész építészeti térképét, amelyről könnyen leolvasható, vajon hol is tartózkodunk ebben a betonvilágban. Tájékozódás gyanánt ez fontos segítőtárs, mert Hájé és Lúky után újabban már Dvoryn is emelkednek a lakóházak, s e városnegyedeket legfeljebb csak egy út választja el egymástól. A nyitott szemmel járó ember azonban más megkülönböztetési jegyekre is rábukkan. Legutóbb például az keltett feltűnést, hogy Lúky hármas lakótelepén felépült négy toronyház, amelyeknek homlokzatát - az építőmüvészi fantáziának köszönve - kétszínű síkidomok borítják. Járt Gluvfia, a Bratislavai Magasépítő Vállalat üzemigazgatója előbb dolgozószobájában a térképen, majd félórával később már a helyszínen mutatja a szóban forgó toronyházakat. Környékük semmivel sem különb, mint sok hasonló lakótelepi építkezésé, ami a látvány hatását jócskán lefokozza. A magas épületekben még nem laknak, körülöttük munkásokat látunk, de itt-ott előbukkan egy-egy jövendőbeli lakó, aki hosszasan szemléli majdani otthonát, ezúttal csak kívülről. Lúky lakótelepein a házak külső színezése már korábban megkezdődött, az újszerűség ma annyi, hogy a különféle színsávokat minták alapján kivitelezett síkidomok váltják fel, legalábbis néhány torony ház homlokzatán. És ez rögtön élénkebbé, változatosabbá teszi az építményt. Talán csak az zavaró, ha egymás fölött három házelemre is sötét árnyalat kerül, mert lehangolóan hat az emberre. Szóvá is teszem az üzemigazgatónak.- Nézze, erre is van magyarázat - válaszol -, bár a minták elrendezése kizárólag az építőművész hatáskörébe tartozik, mi azt csináljuk, amit ó megkövetel. Kapásból mutatok itt a környéken több házat, amelyek mostani színéről könnyen megmondom: egy vagy fél éve, esetleg csak néhány hete készült-e el. A színárnyalat, a fakulás mértéke ezt elárulja. Hiába használjuk a legjobb színezőanyagokat, az időjárás viszontagságaival szemben rendre alulmaradnak. így a toronyházak látszatra komorabb homlokzati része idővel elfogadhatóvá válhat. Hogy riportutam ezután a városközponttól legtávolabb eső részre, Lúky nyolcas lakótelepére vezet, és nem a petrzalkai panelgyárba, az némi magyarázatra szorul. Eredetileg úgy gondoltam, hogy a májusi Coneco építőanyagipari kiállításon kristályvázával jutalmazott színes külső falelem teljes egészében a panelgyárban készül. Aztán felvilágosítottak: ott mindössze a minta kerül rá, a színezés már a ház összeszerelése után a külső felületképző munkások feladata. Közben kiderült az is, hogy jelenleg mintázott külső házelemeket nem is szállítanak az építkezésre, mert tisztázatlan, mely toronyházak homlokzata legyen hasonló, mint az előző négyé. így aztán az építők nyomába eredtem. Ók mondják el észrevételeiket, élményeiket mindennapjaikról. Lúky épülő nyolcas lakótelepén, a magasépítő vállalat egyes üzeme ugyanilyen számú üzemegységének körletében Valkoun István építésvezető kalauzol.- Körülbelül nyolcvanhatan dolgoznak itt szalagszerű munka- megosztásban - mondja útbaigazításul. - Alapozók, szerelők, vakolók és más szakmabeliek. Három szerelőcsoportunk naponta összesen három lakással készül el. Mindegyik parti külön házon dolgozik, így előrehaladásuk üteme könnyen megfigyelhető. A toronyházak építését szívesebben végzik, de ezt már inkább tőlük kérdezze. Felgyalogolunk a toronyház szerelői közé, Stefan Molnár csoportjához. Útközben megtudom: ók érik el a legjobb eredményeket.- Persze hogy előnyösebb a toronyház szerelése - mondja. - Tizenkét emeleten keresztül fokozatosan haladunk felfelé. Nem kell olyan nagy területen az egyik helyről a másikra vándorolnunk, mint a sorházak építésekor. Teljesítményünket azonban végső soron összeszokottságunk is nagyon befolyásolja, hasznunkra válik, ha mindenki tudja, mit kell csinálni, és nem vár folyton eligazításra. így egymásért többet tehetünk, s nem véletlen, hogy kilenc tagú szerelőcsoportom tagjainak többsége régebben együtt dolgozik, mert szerelni és keresni akar. Aki más szándékkal Jön közénk, az idővel úgyis hátat fordít... Épülőfélben van a szomszédos toronyház is, itt már egy-két szinttel magasabban szerelnek. Nagyobb megerőltetéssel, de közéjük is felkapaszkodunk.- A Matuskát keresik? Attól függ, hogy melyiket. Mert az egyik a tévében lép föl... A csoportvezetőnket? Amott van - mutat egy mosoly kíséretében a „keresztfalak“ közé a legelső munkás, akit meglátunk. Matuska János munkatársaival éppen egy ablakos házelemet illeszt a helyére. Nem óhajt beszélgetni. „Másokat kérdezzenek, nekem nincs időm" - mondogatja, hiába nógatja az építésvezető. Magamban igazat adok neki, mert nem éppen fontos, hogy jelenlétünk megzavarja a munka menetét. Míg leérünk, az építésvezetőtől még megtudom: ha a mostani munkaütemet sikerül tartaniuk, határidőre végeznek a toronyházakkal, s egy másik üzemük szakemberei idejében hozzálátnak majd a befejezési munkák elvégzéséhez. Közben már várják őt, időnk is sürget, így hát elköszönünk. S magunkkal visszük egy alig százfőnyi építőmunkás-kollektíva hétköznapjainak kis töredékét. J. MÉSZÁROS KÁROLY mNYMivnÉ
