Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-26 / 34. szám
A nyári reggelen fürgén halad a vonat a Vág völgyében. Az utazó a festői szépségű Fátrában gyönyörködhet. A kékes ködben burkolódzó Koncitá alatt húzódik meg a folyó jobb partján Turany, a martini járás egyetlen központi községe. A közel ötezer lakosú falu egykori fűrésztelepének helyén létesült korszerű üzem, a Drevina ma már több mint. kétezer embernek ad munkát. Piros betűvel írta be nevét Turany a Szlovák Nemzeti Felkelés krónikájába. Akkori helytállásáért megkapta a település a Vörös Csillag Érdemrendet. Amikor a vonat megáll, sokan szállnak le, köztük néhány vasutas, is, akik munkából hazafelé sietnek. Régi ismerősként köszöntik a szolgálatot teljesítő vasutasokat.- 1944-ben már kora tavasszal hallottunk a partizánokról - emlékezik Jozef Reval, állomásfőnök. - Az illegális csoportok röpcédulákat terjesztettek, a lakosok szökött francia és orosz hadifoglyokat segítettek át a partizánokhoz. Még a nyár elején megalakult a forradalmi nemzeti bizottság is, amelynek Pavel Hulec volt az elnöke. A gárdisták, a fasiszták bérencei meglapultak. Hamar rájöttek, hogy az erdő partizánterület és a nép bosszúja köny- nyen lecsap. Erről leginkább augusztus 24-én győződhettek meg, amikor a partizánok elfoglalták a német kézben levő fűrésztelepet, és megölték a Gestapo képviselőjét. Ezt követően a fiatalok tömegestől álltak át a partizánokhoz. Azon a napon, amikor a településen felszámolták a fasiszta uralmat, állt a sklabinai partizánok közé az akkor húszéves Jozef Reval is.- Párnapos kiképzés után máris harcba indultunk - folytatja. - Strecnónál, Priekopánál, Vidina és 2iar nad Hronom térségében részt vettem az ütközetben. Mi, turanyiak egy kötelékben harcoltunk, s bizony sokan elestek közülünk. Az utolsó visszavonuláskor sebesültem meg, fogságba kerültem. Egy légitámadás alatt azonban sikerült megszöknöm. Hova máshová vezethetett az útja, mint a település közelében tevékenykedő partizánegységhez, amelynek Jozef Frano volt a politikai biztosa. Ebben az időben, bár kemény tél volt, vasutat, alagutat robbantottak, büntető osztagokat semmisítettek meg.- Egységünket nyugodtan nemzetközinek is nevezhettük volna - mondja Reval elvtárs. - Jugoszlávok, németek és magyarok is harcoltak sorainkban. Amikor 1945 áprilisában találkoztunk a szovjet és a csehszlovák katonai egységekkel, nagyon megörültünk. Aztán hozzáfogtunk az újjáépítéshez, amelyben mint párttag vettem már részt. Az alig egy tucatnyi megmaradt kisab- lakos ház a régi falu képét idézi fel, azt a falut, amelynek határában nadrágszíj- nyi parcellákon gazdálkodtak, és a kis fűrésztelepen kívül más munkalehetőség nem is volt, s a közelben sem nagyon. A turanyiaknak idegenben kellett a betevő falatot megkeresniük. A vasút déli oldalán a toronyházak azonban már a mát jelképezik, amelyhez nehéz út vezetett, de nyugodt lelkiismerettel nézhetnek vissza rajta.- Az egykori kis fűrésztelepből nagy faipari üzem lett. A Drevina szakágazati igazgatósága is itt székel - mondja nem kis büszkeséggel Desan Híőik, a hnb elnöke. - Az állomás szomszédságában a közelmúltban épült fel a szakágazat középfokú szakmunkásképző intézete, amely egyben a dolgozók esti középiskolájának is helyet ad. Ma már nálunk is egyre több ember akar tanulni. Én is munka mellett szereztem meg a jogi diplomát.- Az utóbbi három évtizedben számos létesítménnyel gyarapodtunk - viszi tovább a szót Jozef Frkáö, a hnb titkára. - A település fejlesztését társadalmi munkával gyorsítottuk. 1979-ben és 1982-ben a nemzeti bizottságok versenyében kerületi elsőségre tettünk szert', amiért kormánykitüntetésben és pénzjutalomban részesültünk. Elsősorban az üzlethálózat fejlesztését szorgalmazták. Tíz évvel ezelőtt adták át rendeltetésének a korszerű bevásárlóközpontot, amelyet a lakosok áruháznak hívnak, mivel amire szükségük van, mindent megtalálnak benne. Elkészült a zöldségüzlet, s még korábban az étterem, a kávéház. A futballszakosztály megalakulásának 50. évfordulójára készült el a sportpályán a minden igényt kielégítő lelátó. A csapat megérdemelte az új létesítményt, mivel a kerületi bajnokságba küzdötte fel magát. Társadalmi munkával készült el az alapiskola, amelyhez a közelmúltban napközit és konyhát is építettek. Szomszédságában már csaknem kész a tornaterem, amelyet sokan megcsodálnak. A 25x25 méteres csarnok ugyanis fából készült, a Drevina helyi üzeme készítette. Ha minden jól megy, a télen már birtokukba vehetik az iskolások, a kézilabdázók, lakosok.-Községünkben kevés az óvoda. Ezért határoztunk úgy, hogy két új óvodát építünk, egyiket a lakótelepen állami beruházással, a másikat a régi településen Z-akció keretében. Az utóbbihoz egy bölcsőde is tartozik majd. Az építkezések költségéhez a Drevina üzem kilencszáz- ezer koronával járult hozzá - tudjuk meg a titkártól. Közös beruházással készül a szolgáltatóház is, rTlár a belső munkálatokat végzik. Ebben az esetben a Turiec ipari szövetkezet sietett a hnb és a falu lakosainak segítségére. Épül már a hnb székháza, mert a régiben ugyancsak szűkösen vannak. Ez is az egyik oka annak, hogy az építkezési hivatal még nem kezdhette meg működését, jóllehet erre igen nagy szükség lenne, mivel évente 20-30 családi ház épül, a házak korszerűsítéséről nem is beszélve. A településen nagy az átmenő turista- forgalom. Ezért is építettek a főút mellett vendéglőt, a közeli erdő szélén pedig autókempinget létesítettek, amelynek üzemeltetését a Drevina autós klubja vállalta.- A fő turistaidényben kilencszáz vendégünk is van - mondja Július Majer- cák. - A közeljövőben elsősorban a szolgáltatások színvonalát akarjuk emelni. A mostaninál nagyobb üzletet és egy strandfürdőt tervezünk építeni, hogy valóban mindenki jól érezze magát nálunk. Az autókempingtől nincs messze az emlékmúzeumnak berendezett egykori partizánház. Főleg nyáron igen sokan felkeresik. Közel van a pionírtábor is, amely az idén már negyedik éve üzemel.-A morvaországi Morávia üzem és NDK-beli pionírok vannak most itt. Turnusonként 153 gyereket fogadunk - világosít fel Leonard Tárcák, a tábor gondnoka. A településre visszatérve megtudom, hogy csaknem minden utca portalanított, az egész faluban vezetékes ivóvizet fogyasztanak. A létesítmények többségét társadalmi munkával építették. Csupán tavaly 63 000 óra társadalmi munkát végeztek a lakosok, a legtöbbet a Kriván vadászegyesület és a nószövetség tagjai.- Állami beruházás keretében vendéglő és üzlet is épül majd az új lakótelepen - ismerteti terveiket Dusán Híőik. - Azf is mondhatnánk, hogy már mindenünk megvan, csupán a művelődési otthonnak látjuk hiányát. A hosszú tehervonatok tízpercenként haladnak át a település határán. A Bohu- mín-Kosice vasútvonalon nagy a forgalom. A villanymozdonyok a jelzőberendezések előtt élesen sípolnak. Harminckilenc évvel ezelőtt a békés, gyönyörű tájat, a fegyverek ropogása verte fel. Az erdő menedéket nyújtott a harcoló partizánoknak, a menekülő embereknek.- Ma is szívesen bolyongok az erdőben - vallja Jozef Reval, miközben egy átrobogó gyorsvonatot kísér tekintetével. - Elgondolkodom az egykori harcokról, az életünkről. A Szlovák Nemzeti Felkelés előtt szakma nélküli fiatalember voltam. Vasutas koromban szereztem főiskolai végzettséget, harmadik megbízatási időszakban vagyok a hnb képviselője. Sajnos, itt a nyugdíjkorhatár, de tudom, hogy azután sem ülök majd ölbe tett kézzel. Igyekszem visszaadni a társadalomnak, amit kaptam, illetve amit mi turanyiak kaptunk. Csikorogva áil meg a személyvonat. Egy perc után a forgalmista jelt ad az indulásra, s csakhamar a messzeségbe vész a 700 éves Turany, amely ma békés építő munkájával története új fejezetét írja. A -m agyagot már évezredek óta hasznZ, nálják különböző tárgyak, használati cikkek készítésére. Ásatások alkalmával több ezer éves edények kerülnek felszínre a föld mélyéből, bizonyítva őseink kulturális fejlettségét, a szép iránti fogékonyságukat. Maga a fazekasmesterség azonban kiveszőben van, éppen úgy, mint a kályhásmesterség. Jászón (Jasov) és környékén már évszázadokkal ezelőtt fejlett volt a fazekasipar. Ebből fejlődött ki a csempegyártás és a kályhásmesterség. A felszabadulás után még tizenöt kályhásmester volt Jászón, ma már csak ketten űzik a régi mesterséget. A jászói cserépkályhák messze földön, határainkon túl is híresek és keresettek voltak. Ezek a kályhások nemcsak mesterei, hanem a szó szoros értelmében művészei voltak a szakmának. Egy-egy cserépkályha nemcsak meleget adott, hanem dísze is volt a lakásnak. Az utóbbi években nőtt a kereslet a cserépkályhák iránt. A napjainkban észlelhető nosztalgiahullámnak is van ebben némi szerepe, de a fő ok sokkal prózaibb. Energia- szegény világunkban a cserépkályhák üzemeltetése olcsóbb, egészséges is, hangulatossá teszi a lakást. Hazánkban mindössze két helyen gyártanak cserépkályhacsempé- ket: a morvaországi Letovicében és a keletszlovákiai Jászón. A ietovicei üzem modernebb, a munkafolyamatok gépesítettek. Jászon ma is manufakturális módszerekkel készülnek a szebbnél szebb csempék. Ebben a kis századunk modern technikáját LESZNEK KÖVETŐIK? Egy mesterség feltámadására vár csupán két szállítószalag s egy agyonhasznált betonkeverő képviseli. Az épület elhanyagolt, nyomot hagytak rajta a hosszú évtizedek viszontagságai, a dolgozók tervüket mégis túlteljesítik. Így is csak a megrendelések kis részének tudnak eleget tenni. Bodnár István, az üzem vezetője kérdéssel kezdi a beszélgetést. Miért akarunk írni egy olyan szakmáról, amelyik semmilyen katalógusban nem szerepel, és utánpótlása sincs? Igény a cserépkályhákra azonban van, s gazdasági feladat, hogy az igényeket kielégítsük. Megoldást erre is lehet, és kell találni. Bodnár István és bátyja, Ferenc - aki már a nyugdíjkorhatár küszöbén áll - a két utolsó jászói kályhásmester. Az üzem a Szepsi (Moldava nad Bodvou) szolgáltatóüzemhez tartozik. A Bodnár testvéreken kívül még tíz dolgozója van - mind nő.- A legfontosabb - tájékoztat Bodnár István - a csempe anyagának kiválasztása. A legtöbb alapanyagot a környék agyagbányáiból nyerjük, egy bizonyos mennyiséget Losoncról hozatunk. Az agyag előkészítésével - melynek meghatározott víztartalmúnak, formálhatónak kell lennie - kezdődik az igazi csempekészítés. Az agyagot finom homokkal keverjük. Külön alakítjuk ki a peremet, majd forma segítségével a mélyedést. A felszínét homokmentes vékony agyagréteggel vonjuk be. Ezután következik a természetes szárítás, mely hat hétig tart. Fényezés, mintázás után kerülnek a kályhacsempék a kemencébe, ahol 950 fokon kiégetik őket. Ezzel kész a csempe, szállításra és beépítésre vár. Kályhacsempéken kívül nagyméretű, mintás virágedények is készülnek itt. Szóba' kerültek az igények. Milyen mértékben tudják ezeket kielégíteni?- Évente négyszáz-ötszáz kályha építéséhez szükséges csempét készítünk. A kelet-szlovákiai kerületben évente átlagban ezer kályhához szükséges anyagot igényelnek, de az ország már részeiből is érkeznek megrendelések. El tudnánk adni évi termelésünk tízszeresét is. Ezekkel az igényekkel - és valljuk be, a jó üzleti lehetőséggel - az üzem igazgatósága is tisztában van. Mégsem tesznek ezen a téren semmit?- De igen- mondja Bodnár István. - Tervbe vettük az üzem rekonstrukcióját, bővítését és a mai körülményeknek megfelelő gépesítést. A felújítást rövidesen megkezdjük. Az az érzésem azonban, hogy bár a gépesítés fokozza a termelést, többé már x nem készítünk igazi, márkás jászói csempét. Ezt azonban a fejlesztés és a termelés növelése érdekében vállalnunk kell. Igaza van Bodnár Istvánnak, hogy erre is számítani kell, de ha ezt előre tudják, úgy kell végrehajtani a felújítást, a gépesítést, hogy a minőség, az esztétikai érték ne csökkenjen. Az elkészített csempéket azonban be is kell építeni, csak így lesz belőlük meleget árasztó kályha. Kályhásmesterség pedig gyakorlatilag nem létezik, ezért ezen is el kell gondolkodni. Megérdemelné ez a szép és hiányolt mesterség, hogy ismét feltámadjon. FECSÓPÁL NÉMETH JÁNOS iillil fl ült 1 Pl >c HO .* lm IL ©, N O "5 2C HO >o f■D u. • «I C 8 . -i JÉ A3 X C <B xn 3 o ‘5 Ä 'S £ H 8 a > ® <D O ■>
