Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-08-12 / 32. szám

(JSZÓ 17 33. Vili. 12. TUDOMÁNY TECHNIKA A régi egyiptomiak és később a rómaiak is rájöttek arra, hogy ha bizonyos szerves anya­gok kerülnek a talajba, akkor az jobban terem. Sok-sok évszázad­ba, sót évezredbe került, amig az emberiség eljutott odáig, hogy a trágyát megbecsülje és szak­szerűen kezelje. Szomorúan kelt azonban megállapítanunk, hogy egyes mezőgazdasági üzemeink­ben még manapság is elhanyagol­ják a trágya kezelését, és így az értékes tápanyag nagy része ve­szendőbe megy. Ezáltal mező­gazdaságunkat évente százmilliós veszteségek érik. Mielőtt rátérnék a helyes trá­gyakezelés módjára, meg kell em­lítenünk, miből is áll az istállótrá­gya, és milyen körülmények hatá­rozzák meg annak mennyiségét és minőségét. Ismerünk nyers- és érett istállótrágyát. A nyerstrágya az ürülék, a vizelet valamint az A trágyát néha csak egyszerűen kihordják a dolgozók a trágyate­lepre és ott laza kupacokban he- vertetik. Pedig az istállótrágya er­jesztését, vagyis a nyerstrágya átalakulását jó minőségű istállót­rágyává nem szabad a véletlenre bízni. Az erjesztési folyamatot úgy irányíthatjuk, hogy csökkentjük a levegő bejutását a trágyába. Ezt a következőképpen végezzük: 1. a trágyát tömbökbe rakjuk, vagyis csökkentjük a nyerstrágya érintkezési területét a levegővel; 2. a trágyát azonnal tömörítjük. 3. a tömbre a levegőtől jól záró fedöanyagot rakunk. HIDEG ERJESZTÉS Ennél a módszernél úgy járunk el, hogy a trágyatelep területét az állományhoz mérten megfelelő számú szakaszra osztjuk. Szaka­szonként a tömböket kb. 2 méter magasra emeljük, miközben nagy Az isiállótrágya szakszerű kezelést igényel alom keveréke. Ez az anyag azu­tán a gazdasági udvarban vagy a szántóföldön levő trágyatelepen bizonyos idő alatt beérik. A hiba abban van, hogy a trágyatelep sok helyütt semmilyen kezelésben nem részesül, s így a nyersanyag ki van téve a napsütés és a szél szárító hatásának. Ennek követ­keztében a tápanyagok nagy ré­sze használhatatlanná válik. Meg­marad a sokszor csak szalmával egyenlő értékű istállótrágyának csúfolt anyag. Ez a semminél töb­bet ér ugyan, de meg sem közelíti a helyesen kezelt trágya tápérté­két. A helyes trágyakezelés nem­csak a mennyiség és a minőség szempontjából fontos, hanem döntő szerepet játszik az egész­séges talajkörnyezet kialakításá­ban is. Azt hihetnénk, hogy az istálló­trágya összetétele könnyen megál­lapítható, mivel tudjuk, hogy mi­lyen nyersanyagokból képződik. A valóságban azonban minden is­tállótrágya összetétele más és más. Ez érthető is, mert a trágya értékét számtalan tényező befo­lyásolja. Az istállótrágya mennyi­sége és minősége függ az almo- zástól, az állatfajtáktól, az állatok korától, továbbá a takarmányok mennyiségétől és minőségétől. Döntő tényező azonban a trágya­kezelés helyes módja. A gyakorlatban sokszor találko­zunk azzal a téves felfogással, hogy a trágyatelep építése nagyon költséges és nem kifizetődő. Ez persze a valóságban nem így van. Néha megdöbbentő az a hanyag­ság, amikor a jól megépített trá­gyagödrök sincsenek kihasználva, ugyanakkor a trágya szanaszét hever, s szabadon mossa az eső. Ennél sokkal több az ellenkező példa, amikor a trágyatelep helye szinte semmiféle előkészítésben nem részesült és mégis célnak megfelelően látja el feladatát, ami a jó gazdálkodás bizonyítéka. A célszerű trágyatelep legalább a két követelménynek feleljen meg: 1. vízhatlan legyen az alja, 2. megfelelőek legyenek mé­retei. A trágyatelep tervezett építése­kor, vagy nagyobbításakor az álla­tok fajához, a gyakorlati követel­ményekhez és a helyi viszonyok­hoz igazodunk. A trágya kezelésé­vel járó emberi munka nagyon nehéz, ezért minél jobban ki kell használnunk a gépesítés adta le­hetőségeket. Ezt függő csillék, vagy keskenyvágányú vasúti csil­lék segítségével tudjuk megoldani. gondot fordítunk a tömbök külső falának elkészítésére. Ha a trá­gyatelepen másféle trágyát is tá­rolunk, a rétegeket keverjük. A tömb felületét mindennap takar­juk be. Ez a takaró megvédi a trá­gyát a nap, az eső és a szél káros hatásától, s a nedvességet is sza­bályozza. Ha a trágya szalmás, gyúratás előtt megöntözzük vízzel vagy hígított trágyalével. Ha hor­dozható szivattyúnk van, akkor híg habarcsot készítünk agyagból és ezzel permetezzük be a tömbök oldalát. Megszikkadás után az agyagból szigetelő réteg képző­dik. A trágya tárolásának és előké­szítésének ezt a módját hideg er­jesztésnek nevezzük. A trágyán levő vékony agyagréteg helyet­tesíti a trágyatömbök költséges te­tőzését. Ha csak egy kevés ned­vességet is tartalmaz a tömb, le­köti az illanó ammóniákat, lecsa­pódik benne a párolgó nedvesség. Az agyag elszigeteli a levegőtől a trágyatömböt, s a benne levő tápanyagok a parányszervezetek hatására felszabadulnak és szer­ves anyagot képeznek. Tehát an­nak a folyamatnak egy része, ami egyébként a talajba folyna le, már a trágyatelepen megy végbe. MELEG ERJESZTÉS Ez a másik eljárás, mely lehető­vé teszi, hogy az éretlen istállótrá­gyából televény képződjék. Ez a hideg erjesztéssel szemben ab­ból áll, hogy a kihordott nyerstrá­gyát nem tömörítjük azonnal, ha­nem lazán állni hagyjuk, hogy a le­vegő közé juthasson. Ennek kö­vetkeztében a parányszervezetek, főleg a baktériumok, sugaras te- nyészgombák élénk tevékenysé­get fejtenek ki, sok hót szabadíta­nak fel, a hőmérséklet hirtelen emelkedik és a 60-70 C fokot is eléri. A hőmérséklet további emel­kedését döngöléssel akadályoz­hatjuk meg. A meleg erjedés meg­indulásához az évszakok szerint változóan 3-6 nap szükséges. A meleg erjesztéses módszerrel történő trágyaérlelésnek sok az előnye. Az erjedés rövid idő alatt megy végbe, ami olyan, mint egy rövid ideig tartó fertőtlenítés, mert a magas hőmérsékleten számta­lan kártevő és sok gyommag is elpusztul. A meleg erjesztést a be­tonlapos trágyatelepen, vagy a mezei trágyatelepen is előidéz­hetjük. A meleg erjesztés esetén a továbbiakban hasonlóan kell el­járnunk, mint a hideg erjesztésnél. Ennél is tömböket kell alakítanunk és kb. tíz számosállatra számítunk egy négyzetméternyi területet. Er­re a felületre kihordjuk a trágyát és fellazítva 80-120 centiméteres ré­tegekbe rakjuk. A rövid szecskázott alomszalmával kevert trágyát kb. 80 centiméter magasságban, a hosszú szalmával kevert trágyát pedig 120 centiméter magasság­ba rakjuk. A falak körültapasztá- sa itt is jó szolgálatot tesz. A lazán felhányt rétegre deszkaborítót he­lyezünk. Másnap megalapozzuk a következő rakványhelyet és az első mellett így folytatjuk tovább. Amint a laza nyerstrágya hőmér­séklete az első tömbben eléri az 55 fok meleget, a réteget jól be- gyúratjuk és szigeteljük. Utána is­mételten laza nyerstrágyaréteget rakunk rá és így fokozatosan átlag 4 naponként érik be egy réteg. A rakvány magassága 3-4 méter, szélessége 6 méter, hosszúsága pedig tetszés szerinti lehet. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy az alsóbb rétegek nem szenvednek kárt, mint az gyakran előfordul a hideg erjesztéses trágyaérlelési módszer alkalmazásakor. A tömb befejezése után a réteget jól be­gyúrjuk és agyaggal befödjük. Az érés 3 hónap alatt fejeződik be. A hidegerjesztés alkalmazásakor pedig a trágya végső beérése a talajban játszódik le, ezért már ősszel be kell szántani. A meleg erjesztéssel előállított trágyát nem érheti veszteség még akkor sem, ha huzamosabb ideig áll a szántó­földön és az is elég, ha sekélyen bekultivátorozzuk a talajba. Na­gyot lendítene mezőgazdaságun­kon, ha a helyes trágyakelezéssel többet törődnénk, s ezt nem intéz­nénk el kézlegyintéssel. MOLNÁR FERENC, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanára Érdekességek, újdonságok GÉNSEBÉSZETI GYÓGYÍTÁS - BÉKÁKON A talasszémiában szenvedő betegekben nem képződik teljes hemoglobinmolekula, mert bennük annak a génnek a közepén, amely e vérfehérje két láncának egyikét kódolja, nem egy aminosav- nak a termelésére szolgáló utasítás, hanem egy „stophely“ van. Emiatt a fehérjetermelés ezen a helyen idő előtt megszakad. Egyesült államokbeli kutatóknak most sikerült géntechnológiai úton úgy megváltoztatniuk azt az átvivő (transzfer) ribonukleinsavat (tRNS-t), amely a genetikai információnak megfelelő aminosavat a rendeltetési helyére szállítja, hogy az a stopjelzést ne vegye figyelembe. Az így módosított tRNS a békapete hibás génjéről is „leolvasta" a teljes vérfehérjét. E siker ellenére még messze vagyunk attól, hogy az emberi talasszémiát is így gyógyítsuk. Az emberbe még nem tudunk genetikai anyagot beültetni, mert az emberi sejtek jóval bonyolultab­bak, mint például a békapeték sejtjei. Az is nehéz feladat, hogy olyan géneket „készítsenek“, amelyek annyi vérfehérjét hoznak létre, amennyire éppen szükség van - de semmivel sem többet. A legtöbb veszéllyel azonban a mellékhatások fenyegetnek. Mert egy olyan tRNS, amely semmiféle stopjelzésre sem reagál, felborítaná a ren­des sejtmüködést, s esetleg halálos méreggé is válna. (Science News) TÜZÖLŐ LÉGGYÚRÜ A lángoló olaj- vagy földgázkút a legfélelmetesebb túzkatasztrófa. A kimeríthetetlen földalatti forrásból táplálkozó tűzfáklyát nagyon nehéz kioltani. Tízezer tonnányi értékes fűtőanyag is veszendőbe mehet naponta. Különleges felszerelésre és sok-sok emberre van szükség a lángoló fáklya eloltásához, és munkájukat olykor csak hosszú idő után koronázza siker. A Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozatának hidrodinamikai intézetében most rendkívül hatékony új módszert dolgoztak ki az olaj- és földgázkutak lángoló tüzfáklyájának elfojtására. Különleges porral telített levegőgyúrú oltja ki a tüzet. Kicsiny robbantást kiváltva, a portartalmú léggyúrú az alapjától a csúcsáig beborítja a tűzfáklyát. Ha jól választották meg a sebességet, a gyúrú és a fáklya átmérőjének arányát, finom köd jelenik meg a fáklya felszínén. Ebben a ködben elfogy a kőolaj vagy a földgáz, így elvágva az utánpótlástól, kialszik a tűz. A laboratóriumi és szabadtéri kísérletek során a szovjet kutatók részletesen kidolgoz­ták a megfelelő számítási eljárásokat és bebizonyították, hogy az új tűzoltási módszer minden eddiginél hatásosabb. Hat kilogramm robbanóanyag és 470 kilogrammnyi különleges por felhasználásával egy néhány emoerből álló kis csoport 20-30 perces előkészület után elfojtott egy égő fáklyát, amely 6,100 tonnányi kőolajat változtatott hővé és füstté naponta. (d) LlOFILIZÁLÁSOS TARTÓSÍTÁS - LÉGKÖRI NYOMÁSON Marseille régi kikötőjében 1974-ben egy II. századi római kori gályára bukkantak. A vízzel telített fát tartósítani kellett. Ez azért nehéz művelet, mert a vizes fa, kikerülve a levegőre, gyorsan korhad, összezsugorodik, elalaktalanodik. A múzeumok a vízből kiemelt fatárgyakba többnyire a vizet kiszorító polietilén-glikolt fecskendez­nek, vagy gyantával itatják őket, majd a gyantát gamma-sugarakkaí polimerizálják. E tartósítási eljárásoknak közös hátrányuk, hogy tőlük a faanyag eltorzul, ráadásul nem túlságosan hosszú időre óvják meg a műtárgyat. Az egyetlen hatásos és tartós eljárás a liofilizálás: a fát megfa­gyasztják, majd - légrítka térben - a jéggé vált vizet lassan elpárolog­tatják belőle. Ezt a biológiában, a gyógyszervegyészetben és az élelmiszeriparban szokványos eljárást mintegy tizenöt éve a régé­szetben is alkalmazzák. Csakhogy miképp helyezhető légritka térbe egy 19,2 m hosszú és 7,5 m széles hajó? A párizsi Természettudományi Múzeum és az Usifroid cég a prob­lémát egy új eljárással oldotta meg. Eszerint a liofilizálást a rendes légköri nyomáson végezték el, úgy, hogy a megfagyasztott gályát levegőnek és száraz nitrogénnek alacsony hőfokú - mínusz 10-20 Celsius-fokos keverékével fúvatták át. A munkálatok több mint másfél évig tartottak. Ez az eljárás nem olcsó, de valószínűleg nem költségesebb a szóba jöhető többinél, s megvan az a nagy előnye, hogy a fában vegyi elváltozásokat nem okoz, ami a későbbi vizsgálatok szempont­jából fontos. (La Recherche) BIO-MŰK ÉZ Bioáramokkal vezérelt alkar-protézist fejlesztettek ki Bulgáriában. 16 mozgási fokozata van, ebből négy az ujjaké. A műanyag ujjak behajlíthatók, poharat, villát, kanalat foghatnak meg. A műkarral maximálisan másfél kilogramm tömegű tárgyakat lehet tartani, fel­emelni. A csonkolt végtagról elvezetett bioáramokat felerősítik és telep áramával táplált villanymotort vezérelnek vele. Az első példányokat most vizsgálják a bolgár ortopédiai klinikákon. (d) A csehszlovák-szovjet tudomá­nyos együttműködés keretében sikeresen vizsgálják a moleku­lák kvantummechanikai tulaj­donságait. A Csehszlovák Tu­dományos Akadémia Jaroslav Heyrovsky Fizikális Kémiai és Elektrokémiai Intézete szakem­bereinek a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája Spektro­szkópiai Intézetével együttmű­ködve pontos adatokat sikerült szerezniük az ammónia moleku­lájáról. Ezeket az eredményeket a lézerek új típusainak kutatásá­ban használják ki. Távlatilag hasznosíthatják az asztrofiziká­ban is, mégpedig a csillagközi anyag vegyi összetételének ta­nulmányozásában. A közös csehszlovák-szovjet kutatási eredmények nagy visszhangra találtak az egész tudományos világban. A felvételen Daniela Miholová mérnök, kandidátus, dr. Jin Masek kandidátus pola- rografikusan vizsgálja egy reak­ció lefolyását. (Jan Vrabec felvétele-ÓTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom