Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-12 / 32. szám
I szú 11 Vili. 12. A MŰVÉSZEK TÁRSADALMI FELELŐSSÉGE Az SZKP júniusi ülése áttekintette az ideológiai és tömegpolitikai munka időszerű kérdéseit, értékelte eddigi eredményeit és meghatározta az új feladatokat. Első pillanatban úgy tűnhet, hogy a plenáris ülés semmi újat nem tartalmaz, mert mindarról, amiről a KB ülésén szó esett, már korábbi pártkongresszusokon is beszéltek. Ez azonban csak látszat. A júniusi plenáris ülésre jellemző, hogy nagyon józanul, nyíltan és bírálóan elemezte az ideológiai munka helyzetét, hatékonyságát, minőségét, feltárta a gyenge pontokat, rámutatott a tartalékokra és meghatározta azokat a feladatokat, amelyek a konkrét társadalompolitikai, külpolitikai és gazdasági helyzetből és a fejlett szocializmus jelenlegi szakaszának sajátosságaiból adódnak. Összehangolt munkával „Az ideológiai munka egész rendszerének egy jól összeszokott zenekart kell képeznie, amelyben minden hangszernek megvan a maga szerepe, s ugyanakkor tapasztalt karmester irányításával dolgozik, úgy, hogy az egész zenekar egy harmonikus egységet alkosson“ - állapította meg Konsztantyin Csernyenko. Ennek az irányítónak a Szovjetunió Kommunista Pártjának kell lennie. Az ideológiai munkának e széles skálájából most csak az irodalomról, a kritikáról, és .a művészetről szólunk, amelyről viszonylag elég sok szó esett a Konsztantyin Csernyenko által előterjesztett beszámolóban, továbbá Jurij Andropov felszólalásában és több vitafelszólalásban. Bevezetőül el kell mondani, hogy mindaz, ami a párt ideológiai munkájának címére elhangzott -, beleértve a pozitívumokat és a hiányosságokat is - teljes mértékben vonatkozik az irodalomra, a művészetre és a művészeti kritikára is, mert ezek az ideológiai hatás és az ember formálásának egyik sajátos formái. Az irodalom, a művészet és a művészeti kritika részt vesz „a két ideológia globális harcában“, s ha ebben a küzdelemben helyt akar állni, akkor tudományosnak, hitelesnek, reálisnak kell lennie, alapját a marxista-leninista ideológiának kell képeznie, hogy az állam és a dolgozó nép érdekeivel együtt a művészet lényegét is megvédje. Az irodalom és a többi művészeti ágazat megfelelő eszközökkel rendelkezik ahhoz, hogy hatásosan ábrázolja kortársunkat, a dolgozó embert, a nemes eszmei és erkölcsi tulajdonságok hordozóját. Napjaink emberének olyan hatásos alkotásokra van szüksége, amelyek az ötéves tervidőszak hőseiről, munkásokról, parasztokról és szakemberekről szólnak. Ha ezeket a hősöket becsülettel, kommunista szemszögből, hűen és szeretettel ábrázolják, nemcsak a példa követésére lelkesítik az emberek ezreit, hanem megerősítik szocialista rendszerünket, politikánkat és ideológiánkat, s ezzel a művészet máris résztvevőjévé válik az emberek gondolkodásáért és tudásáért vívott ideológiai küzdelemnek. Ugyanis az osztályszempontból megosztott világban az emberek milliárdjainak gondolkodásáért és szívéért folyik a harc. Az emberiség jövője nagymértékben az ideológiai harc végeredményétől függ, mondotta Jurij Andropov, majd így folytatta: „Mindebből világosan kitűnik, mennyire fontos, hogy közérthetően és meggyőzően jusson el az igazság az emberekhez a szocialista társadalomról, előnyeiről, békepolitikájáról. Ezt a feladatot, ezt a nemes küldetést az irodalom és a művészet nagyon hatásosan és meggyőzően tudja teljesíteni, úgy, hogy ne csak a művészet hazai és külföldi híveinek értelmére, hanem érzelmeire is hasson.“ Ezt a célt a gyenge, élettelen és alacsony színvonalú műalkotás nem éri el. Helyénvaló tehát a pártnak az az igénye, hogy emelni kell minden munka, tehát az ideológiai és a művészi tevékenység színvonalát is. Nem formális követelményről, hanem eszmei-művészi minőségről van szó. Hiszen a legszínvonalasabb művészet sem éri el a célját, ha nem hatják át mély eszmék, ha nincs szoros kapcsolata az élet realitásaival. A plenáris ülésen elhangzott gondolat, miszerint a nevelés csak akkor sikeres, ha a társadalmi-gazdasági politika szilárd alapjára támaszkodik, arra ösztönöz bennünket, hogy megszilárdítsuk a művészi alkotás és a nép konkrét életének kapcsolatát, annak minden problémájával együtt. Teljes mértékben vonatkozik az irodalomra és a művészetre az az igény, hogy mielőbb fel kell számolni az olyan jelenségeket, mint az égető problémák megkerülése, a formalizmus és az idejét múlt sablonok alkalmazása. A hitelesség és a szorgalom sikereinek realista bemutatása, az embereket aggasztó kérdések alapos és mély elemzése, az új, élő gondolatok világos magyarázata várható el mindazoktól, akiknek munkaeszköze a szó, beleértve a művészi szót is. A pozitív hős Az utóbbi időben az irodalomtudományban és a kritikában nagyon sok szó esik a pozitív hősről, amelynek ki kellene fejeznie eszményünket, a jövő emberének eszményét. Erre a kérdésre is megkapjuk a választ Konsztantyin Csernyenko beszámolójából: Az új ember nem csak távoli eszmény, hanem napjaink realitása. Pedig az új ember formálása épp olyan állandó és bonyolult, mint amilyen állandó és bonyolult maga az élet. De az új ember már közöttünk él, s az irodalom és a művészet feladata, hogy felfedezze, ábrázolja, hogy ne csak korunk bizonyítéka legyen, hanem hogy példaképül is szolgáljon. Az irodalomnak és a művészetnek, de főleg a szocialista művészetnek napjainkban szüksége van hősre, eszményre, hogy a fiatalokat munkahőstettekre lelkesítse. Az emberek, de főleg az ifjúságnak nemes életcélokat, eszmei meggyőződést, szorgalmat és becsületességet megtestesítő eszményre van szüksége. Ilyen hősöket nem kell kitalálni, hiszen közöttünk élnek. Olyan emberről van szó, aki nemcsak bizonyos ismeretek hordozója, hanem elsősorban a szocialista társadalom polgára, a kommunizmus aktív építője, akinek sajátos eszmei elvei, erkölcse és érdekei vannak, s kiemelkedő munka- és viselkedési kultúrával rendelkezik, mondotta Jurij Andropov. A párt ismét hangsúlyozta, hogy a szocialista kultúra, az irodalom és az egész művészet legfontosabb feladata az ember szellemi szükségleteinek formálása és emelése, a személyiség eszmei-politikai és erkölcsi profiljára való aktív hatás. Ezzel kimondtuk a művésznek azt a felelősségét, amellyel munkájával a társadalomnak tartozik, kijelentettük, hogy az ő művészi munkája nem magánügy, hanem társadalmi, össznépi, ha nem akarja elárulni népét, a művészet és az irodalom eszméit és lényegét. A szovjet nép szellemi életét jelentős mértékben gazdagítja a szocialista realista irodalom és művészet. A sok- nemzetiségű alkotó értelmiség sikerének alapját a párt ügye iránti odaadás, és a nép életével való szilárd kapcsolat alkotja. Eszmei és esztétikai kritériumok A párt tudatosítja: nem mindig könnyű elérni, hogy minden művészi program, minden művészi alkotás tartalmas és érdekes legyen, de más mód nincs arra, hogy az emberek tudatába vigyük a szocializmus fennkölt eszméit, s hogy az emberek értelmére és érzelmeire is hassunk. Ezért a párt ismét hangsúlyozta, hogy támogat mindent, ami gazdagítja a tudományt és a kultúrát, hozzásegít ahhoz, hogy a dolgozókat a fejlett szocializmus normáinak és elveinek szellemében neveljük. Gondoskodik a tehetséges emberekről, kellő feltételeket teremt a művészek alkotó kísérletezéseihez, nem avatkozik be munkamódszereikbe és munkastílusukba. A párt azonban nem lehet közömbös a művészet eszmei tartalma iránt. Mindig úgy fogja irányítani a művészet fejlődését, hogy az a nép érdekeit szolgálja. Természetesen, nem papírháborúról Václav Rabas: Magvető van szó. A marxista-leninista kritikának kell a művészi tevékenységre gyakorolt hatás fő módszerével vállalnia, az aktív, pontos, figyelmes kritikát, amely egyúttal könyörtelen az eszmeileg idegen és szakmailag gyenge alkotásokkal szemben. Rámutatott, hogy nemcsak napjainkban, hanem a jövőben is határozottan emelkedik a művészek felelőssége, azért, hogy az az óriási fegyver, amelyet kezükbe tartanak, a népet és a kommunizmus ügyét szolgálja. Az SZKP - Lenin tanításának szellemében - azt akarja, hogy az írók és a művészek hiteles, művészileg és eszmeileg kiforrott, a marxista-leninista ideológiával áthatott műveket alkossanak, hogy ezek a művek a dolgozó nép érdekeit, a haladást, a szocializmust, a humanizmust, a békét, a rossz, a kizsákmányolás, a gyarmatosítás, a barbárság, a cionizmus, a nacionalizmus és a fasizmus elleni harcot szolgálják, s az emberekben felkeltsék a leghumánusabb gondolatokat és érzelmeket, azt a készséget, hogy a szocialista társadalom javára dolgozzanak. Nem kis feladatok ezek. De a szovjet írók és művészek, sőt a többi szocialista ország írói és művészei e téren már számos tapasztalattal rendelkeznek. Az SZKP júniusi ülésén meghatározott feladatokat csakis a szocialista realizmus teljesítheti. Annak ellenére, hogy Jurij Andropov nem szólt konkrétan az említett irodalom elveiről, minden bizonnyal a pártosságra, a hitelességre, a népiességre gondolt, amikor az eszmei tartalomról, a nép érdekeiről és a szovjet művészettől idegen ideológiáról beszélt. Miért hangsúlyozzuk ezt? Tudatosan hangsúlyozzuk, mert sajnos a szovjet irodalomtudományban folyó vitával kapcsolatban itt-ott felteszik a kérdést: vajon a szocialista realizmus alkotó módszer-e, vagy nyílt esztétikai rendszer. Nyugaton pedig azt állítják, hogy a szocialista realizmus elavult, s hogy nem felel meg már sem a szocialista társadalomnak, sem irodalmának, sem művészetének. Amint látjuk, Jurij Andropov a júniusi ülésen megerősítette a szovjet művészet említett elveinek érvényességét, és azokat a határozatban is rögzítették. A központi bizottság ülésén szó esett arról is, hogy milyen szerepet játszik a szovjet irodalom és a művészet a népek kölcsönös megértésében, a szovjet nemzetek és nemzetiségek közeledésében, a szocializmus életének megismerésében, s hogyan tükröződik a szovjet kultúra, irodalom és művészet lenini irányítási módja. Az SZKP Központi Bizottságának júniusi ülésén pozitívan értékelték azokat az új alkotásokat, amelyek az utóbbi időben születtek, és hozzájárultak a szovjet nép életének gazdagításához. Különösen nagyra értékelték a színvonalas publicisztikai alkotásokat, a politikai regényeket, színműveket és filmeket, amelyeknek egyre szélesedik olvasótábora idehaza és külföldön egyaránt. A művészeti kritika feladatai Viszonylag nagy teret szenteltek az ülésen az irodalomkritikának, és a kritikának egyáltalán. Konsztantyin Csernyenko megállapította, hogy a kritika óriási fegyver a sajtóban. Kell tudni alkalmazni, nem szabad engedni az elvhűségből és az objektivitásból. A bíráló cikk számunkra nem szenzáció, hanem jelzés, amelynek egyedüli célja a hiányosságok kiküszöbölése. E gondolat hozzásegít bennünket ahhoz, hogy jobban megértsük a szatirikus és humoros alkotások jelentőségét és értelmét, hogy megértsük a művészeti és irodalomkritikai alkotások kritikáját, hogy a kritikából ne csináljunk kampányt, szenzációt, káderintézkedéseket, vagy politikai megtorlásokat, ha a hibát nem rosszhiszeműségből követték el. Az ülésről kiadott határozatban még pontosabban megfogalmazódik az irodalomkritika szerepe: Kötelessége, hogy pontosan és pártosan értékelje a munkát, amelyben társadalmunktól és ideológiánktól idegen nézetek kaptak helyet, amelyek eltérnek a történelmi igazságtól. A kritikának nem szabad elnézónek lennie a művészileg gyenge művekkel szemben sem. Állandóan gondoskodnia kell az emberek alkotó tevékenységének fejlődéséről, arról, hogy a tömegek hozzáférhessenek a kulturális értékekhez. Növelni kell a sajtó és a kulturális intézmények vezetőinek személyes felelősségét a megjelent cikkek és a műsor eszmei tartmáért és művészeti színvonaláért. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a plenáris ülés hangsúlyozta a kiadók felelősségét a művészeti, irodalmi és a tudományos publikációkért, és felszólította őket, hogy határozottabb harcot vívjanak az elvtelenség, a megalkuvás, a szubjektivista megnyilvánulás ellen, hogy gondosabban válogassanak a külföldi alkotások között. Szó esett a művészeti alkotó szövetségek pártszervezeteinek munkájáról is, amelyek felelősek a tagok eszmeipolitikai színvonaláért. Hangsúlyozták, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni az eszmei nevelésnek, a következetességnek és az igényességnek, hogy céltudatosabban kell vezetni tagjaikat az emberek iránti felelősségre, meg kell erősíteni az eszmei-erkölcsi és esztétikai igényességet és nagyobb segítséget kell nyújtani a fiatal szerzőknek. A központi bizottság ülése nem feledkezett meg a kultúra, az irodalom és a művészet fejlesztésének irányításáról sem. A párt hangsúlyozta, hogy a kultúrát és értékeit politikai és művészi, s nem pedig kommersz szempontból kell megközelíteni. Az irányításban nem szabad előfordulnia a formalizmusnak, sem az elégtelen ellenőrzésnek. . A júniusi ülésen meghatározott feladatok hosszútávúak, mert az ideológiát nem lehet kampányszerűen folytatni, hanem csakis rendszeresen. Az SZKP Központi Bizottságának határozatai nemzetközi érvényűek. Teljes mértékben vonatkoznak ránk is, hiszen mintha rólunk, hozzánk szóltak volna. A megállapítások teljes mértékben érvényesek irodalmunkra, művészetünkre és irodalomkritikánkra is. Tőlünk függ, milyen gyorsan tudjuk elsajátítani és alkotó módon alkalmazni ideológiai munkánkban, alkotó művészi munkánkban, mert amint azt Konsztantyin Csernyenko megállapította: nincs és nem is lehet nemesebb feladat, mint az irodalom és a művészet eszközeivel népszerűsíteni a kommunizmus eszméit, Marx, Engels és Lenin halhatatlan tanításait. MICHAL ROMAN Ideológiai munkáról - az SZKP KB ülése után
