Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-12 / 32. szám
Nyár dereka van, fülledt meleg. Az utas vízpart, hideg üdítő, no meg éjszakára egy kellemes szállodai szoba után vágyik. Rosszabbik esetben megteszi egy kempingtábor sátorhelye is. Induljunk útnak a fővárosból az Ipolyságig (Sahy) vezető útvonalon, meg-megállva egy-egy étteremben, strandon, szállodában... A kérdéseink mindenütt hasonlóak: az egyes vendélátóipari egységek, strandok hogyan készültek fel a turistaidényre, milyen az ellátottság, a kiszolgálás színvonala a turistaidény kellős közepén. Tutistaúton turistaszemmel utaztunk. NEHÉZSÉGEK ÁRÁN IS, DE VAN Trnaváig röpíti az utast az autópálya. Aki ezen a negyvenöt kilométeres szakaszon megszomjazik, büfé, presszó, étterem hiányában csak saját készletére támaszkodhat. Vannak ugyan parkolók és illemhelyek, a parkolóban étkezéshez szolgáló asztalkák, ám ezek körül általában olyan nagy a rendetlenség, sok a szemét, hogy az utas inkább a kocsiban szorongva kénytelen étkezni. Arról már nem is beszélve, hogy a parkolók többségében megfeledkeztek az árnyékos pihenőkről, fákról, s ha az elfáradt utas hüsölni kíván néhány perc erejéig, csak az autó marad számára. Péntek délelőtt van. Nyitrán, a főúthoz közeli Prior áruház tő- szomszédságában lévő parkolóban nincs hely. A környéken sem lehet nagyon parkolni, így az utas odébb áll abban a reményben, hogy a húsz kilométerre levő Ve- rebélyen (Vráble) több szerencsével jár. Aki az utóbbi években gyakran Az étterem áruellátásában sokkal kielégítőbb a helyzet: négy leves, hétféle készétel, tizenkétfé- le frissensült van feltüntetve az étlapon, hogy a hideg és meleg előételeket ne is említsem. A nyitva tartás alatt mindig minden étel kapható, annak ellenére, hogy a huszonegy fős kiszolgáló személyzetből négy pincér már hónapok óta hiányzik. Az ételek árai is elfogadhatóak. Ez az üzemegység a nyári hónapokban nemcsak a turistákat látja el étellel, itallal, hanem még az aratóknak is az étterem konyhájában főztek, napi százhúz ebédet. VÁRJÁK A VENDÉGEKET Léva és környékének egyik kedvelt fürdőhelye Margita Ilona. A főúthoz közel, nagyon szép környezetben lévő fürdőt az évek során a hazai és külföldi turisták is szívesen fölkeresték. Bár tavaly sokan megszakították nyaralásukat s hazautaztak, mivel nehézségek mutatkoztak az ivóvíz-ellátásban. Zsnyava Erzsébet és Vlacsok'Erzsébet elárusítónők A Deméndhez közeli parkolóban utazott erre tudja, hogy a városon végigvezető főút már „időtlen idők óta“ fel van túrva, nem lehet rajta közlekedni. Most kellemesen meglepődik, hogy a benzinkúttól a város központjáig vezető, 5-600 méteres szakasz végre valahára elkészült. Megállók az Arany fácán étterem előtt. Előttem, utánam külföldi kocsik is sorakoznak. Az étterem előtti teraszon emberek, ki alkoholmentes italt, ki sört kortyolgat. Bent, a söntésben csak néhá- nyan állnak sorba. Az odébb lévő étteremben sincs tolongás. Az üzemegység vezetőjétől, az agilis Anton Martiskától megtudom, hogy az idén lényegesen jobbnak ítélhető az ellátás, mint tavaly.- Tanulva az előző évek tapasztalataiból - mondja -, idén alaposabban felkészültünk a turis- taidényre. Ha nehézségek árán is, de nyolcféle üdítő ital állandóan van. S köztük szerepel a sokak által keresett szóda, meg ásványvíz is. A sörrel már más a helyzet. Tekintettel arra, hogy éttermünk az Arany fácán nevet viseli, szerződésünk van az ógyallai sörgyárral, ám a sörgyár a nyári hónapokban a szerződés ellenére sem tudja kielégíteni az igényeket. Sem csapolt, sem üveges sörből. Kellene heti nyolcvan hektoliter csapolt s vagy kétszáz láda üveges sör, s kapunk negyven hektólitert meg 30-40 ládát. A hiányzó mennyiséget Nyitráról pótoljuk.- Mi a helyzet az idén? - kérdeztem Ján Osvaldtól, a fürdő vezetőjétől.- Egyelőre van elég vizünk, nem volt kiesés. A fürdő vezetője elégedettséggel beszélhet a férőhelyek kihasználtságáról is:- A fürdő területén lévő faházakban 302 ágy van, s háromszáz sátornak tudunk kényelmes helyet biztosítani. E tekintetben jó a helyzet, teltház van, ám a tavalyihoz képest lényegesen kevesebb a napi fürdővendég. 5500 a kapacitásunk s az idén maximum mindössze 1969 fizető vendég volt. Tavaly ötezer körül mozgott ez a szám. Talán az áremelkedések, talán az időjárás az okozója a kisebb látogatottságnak, pontosan nehéz lenne megmondani. Pedig mi mindenre felkészültünk. Tizenhárom árusítóhely van fürdő területén: köztük büfék, élelmiszerbolt, drogéria, presszó, étterem... Sőt. az üdítő italokból is lényegesen jobb az ellátás, mint tavaly volt: nyolc, tíz féle mindig kapható. A sörellátás viszont akadozik. A három medence vizét naponta cserélik. Már készül a negyedik medence is, és húsz újabb faház. Az egyik medence közelében egyebek mellett illatozó grillcsirkét is árusítanak. A két kiszolgálónő fölöttébb udvarias, készséges. Zsnyava Erzsébet és Vlacsok Erzsébet napi kilencezer korona forgalmat bonyolít le. Állandóan van grillcsirke, sült kolbász, virsli, lángos, főtt kukorica és tizenkét féle üdítő. Ez utóbbi hideg, hűtött. PINCÉREK - KÉRDŐJELLEL Ez az útvonal nem bővelkedik könnyen megközelíthető útmenti csárdákban, éttermekben. így aztán a megfáradt, éhes utas örül, amikor Szántón (Santovka) felfedezi a főúttól alig száz m-re lévő Koli- bát, amely előtt parkolni is lehet. Benyitok én is az étterembe. Leülök az egyik asztalhoz. Észreveszem, hogy a hamutartó vizes, s tele szalvétával, csikkekkel. Átülök egy másik asztalhoz, de ott is hasonló a helyzet. Gondolom, majd jön a pincér és letörüli, kiüríti. A pincér Bajó Ágnes, a szántói Koliba vezetőhelyettese négyszer el is megy mellettem, de a fiatal férfinak eszébe se jut asztalomhoz lépni, megkérdezni: enni, inni szeretnék-e, hozzon-e étlapot. Eltelik egy negyedóra, s a pincér már vagy öt perce elő se bukkan. A söntésen keresztül benyitok a konyhába, ahol a pincér az egyik szakácsnővel beszélget. Csak annyit kérdezek: - Kérem, van itt kiszolgálás? Eltelik újabb öt perc, majd a pincér végre valahára az asztalomhoz lép. Köszönök neki, de eszébe se jut visszaköszönni. Megkérem, legyen szíves letörölni az asztalt és kérek egy étlapot. Az asztalt letörli, hozza is az étlapot, az viszont még most sem jut eszébe, hogy a hamutartót kiürítse. Ekkor előbukkan egy fiatal pincérnő. Kérdezem, milyen üdítők kaphatók. Sorolja,-e közben nyakláncát rágcsálja, úgyhogy szavát alig értem. Kérek egy dzsúszt és egy juhtúrós haluskát. A dzsúsz hideg, a haluska jó. Fizetek. Aztán „kérem" a főnököt. Kiderül, nincs már az étteremben. Akkor a helyettest. Vele már nagyobb a szerencsém. Bajó Ágnes kedvesnek, készségesnek mutatkozik. Felsorolom a tapasztalt hiányosságokat.- Teljes mértékben igaza van. Arról nem is beszélve, hogy önön kívül az étteremben mindössze hat vendég ült, így a pincéreknek lett volna ideje szépen elvégezni a munkát. Megnyugtathatom, meghozzuk a szükséges intézkedéseket, hogy hasonló eset többé elő ne forduljon. Aztán megkérdezem azt, amit már tavaly is, tavaly előtt is megkérdeztem: miért nem kapni levest és kis adag ételeket? A válasz:- Mi csárda vagyunk, s ezekben általában nincs leves. Féladagokat, gyermekporciókat viszont felszolgálunk, bár ez azt étlapon nincs feltüntetve. Aztán a helyettes arról beszél, hogy ételekből, húsból jó az ellátás, hogy kapni tízféle üdítőt, hogy a sörrel sincs fennakadás. 9-10 ezer korona a napi forgalmuk. Az étlapon négy specialitás és hat frissen sült szerepelt, viszonylag szolid árakon. Az üzemegység egyébként III. árkategóriájú, kiszolgálással. NINCS SZOBA - VAN SZOBA Ipolyság (Sahy) a nemzetközi határforgalomban jelentős helyet foglal el. Az itteni határállomáson keresztül bonyolítódik le a turistaforgalom jelentős hányada. így aztán nagyon sok hazai, külföldi megfordul a városban, akiknek egyebek mellett szállásra is szükségük van. A városban két szálloda található. A Blankyt-ban - mint azt Fényes Judit portástól megtudom - tizenöt szoba, negyvenhét ágy található. Ezek az utóbbi hetekben állandóan foglaltak, ottjártamkor sem volt Anton Martiska egyetlen üres ágyuk sem, sőt, egészen augusztus 26-ig minden hely foglalt. A portáslány ajánlja, menjek a közeli Ipoly szállodába, talán ott más a helyzet. A közel tíz évig átépítés alatt lévő szálló ma megújult köntösben fogadja a látogatókat. A „B“ kategóriájú szálloda portája az első emeleten található. Ott Dobos Ilonától megtudom, hogy a tizenegy szobából mindössze egyetlen egyben vannak vendégek, a többi szabad. Bár általában hétközben itt is teltház van, a hétvégeken nagy a pangás. A lépcsőn lefelé jővet eltöprengek: vajon különféle programok szervezésével nem le- hetne-e a hétvégekre is vendéget csalogatni a szállodába, mert így nem lehet valami gazdaságos az üzemeltetés. PARKOLÓ - SZEMÉTDOMB . Másnap, visszafelé jövet megállók a Déménd (Demandice) közelében lévő parkolóban. A kis étkező asztalkák közelében hatalmas kútcső-kuka. Most is, mint tavaly meg azelőtt, telis-tele szeJán Osvald a Margita llona-i fürdő vezetője méttel. Az étkezőhely környéke is tele hulladékkal. Itt aztán valóban nem fog senki falatozni. S megint eltöpreng az ember: miért nem építenek állandóan karbantartott illemhelyeket a parkolókba, miért nem takarítják a parkolókat. Visszafelé még bekukkantunk a gyerki (Hrkovce) kocsmába, amit az útmenti tábla, mint Szlovák szobá-t reklámoz. A szoba valóban ott van, faragott, népi bútorokkal, nagyon szép is, csak éppen ritkán használják ugyanis a kocsmához nem tartozik konyha, nincs se hideg, se meleg étel. Holasz Ilona egymaga szolgál ki. Mondja, nagyon gyakran megállnak itt az autósok, szívesen falatoznának a kellemes környezetben, de még felvágottat sem tud nekik adni. Az 5-6 féle üdítőn és sörön meg tömény italokon kívül nincs egyebe. Ilyen volt a mi utunk - felemás. S ami leginkább bosszantó, hogy a felmerülő problémák többsége gyorsan, lényegében könnyűszerrel orvosolható lenne, ha az emberi hanyagság, a mulasztás, a rossz szervezés az idei nyáron nem játszana megint komoly szerepet. Nem marad más hátra, mint bizakodni: jövőre jobban sikerül a turistaidényt megszervezni. ZOLCZER JÁNOS újsa 8 1983. VII (A szerző felvételei) A Margita llona-i kempingben
