Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-05 / 31. szám
A dunaszerdahelyi (Dunajská Stre- da) járás mezőgazdasági vállalataiban gyakorlatilag már befejeződött az aratás. Az idén a járási mezőgazdasági igazgatósághoz tartozó vállalatokban több mint 26 000 hektárról takarították be a sűrűin vetett gabonaféléket, s amint azt Jozef Mikulec főmérnöktől megtudtuk, az elért terméshozam összhangban van az idei feltételekkel, s a lelkiismeretesen végzett agrotechnikai intézkedéseknek és betakarítási munkáknak köszönhetően az előirányzott termelési tervet sikerült teljesíteni. Látogatásunk napján még nem lehetett pontos kimutatást készíteni az elért eredményekről, mert körülbelül 5000 hektár gabona még lábon állt, így csak általános képet nyerhettünk. Az aratás befejezése azonban a járás mezőgazdasági dolgozói számára nem jelenti a nyári munkák végét. Az egész learatott területen el kell még végezni a tarlóhántást, 7000 hektáron el kell vetni a nyári takarmánykeverékeket, s állandóan öntözni kell a szomjazó növényzetet. Annak ellenére, hogy az öntözőrendszerek 36 000 hektárra terjednek ki a járásban, s ezeket jól kihasználják, mégsem képesek pótolni azt a jelentős vízhiányt, A mezei javítóműhely dolgozói Tánczos Dénes vezetésével azonnal kijavították a hibát, ha valamilyen üzemzavar fordult elő a betakarítási gépeken LELKIISMERETES MUNKA - GAZDAG ARATÁS vágta még a sósszigeti (Solary) nemesí- tésü 1586-os búzát. A tertnést hét tehergépkocsi szállította részben közvetlenül a felvásárló üzembe, részben pedig a szövetkezet gazdasági központjába, hogy a felvásárló üzem kapuja előtt ne legyen torlódás. Ezt a munkát Kalmár János, a szövetkezet volt elnöke szervezte, aki nyugdíjasként kapcsolódik be az aratási munkákba. Gyors ütemben folyt a szalma eltakarítása is a tarlóról, részben présekkel, részben pedig rendfelszedő kocsikkal. A Kertalja dűlőben egy 32 hektáros árpatarlón Wiedermann Sándor és Bíró Móric traktorosok szalmaprésekkel dolgoztak, a bálákat pedig Hódsüli Miklós szállította a tábla szélére, ahol az egyik munkacsapat a kazalozást végezte. A határszemle során megálltunk az egyik 23 hektáros cukorrépatábla mellett. Itt Stanga Károly nyugdíjas és a fiatal Szőcs László az öntözöcsövek áthelyezésével volt elfoglalva.- Amint látja, hagyományos módszerekkel is öntözünk - jegyezte meg Lelkes Károly. - Az egész öntözőrendszerünk 1200 hektárra terjed ki, amihez két szivattyúállomás tartozik. Az öntözést két tíz-tíz főből álló öntözócsoport végzi. Ezzel a hagyományos módszerrel egyszerre 100 hektárra tudunk vizet juttatni. Emellett 25 csörlős öntözögépünk is van, amelyek összteljesítménye 37 hektár. A Fregatt öntözőberendezéssel csak a cukorrépát öntözzük. Az összes berendezést állandóan üzemeltetjük, mert tavasz óta állandó a vízhiány. Nemegyszer meggyőződtünk már róla, hogy az öntözésnek jelentős termésnövelő hatása van. A tavasszal öntözött gabonafélék hektárhozama 400-500 kilogrammal nagyobb, mint a nem öntözötteké. A lucernát, a cukorrépát és a kukoricát minden évben rendszeresen öntözzük. Ezeknél is hasonló arányú a hozamnövekedés. Tavaly például háromszor öntöztük a cukorrépát, esetenként 40 mm vizet adagolva. Ez a cukorrépa hektáronként 57 tonna gyökértermést adott, míg a nem öntözöttnél csak 50,3 tonnás hektárhozamot sikerült elérni. Ezek olyan érvek, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, ezért az aratás alatt is nagy gondot fordítottunk az öntözőberendezések üzemeltetésére. JOZEF SLUKA amely a járás egyes körzeteiben a 120 millimétert is eléri.- Mezőgazdasági dolgozóink naponta 1000-1200 hektárt öntöznek meg, 40 milliméteres adaggal - pontosítja az információt Mikulec mérnök. - Jelenleg főleg a zölden etetett takarmánynövényeket, valamint a kukoricát öntözik, amelynél most dől el a várható hektárhozam nagysága, s természetesen a cukorrépát is. A mezőgazdasági dolgozók fő figyelme azonban még a nyári munkák befejezésére összpontosul. Ezt az is bizonyítja, hogy eddig a tarlóhántás előirányzott mennyiségéből 50 százalékot, a nyári takarmánykeverékek vetési tervéből pedig 85 százalékot teljesítettek. Szeretnék ezért a sajtó útján is köszönetét mondani a mezőgazdasági dolgozóknak a nyári munkák jó szervezéséért. Többek között a dióspatonyi (Orechová Potön) Barátság Efsz példája is bizonyítja, hogy az aratás befejező szakaszában a szalma gyors betakarítása és a tarlóhántás mielőbbi végrehajtása mellett a csapadékhiányt is igyekeznek minden lehetséges eszközzel pótolni, A dióspatonyi Barátság Efsz tagjai az idén őszi búzát 600, tavaszi árpát pedig 240 hektáron termesztettek. Az aratást július ötödikén kezdték, miután az előző napon 35 hektár borsót már kicsépeltek. Tóth Zoltán mérnök, a szövetkezet fiatal, tettrekész elnöke, aki hosszú éveken át a gépesítői munkakört töltötte be, rátermett emberekre támaszkodhat a környezetében. Mindenki helytáll a maga munkájában, így a nyári munkák problémáit is menet közben sikerült megoldaniuk. Látogatásunk napján néhány kombájn még az őszi búzát aratta négy parcellán. Már a befejezéshez közeledtek.-Tulajdonképpen már be is fejeztük volna - mondja Tóth mérnök -, de végre három napig esett az eső a határunkban, így néhány nappal az aratás is elhúzódott. A hátralevő 120 hektárral a prostéjo- vi járásból, a Lesanyi Efsz-ból érkezett vendégkombájnosok segítségével köny- nyen megbirkóztunk. Az említett szövetkezet mellett a breclavi járásból, a Rakvi- cei Efsz-ból is hagyományosan érkezik segítség. A rövid kényszerpihenő után teljes erővel folyik már a szalma batakarí- tása és a tarólhántás, s szünet nélkül öntözzük a növényzetet. Ebben a szövetkezetben 120 ember vett részt a nyári mezőgazdasági munkákban. Az aratást szalagszerúen szervezték, a 12 kombájn nyomában azonnal munkába állították a rendfelszedő kocsikat és a tarlóhántó gépeket. A pontos munkaszervezés eredménye a termés jó minőségében és a minimális szemveszteségben is megmutatkozott. Ennek köszönhetően sikerült túlteljesíteniük a gabonatermelés előirányzott tervét, habár a tavaszi árpa termesztése az idén sikertelennek bizonyult. Ezzel szemben a Solaris és a Baranjka őszi búzafajták egyes parcellákon 8 tonnánál nagyobb haktár- hozamokat is adtak. Az öntözőberendezések üzemeltetését és a növényvédelmet Lelkes Károly irányítja a szövetkezetben, de a nyári csúcsmunkák idején ő is részt vesz az aratás szervezésében. Szívesen elkísért a szövetkezet határába, ahol személyesen is meggyőződhettünk róla, hogy a járási főmérnök elismerő szavai indokoltak voltak. A Vargaház dúlóben 9 kombájn 4 Gálfy Viktor, Ko- czó Pál, Bódis Imre és Varga Tibor igazi mesterek a bálázott szalma kazalozásában Kiss Géza és Kál- lay Frigyes a tarlóhántás és a szántás legjobb szakemberei közé tartoznak, s nemcsak a szövetkezetben (A szerző felvételei) Érdekes, hogy a gazdasági fejlesztés megoldhatatlannak, vagy nehezen megoldhatónak tűnő problémái teljesen más megvilágítást nyernek, ha a tudományos-műszaki fejlesztés szemszögén keresztül vizsgáljuk őket. Vegyük szemügyre például a mezőgazdaságot. Természetes, hogy az állattenyésztésben dolgozók elsősorban tervezett feladataik teljesítésén fáradoznak, keresik a módját, miként tehetnek a lehető legjobban eleget e kötelezettségeiknek. A nép élelemezését ugyanis folyamatosan biztosítani kell, és ez nem könnyű feladat. Tény, hogy elegendő tejet és húst úgy tudunk termelni, ha az állattenyésztés intenzív. Ez pedig azt jelenti, hogy a munkaszervezés és a gépesítés tökéletesítésével kell elérni az állattenyésztés hatékonyságának növelését, ügyelni kell a takarmányozás optimális voltára, a tej-, illetve a hústermelési költségek csökkentésére. Persze, az állattenyésztésnek megvannak az árnyoldalai is. Minél nagyobb a koncentráció, annál nagyobb gondot okoz például az állattenyésztési folyamatban keletkező hulladék nagy mennyisége. Az e terület szekemberei és irányítói szerint a nagyüzemi állattenyésztésben keletkező hulladék problémája szinte megoldhatatlan. Mi legyen például a nagyüzemi sertéshizlaldában keletkező trágyával? A biológiailag agresszív anyagok olyan nagy mértékben gyülemlenek itt fel, hogy veszélyeztetik a környezetet. így van ez például a Csallóközben is, ahol egyrészt nagy állattartó telepek összpontosulnak, másrészt pedig föld alatti ivóvízkészletével könnyen sebezhető terület. Teljesen más kép alakul ki akkor, ha ezt a helyzetet a tudomány szemszögéből vizsgáljuk felül. Ha ezt következetesen tesszük, akkor az állattenyésztési hulladékok problémája, amely Damoklész kardjaként függ a csallóközi földművesek feje felett (s nemcsak az ő fejük felett), száznyolcvan fokos fordulatot vesz. A kellemetlen teherből váratlan és értékes erőforrás válik. Ez pedig azt jelenthetné, hogy a mezőgazdasági vállalatok számára e szóban forgó hulladék likvidálása nem jelentene gazdasági tehertételt, hanem ennek az ellenkezőjét: a biológiai hulladékok javíthatnák a mezőgazdasági vállalatok gazdasági mérlegét. Persze, mindezt a környezetre való káros hatás nélkül. Sok szó esik az utóbbi időben a biotechnológiáról, melynek alkalmazása a szóban forgó kérdés esetében is nagyon hatékony megoldást jelenthet, hiszen a trágyából biogáz és szerves trágya nyerhető. A biogáz a mezőgazdasági vállalat energetikai igényeit ki is elégítheti. A haszon kettős környezetvédelmi szempontból is. A „biogázosítás“ után visszamaradt trágya kiváló természetes trágyaként alkalmazható, s így csökkenthető a mütrágya-szükséglet, s ennek környezetvédelmi haszna ugyancsak nyilvánvaló. Hangsúlyozni kell, hogy több módja és kombinációja van az állattenyésztési hulladékok biotechnológia segítségével történő felhasználásának. Bomlás után a trágya egy része kiszárítható, és megfelelő kezelés után ismét takarmány nyerhető belőle. Ha pedig a szárításra nem lenne elegendő a helyszínen előállított biogáz energiája, akkor kiegészítő forrásként bizonyára sokan veszik majd igénybe a napenergiát. Persze, csupán elméleti síkon mozognánk, ha nem szólnánk arról is, hogy ezeket a kérdéseket gyakorlati szempontból is meg kell oldani. Az önmagában nem elegendő, hogy a mezőgazdasági vállalatok „akarják“ a biogáz előállítására vagy a napenergia hasznosítására szolgáló berendezéseket. Mindezt valakinek le is kell gyártani. Az ágazat távlati terveiben bizonyára számol a nem hagyományos energiaforrások hasznosításával és a hulladékmentes technológiák alkalmazásával. Ez viszont nagyon hosz- szadalmas folyamat - s addig a hulladékban rejlő energia hasznosítatlanul elillan vagy a környezetet szennyezi. Kínálkozik azonban még egy lehetőség, melyet a mezőgazdasági vállalatok m^g nem nagyon használnak ki. Miért? Mert nem veszik figyelembe saját embereik alkotó képességét, rátermettségét, holott ők is sokat tehetnének e problémák megoldásáért. Hiszen „házilag" is készíthetők egyszerű biogáz-előállító berendezések, vagy akár napkollektorok a gépjavító műhelyekben. Az embereket viszont ösztönözni kell a kezdeményezésre e téren is. Minden kollektívában akad újító, feltaláló, így a mezőgazdasági vállalatokban sincs belőlük hiány. S ha az ilyen újító kedvű dolgozók a kollektívában szerepet kapnak, akkor az egész kollektívát mozgósítják a hatékonyabb megoldások keresésére. E kollektívákban - ha megfelelően ösztönzik - nagy erő rejlik. KAROL DOBOS
