Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-05 / 31. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1983. augusztus 5. XVI. évfolyam Ára 1 korona Hökamrának nevezik az integrált áramkörök -60 C°-tól +150 C°-ig terjedő szélsőséges hőmérsékleti viszonyok közötti automatikus vizsgálatra szolgáló berendezést, amelyet a Nővé Mesto nad vk- hom-i VUMA Gépesítési és Automatizálási Kutatóintézetben fejlesztettek ki. É berendezés segítségével különleges minőségű integrált áramköröket válogatnak ki, amelyeket például az űrkutatás területén használnak fel. A felvételen Vladimír Pavlik mérnök, önálló formatervező, Ján Zimányi mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, a mikroelektronikai szakosztály vezetője, Rudolf Popelka mérnök, fő- konstruktőr, valamint Karol Kulajta mérnök, a hőkamra fejlesztési munka- csoportjának a vezetője a berendezés modelljét mutatja be. (A ŐSTK felvétele) V éleményünk alakításában, formálásában jelentős szerepet töltenek be a munkahelyi tapasztalataink. Persze vannak emberek, akik kizárólag ezen ismereteik alapján szólnak - elismeréssel vagy bírálóan - az egyes kérdésekről. Ez a gyakorlat - nem szükséges különösebben bizonyítani - eleve magában hordozza a sorozatos tévedések lehetőségét. Ha reális véleményt akarunk alakítani egy kérdésről, ismerni kell a szélesebb összefüggéseket is. Ezt a reális véleményformálást szolgálja a népgazdaságunk első félévi fejlődéséről szóló jelentés is. Bizonyára sokan voltak, akik olvasása közben a munkahelyi tapasztalataik alapján kialakult véleményükkel azonos és ellentétes megállapításokra bukkantak. Ez természetes. Igaz, minden munkahely szerves része a népgazdaság egészének, de hogy a gazdasági gyakorlatban az egyedi esetek sokasága mikor válik a fejlődést meghatározó jelenséggé, azt csak azok tudják reálisan megítélni, akiknek teljes áttekintésük van népgazdaságunk fejlődéséről. Az állami terv teljesítéséről számot adó jelentés a teljesség igényét tükrözi, hasznos és fontos ismereteket nyújt. Számunkra örvendetes: az első félévben meggyorsult a gazdasági fejlődés üteme, s folytatódik az intenzifiká- lásnak és a termelés hatékonysága növekedésének folyamata. A gazdasági növekedés lehetővé tette az elért életszínvonal megtartását. Ez nem zárja ki azt a tényt, hogy néhány területen gondokkal, problémákkal küzdünk. Az ipari termelés a tervezettnél gyorsabban nőtt, de az a növekmény jórészt a készletekben áramlott és nem a fogyasztást bővítette. Nem egy termelési-gazdasági egységben a normák módosításával sikerült ugyan csökkenteniük a termelőfogyasztást, ugyanakkor tovább növekedtek a készletek. Ez már több mint figyelmeztető jelenség. Jelzi, a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét tökéletesítő intézkedések nem hatnak megfelelően minden területen. Főként ezzel magyarázható: az üzemek jelentős hányada képes volt termelésnövekedést elérni a könnyen feltárható tartalékokkal. A fejlődést hosszú távon meghatározó legfőbb tartalékot, a tudományos-műszaki fejlesztés gyorsítását és eredményeinek felhasználását - amely feltételezi az ésszerű kockázatvállalást, a dolgozók kezdeményezésének hatékonyabb serkentését a differenciált jutalmazással - sok üzemben továbbra is csupán követelményként említik. Nem lehetünk elégedettek a megvalósítás során elért eredményekkel. ,,Az új és a magas műszaki-gazdasági színvonalú termékek részarányának növekedése nem érte el a tervezett szintet“ - állapítja meg a jelentés. VERSENYBEN AZ IDŐVEL A pártkongresszus határozatának teljesítése megköveteli, alkalmazkodjunk rugalmasabban a megváltozott világ- gazdasági körülményekhez. E tényt figyelembe vették az állami terv irányszámainak meghatározásánál is. A megváltozott helyzetből eredő követelmény tette szükségessé a beruházások csökkentését, hogy így kialakuljanak a feltételek az építőipari és szerelőkapacitások nagyobb arányú összpontosításához, az ütemterv teljesítéséhez, a befejezetlen építkezések számának csökkentéséhez. S ami e területen szintén lényeges, az a munkatermelékenység további növelése. Főként ezért irányozta elő az idei terv a beruházások 2,1 százalékos csökkenését. Az eredmény? A valóságban a múlt év azonos időszakához képest a beruházások 5,5 százalékkal nőttek. Néhány gazdasági vezető megfeledkezett arról, hogy ez a növekedés nem szolgálja a társadalmi érdekek érvényesítését. Ismert tény, nem adtak át minden tervezett nagyberuházást, s az átadott új létesítmények kezdettől fogva nem érik el a tervezett mutatókat. E tényen mit sem változtat, hogy az illetékes szervek fokozott figyelmet fordítottak a beruházásokra. Az igyekezetei méltányolni kell, de mindig az eredmény a döntő, ennek alapján kell véleményt alkotni az érdekeltek munkájáról. Bármily meglepően is hangzik, e területen a növekedést elősegítő igyekezet nem számítható pozitív jelenségnek, sőt a terv túlteljesítésének eltűrése bizonyos fokú felelőtlenséget tükröz. Példák bizonyítják, egész sor vállalat a megváltozott világgazdasági helyzetben is képes növelni a termelés hatékonyságát. Jobban kell gondoskodni tapasztalataik széles körű felhasználásáról. Azokon a területeken pedig, amelyeken még nem érződik eléggé az átfogó intézkedések ösztönző és kényszerítő hatása, politikai eszközökkel kell a változásokat szorgalmazni. Ennek egyik formája a pártszervezetek ellenőrzési jogának erőteljesebb érvényesítése. Azokon a munkahelyeken - termelési-gazdasági egységekben, üzemekben, szövetkezetekben -, ahol a feladatokat nem teljesítették, gondos mérlegelés után következzék a felelósségrevonás. Az eredmények alakításában közrejátszó objektív és szubjektív okokat ismerniük kell a munkahelyi kollektíváknak. Nem szabad lebecsülni a helyzetismeret véleményformáló erejét. Senkinek nem engedhető meg az a luxus, hogy a ma meghozandó döntést, a ma elvégzendő feladatot holnapra halassza. A világpiaci versenyben az idő és a minőség értéke döntő jelentőségű, azzá kell válnia hazai viszonylatban is. Akár tetszik nekünk, akár nem, versenyben vagyunk az idővel. Számunkra - a határidők megtartása, termékeink minőségének javítása - naponta új értékek megnyerését vagy elvesztését jelenti. Munkánk félévi mérlegeléséből levonható - talán legfontosabb - tanulság: „Gazdaságunknak elegendő tartaléka van ahhoz, hogy a tervfeladatokat teljesítsük és egyes kiemelt területeken túlszárnyaljuk“. Persze nem a vállalati, hanem a társadalmi érdekeket helyezve előtérbe, különös tekintettel az idő és a minőség értékére. CSETÖ JÁNOS
