Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-29 / 30. szám
Az autó kabinjában szinte elviselhetetlen a hőség, fojtogat a betóduló por, de a pontonos tanszázad feltartóztathatatlanul halad célja felé a göröngyös folyóparton. Néhány kilométer után a kocsioszlop élén haladó terepjáró megáll, de csak annyi időre, hogy Rigó Péter főhadnagy és kísérői kiszállhassanak. Piros és sárga jelzőzászlók kerülnek elő, aztán elhangzik szóban és jelzéssel is a parancs:- Pontonokat a vízre! A kocsik kabinját a legénység gyorsan elhagyja, és nagy fordulatszámmal dolgozni kezdenek a motorok. Gyorsan, de biztosan hátrálnak a gépkocsik a folyó felé. S amikor a hátsó kerekeket már ellepi a víz, terhüket, a pontonokat a jó öreg Duna felkorbácsolt hullámainak hátára borítják. A legénység cölöphöz rögzíti az imbolygó pontonegységeket, majd fürgén fedélzetükre ugranak, kézbe veszik a csáklyákat. Az egyik úszómúvön Nagy Attila és Csizmadia László közlegény dolgo- * zik. Ügyesen manővereznek, néhány perc alatt összekapcsolják sajátjukat a szomszédos pontonnal. Derékig vizesek, arcukról patakzik a verejték.-A bevonulás előtt fémmunkásként dolgoztam a komáromi hajógyárban - jegyzi meg Nagy közlegény. - Nem félek a víztől, de a pontonok összekapcsolása bizony nem könnyű feladat. Sok-sok gyakorlat szükséges ahhoz, hogy a megadott időn belül összeszereljük a pontonokat, elkészítsük a hidat.- Néhány nőnappal ezelőtt még a föld alatt volt a munkahelyem - veszi át a szót Csizmadia közlegény, aki a bevonulás előtt kőművesként a prágai metró építkezésénél dolgozott. - A víz hátán is helytál lünk. Néha, amikor hajó úszik el mellettünk, egy kissé imbolyog a lábunk alatt a „talaj“, de nem ijedünk meg. Mindnyájan tudunk úszni, mentőövvel dolgozunk, meg aztán mindig a közelben cirkál a motoros mentőcsónak.- Kész — jelenti Roman Svoboda szakaszvezető.- Kész - ismétli Karel Vodenka tizedes, majd jelentéséhez Pavel Őerny is csatlakozik. Rigó Péter főhadnagy szócsövei a kezében járja a partot. Árgus szemmel ellenőrzi, hogy a pontonegységek összekapcsolása előírás szerint történt-e. Ott, ahol kifogásolnivalót észlel, a megafon segítségével ad utasítást. A főhadnagy az egységnél jó szakember hírében áll, azért is bízták rá a tanszázadot, hogy a néphadsereg számára jól képzett Készül a híd- rész a Dunán (A szerző felvételei) Rigó Péter főhadnagy szócső segítségével irányítja a gyakorlatot hidász altiszteket neveljen. Katonás mozgása, kemény arcéle arról tanúskodik, hogy nem tűri meg a fe- gyelmetlenséget, a szakszerűtlen munkát.- Sorköteles voltam, amikor a tiszti iskolába toboroztak - mondja, miközben tekintetével a Dunán dolgozó hidászait figyeli. - Kötélnek álltam, és idestova már hét éve hordom a néphadsereg egyenruháját. Tudom, a jövőben csakis úgy állhatok helyt, ha továbbtanulok. Levelező tagozaton szeretném elvégezni a katonai főiskolát. Minden pontont összekapcsoltak már, és értékelésre sorakozik fel a tanszázad. Rigó főhadnagy tömören elemzi a gyakorlatot. A legfürgébben Roman Svoboda szakaszvezető alegysége dolgozott, de dicséretben részesíti Peter Novák, Peter Mader, Jozef Zablúdil és Miroslav Motto közlegényeket is. Aztán „oszolj“ következik. Megkeresem Svoboda szakaszvezetőt, aki éppen cigarettára gyújt.-A polgári foglalkozásom felvonószerelő - mondja mosolyogva. - Az altiszti iskola elvégzése után kerültem a tanszázadhoz, kiképző altisztként. Az ősszel leszerelek. Ha visszatekintek a néphadseregben eltöltött időre, elmondhatom, hogy jó iskola volt, sokat kaptam. A két év nem volt fölöslegesen eltöltött idő. Megtanultam a munkaszervezést, az emberekkel való foglalkozást, és nap mint nap éreztem a kollektívában rejlő erőt. Nagy és Csizmadia közlegény is felszabadultan beszélgetnek katonatársaikkal. Amikor meglátnak, Nagy közlegény azzal fogad:- Ha ősszel túl leszünk a vizsgákon, szabadságot kérek. Nösülés- re. .. A bevonulás előtt azt terveztük, hogy csak a leszerelés után tartjuk meg a lakodalmat, de meggondoltuk magunkat. A legszívesebben az egész századot meghívnám. E néhány nőnap alatt úgy összeszoktunk, . mint egy nagy család. A katonák ugratják egymást, mit sem törődve azzal, hogy a legtöbbjük derékig vizes. Talán még örülnek is ennek a harmincfokos hőségnek. Ezért is gázolnak gondtalanul újra a vízbe, amikor Rigó főhadnagy kiadja a parancsot:- A pontonokat szétszerelni. A gépkocsivezetők előkészítik a csörlöket, a legénység szétkapcsolja a pontonokat, amelyek néhány perc múlva már újra a gépkocsik hátán vannak. Az alegység parancsnokai még egyszer ellenőrzik, hogy minden a helyére került-e, jól zár- nak-e a biztonsági berendezések.- A nyáron hetekig a Dunán gyakorlatozunk - mondja a jelentésre várva Rigó főhadnagy. - A két magyar fiú igyekvő katona, a nyelvi nehézségeket segítek nekik leküzdeni. Jóval elmúlt már dél, amikor a pontonos század kocsioszlopa a táborhely felé veszi az útját. Melegen süt a nap, porzik a mezei út, de a katonák mit sem törődnek ezzel. Egy újabb kiképzési napot hagytak maguk mögött, a hidászszakmában újabb ismeretekre tettek szert. Holnap folytatódik a tábori élet, a mindennapi kemény kiképzés. NÉMETH JÁNOS Nagy Attila és Csizmadia László közlegény H arminc évvel ezelőtt alakultak meg hazánkban az első polgári ügyek testületéi. Ma már valamennyi járásban s nemcsak a központi és az anyakönyvi hivatallal rendelkező községekben, hanem a kisebb falvakban is működnek, hogy életünk jelentős eseményeit széppé, emlékezetessé tegyék. A közelmúltban a nagykürtösi (Vel'ky Krtíá) járásban jártunk, hogy képiét kapjunk arról, milyen eredményeket értek el, milyen gondjaik, problémáik akadnak azoknak, akik szívvel, lélekkel végzik ezt a tevékenységet. Megszületik a gyermek. A szülők, a rokonság örömét megsokszorozza, hogy egész társadalmunk megbecsüléssel, tisztelettel fogadja a kis jövevényt. A járásban az elmúlt évben 741 gyermek született, közülük 157-nek közös, 566- nak pedig egyéni névadót rendeztek. Egyetlen szertartásteremböl sem hiányzik a bölcső, ebbe helyezik az újszülöttet. Köréje sorakoznak az alig néhány évvel idősebb apróságok, az óvodások, tisztán csengő énekszóval köszöntik fiatalabb pajtásukat. A fáradt, de az unokák ápolására mindig kész nagymama pedig régi gyönyörű altatódalt énekel a picinek. Ezt az alsópalojtai (Dőlné Plachtince) testület műsorában láttuk. A szavalok versbe öntve mondták el a fiatal szülők nehezen kifejezhető érzelmeit. Múlnak az évek. A névadót az ott készült fényképek idézik fel a szülőknek és a gyermekeknek. A szikra- és a pioníravatáskor aztán újra felsorakoznak a szertartásteremben, hogy a testület tagjai köszöntsék őket, emlékezetesebbé tegyék számukra a nagy napot.- A kékkői testület a legrégebbiek közé tartozik járásunkban - mondotta Ján Cíffery, a polgári ügyek testületének járási titkára. - Ma egy nem mindenütt elterjedt ünnepségre kerül itt sor: ötödik alkalommal rendezik meg a tizennégyévesek hüségesküjét. Az esküt járásunkban először Alsósztregován szervezték meg, s itt Kékkőben is lassan hagyománnyá válik. Az alapiskola igazgatósága a pionírszervezettel karöltve választja ki a legjobb tanulókat arra, hogy hűséget esküdjenek a szocializmus eszméinek. A kulturális műsor és az ünnepi beszéd után leteszik a fogac^nat, majd az iskola igazgatója illetve a *ülök egyike szól az ünnepeitekhez. Ajándékot is kapnak a szülőktől, a testület tagjai pedig virággal kedveskednek nekik. A csokrokat a felszabadulási emlékműnél helyezik el aztán a tanulók. Az iskolai étteremben rövid összejövetellel zárul az ünnepség. Népviseletbe öltözött fiatalok búcsúztatják rendszerint Dacov Lomban a sorköteleseket. A hagyományok szerint a falu vezetője kíván nekik erőt, egészséget, bízva abban, hogy nem hoznak szégyent falujukra. Felelevenítik a régi népszokásokat, felhangzanak a régi énekek, a komoly és a tréfálkozó dalok. De a régi nóták is tartalmazzák a ma is élő igazságot: a hazát védeni, a békét őrizni minden fiatalnak hazafias kötelessége. örömtelibb pillanat az, amikor a katonaidő letelte után újra a nemzeti bizottságok szertartástermeiben fogadják azokat, akik becsületesen teljesítették szolgálatukat. A nászinduló hangja csendül fel az Ipolynagyfalusi (Vel'ká Vés nad Ipl'om) Hnb házasságkötő termében. Fiatal pár vonul be. Kiss Sándor összeadja a jegyeseket. Magyarul, szlovákul egyaránt elhangzanak az útravalónak szánt szép szavak, s a testület tagjai is alkalmazkodnak az ünnepeitekhez: mindkét nemzetiség népdalkincséből választanak az alkalomnak megfelelő dalt. Bárcsak az innen kilépők minden napja ilyen boldog, meghitt lenne! "Milyen szeretettel vették körül az ifjú párt a szülők, a rokonok, az ismerősök! S a sokat jelentő igen kimondásának méltó körülményeiről volt ki gondoskodjék. Az év végén átadják az új művelődési házban a tágas szertartástermet, ott a legnépesebb lakodalmi gyülekezet is kényelmesen elfér majd. Nem kis büszkeséggel mutatta meg birodalmát Szamos Béla, a Nyényei (Ne- nince) Hnb elnöke. Az ottani művelődési központban a korszerű színháztermen (mely filmvetítésekre is alkalmas) kívül könyvtár és egyéb, a falu lakósainak kulturális igényeit kielégítő helyiségek is vannak.- De nemcsak községünk lakósai látóA BÖLCSŐTŐL A SÍRIG MUM fii DUNÁN
