Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-29 / 30. szám
HA JÓ A TERMÉS, ÖRÖM A MUNKA Korán keló ember Miroslav Paksi agrármérnök, á korponai (Krupina) Május 9. Egységes Földművesszövetkezet elnöke. Bár másutt van az irodája, mégis ö köszön elsőként Jó reggelt! a városka legszélére szorult gépesítői telepen mindenre vigyázó éjjeli őröknek. Amikorra hat óra után gyülekezni kezdenek a traktorosok, kiérnek a gépjavítók és a magtá- ri dolgozók, akikneK fél hétkor kezdődik a munkaidejük, már szinte az összes épületbe benézett az udvarban. Az idei nyáron az első útja mindennap a nemrégen felépített tágas gabonatárolóba vezet. Néhány percig elgyönyörködik a falak között aranyló búzarakások látványában, sorra végigellenórzi a gabonahalmok közepébe szúrt hőmérőket, majd egyformára fogott, nem túl sietős léptekkel' folytatja a kora reggeli információgyűjtő szemlét.- Az irányítómunkában a helyes és operatív döntések érdekében elengedhetetlenül fontos, hogy mindenről pontos áttekintése legyen a gazdasági vezetőnek - magyarázza hajnali ébredéseinek okát, amikor a hivatalos munkaidő kezdetekor kísérőjéül szegődök egy mozgalmasnak ígérkező napra. - (gy a reggeli munkaértekezleten, ahol aprólékosan megbeszéljük az éppen időszerű problémákat, eltervezzük és kiosztjuk a soron következő feladatokat, már egészen más alapállásból látom az egyes ágazatok pillanatnyi helyzetét, mint ha csak a többiek beszámolóiból értesülnék a legutóbbi huszonnégy, negyvennyolc, vagy hetvenkét óra eseményeiről, változásairól. Különösen a mezei csúcsmunkák idején jelent nagy segítséget a jó tájékozottság a tennivalók átgondolt megszervezéséhez. A 2400 hektáron gazdálkodó efsz-ben ezekben a napokban még javában tart a nyári harjá. A kombájnosok ugyan már csaknem az utolsó gabonatáblát aratják, de a szomszédos parcellákon annál több a szalmabegyűjtök és a tarlóhántó traktorosok dolga.- Mostoha természeti adottságaink miatt csak 406 hektáron foglalkozhatunk gabonatermesztéssel - mondja később az elnök, amint az ütött-kopott, terepjárónak is használt gépkocsijával lekanyarodunk az aszfaltról a mezei útra. - A korponai határban ugyanis összesen alig 700 hektár a szántóföld. A többi dűlőben rétek és főleg sovány, gyéren termő talajuknak még feljavítására váró hegyi legelők vannak. Ezért rendkívül nagy igyekezetét fordítunk arra, hogy lehetőleg a maximumot „hozzuk ki" a szántóföld minden darabkájából. Azt hiszem, az idén megint módfelett sikeres lesz ez az igyekezet. A gabonaföldeken július közepén kezdődött meg az új termés betakarítása. A szövetkezet vezetői a legutóbbi két aratás tapasztalatai alapján úgy döntöttek, hogy megint csak a maguk erejére fognak támaszkodni a kenyércsatában, öt E-512-es kombájnnal rendelkeznek, kezelőik valamennyien kiválóan értik a dolgukat. így nem is vették igénybe a Tompái (Tupá) Egységes Földművesszövetkezettel korábban megkötött hosz- szú távú együttműködési szerződésben kért vendégkombájnosok segítségét, bár ők hozzájárultak az ottani betakarítás sikeréhez.- A szokásosnál most nálunk is előbb érett be a gabona - fűzi még ehhez a mezsgyeszélen hozzánk csatlakozó Ján Siagi mérnök, a Május 9. Efsz föag- ronómusa. - (gy néhány nappal korábban hazarendeltük kombájnosainkat a lévai járás sík vidékéről. Az akkor még lábon állt búzát és árpát már nélkülünk is könnyen levágták a tompaiak. Nálunk az első najx>kban aránylag lassan kellett aratni, mert itt-ott megdőlt a gabona. Szerencsére azonban távolról sem feküdtek olyan sok helyen a földön a kalászok, mint a szomszédos gazdaságokban. Csak egy kisebb vihar vonult át a határunk felett. Aztán, amint végeztek azzal a táblával a kombájnosok, napról-napra gyorsult a betakarítás üteme. Mivel más évekhez viszonyítva a szokásosnál kétszer annyi szalma miatt is fárasztóbb az aratók munkája, minden gépre kéhkét kezelőt választottunk ki, akik kétóránként váltják egymást kora reggeltől késő estig.- Hogyan fogadták ezt a módszert a kombájnosok, hiszen így a munkán kívül a keresetet is kétfelé kell osztaniuk?- Nagyon is megfelel számunkra a kétóránkénti váltás - válaszolja az éppen hüsöló csoport egyik tagja, Jozef Kocman. - Az idei kánikulai nyári napok alatt bizony jócskán elfárad mindegyikünk, mert egyszerre rengeteg mindenre kell figyelni a gép nyergéből. Nálunk ugyanis a nehéz terepviszonyok miatt sokkal óvatosabban kell vezetni a kombájnt, mert akár egyetlen elhamarkodott, vagy elkésett mozdulat következtében is bármi eltörhet, elszakadhat a legfontosabb alkatrészek közül. Ugyanakkor az egyfolytában verejtékező testünkre ragadó csípős por és törek is megteszi a magáét. A keresetekkel pedig úgy vagyunk, hogy korántsem a nagy hektár- és tonnateljesítményeket kell hajszolnunk, mert az elvégzett munka minősége szerint kapjuk a jutalmat. A brigádunkban különben is az a szokás, hogy fillérre egyformán osztjuk el az alapbér mellé kiérdemelt prémiumokat. Ugyanis, ha valamelyikünknek mondjuk egész nap javítania kell a gépet, az nem az ó hibájául róható fel. Ilyen eset pedig mindenkivel előfordult már a mostani aratás alatt is. Duéan Darila, Ján Frőka, Stanislav Tvrdoéínsky és Jaroslav Hrmo bólogatva helyesli a mondottakat. Látni rajtuk, hogy szívesen maradnának még néhány szóra, de elérkezett a váltás ideje. A fordulónál menet közben váltják a többieket.- Hogy ment a munka? - kérdezem az elsőnek leszálló Matús Kohútot, aki azonnal az ásványvizes palackért nyúl.- Sose legyen nehezebb a dolgunk- válaszolja, amint a hatalmas kortyokban elfogyasztott víz után kifújja magát.- öröm az ilyen szép tiszta táblát aratni. Derékig ér a búza, és a sorok között sehol sem látni gyomot! Most látjuk csak, hogy a szántáskor, a magágykészítéskor, a vetéskor, majd a növényápolási tennivalók idején mennyire érdemes volt jó munkát végezni. Mi, kombájnosok ugyanis a két-három hétig tartó aratást leszámítva valamennyien traktorosok vagyunk, és így elsősorban a magunk igyekezetén múlik, mennyire nehéz, vagy könnyű az aratás is. Közben az árnyékos pihenő helyre ér a többi négy elfáradt kombájnos is. Peter Frőka a legbeszédesebb közülük.- A betakarítás kezdete óta egyetlen szombaton és vasárnap sem maradtunk otthon - mondja. - Reggelenként, amint felszállt a harmat, azonnal elindultunk és este kilencig, fél tízig egyfolytában zúgtak a gépeink. Igaz, fiatalok vagyunk, de amíg az utolsó fordulóhoz nem érünk, egyikünk sem gondol a szórakozásra. A barátunk, Jozef Kocman például, aki az ősszel fog nősülni, az egész aratás alatt csak munkába menet, vagy késő este hazafelé tartva integet be a menyasszonyának. Az elnök kissé félrehúzódva leplezetlen büszkeséggel hallgatja a fiatal dolgozók őszinte szavait.- Amíg így gondolkodnak és cselekszenek az embereink, nem kell tartanunk a nehézségektől - dicséri a kombájnosok és a betakarításban egyéb feladatokat teljesítők szorgalmát. - Mindenki láthatja, hogy a szomszédos dűlőkben, a szalmahordásra, illetve a tarlóhántásra beosztott tagjaink sem az órát nézik, amikor dolgozni kell. A kömúvesbrigád például egy emberként jelentkezett a súlyos bálák összehordására és kazlakba, szérűkbe rakására. Mivel városi emberek dolgoznak a szövetkezetünkben, csak délután ötig tart a munkaidő, de egyikük sem megy haza, amíg le nem száll az esti sötétség. Pedig megtehetnék, hiszen csakis önkéntes alapon vállalták el a mindennapos túlórázást. Természetesen ezért külön fizetés jár mindenkinek, és aki este öt után dolgozik, még ingyen vacsorát és frissítőt is kap a szövetkezet éttermében az ugyancsak kiadós tízórai, ebéd és uzsonna után. Ez a juttatás, persze, nemcsak a szövetkezet tagjait illeti meg, hanem a nagy munkákba besegítő helyi ipari üzemek dolgozóit is, akik a városi nemzeti bizottság és a városi pártbizottság felhívására megint szép számban jelentkeztek. A szövetkezet vezetőségének egyáltalán nem okoz semmiféle gondot, hogy miből fedezik majd a naphosszat serénykedő dolgozók megvendégelését. A takarmánynövények eddigi két, várakozásokat felülmúló termése után most a ga- bonaföldekröl is jóval nagyobb hozamokat takarítanak be a tervezettnél. Hektáronként átlagosan öt tonna jó minőségű búzát csépelnek ki a kombájnok. Szépen fizetett az árpa is. Esténként, amikor a hosszú, fárasztó napi munka után hazafelé indul az elnök, elégedett emberek köszönnek el tőle a lassan elcsendesedő telep kapujában. LALO KÁROLY Tűző napsütésben, olvadó aszfalton, kihasználva az árnyékos helyeket járjuk Rozsnyó (Roznava) Vargadomb nevű lakótelepét. A cím a kezemben, mégis sokat bolyongok a betonrengetegben. Az egyik ház első emeleti erkélyén, magas, széles vállú, középkorú férfit pillantok meg. Még sohasem láttam, de az az érzésem, hogy ő az akit keresek.- Juhász Lászlóval szeretnék beszélni - szólok fel, kicsit megemelve a hangom.- Én vagyok... A lakás ajtajában szívesen fogad, s mikor megtudja utam célját, kicsit meglepődik, de szívélyesen tessékel be a lakásba. Juhász László a rozsnyói bányaigazgatóság Sádovsky Bányájának többszörösen kitüntetett vájárja. Életére, munkájára vagyunk kíváncsiak.- Délutáni műszakra megyek - mondja -, egy kicsit napoztam, hiszen fél életemet a föld alatt töltöttem el. Tizenhat éves korában került a bányába. Nem volt könnyű élete. Ahogy ő mondja: „kemény, de szép élet a bányászélet. “-1949-ben kezdtem a munkát a bányában, rávitt a szükség - vallja magáról. - Édesapám is bányász volt, szervezett munkás. Természetes, hogy ő is, mint általában a bányászok, akik a munkásosztály egyik legforradalmibb rétegéhez tartoztak, szálka volt a fasiszta rendszer szemében, és állandó megfigyelés alatt állt. Gyűlölte a háborút, a terrort, az elnyomást, ezért határozta el, hogy szembeszegül a hatalommal, s megtagadja a katonai szolgálatot. Hosszú hónapokon keresztül bujkált a hegyekben, barlangokban, ismerősöknél - mikor hol talált menedéket. Az éhezés, fázás, rettegés megviselte az egészségét. A bányában eltöltött évek, az akkori munkakörülmények is legyengítették szervezetét. Röviddel a felszabadulás után súlyos betegségben, szilikózisban, harminchat éves korában meghalt. Egy kis szünetet tart. A harmincöt éves emlék sebeket tép fel, még ma is nagyon fáj.- Édesanyám ittmaradt két gyerekkel minden megélhetés nélkül. Ekkor kerültem a bányába. Először csillés, majd segédvájár lettem. A katonai szolgálat letelte után vájárvizsgát tettem, s azóta vájárként dolgozom. Nehéz, de szép évek voltak a felszabadulás utáni első évek. Az újjászületés, egy igazságosabb, szebb világ teremtésének korát éltük. Fiatalok voltunk, tele erővel, lelkesedéssel. Hittünk abban, amit teszünk. Volt mire építenünk szellemileg is - a bányásztársadalom forradalmi hagyományai példát mutattak, erőt adtak. Az idősebb, tapasztalt bányászok irányítottak minket fiatalokat — közösségi szellemre, bányászszolidaritásra neveltek. így vált belőlem is kommunista. Juhász László és négytagú szocialista munkabrigádja a tervet évek óta 110-112 százalékra teljesíti. Az elmúlt évben pillérfejtésben vállalati rekordot állítottak fel. Kiváló munkájukat elismerések és kitüntetések sora bizonyítja. Juhász László képe ebben az évben is bekerült a keletszlovákiai kerület legjobb dolgozóinak arckép- csarnokába. A munkakörülmények is javultak, az automatizálás egyre jobban tért hódít, de azért még olykor meg kell fogni a csákány vagy a lapát nyelét.- Mi, laikusok nem ismerjük a vasércfejtés titkait. Mit jelent a pillérfejtés? - kérdem Juhász Lászlót.- A szélesebb vájatokbán - magyarázza - a fejtés folyamán oszlopokat, pilléreket fejtünk körül. Ezek feladata, hogy tartsák a mennyezetet, biztonságossá tegyék a további fejtést. így valóságos oszlopcsarnokok alakulnak ki.- Kinéz az ablakon az enyhén ingadozó lombokra, de tudom, hogy most is a bányára, az elvégzendő munkára gondol.- Most hirtelen az jutott eszembe - mondja -, hogy mit terveztünk mára, mit kell és mit tudunk elvégezni. Tudja valahogy mi is úgy vagyunk, mint a tanár, aki óra előtt átgondolja a tananyagot. Szürcsöljük az illatos kávét, amit a gondos feleség tálalt elénk. Illata családias hangulatot teremt. Elengedhetetlen a kérdés.- ... és a gyerekek?- Van egy férjezett lányunk, két fiú unokánk, s késve bár, de nagy örömünkre született még egy kislányunk. Most hétéves - mondja mosolyogva a feleség. Juhász László több, mint két évtizede tagja a népi milíciának, az üzemi szakszervezeti bizottságnak, pártmunkát végez. Itthon várja a szükebb „társadalom“ - a család. A munkába készülődésre is idő kell. Kemény kézfogással búcsúzom új ismerősömtől. Egy becsületes ember megismerésével ismét gazdagabb lettem. Jó szerencsét, Juhász elvtárs! pgcsó PÁL (CSTK-felvétel)
