Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-06-10 / 23. szám

A CSICSAY ALAJOS A rakoncátlan Tündér Kata Valamikor réges-régen, mi­kor még ezer görbülettel ka­nyargón át a Csallóközön a Duna, e zabolátlan folyó, a mellette pihenő réteket, ná­dasokat és erdőket szépséges tündérek uralták. GONDOLKODOM, TEHÁT... jL* Vajon melyik az a legnagyobb lab­da, amelyik a kis négyszögletes do­bozkába belefér? ; Könnyű volt uralkodniuk, mi­kor nappal is meg éjjel is szün­telenül aludtak, csupán hajna­lonként ropták el megszokott táncukat, ha éppen sütött a Hold. Ha pedig nem sütött, akkor bizony ók sem mulatoz­tak. Igencsak lusta tündérek lehettek, mondhatná valaki. Azonban tévedne. Hogy valóban aludtak-e éj­szakák és nappalok idején, va­lamint borongós hajnalokon, én bizony nem tudom. De hogy holdtöltekor minden rétet leta­postak, tanú lenne rá nagy­anyám, haélneszegény. így hát én mondom el helyette a me­sét Durcás Katáról, a gonosz kis tündérről, akit én magam is láttam. Így igaz.- És mi lenne a büntetése a vétkesnek?- Napkeltéig kukoricán tér­depel - jelentette ki erélyesen apó. Hogy miért volt gonosz ez a Kata? Mert míg a többiek énekeltek és táncoltak, addig ő azzal szórakozott, hogy mind letördelte a csillagsugarakat. Nem kegyelmezett meg egyik­nek sem. Haragudtak is rá ezért az emberek, de Kata ép­pen ennek örült. Abban lelte kedvét, ha másokat bosszant­hatott. Még tapsolt is jókedvé­ben, mikor az emberek pörölve az öklüket rázták. Képzeljétek el, milyen volt a hajnali ég, melyen csupa gömbölyű csillag gubbasztott fázósan, akár a pucér gyerekek a hideg víz­parton. Hát, nem mondom, volt is mit tennünk mindannyiunknak.- Micsoda szégyen, micso­da szégyen - siránkozott Hold- anyó. Hiába akarta kötényé­be szedni didergő porontyait, rövid volt a hajnal, nem tellett rá az idejéből.- Mitévők legyünk? - kér­deztem nagyapámat, mikor már én is megsokalltám Kata rakoncátlanságát.- Hozd hamar a körteszedő póznát! - mondta apó, s annak rendje-módja szerint leemel­gette az égről egyenként a mez­telen csillagokat. Szalad ha­mar nagyanyó is a szakajtóval s úgy raktuk bele a pisla göm- böcskéket, mint féltett tojáso­kat. Ha láttátok volna micsoda fényesség lett tőlük a kam­ránkban. Százeztendős pókok szedték az irhájukat, s az ősla­kó egerek is mind világgá mentek.- Jobb /esz anyjuk, ha beta­karjuk őket panyókával, mert még széjjelszaladnak, ha nem vigyázunk rájuk - szólalt meg apó. Hanem másnap hajnalban valami furcsa dolog történt. Valaki halkan megkopogtatta az ablakunkat. Kinéztünk és látjuk ám, hogy maguk a tün­dérek. Erreföl apó kiballagott Ha eljöttök hozzám, egy csokorra valót nektek is adok belőle. KIS ÁLLATLEXIKON írta: Milena Lukesová és Bohumil Riha; fordította: Kulcsár Ferenc; rajz: Varga Lajos az udvarra. Odaáll elébe a szépséges főtündér. Igen, ő volt az, személyesen Ilona. — Szépen kérlek bátyám, rakd vissza az égre a csillago­kat! - mondta szelíden. No, ez már beszéd, gondol­ta nagyapó. De azért arra is gondolt, hogy egy cseppet megleckézteti őket.- Addig nem rakom, míg vissza nem illesztitek rájuk a sugarakat, de mind egy szá­jig, s a tettest én magam aka­rom megbüntetni. A rozsdavörös orangután erős karjával csüng a fán, s himbálózik lassan ágról ágra. Ferde szemével gyümölcsöt, bogyókat s friss hajtásokat keres, hogy megtölthesse hasát. Mert este bizony éhesen kis kölykei számára a fészekrakás nem esne jól, s még rosszabbul esne az alvás üres hassal valamennyiüknek. A tündérek testvérszerető népség, a világért sem szolgál­tatták volna ki apónak Katát. Ám mikor Ilona, a királynőjük látta, hogy nagyapám nem tré­fál. félénken megkérdezte. ORANGUTÁN A Szumátra és a Kalimantan szigetek őserdőit lakja. A fák koronái köztél. Egybeolvadó hosszú szőrzete védi a trópusi esőktől. A nőstény rendszerint egy utódot hoz a világra. A tündérek összesúgtak, s arra a megállapodásra jutot­tak, hogy Katának ki kell állnia a próbát. Sírt-rítt, ellenkezett a dacos Kata, de társai mind elfordultak tőle. Talán, hogy meg ne es­sen a szívük rajta.- Add elő, lányom, a csillag- sugarakat! - szólította fel Katát nagyanyó. - Siessél ám, mert mindjárt nyakunkon a reggel! A térdeplő Katica szórta, forgatta ki zsebeiből a renge­teg csillagsugarat. Csengtek- bongtak a kamra kövén, mint­ha csak ezeregy aranycsengőt ráztak volna egyszerre. Győz­tük visszaragasztgatni őket csirizzel. Apó meg a körtesze­dő póznával az égre illesztette valamennyit. Mire elkészültünk a munká­val, éppen reggel lett. A Nap óriási tarisznyájába gyűjtött mindent. Csillagokat, Holdat, pilléket és manókat. A tündére­ket meg aludni küldte. A bag­lyokat és denevéreket a ké­ménylyuk mögé parancsolta, s csak mi maradtunk ott hár­man holtfáradtan a rengeteg munkától. Ám nagyanyó ekkor azon tőre a fejét, mit kellene tennie, hogy illendően fejezzük be a hajnalt. Fogta hát a seprűt, hogy összeseperje a kukori­cát, melyen Tündér Katica tér­delt. Hanem látta ám, hogy híre-hamva sincs ott a kukori­cának. Rengeteg ismeretlen magvat talált a helyén. Még aznap elültettük mindet apóval a kertben. Mit gondoltok, mi kelt ki belőlük? Csupa csupa ragyogó csillagfürt. NYITNUNK Válogatásunk a Párkányi (Stúrovo) Magyar Taní­tási Nyelvű Alapiskola Major István Pionírcsapata Nyitnikék című lapjának legutóbbi számából készült. BONCZ LAURA (VI. A) Utazzunk PÓCZIK GÁBOR (V. B) Túl az erdőn Utazhatsz délre és északra, Keletre vagy nyugatra, Levegőben, vasúton Vízen vagy a közúton, Gondolatban - a tejúton. Túl ez erdőn, túl a réten, Róka úr jött nagy merészen. TÓTH PÉTER (III. A) Éhes volt ő, gyomra korgott, Mindenkire rá-rámorgott. Nem tetszett az erdő vadja, Fájt a foga jobb falatra. Arra tartott három tyúk, Meg is ette toliastul. Szegény tyúkok, de megjárták, Róka úrfit, hogy nem látták. LENKEY TÍMEA (V. A) Álom Igen furcsa álmot láttam: Mesebeli törpéknél jártam. Ici-pici házacskában, Ici-pici tányérból, Ici-pici kanállal jót vacsoráztam. Kajla a kutyakiállításon Egy szép derűs napon kutyakiállítást rendeztek a kutyatenyésztők számára. A zsűrinek igen nehéz dolga volt, mert szebbnél szebb kutyákat vezettek elő. Végül mégiscsak meg­született az eredmény: 1. Kajla 2. Bodri 3. Morzsa Az első helyezett érmet kapott, a második kol­bászt, a harmadik oklevelet. A díjat először Kajla kapta meg. A telhetetlen kutya ennyivel nem érte be, a díjkiosztók kezéből kikapta Bodri jutalmát, vagyis a kolbászt. Futott, amerre látott. Üldözték őt, de mindhiába. Nem is jött elő, csak miután megette Bodri „jutalmát“. ( PÁTI NAGY SÁNDOR (V. B) Fontos A törpék itt termettek, ott termettek, Minden kívánságomat teljesítették. Ici-pici szobájukban, Ici-pici ágyacskában, Ici-picit aludtam, s e kurtafarknyit álmodtam. Ha megfelelően eszel, Mindig egészséges leszel. Az egészség nagy kincs, Embereknek van s nincs. MEGFEJTÉS A május 27-i számunkban közölt két (fő) feladat megfejtése: 1. Palánk, órabér, kelendő, 2. Nyertesek: Szakái Henrietta, Zseliz (2eliezovce); Varga Csilla, Lédec (Ladi- ce) László Laura, (Hidaskürt (Mostová). I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I i I I I I I I I I I I I I I I I ■ I I I I I I I I I ÚJ! 1983. VI. 1 r

Next

/
Oldalképek
Tartalom