Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-02-04 / 5. szám

FEBRUÁR A Februári Győzelemhez vezető politikai küzdelmek A DÖNTŐ ÖSSZECSAPÁS ELŐTT ÚJ SZÚ 3 A Csehszlovákia Kommunista Párt­ja történetében s dolgozó népünk sok évtizedes osztályharcának egész fo­lyamatában egyaránt nagy horderejű esemény volt a reakció felett aratott 1948-as februári győzelem. Abban a tör­ténelmi folyamatban, amely az első hazai fasisztaellenes megmozdulásoktól kezd­ve a Szlovák Nemzeti Felkelés, a prágai 1945-ös antifasiszta nemzeti felkelés fegyveres harcai, valamint hazánk a szov­jet hadsereg általi felszabadítása után az 1948-as februári eseményekhez veze­tett, meghatározó szerepe volt annak aküzdelemnek, amelyet a CSKP folyta­tott a nemzeti és demokratikus forrada­lom szocialista forradalommá való átala­kításáért. Pártunknak ezt a törekvését rendkívül megnehezítette az a politikai válság, amelyet a Nemzeti Front kereté­ben működő nemzetiszocialisták, a cseh néppártiak, a Demokrata Párt, valamint a koalíciós kormányba befurakodott re­akciós miniszterek köztársaságunk népi demokratikus rendszerének felforgatásá­ra irányuló aknamunkája idézett elő. A politikai válság különösen az 1946- os nemzetgyűlési választások után mé­lyült el. A kommunista párt nagy győzel­met aratott. A cseh országrészekben összesítve a szavazatok 40 százalékát nyerte el, néhány határmenti járásban pedig a 70 százalékát, de többséget ért el az ipari központokban, és a cseh falvak­ban is a legerősebb politikai párt lett. Szlovákia Kommunista Pártjára elsősor­ban a munkások és a társadalom prog­resszív erői adták le a szavazatukat, a választópolgárok 30,37 százaléka. Szlovákiában a Demokrata Párt került túlsúlyba, amelyet a katolikus klérus is támogatott, így a szavazatok 62 százalé­kát kapta. A CSKP az SZLKP-val együtt az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben 114 mandátumot kapott, s a baloldali szociál­demokratákkal együtt abszolút többség­ben volt. M indent egybevetve, a CSKP a köz­társaság legerősebb politikai párt­ja lett. Ez a tény jelentős mértékben szilárdította a munkásosztály pozícióit. Ugyanakkor a jobboldali pártok globális veresége az erőviszonyok eltolódását eredményezte a Nemzeti -Frontban és a kormányban is. Klement Gottwald a leg­erősebb politikai párt elnökeként már a választások után a kormány elnöke lett - a köztársaság történetében az első kommunista kormányfő. A CSKP KB 1946. május 30-i ülésén a párt választási győzelmének politikai érvényesítését tar­totta szükségesnek kiemelni: ......ha el­ha tározzuk, hogy kezünkbe vesszük a kormány vezetését, tudatában kell len­nünk annak, hogy messze ható lépés ez, és a pártnak komolyan, határozottan és erélyesen kell hozzálátnia. Amit azelőtt, tekintettel különféle körülményekre, el­odáztunk vagy megtűrtünk, annak most meg kell szűnnie... Ellenfeleink, ha bele is nyugodnak abba, hogy kezünkbe vesz- sziik a kormány vezetését, abban az illúzióban fogják ringatni magukat, hogy kudarcot vallunk. Ezen reményünket nem váltjuk valóra...“ A zárószóban nyoma­tékosan hangsúlyozta, hogy a pártnak a nyilvánosság figyelmét a három legfon­tosabb dologra kell irányítani: elsősorban kormányprogramra, aztán az alkotmány­ra és a kétéves tervre. Amikor Klement Gottwald új kormá­nya, tulajdonképp a Nemzeti Front har­madik kormánya, az 1946. július 8-i Al­kotmányozó Nemzetgyűlésben előter­jesztette Országépítő Programját, amely a Kassai Kormányprogram folytatása volt, megvitatásakor konstruktív javasla­taik akkor is csak a kommunistáknak voltak a népi demokratikus köztársaság továbbfejlesztésére vonatkozóan. A Nemzeti Front burzsoá pártjainak ve­zetői azonnal felfogták, hogy az Ország- építő Program a CSKP Vili. kongresz- szusának irányvonalából indult ki és ma­radéktalanul megfelelt a kommunisták választási programjában kitűzött követel­ményeknek. Azt is világosan látták, hogy a CSKP a helyzet magaslatán áll, s a ke­zébe fogott hatalmi eszközök segítségé­vel milyen célt követ. A burzsoá partnerek a Nemzeti Front­ban színleg egyetértettek a kormány Or­szágépítő Programjával, de nem mond­tak le arról a reményükről, hogy elöbb- utóbb sikerül majd megtörniük a nemzeti és demokratikus forradalom további fel­lendülését. Ezért a legfőbb igyekezetük arra irányult, hogy a tervgazdálkodásra történő fokozatos áttérést minden lehet­séges eszközzel és módon akadályoz­zák. Ebből is egyértelműen kitűnik, hogy a reakciós pártok politikája mennyire népellenes töltetű volt. A kétéves tervet huzavonák, hosszas és bonyolult tanács­kozások után ezért csak 1946. október 25-én sikerült törvénybe iktatni. A két­éves terv a népgazdaság tervszerű irányí­tását szorgalmazó első kísérlet volt. Célja azonban a háború és a fasiszta megszál­lás okozta károk s anyagi veszteségek pótlása, a gazdaság helyreállítása, az ipari termelésnek a háború előtti szinthez mérten 10 százalékos növelése: a mező­gazdasági termelésnek pedig legalábbis a háború előtti színvonalat elérő fokozá­sa, s ezzel összefüggésben a földreform befejezése volt. Vagyis a dolgozó töme­gek s a lakosság túlnyomó részének javát szolgálta. Nem véletlen hát, hogy a korábbi pozícióiból kiszoruld reakció minden eszközt felhasznált a népi de­mokratikus rendszer gazdasági és szo­ciális fejlődésének gyengítésére. A konfis- kált birtokok elosztása körül mestersége­sen szított viszálykodást, éppúgy, mint a közélelmezés és a kereskedelmi forga­lom szabotálását, továbbá a spekulációt, az üzérkedést, a devizacsalásokat stb. K lement Gottwald a CSKP KB 1947. január 22-23-i ülésén leleplezte a reakciós erők aknamunkáját, s a nem­zet többségének megnyerésére szólította del a pártot. A politikai válság legsúlyo­sabb terhei Szlovákiára nehezedtek, ahol elsősorban az volt a fő feladat, hogy a reakciós erők ne szabotálhassák a Gottwald-kormány Országépítő Prog­ramját s ne használhassák fel saját célja­ikra a nemzeti szerveket. Ráadásul az SZLKP számára olyan kedvezőtlen hely­zetben, amikor a Szlovák Nemzeti Ta­nács elnöke a Demokrata Párt képviselő­je, Jozef Lettrich volt. A Megbízottak Testületé élére azonban a választások után Gustáv Husák került, akire rendkívü­li felelősség hárult. Klement Gottwald a szlovákiai viszonyok ismeretében ezt jól tudta, teljes mértékben megbízott ben­ne s támogatta őt. Feladatai sokrétűek voltak. Bár az SZNT és a Megbízottak Testületének nem kommunista tagjai nyíltan nem akadályozhatták az Ország­építő Program megvalósítását, de a Nemzeti Front belső gyengítésére töre­kedtek. Feszült légkört teremtve azt a lát­szatot igyekeztek kelteni, mintha a gaz­dasági problémák megoldatlanságáért a kommunisták lennének felelősek, akik nemcsak a Demokrata Pártot korlátozzák tevékenységében, hanem ellentétben áll­nak a valósággal, a lakosság többségé­nek tapasztalataival is. Ezt a kommunis­taellenes politikát folytatták az új alkot­mány előkészítéséről folytatott tanácsko­zások, majd a nemzet többségének, Szlovákiában különösen a parasztság megnyeréséért, a földreform megvalósí­tásáért kibontakoztatott kommunista ak­ciók során is. A szlovák kommunisták is a tömegek mozgósítását, a kormányprogram meg­valósítását és a Demokrata Párt reakciós befolyásának korlátozását tartották fő fel­adatuknak. Az SZLKP helyzete megszi­lárdításának eszközét elsősorban az je­lentette, hogy a közéletet következetesen megtisztítsák a volt néppártiaktól, meg­valósítsák a CSKP mezőgazdasági prog­ramját és rendet teremtsenek a lakosság ellátása terén. A CSKP az első földreform felülvizsgá­lásáért s a parasztság további követel­ményeiért folytatott harca során 1947. április 4-én kihirdette az ún. Hradeci Programot, a földreform harmadik szaka- széf E program alapján el kellett kobozni nemcsak minden 50 hektáron felüli, ha­nem azon aluli birtokot is, ha tulajdonosa­ik nem maguk dolgoztak rajta, és a kis-, valamint a középparasztok között szét kellett osztani. A reakciós pártok élesen szembehelyezkedtek e program követel­ményeivel, ezért az első földreform felül­vizsgálata, amely 1948 elején kezdődött, csak az 1948-as februári győzelem után érhetett véget. A köztársaság gazdasági fejlődése az 1947-es példátlan nyári aszály következtében nagy v^pzélybe került, a mezőgazdaságban katasztrofálisan rossz termést eredményezett. Szlovákiá­ban ez párosult az élesedő politikai har­cokkal. Gustáv Husák, a különböző gyű­léseken, tüntetéseken, a kommunista sajtóban rendkívül következetesen és harciasán lépett fel a reakció ellen, s egy­ben sokat foglalkozott a CSKP mezőgaz­dasági politikája érvényesítésével, a köz­ellátás problémái megoldásával és a gazdagok megadóztatásával. A politi­kai válság megoldására törekedett, a Szlovák Nemzeti Frontban. Egyúttal tevékenyen támogatta a Frantisek Zupka vezette Szlovák Szakszervezeti Tanács Elnökségének azt a döntését is, amely már 1947 júniusában határozottan leszö­gezte, hogy megkezdi a munkásság és általában a dolgozók felkészítését a szlo­vák burzsoáziával való összecsapásra, amely a Megbízottak Testületének mun­káját is szabotálta. Forradalmi fellépé­sekre került sor a Szlovák Nemzeti Front szeptemberi tanácskozásán, de főleg az üzemi és az alkalmazotti bizottságok ok­tóberi bratislavai konferenciáján, amely­nek határozataival a Szlovák Nemzeti Front újabb tanácskozásának résztvevői is, a Demokrata Párt nélkül, egyetértet­tek. így került sor a Megbízottak Testüle­tének újjáalakítására. 1947. november 18-án éles politikai küzdelmek eredmé­nyeként végül is megalakult az új Megbí­zottak Testületé, amelynek elnöke to­vábbra is Gustáv Husák maradt. Ez nem­csak a Demokrata Párt politikai és erköl­csi vereségét jelentette, hanem az 1946 tavaszán kezdődött s 1947 őszén tetőzött politikai válság megoldásában is jelentős lépés volt. A köztársaság egészére nézve több válsággóc megszüntetésére volt szük­ség. Mindenekelőtt a gazdasági válság leküzdésére, aztán a Nemzeti Front meg­tisztítására a reakciós erőktől, amelyeket a nyugati hatalmak támogattak és szün­telenül uszítottak a népi demokratikus rend felforgatására. Hogy a csehszlovák gazdaság az első ötéves tervben felvá­zolt fejlődése reális, elismerték az ameri­kai monopolisták is. Például New York Herald Tribune 1947. október 5-i számá­ban azt írta: ,,A háború, amely kivetette a nyeregből a német ipart, gyakorlatilag szabaddá tette az utat az amerikai ipar előtt, jóllehet Csehszlovákia mint Európa szerszámgépszállítója nagyon jól átve- hetné Németország szerepét.“ A gazdasági válság megoldására a kormány bevezette a milliomosadót, ugyanakkor felbecsülhetetlen segítséget kapott a Szovjetuniótól. Klement Gott- wald személyes moszkvai tanácskozása eredményeként á Szovjetunió 600 ezer tonna gobonát, valamint 200 ezer tonna takarmányt szállított Csehszlovákiának előnyös fizetési feltételek mellett, bár ma­ga is nehézségekkel küzdött. Ez az ön­zetlen segítség, valamint hazánk és a Szovjetunió között megkötött hosszú lejáratú szerződés érzékeny csapást mért nemcsak a hazai, hanem a külföldi reakcióra is. Közismert, hogy az USA Csehszlovákiának is felkínálta a „segít­ségét“, az ún. Marshall-terv keretében, de a Gottwald-kormány nem vette igénybe. A politikai válság megoldásában je­lentős határkő volt a CSKP KB 1947. november 27-28-i ülése, amelyen Klement Gottwald beszámolt a köztársa­ság belső helyzetéről s a legközelebbi feladatokról. Ezek sorában kiemelten foglalkozott a gazdasági állapotok lezül- lesztésére spekuláló reakció leverésével, majd a Nemzeti Front megerősítésével, s beszámolójában hangsúlyozta: „Ha a különböző pártokban jelentkező, itt fel­vázolt folyamatokat figyeljük, szükség­szerűen látnunk kell hogy a mai Nemzeti Frontban egészségtelen viszonyok ural­kodnak. Ennek oka az, hogy egyes pár­tok politikájában sok reakciós befolyás érvényesül. A Nemzeti Front egészségte­len viszonyai természetesen kihatnak a kormányban levő állapotokra is és gátolják azt tevékenységében... Habo­zás nélkül megmondjuk a népnek az igazságot, hogy miben rejlik a nehézsé­gek oka és ki a bűnös. Itt az ideje, hogy minden becsületes ember pártállásra va­ló tekintet nélkül fogjon össze a harcra azon reakciós befolyások kiirtásáért, amelyek a Nemzeti Front soraiban érvé­nyesülnek, azt belülről megbontják és aláássák munkaképességét. Nemzeti front - százszor is igen! A Nemzeti Front legyen a munkások, parasztok, iparosok és az értelmiség szö­vetsége, a városok, és a falvak dolgozó népének szövetsége“. Ekkor már a CSKP és az SZLKP, szoros szövetségben a Nemzeti Front egészséges erőivel, a munkásság legna­gyobb tömegeit tömörítő Forradalmi Szakszervezeti Mozgalommal, az ellen­állók szövetségével s más haladó szer­vezetekkel, a dolgozó nép élén készen álltak a döntő hatalmi összecsapásra a reakcióval. 1948 februárjának forradal­mi napjaiban erre került sor, amely vérál­dozatok nélkül tette lehetővé a proletár diktatúra megteremtését Csehszlovákiá­ban, s megnyitotta a dolgozó milliók előtt a szocialista fejlődés útját. MIKUS SÁNDOR (ŐSTK-felvétel) 1983. II. 4. • Milicisták 1948 februárjában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom