Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-28 / 4. szám

ELŐRELÁTÓ-'Maga valóban férjhez megy az albérlőjéhez?- Igen. Már annyi pénzzel tarto­zik nekem, hogy abból ketten is kényelmesen megélhetünk. SÁNTÍT A kórházban a professzor egy röntgenfelvételt mutat az orvos- tanhallgatóknak:- Látják? Ez a, beteg nagyon sántít, mivel az egyik lába sokkal hosszabb a másiknál... Nos hát, maga mit tenne ilyen esetben? - kérdi az egyik medikustól.- Én is sántítanék, professzor úr! - válaszol a medikus. JÓ KÉRDÉS- Doktor úr, egy éve voltam ma­gánál a reumámmal, s akkor azt tetszett mondani, hogy kerüljem a nedves helyeket.- Nagyon helyes.- Most azt szeretném kérdezni, hogy megfürödhetek-e már? VONZALOM Két jómadár a zenéről be­szélget.- Hidd el, nekem a zongora a legkedvesebb hangszerem, mindig az volt, és az is marad!- No és mivel magyarázod ezt a vonzalmat?- Egyszerű, mint a pofon: hege­dűn nem lehet elhelyezni egy üveg whiskyt! MŰTÉT A műtét előtt a sebész bemo­sakszik, azután a műtősnőhöz for­dul, és egy kevés alkoholt kér. A már félig elkábult páciens erre ijedten felül a műtőasztalon, és rászól a sebészre:- Legyen egy kis türelemmel, doktor úr, várja meg a műtét végét! PIKNIK Egy különböző nemzetiségű jó barátokból álló kompánia elhatá­rozza, hogy pikniket szervez.- Én hozom a húst - mondja az angol.- Én meg az édességet - feleli a spanyol. A sörről persze én gondosko­dom - Így a német.- Én pedig elhozom a fivére­met! - vágja rá a skót. HALLOTTUK ^UnKtt idcktl-tr aZ f toU- a,- Kedves nézőink, most pedig a nős férfiak részére némafilmet vetítünk... (Gossányi Péter rajza) Nem én mondtam Ismerősöm az írógép billen­tyűin mossa a kezeit A négylábú patkányok el­hagyják a süllyedő hajót. A két- lábúak a süllyedő barátot. A szexbombákat biztonsá­gosan az idő teszi ártalmat­lanná. xxx­Bort prédikál és pálinkát ' iszik. • xxx A kis hal is hal, csak lenne a folyóinkban. xxx A rákok megítélése szerint az emberiség hátrafelé megy. xxx Tudom, hogy semmit sem tudok, de ezt mások nem tud­hatják meg! x x x ­Amit ma elhalaszthatsz, ne halaszd holnapra. xxx Az építkezésen: - Megisz- szuk ezt az öt üveg sört, aztán elmegyünk - sörözni. xxx Hajlandók vagyunk sok min­dent kigondolni azért, hogy ne kelljen gondolkodnunk... Sz. J. A hét vicce A bíróság egy autóbalesetet tárgyal: Bíró: - Asszonyom, teljesen bizonyos ön abban, hogy minden lehetőt elkövetett a baleset megelőzése érdekében? Vádlott: - Hát persze, bíró úr! Behunytam a sze­memet, és harsányan felsikoltottam!- Ez egy újítás. Ilyen nyolcas figurát egyetlen tár­sam sem tud rajzolni a jégen... (Ján Lusovsky karikatúrája) HÍR Két jó barátnő találkozik.- Hallottad drágám, hogy Ildi és Géza titokban házasságot kötött? Igaz volna a kósza hír?- Hát persze hogy igaz: hiszen mindenki erről beszél! A TÖKÉLETES A házaspár a belvárosban sé­tál. Megállnak egy mozi előtt, ahol a neonreklám a műsoron levő fil­met hirdeti: ,,A tökéletes feleség“.- Ez biztosan tudományos-fan­tasztikus film lehet - jegyzi meg a férj. - Ide sem megyek be! ELADÓ A ruhaüzlet egyik eladója oda­lép a főnökhöz:- Főnök úr, ott a sarokban a kedves vevő egy vászonöltönyt próbál, és azt kérdezi, hogy összemegy-e a használatban, vagy nem. Mit feleljek neki?- Az attól függ, hogy az öltöny szűk vagy bő a vevőnek?- Inkább kicsit bőnek mon­danám.- Akkor azt mondja neki, hogy összemegy! MEGLEPETÉS Elegáns nő tér be a kutyaápolá­si cikkeket árusító szaküzletbe.- Nyakörvet szeretnék venni a kutyámnak - mondja az egyik eladónak.- Parancsára, asszonyom - fe­leli a fiatal eladó -: de a nyakörvek különféle méretűek. Talán helye­sebb volna, ha a kutyát is elhozná, nehogy valami akadály legyen.- Arról szó sem lehet: meglepe­tésnek szánom az én kis drá­gámnak! Hogyan közlekedjünk gyorsan és olcsón Lingerblőd Béla kilépett a hi­vatal kapuján és elindult haza­felé. Alig tett néhány lépést, amikor félhangosan azt mond­ta az előtte levő járókelőnek:- Nézd a hülyét! Elém vág! Hova sietsz, te idióta?! Az illető visszafordult - százkilós óriás volt, torzon- borz hajjal, véres szemekkel.- Mit mondott?- Azt mondtam, te hülye, miért vágsz elém? S ha elém jössz, miért nem jelzel előbb?! Az óriás felhördült és neki akart esni Lingerblödnek, de az akkor már futásnak eredt. Az üldözője nem tudta utolérni. Néhány perccel később így szólt egy mögötte lépkedő, cekkert cipelő ifjú hölgyhöz:- Hova sietsz, nyanya? Ne­kem akarsz jönni?- Mit mond? Mit akarok én?- Hiába dudálsz, édes­anyám, akkor sem tudok gyor­sabban menni. Várj türe­lemmel! Az ifjú hölgy földhöz csapta a cekkerét és sikoltozni kez­dett:- Kikérem magamnak ezt a hangot, maga csibész, maga bandita! De ezt már Lingerblőd nem hallotta. Futásnak eredt. Bottal üthették a nyomát.- Ez a marha majdnem ne­kem jött. Pedig nekem van el­sőbbségem.- Kiről beszél? - kérdezte az őszülő hajú, elegáns, eser- nyős úr, akinek az arcán ide­ges rángások futottak ke­resztül.- Na nézd csak, még meg is játssza magát. Tanulj meg szabályosan közlekedni, te marha! Az elegáns úr felemelte az ernyőjét, de Lingerblőd Béla gyorsabb volt nála. Úgy elfutott, mint egy nyúl, amikor lövéseket hall.- Miért állja el az utamat? Miért nem húzódik le egy kicsit. Van elég hely! Vagy azt hiszed tied a járda?!- Fogd be a pofád!- Na tessék, még neki áll feljebb! Nem hallott még a köz­lekedési morálról?- Idehallgass te vakarcs! Ha nem tűnsz el egy másodperc alatt, agyonváglag!- Hogy kaphat ilyen járókelői engedélyt, azt nem tudom.- Te, én most jöttem a sitt­ről. Tizenkét évet ültem gyil­kosságért, de most... Lingerblőd elvágtatott. Jó időt futhatott, mert már közel járt az otthonához.- De sürgős, aranyapám! - kiáltott egy mellette szaladó fiatal férfira. A fiatal férfi ügyet sem vetett rá.- Rohan, mint egy őrült! A fiatal férfi még mindig nem szólt egy szót sem, pedig min­dent hallott. Csak akkor fordult hátra, amikor Lingerblőd azt mondta:- A vesztedbe rohansz, ha nekimégy egy járókelőnek, te paranoiás, sebesség mániás, anyaszomorító! Visszafordult, de - legna­gyobb meglepetésére - már nem volt senki a háta megett. Lingerblőd hazérkezett és be­fordult a kapun. Lingerblőd büszke volt ma­gára. Kocsival sem ért volna haza gyorsabban, pláne a dél­utáni csúcsidőben. Egy kicsit kiszuszogta ma­gát, aztán újra útnak indult. Várta a menyasszonya. Az első járókelőnek, aki mellette bandukolt, azt mondta:- Maga vízfejű! Le akar szo­rítani a járdáról?! MIKES GYÖRGY ÚJ szú 22 1983. I. 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom