Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-28 / 4. szám
JSZÚ 9 Ebben az önkiszolgálóban a vásárlót minden nap a következő kép fogadja: fiatal, vidám, fehérköpenyes lányok rendezik az árut, törölgetik az üvegeket, mossák az üzlet kőpadlóját, a kirakati nagy ablaktáblákat, vagy készségesen segítenek a vásárlónak. A rend és a tisztaság szembeötlő ebben az üzletben. Amikor ellátogattunk a bratislavai IV. városkerület Krajöákova utcai önkiszolgálóba, szokatlan csend fogadott. - Mi történt, hová tűntek a lányok? - tettük fel a kérdést Kovács Aladárnak, az üzletvezetőnek. - Jöjjenek csak velem - és az alagsorba vezetett. - Délben, amikor kevesebb a vásárló, itt folyik Mária Buttková mesternó vezetésével a harmadikos lányok szakmai oktatása - magyarázta, majd bekopogott a tanterembe. A lányok szemmel láthatóan örültek a zavarásnak, mert annak ellenére, hogy tudják az anyagot - áruismereti kérdéseket vettek át - ki ne örülne a „kényszerszünetnek“? A mesternó elmondta, hogy a lányok már ügyesen, önállóan dolgoznak az üzletben, igaz ennek így kell lennie, hiszen júniusban már szakképzett elárusítókként fognak dolgozni. Az önkiszolgálóban mindent megtanulhatnak, minden munkába belekóstolhatnak, hiszen ülnek a pénztárban (felnőtt pénztáros felügyelete mellett) váltakoznak a polcoknál, de a hentespultnál is. - Általában elégedettek vagyunk velük, igaz néha gondot is okoznak - mondta komolyan Mária Buttková. - Gyakran elkésnek, nem figyelnek ránk, vagy nem készülnek fel az elméleti oktatásra. És mert kapcsolatban állunk az osztályfőnökkel is, komolyabb beszélgetés után rendszerint ismét helyreáll a rend. A harmadikos lányok két napot az iskolában, hármat az üzletben töltenek. Arra a kérdésünkre, hogy hol jobb, csak a vállukat vonogatták és mosolyogtak.- Szerintem - szólt helyettük nevetve az üzletvezető - inkább dolgozni szeretnek, de főleg beszélgetni. Amíg a kezük is jár, nemcsak a szájuk, én nem bánom. Ha látom, hogy valamelyik részlegen akadozik a munka, elég szigorúan rájuk néznem és máris úgy dolgoznak, ahogy kell. - Kovács Aladár elismerően nyilatkozott a lányokról, a huszonnégy pár kéz nagyon nagy segítséget jelent ott is, ahol harminchárom alkalmazott dolgozik. -' Nemcsak a tanuló lányok, hanem a munkatársaim többsége is a Csallóközből utazik naponta a munkahelyére. Hajnali négy, fél ötkor kelnek, hogy hat órára ideérjenek. A megváltozott menetrend miatt, sajnos, körülményesebb lett az utazásuk. Megtudtuk, hogy öt évvel ezelőtt, még az önkiszolgálóbolt megnyitása előtt, Kovács Aladár, üzletvezető, mert nem volt elegendő embere, elindult munkaerőt keresni. Bejárta a csallóközi falvakat, beszélt a szülőkkel és magával hozta a szárnyukra eresztett fiatal, tizenötéves lányokat. Voltak, akiknek megtetszett az eladói munka és azok maradtak, voltak, akik megijedtek a nagyvárostól, vagy megunták a hajnali ébresztőt, az áruátvétel mindennapi ritmusát, a vásárlók ideges megjegyzéseit és odébbálltak. De akik maradtak, azok elégedettek. Surányi Anikót Felsöpatonyból (Horná Potön) hozta fel a „főnök“ tizenötévesen. Két évre rá már a pénztárban ült és az idén szerzi meg a képesítést. Az üzletvezető dicséri szorgalmát, pontosságát, erős akaratát, figyelmességét.- Szeretek itt dolgozni, jól érzem magam ebben a kollektívában. Azt sem bánom, hogy hajnali négykor kell kelnem és néha bizony este van, mire hazaérek. Kezdetben zavartak a pénztár előtt álló vásárlók, ma azt szeretem, ha sok az ember, mert akkor gyorsabban megy a munka és gyorsabban telik az idő is. Ha kevesen vásárolnak és nem kell a pénztárban ülnöm, a polcokon rendezem az árut. Akkor, amikor nálunk gyakorlatoznak a harmadikos lányok, én is segítek betanításuknál és ellenőrzőm, hogy jól számláznak-e. Fölös Beáta Peredről (Te- sedíkovo) utazik naponta. Habár a pénztárban gyakorol, jobban szereti az árut rendezni. - örülök annak, ha valaki megáll a kompotokkal teli polcoknál és választ az általam elrendezett áruból. Mindig változtatok valamit, persze az üvegek csak akkor kínálják önmagukat, ha tiszták is. Mária Kovárová az illatszereknél, mosóporoknál, Jana Biusková pedig a félkész áruknál, a hentespultnál találta meg a munka szépségét.- Tanulóink részt vesznek az évenként megrendezett Zenit versenyen, a tavalyi növendékek ezt megnyerték és az idén is jó helyezést szeretnénk elérni - vette át a szót a mesternó. - Ezért foglalkozunk többet az áruismerettel, gyakoroljuk az elhelyezés esztétikáját, az ajándékcsomagok készítését - mindazt, amit egy jó kereskedőnek tudnia kell. Jó munkájukért a lányok jutalmat kaphatnak, 500-850 koronáig terjedően. - Csak tőlük függ az összeg nagysága - szólt egyszerre Kovács Aladár, üzletvezető ellenőrzi a tanulólányok munkáját a mesternó és az üzletvezető. Nem akartuk zavarni az oktatást, hiszen a félévi vizsgák rohamosan közelednek és tanulni való bőven akad, így elbúcsúztunk.- Hogy jó kereskedők lesznek-e, az majd az első legnehezebb év után dől el - magyarázta az üzletvezető az irodájában. - Nem könnyű a mi munkánk, a kora reggeli, de a napközben történő áruátvétel, annak kihordása és elrendezése. Ez fizikai, de pszichikai megterhelést is jelent. És bizony a vevők is gyakran rajtunk vezetik le idegességüket. Igaz, hogy nekünk is van okunk az idegeskedésre, de erről a kedves vásárló nem tudhat.- Például?- Naponta gondot jelent a tejes áru átvétele. Még nyitás előtt meg kell számolni a tejeszacskókat, külön tenni a kifo- lyottakat, azokról jegyzéket készíteni és leadni a szállító vállalat teherautó-személyzetének. Ugyanis a Milex vállalat csak az azonnali reklamációt hajlandó elismerni. De ugyancsak át kell nézni a többi tejterméket is, mert előfordul, hogy a kefir, a tejföl, tejszín és a kenővaj fóliája felszakad, meglazul. És ugye a nyitott árut senki sem veszi meg! És még nem szóltam arról a tejről, ami napközben folyik ki a rosszul lezárt zacskókból. Az engedélyezett napi veszteség erre megy. Pedig a minőségért a szállító vállalatnak kellene felelnie, nem nekünk. De mit tehetünk. Reggel és délután tejszállításkor, aki csak teheti, számolja a tejet. Munkatársaimmal együtt agyonfagyott kézzel (hiszen a zacskók hidegek) térünk az üzletbe. Ez alatt az idő alatt nem állhatunk a vásárlók rendelkezésére, ők érzik a kárát, hiszen a napi nyolcvan láda tej átvétele egy-másfél órát vesz igénybe. Meg kell őszintén mondanom, hogy a tanuló lányok nélkül csak nehezen boldogulnánk. Mi megszoktuk a fiatalokat, átadjuk tapasztalatainkat és az is igaz, hogy vidámabban, jobban dolgozunk mindannyian, ha látjuk a helyünkre lépőket. PÉTERFI SZONYA Surányi Anikó szívesen ül a pénztárban Árurendezés Mária Buttková mesternő felügyelete alatt (Gyökeres György felvételei) NEM ELHET MUNKA NÉLKÜL A lúgtorony szomszédságában leszórja a követ, aztán körüljárja a Tatra 148-as teherautót. Megnézi a gumiabroncsokat, megfogja a sárhányó- kat, szemrevételezi, hogy a csavarok nem lazultak-e meg. Komótosan rágyújt, majd fürge mozdulattal a vezetőfülkében terem. Felbúg a motor, a gépjármű kigördül a gyár kapuján. A volánnál az 51 éves Gresko László ül, aki 1,5 millió kilométert tett meg baleset nélkül.- Bármilyen hihetetlen is, de az eredeti szakmám molnár - szólal meg néhány kilométer után. - A szakmát szülőhelyemen, Slavosovcén tanultam ki. A malomtulajdonosnak volt egy fűrésze, ennek kezelését is meg kellett tanulnom. A környékbeli emberek nemcsak a búzájukat jöttek hozzánk megőröltetni, hanem felfúré- szeltették a hatalmas szál fenyőfákat is. Lényeges fordulatot az életében a tényleges katonai szolgálat hozott. A néphadseregben letette a gépkocsivezetői vizsgát, több autótípussal ismerkedett meg. Már a katonaságnál elhatározta, hogy hivatásos gépjármű vezető lesz. A gömörhorkai Cellulóz- és Papírgyárba vették fel, de jóformán még meg sem melegedett az új munkahelyén, amikor három évre munkára jelentkezett az ostravai szénbányákba. Ezt az időt becsülettel le is töltötte. A gombaszögi kőbányához vezető úton lépésben mászik felfelé a gépkocsi. A vezetője féltő gonddal ügyel arra, hogy éles kő ne tegyen kárt a gumiabroncsokban. A hatalmas rakodógép percek alatt megrakja mészkővel a gépkocsit. Mielőtt azonban visszafelé vennénk az utunkat, Gresko László ellenőrzi a rakományt, nehogy útközben leessen róla akárcsak egy ökölnyi nagyságú kődarab is. Aztán elindulunk. Miután ráfordulunk a főútra, tovább viszi a szót.- Hat évig egy Zetor traktorral a fatelepről a zúzóhoz fuvaroztam a farönköket. Egy műszak alatt tíz fuvart kellett megtenni. Később Super 50-es traktort kaptam, de dolgoztam rakodógéppel, jártam autóbusszal, személygépkocsival, Praga teherautóval is. Ezt a Tatra 148-as gépkocsit nyolc évvel ezelőtt kaptam, egy évvel ezelőtt volt generáljavításban. Néhány évet még kibír. Ritkán hagy cserben, s ez elsősorban a rendszeres karbantartásnak köszönhető. Azon veszem magam észre, hogy visszaérkeztünk a gyárba. A műszer elárulja, hogy az indulástól mindössze 34 kilométert tettünk meg. Naponta négyszer, hatszor fordul. Ilyen körülmények között gyűjtötte össze 1957-től a baleset nélkül megtett 1,5 millió kilométert. Mi ennek a titka, fordul meg bennem a gondolat, de mielőtt a kérdést szavakba önteném, maga adja meg a választ.- Vezetés közben elég sokat cigarettázok, de szeszes italt sohasem fogyasztok. Mindig ügyelek arra, hogy a fékek, a kocsi műszaki állapota, megfelelő legyen. Tartom magam a régi közmondáshoz:,, lassan járj, tovább érsz“. A közutakon nemcsak magamra, hanem a közlekedésben részt vevő többi járműre is vigyázok, még abban az esetben is, ha a szabály szerint elsőbbségem vanr Jó gépkocsivezetőnek, vidám kedvű, segítőkész embernek ismerik a munka- és a lakóhelyén. Senki sem csodálkozott azon, hogy amikor tavaly a gyár megalakulásának (A szerző felvétele) 100. évfordulóját ünnepelte, megkapta a szakágazat legjobb dolgozója jelvényt. S itt pontot is tehetnénk Gresko László bemutatása után, de még folytatni kell. Ugyanis 1958 óta parancsnoka a pelsó- ci önkéntes tűzoltó egyesületnek, s évek óta ö látja el a körzeti parancsnoki tisztséget. Ez a hobbija, s elismerést érdemel azért, hogy jól felkészült, ütőképes a tűzoltóegységük. — Közben a három gyerekünk is felnőtt, már csak az egyik van velünk odahaza - mondja, miközben megtörli olajos kezét, hogy elbúcsúzhasson. - Még legalább öt évet szeretnék a kocsin eltölteni, s talán akkorra meglesz a baleset nélkül megtett kétmillió kilométer is. Újra felbúg a motor. Gresko László a vezetőfülkéből még egyszer elköszön, majd eltűnik a gépkocsi a gyár mögötti kanyarban. Munkatársai elárulják, hogy szabad idejében lakóhelyén a társadalmi munkából kiveszi a részét, hogy télen az ismerősöknek eljár disznót vágni, bölléreskedni. Olyan ember ő, aki nem tud meglenni munka nélkül, s amihez hozzáfog, azt igyekszik jól elvégezni. , NEMETH JÁNOS 983. I. 28.
